Keresés ebben a blogban

2020. március 1., vasárnap

2020-03-01

Szeretteim, szeressük egymást; mert a szeretet Istentől van, és aki szeret, az Istentől született, és ismeri Istent; aki pedig nem szeret, az nem ismerte meg az Istent; mert Isten szeretet. (1Jn 4:7-8)
Minden egészséges gyülekezet vágya a növekedés. Igen, a létszámbeli növekedés is. Viszont azért, hogy emberek jöjjenek és meg is maradjanak közöttünk, tenni is kell néhány dolgot. Először is imádkozni kell minden emberért, az egyelőre még gyülekezetünkbe elindulni nem merőkért is. Aztán szóba kell állni a szomszédokkal, ismerősökkel. A következő mozzanat, hogy tegyünk bizonyságot a hitünkről, az Úrhoz tartozásunkról és hívogassunk másokat szelíden, szeretettel. Ne legyünk tolakodóak, agresszívek a hitünkben, azzal nem nyerünk meg senkit Krisztusnak. 
Az élet számos területére igaz, hogy az első lépést a legnehezebb megtenni. S ez igaz a hitben járásra is, az Isten felé, a gyülekezet felé indulásra is. Emlékszel még a saját első lépésedre, lépéseidre? Te hogy kerültél kapcsolatba az Úrral és a(z első) gyülekezettel? A mi feladatunk, hogy ezekben is segítsünk. Amikor egy gyermek járni kezd, az is az első lépésekkel kezdődik. 10 hónaposan, egy évesen, melyik mikor, de minden gyerek elkezd járni. Hogyan? Általában úgy, hogy a szülő mellette van, fogja a kezét, bíztatja, majd elengedi, de mellette marad. Valami ilyesmi a hit útján járás is. Segítsünk ebben másokat. Krisztusért, hitből, szeretetből. S ez sohasem csak a lelkipásztor feladata. Gondolhatnánk pedig ezt, de ne tegyük, mert tévedünk, ha ezt gondoljuk. Ahogyan egy családban sem minden feladat az édesapáé vagy az édesanyáé, ugyanígy van a gyülekezetben is. Mindenkinek van feladata, még pedig hitből, szeretetből fakadó feladata. Segítsünk, legyünk mások mellett, ne távolságtartóan vagy fojtogatóan viselkedjünk, hanem ahogyan szeretnénk, hogy velünk cselekedjenek hasonló helyzetben, mi is azt tegyük másokkal. (Katona Béla)

A nap gondolata:

A szeretet olyan, mint a gyógyszer, nem jutalom. Nem annak kell adni, aki megérdemli, hanem annak, akinek szüksége van rá. (Böjte Csaba)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése