„Abban nyilvánul meg Isten hozzánk való szeretete, hogy egyszülött Fiát küldte el Isten a világba, hogy éljünk őáltala." (1Jn 4:9)
Isten szeretete a legnagyszerűbb módon Jézusban mutatkozott meg, az Ő áldozatos, a kereszthalált is vállaló szeretetében. S miben nyilvánul meg a mi szeretetünk? Szoktunk-e ezen gondolkodni? Nem biztos, hogy gyakran gondolkodunk rajta, pedig időnként érdemes. Éljük az életünket, rohanó napjaink elszáguldanak mellettünk és közben nem biztos, hogy kibocsátjuk magunkból a szeretet impulzusait, melyekkel felemelnénk, jobb kedvre derítenénk, megvigasztalnánk, örömöt adnánk a másik embernek.
Vágyunk a szeretetre kivétel nélkül mindnyájan. S közben mit nyújtunk? Elvárásaink vannak másokkal szemben, de önmagunkkal szemben is? Elhisszük, hogy a szeretetre is igaz, hogy jobb adni, mint kapni, hogy aki mást felüdít, maga is felüdül? (Katona Béla)
A nap gondolata:
Ég-e már benned Isten szeretetének a tüze? Hordozod-e már ezt a szeretetet? Ezért érdemes élni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése