2014-12-31

„És ha Atyának hívjátok őt, aki személyválogatás nélkül ítél, kinek-kinek cselekedete szerint, félelemmel töltsétek a ti jövevénységetek idejét: Tudván, hogy nem veszendő holmin, ezüstön vagy aranyon váltattatok meg a ti atyáitoktól örökölt hiábavaló életetekből; Hanem drága véren, mint hibátlan és szeplőtlen bárányén, a Krisztusén" (I.Péter 1:17-19)

Ha valaki egész vagyonát rákölti valamilyen gépre, és kiderül, hogy az a gép alig működik, alig lehet használni, mit gondolunk, hogyan érez az illető? Nyilván bosszús, szomorú és mérges. Akkor gondoljunk most arra, hogy Isten a legdrágább kincset áldozta fel értünk, egyszülött Fiát adta értünk, hogy megvásároljon, megváltson minket Magának. Ezt szem előtt tartva meg kell kérdeznünk magunkat: minket is alig lehet használni? Mi is ilyen csikorgó-nyikorgó gépek vagyunk, amely mindig elromlik, leáll? Isten megvásárolt minket a szeplőtelen Bárány vérén, azért hogy Neki dicsőséget szerezzünk, hogy Érte éljünk, hogy Istent felmagasztaljuk ebben a `gonosz és parázna nemzetségben`, hogy az Ő világossága legyünk ebben a sötétségben, és nem pedig azért, hogy e sötétségben otthonosan érezzük magunkat. Azért mondja Péter apostol: félelemmel töltsétek a ti jövevénységetek idejét. (Prókai Árpád)

A nap gondolata:

 Az egyéni csendesség nem hasonlítható a házi feladat megtanulásához, és a Biblia sem egy könyv a sok közül, melyet értelmünkkel akarunk megközelíteni. Elsődleges célunk nem az, hogy az Ige tökéletes ismerői legyünk, hanem az, hogy engedjük, hogy az ige vezessen bennünket. (Elizabeth Leake)

2014-12-30

Megszakíthatatlan folyamatosság – 4. Örök rendelkezés ez. (3Móz 24:9) E mai Igéhez az ezt megelőző napokban beszéltem a folyamatosság gondolatáról, mert Isten az ószövetségi rendelkezésekben ugyanezt kéri: szüntelenül égjen a mécses az Isten sátorában, és szüntelenül legyenek ott a testi-lelki tápláltatást ígéretét hordozó szent kenyerek. „Örök rendelkezés ez." Ahogy megfogalmazta valaki: lelki küldetést és feladatot jelent ez, hiszen nem véletlenül ismétlődik többször is az „örök" szó. A hívő nép világító példája, valamint az Úrtól jövő lelki táplálék továbbadása jelenti Isten örök rendelését népéhez minden korban. Eleget teszünk-e ennek mi is? Vagyunk-e világosság, amely mutatja az utat a világ sötétségében, és aki kapcsolatban vagyunk Jézussal, az élet kenyerével, ezzel tápláljuk-e a reánk bízottak életét? Világító, tápláló-e életünk lelkiképpen? Láttuk ma számtalan példán keresztül: ha hűségesen állunk rendelt helyünkön, akkor Isten folyamatos szeretete rajtunk keresztül is áradhat ebben a világban. Örvendezzünk ennek a küldetésnek, vegyen részt ebben életünk, mint akik rátaláltak az örök, bennünket szüntelenül szerető Istenre! (Berencsi Balázs) A nap gondolata: A hívő élet szerelmes élet. A hívő nem önmagába, nem hitébe, nem megtérésébe szerelmes. S nem a szenvedély vagy indulat által, hanem a Szentlélek által töltetik szívébe a szerelem. Szerelmese: Jézus. (Visky Ferenc)

2014-12-29

Megszakíthatatlan folyamatosság – 3. Örök rendelkezés ez. (3Móz 24:9) Fel kell ismernünk, hogy Isten a folyamatosságot ajánlja népének és elvárja tőlünk is. „Szüntelen imádkozzatok!" – tanítja a Biblia a könyörgéseinkre nézve ugyanezt. De az Igében való növekedésünk is a folyamatosság jegyében fogan. Ezért van bibliaolvasó kalauzunk (Kálvin: lectio continua). Valójában ezek a gondolatok mutatják, hogy a hűség tartja fenn a világot, amely hűséget Isten oltotta bele a szívünkbe.  Beszédes példa volt mindig is számomra, hogy volt egy ismerősöm, aki nagyon jó képességekkel rendelkezett és mindig megelégedett azzal, hogy az órán ülve gyorsan felfogta a dolgokat. Volt, amire elég volt ez, de volt, aminek neki kellett volna ülni és megtanulni, bevésni a tanultakat. Ezzel szemben van egy olyan ismerősöm is, aki közepes tanuló lévén rákényszerült, hogy naponta sokat tanuljon. S most ő egyetemen van, egész sokra eljutott tanulmányai terén, míg előző ismerősöm semmire sem vitte, csak vegetál, mert elmulasztotta a folyamatos, alapos tanulást.  Az Úr dolgaiban való gyarapodáshoz is ez szükséges. Isten nem kér tőlünk egyebet, mint hűséget. Hűséget az Ő követésében, az imádkozásban, a Biblia olvasásában, a szolgálatban. Mindezt azzal a hittel cselekedve, hogy a többit Ő el tudja végezni bennünk és általunk. (A hit és a hűség ezért is ugyanez a szó a Biblia eredeti görög nyelvén - pisztisz -, ami szintén elgondolkodtató!) Így lehet Istené a dicsőség, nem a mienk. Az ember dicsőségkeresése látszik megmutatkozni ebben is. Ilyenkor van, hogy nem folyamatosan olvassa valaki a Szentírást, hanem azt mondja, én már egyszer az egész Bibliát elolvastam. Ez inkább a teljesítményről beszél. Ugyanígy a szolgálatokban is, sokan jobban szeretik az egyszeri, nagy erőbedobással járó szolgálatot, mint a folyamatos, hűséges jelenlétet, amely sokkal többet tehet a gyülekezetért, ha valaki csak a legapróbb dolgot vállalja is fel. Isten tehát nekünk, folyamatosságot szerető embereknek ugyanezt a hűséges viszonyulást ajánlja. (Berencsi Balázs) A nap gondolata:  Ha stresszes vagy, ez azt mutatja, nem bízol eléggé Istenben.

2014-12-28

 Megszakíthatatlan folyamatosság – 2.

Örök rendelkezés ez. (3Móz 24:9)

Ha életünk eredményeire gondolunk, akkor láthatjuk, hogy sok mindenben akkor van gyümölcse munkánknak, ha folyamatosan dolgozunk valamin. Aki egy kicsit ebbe is, abba is belekap, az valójában semmit sem végez el az életben. Ugyanezt várjuk el másoktól is. Manapság, ha szolgáltatásokat veszünk igénybe, amikért fizetünk, elvárjuk, hogy álljon rendelkezésre az ügyfélszolgálat. Biztonságérzetet ad az ilyen rendelkezésre állás, hogy a szolgáltatás folyamatos, és így érdemes érte fizetni.

Ugyanígy jelen van a folyamatosság gondolata a hitéletünkben is. Ha pl. a liturgiára gondolunk, akkor láthatjuk, hogy az istentiszteleti cselekvések újra és újra ismétlődnek. Minden vasárnap van istentiszteletünk, és a folyamatosan felcsendülő harang szava jelzi Isten meg nem szűnő szeretetét és hívogatását. Ez is jelzi a folyamatosságot. Beleremeghet a szívünk, hogy mi lenne, ha Isten egyszer szeretne, egyszer nem. Egy életünkkel játszadozó isten veszélyesebb lenne, mintha nem szeretne bennünket egyáltalán. Kegyelme mutatója, hogy szeretete örök. Hűsége változhatatlan. Építhetünk Őrá! Nekünk embereknek, akik szeretjük a kiszámíthatóságot, azt üzeni a üzeni a Szentírás: „Jézus Krisztus tegnap, ma és mindörökké ugyanaz!" (Zsid 13.8) Isten hűségét és annak folyamatosságát csodálhatjuk népével való kapcsolatában is. Amikor népe elhajlott tőle, ő mégis azt mondja: „Örök szeretetettel szeretettelek, azért vontalak magamhoz hűségesen!" (Jer 31.3) Így bizonyította meg Isten hűségét és mutatta meg, hogy az elveszett, szüntelenül változékony emberi szívet, éppen ezzel a folyamatos szeretettel lehet megnyernie. Ma nyűgözzön le bennünket ez a folyamatosság, hűség és kitartás, ami Istenből árad! Vezessen el arra, hogy bátran bízzuk magunkat Istenre! Árad ez az isteni gondviselés reánk való testi gondoskodásából, de a lelki javakat kínáló törődéséből is. Istent a Biblia sokszor mutatja be olyan alapnak, mint a kőszikla, akire nyugodt szívvel építhetünk. Felépíthetjük egész életünket erre az örök kőszirtre. „Örök kőszálra állva a lelkem megpihen" – mondja egyik énekünk (459). Jézus tehát megbízható, reá szüntelen számíthatunk. (Berencsi Balázs)

A nap gondolata:

Ha nem változtatunk, nem növekszünk, és ha nem növekszünk, akkor nem is élünk igazán. A növekedés biztonságunk átmeneti feladását követeli. Azt jelenti, hogy feladjuk az ismerős, de korlátozó mintákat; a biztonságos, de örömet nem adó munkát; értékeket, melyekben már nem hiszünk; kapcsolatokat, amelyek értelmüket vesztették. Félünk megtenni egy új lépést, pedig éppen az ellenkezőjétől kellene legjobban félnünk. (Gail Sheehy)

2014-12-27

Megszakíthatatlan folyamatosság – 1. Örök rendelkezés ez. (3Móz 24:9) Mi emberek szeretjük a folyamatosságot. Kedveljük, ha kiszámíthatóak az életünkben a dolgok. Ilyen az, amit pl. pénzügyeink terén is elvárunk. Legyen olyan anyagi forrásunk, ami szüntelen biztosítja a megélhetésünket. Ne kelljen aggódnunk azon, hogy ma van, holnap pedig nincs meg a betevőre való. Sajnos épp a mai világban válik ilyen tekintetben sokak élete ebben bizonytalanná, a válság előretörésével. De ez húzza alá még inkább, hogy a létbizonytalanságot senki sem szereti.  De szeretjük a folyamatosságot emberi kapcsolatainkban is. Értékeljük a hűséges, szeretetteljes hozzáállást, ha kitartanak mellettünk mások, és nemcsak addig kellünk nekik, amíg hasznukra vagyunk. Ez a hűség az alapja a házastársak egymáshoz való viszonyának és ez a folyamatos szeretet ad olyan keretet a családnak, ahol a gyermekekről való gondoskodás is folyamatos.  Ugyanakkor nemcsak szeretjük a folyamatosságot, de mi magunk készek is vagyunk érte tenni. Gondoljunk arra, hogy éveken keresztül tanulunk, hogy olyan munkánk legyen, ami biztosíthatja megélhetésünket, de ilyen az élethosszig tartó tanulás is, amit azért vállalunk, hogy mindig, folyamatosan frissek legyünk, és képesnek mutatkozzunk megküzdeni az éppen aktuális kihívásokkal. (Berencsi Balázs) A nap gondolata: Minél inkább törekszünk az igazság felé, annál nagyobb szükségünk van a pontosság és aprólékosság tulajdonságaira. (C.W.Gluck)

2014-12-26

Akik bálványokhoz ragaszkodnak, mind szégyent vallanak, mert maguk a mesterek is csak emberek. (…) Aki hamuban gyönyörködik, azt félrevezeti a saját megcsalt szíve. (Ézsaiás 44:11.20.) Isten szemben a bálványokkal „Füves legelőkön terelget, csendes vizekhez vezet engem."/Zsolt. 23,2/ Ő nem a semmit sem érőt kínálja nekünk, hanem az osztályon felülit. Mindig többet és nagyobbat, mint amit én el tudok képzelni Őróla. Tehát ne a látásomat, ne az akaratomat, sajátos képzelgésemet, hanem a hitemet kezdjem el használni. A hitemet, mely egyértelműen tanúsítja azt, - ha nem a magam módján „vallásoskodom", - hogy Isten nem valahol a sor végén kap helyet bennem, hanem a legelső pozícióba kerül. A szívemet ugyanis nem bálványgyártásra kaptam, hanem arra, hogy az Úré legyen! „Szívemet hozzád emelem és benned bízom Uram" mondja a 25. zsoltárunk első verse. Testvér! Isten nélkül, feloldódás és halál vár az emberiségre. Ránk, akiknek állítólag nincs képünk Istenről. De ez tényleg így van? Nem! Mert ez az utolsó helyre száműzött Teremtő, az idők teljességében megjelent Fiában, Jézus Krisztusban, láthatóvá lett és én a Bibliából - Isten kijelentéséből - láthatom meg Őt. Akkor is, ha gyászolok, ha támadnak és akkor is, ha emberileg nincs kiút az életemben. Akkor is! Mert én nem hamuban, hanem az Úrban gyönyörködöm, akiről tudom, megadja szívem kéréseit! (Lovász Krisztián) A nap gondolata:  A jó vezető pontosan olyan, mint egy kertész: felelősséget kell vállalnia azért, amit elültetett. Néha ki kell kapálnia a vadhajtásokat, de a jövőért dolgozik, azokért a gyümölcsökért, amelyek majd később fognak megérni. (Nelson Mandela)

2014-12-25

Akik bálványokhoz ragaszkodnak, mind szégyent vallanak, mert maguk a mesterek is csak emberek. (…) Aki hamuban gyönyörködik, azt félrevezeti a saját megcsalt szíve. (Ézsaiás 44:11.20.) Hogy mennyire is aktuális ez az Ige a mai napon, semmi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy a környezetünkben is tömegek élnek úgy, hogy csak a maguk módján vallásosak. Vallás. Teremtsünk istent/ket a magunk képére és hasonlatosságára és a mi igényeinkre. Az ember a mozgató, alkotó; ő az, aki istenné válik, hiszen mindig irányítani akar. Ha kell, tapos, ha kell, üt, ha kell, hazudik, ha kell, ármánykodik. „Olyanok lesztek, mint az Isten."/1Móz3,5/ - szólt a kígyó és a mai napig is oly sokakat téveszt meg és dönti romba az életet. Üzeni ma is, hogy cseréljétek fel a sorrendet! Nemet a házasságra, igent az élettársi kapcsolatra. Nemet a gyermekre, igent a szingliségre. Nemet a szorgalmas munkára, igent a naplopásra és a törvénytelenségre. Nemet az erkölcsre, nemet az értékre, igent a divat kínálta szennyre és szemétre. Veszélyes ez! Életveszélyes, amikor azt hiszi a fiatal, hogy szabad, hogy felnőtt, így övé a világ, és közben olyan utakra lép, ahol szíve önmaga és a szórakozás bálványával visszafordíthatatlan utakat jár be. Erre mondja Ézsaiás azt, hogy Aki hamuban gyönyörködik, azt félrevezeti a saját megcsalt szíve. A bálványok embertől származnak, élettelenek, jogosan kérdezi az Ige, hogy hogyan lehet ereje bármelyiknek is, ha a készítője is elfárad? Ezt a becsapást hívták úgy a régiek, hogy hamun legeltetnek, azaz az ilyen pásztorok felperzselt legelőre viszik a nyájat. De nekünk nem ilyen Istenünk van. Ismered a Jó Pásztort, Jézus Krisztust? Engeded, hogy Ő vezessen? (Lovász Krisztián) A nap gondolata:  Nagy emberek dicsőségét mindig össze kell mérni azzal a móddal, ahogyan megszerezték. (La Rochefoucauld)

2014-12-24

Akik bálványokhoz ragaszkodnak, mind szégyent vallanak, mert maguk a mesterek is csak emberek. (…) Aki hamuban gyönyörködik, azt félrevezeti a saját megcsalt szíve. (Ézsaiás 44:11.20.) Az a megállapítás miszerint van valami, vagy valaki, ami, vagy aki nagyobb az embernél, a legemberibb és a leghitelesebb. Vannak élethelyzetek, melyek láttatják velünk, hogy mennyire kicsi is az ember. Sebezhető, törékeny, mulandó. Ebben a sebezhetőségében indulna tehát tovább, de ugyancsak Kálvin szavaival, nem vezet út az embertől Istenhez… Bennünk, a szívünkben mégis ott van egy sajátos istenkép megteremtése, gyártása. Olyat mondani Istenről, ami nem igaz. Olyat várni Tőle, amit nem ígért meg. Olyannak elképzelni Őt, amilyen nem is létezik. Na ezért veszélyes azt kijelenteni, hogy a magam módján vallásos vagyok. A maga módján vallásos ember alkot. Képzeleg, álmodik, szellemileg barkácsol, pontosan úgy, mint Ézsaiás korában a kézművesek, akik a választott nép körében is népszerű isteneket faragták. A fát említi a szentíró. Azt, amelyiket igen széles körben lehet használni: tüzelésre, sütésre, világításra. A mester „istent is csinál belőle". A sok közül, amire használható a fa, még esetleg istent is lehet faragni. Abból, ami marad a fából. A maradékból. Első a jóllakás és a melegedés, aztán a sor végén, ha úgy tetszik, jöhet még egy, mert istent is lehet csinálni belőle. A semmit sem érő fatuskóból, végül isten lesz. Szép. Jobb híján. Ha már másra úgy sem jó, akkor legyen belőle egy kezelhető isten(ke)… (Lovász Krisztián) A nap gondolata:  Tér és idő végtelenül elválaszt bennünket Istentől. Merrefelé keressük Őt? Hogyan indulhatnánk el feléje? Egy lépésünk sincs fölfelé! Istennek kell lejönnie hozzánk a mindenség meredekén át. (Simone Weil)

2014-12-23

Akik bálványokhoz ragaszkodnak, mind szégyent vallanak, mert maguk a mesterek is csak emberek. (…) Aki hamuban gyönyörködik, azt félrevezeti a saját megcsalt szíve. (Ézsaiás 44:11.20.) Miközben szívünkre, mint bálványgyártó műhelyre tekintünk, aközben azt is látni kell, hogy valóban, „gyártás" közben, alkotás hevében az ember tulajdonképpen utat épít. Gondoljunk csak bele: teremtünk gondolatokat, ideákat, gerjesztünk erőforrásokat és mindezeket a saját igényeink, önös céljaink elérése érdekében. Jobb esetben arra vágyunk, hogy találkozzunk a transzcendenssel, a természetfelettivel, arra vágyunk, hogy utunk során célba érkezzünk. Szokták mondani Istennek, valami Mozgatónak, Univerzumnak, de mindenképpen valami, valaki olyannak, ami, és aki nagyobb, mint az ember. Rosszabb esetben azonban ezeket a bálványgyártó műhelyben kreált dolgokat és erőket nem találkozásra, hanem szétszakításra használják az emberek. Testvér! A te szíved ne bálványokat gyártson, hanem keresse az élő Isten közelségét, a Vele való kapcsolat szorosságát. Akkor ledőlnek a bálványok és szíved központját az az Isten foglalja el, akit az megillet… (Lovász Krisztián) A nap gondolata:  Lelkemet a mindenható Istennek ajánlom, kit mindig mint a legfőbb jót forrón imádtam, habár tőle emberi gyarlóságomnál fogva sokszor el is távoztam, amit keserűen sirattam éltemen keresztül, s most is szív szaggatva bánok. (Széchenyi István)

2012-12-22

Akik bálványokhoz ragaszkodnak, mind szégyent vallanak, mert maguk a mesterek is csak emberek. (…) Aki hamuban gyönyörködik, azt félrevezeti a saját megcsalt szíve. (Ézsaiás 44:11.20.) Mai Igénk bizony könnyen megtévesztheti a ma emberét. Jelesül, hogy bálványimádás és kéz alkotta szobrok határtalan tisztelete, mondhatni imádása Ézsaiás próféta korának és egyáltalán az ókornak volt a bevett szokása. Talán egyből az juthat eszedbe, hogy bálványokról beszélni 2014-ben finoman szólva sem aktuális. Anakronizmus, azaz korhoz nem illő dolog. De vajon tényleg így van-e? Vajon tényleg felesleges dolog beszélni bálványokról és bálványozásról jelenünkben? Hadd emeljem ki Kálvin János egyik gondolatát e tekintetben, amit a reformáció századában, és nem az ókorban így fogalmaz: „Az ember szíve bálványgyártó műhely." Ebben a műhelyben pedig megállás nélkül folyik a gyártás. Tehát nincs leállás. Az ember szívében folyamatosan „képződnek" azok a teremtmények, hiedelmek, melyeknek a világon semmi közük nincsen Istenhez, templomhoz, vagy éppen a Szentíráshoz. Isten maga fogalmazta meg a talán sokakat megdöbbentő gondolatot: Csalárdabb a szív mindennél… (Jer 17:9) Hiszel az Úrnak? Vagy áltatod magad? (Lovász Krisztián) A nap gondolata:  Szabad-e, ha csak egy pillanatunk van is egy ember megmentésére, halogatnunk a segítséget? (Hoffmann)

2014-12-21

Mert más alapot senki sem vethet a meglevőn kívül, amely a Jézus Krisztus. (1Kor  3,11) Jézus az alap. S Ő nemcsak a földi életben tart meg. Ez az alap megtart az örök életre. Láthatjuk, hogy itt a földi életben is hova jutnak az Isten által készített alapot semmibe vevők, összeomlanak, mint az alap nélküli házak. Megkérdeznek bennünket, mit tud az egyház tenni most? Merre van a jövő? Nem lehet ezekre a kérdésekre másként válaszolni, csak piruló arccal, csak bűnbánattal, mert elrontottuk mi is az építkezést. Testvér! Emberek számonkérése is kínos, de túlélhető. Életünk végén Isten fog megkérdezni: mit kezdtél a jó alappal? Mit építettél rá? Egyáltalán ráépítettél? Akkor kevés lesz: tévedtem. Akkor kevés lesz: oly korban éltem én, amikor mindenki úgy élt, ahogy én. Ha az alapra építettünk, talán a munkánk akkor is kárt vall, mert szalma volt, és a tűz megemésztette, de ha minden gőgtől megszabadulva a Krisztusra építettünk, akkor az alapért, Krisztusért, a bűnbocsánatért örök életet kapunk. Nagyon jól tudjuk, hogyan lehet egy házat felépíteni, amely néhány évtizedre ad otthont. Elborzadok, hogy életünk, az örök életünk építésénél megelégszünk a látszatmegoldásokkal. Utána csodálkozunk, hogy összeomlanak életek. Sok titok takarja a jövőt. Jobb is, hogy a jövő rejtve van, de egy biztos, Atyánk szilárd alapot adott, ez az alap Jézus Krisztusban a miénk lett. Nincs más, amire érdemes építeni. Mondjuk el ezt gyermekeinknek és unokáinknak. Valódi keresztyének akkor leszünk, ha ezt az alapot nemzedékről nemzedékre, újra és újra megkeressük, egymásnak megmutatjuk, s ráépítünk. (Prókai Árpád) A nap gondolata:  A Lélek segíti erőtlenségünket, s ezért a legerőtlenebbnek látszó testvér a legegyszerűbb mondataival Isten színe előtt többet jelent, mint bármely bőszavú, szép beszédű atyafi, laikus vagy lelkész... A Lélek segítsége megmutatkozik gyakorlati módon, látható, megfigyelhető tettekben. Rávezet a megoldásokra, s ezekben a megoldásokban ismét felhasználja az úgynevezett erőtleneket, hogy a mennyei, felsőbbséges erő megmutatkozzék. (Udvarnoki Béla)

2014-12-20

Mert más alapot senki sem vethet a meglevőn kívül, amely a Jézus Krisztus. (1Kor  3,11)

Az építkezés a jó alapvetés után sem közömbös. Ha tartós és tartalmas életet szeretnék élni, akkor minden cselekedetemet az alaphoz, Jézus Krisztushoz mérjek: „aki tegnap, ma és mindörökké ugyanaz." (Zsid 13,8) Kérdezzük meg magunkban, mielőtt döntünk, vajon Krisztus mit szól hozzá? Nem az a fő kérdés, mit szólnak hozzá az emberek. Nem az a fő kérdés, mit jeleznek a gazdasági mutatók. Nem az a fő kérdés mit enged meg, vagy mit kíván meg a közerkölcs. Ha tartós házat szeretnék a Szentléleknek építeni, akkor az alaphoz, Jézus Krisztushoz mérjem a cselekedeteimet, szavaimat. Láthatjuk, hogyan omlanak össze életek, amelyek úgy építkeztek, hogy csak a jelen gazdasági mutatóit vették figyelembe. Életek, amelyek csak a közerkölcsre építettek. Fiatalok élték az életüket, közben szüleik elmagányosodtak. A termelés növekedett, közben megöltük a teremtett világot. Emelkedett az életszínvonal, közben elveszítettük az emberi kapcsolatokat. Több kenyér került az asztalra, nem számított, hogy milyen eszközökkel, csak meglegyen mindene a gyermekünknek.

Lélekben engedjük le a függőónt, gondoljuk végig napunkat, hogy minden cselekedetünk az alapra épüljön, a bűneinkért maghalt Jézus Krisztusra. (Prókai Árpád)

A nap gondolata:

 A reformáció kora előtti évszázadokban a Szentírás tanítása helyett inkább a hagyományok kerültek túlsúlyba, tehát az, amit az ember csinált, az ember mondott, az ember épített valamiféle Bábel-toronyként, ami beárnyékolta, elfedte Isten igéjének a tiszta voltát és Istennek kegyelemből való idvezítését.  (Csete Szemesi István)

2014-12-19

Mert más alapot senki sem vethet a meglevőn kívül, amely a Jézus Krisztus. (1Kor  3,11) Egy ház építésének az első munkálatai az alap elkészítésével kezdődnek. Ebből később semmi sem látszik, mégis ez a döntő a ház számára. Ha itt valamit kispórolunk, az egész ház veszélybe kerül. Az alapvetés mindenek kezdete és megtartója. A második lépés az építkezés. A jó alapra ráépítjük az épületet. Nem mellé, rá. Az építés közben az építőmester időnkét lelógatja a függőónt. Ellenőrzi, hogy pontosan az alapon van-e. Erős kalapácsütésekkel igazítja helyre a kilógókat, máskor kiveszi a téglát, megfaragja, megfordítja. A fal, amely eltér az alaptól, nem bírja a terhelést. A bölcs építőmester a jó alapra épít. Testünk a bennünk lakozó Szentlélek temploma. Ennek a szent templomnak az alapját Isten elkészítette. Jézus Krisztusban, egy ingoványban épülő háznak, szilárd alapot adott. Az Édenkerten kívül a bűn által átszőtt világban, a bűnbocsánat sziklaalapját adta. Istentől elszakadt élet erre az alapra épülhet, s így az alapért újra kedves lehet Isten előtt. A reformáció ezt az alapot mutatta meg újra Isten népének. Az évszázadok emberi szokásai, egyházi tanítások eltakarták már. A reformáció arra is figyelmeztet, hogy nem elég ezt az alapot egyszer megtalálni, mindig ide térjünk vissza. Ezért tanítjuk, hogy az egyháznak mindig szüksége van reformációra. Nem a tanítás korhoz való igazítását jelenti ez, hanem életünk, cselekedeteink, alaphoz való mérését. (Prókai Árpád) A nap gondolata: Isten előtt csak megalázkodni és ujjongani lehet. Megalázkodni, hogy ami vagy, kegyelemből vagy, tehát nincs okod gőgre, fennhéjázásra, mert mindent ingyen vettél, - de ujjongani, hogy ingyen ekkora ajándékot vettél. (Ravasz László)

2014-12-18

Ha a bűnöket számon tartod, Uram, Uram kicsoda maradhat meg? Hiszen Te nálad van a bocsánat, hogy féljenek Téged! (Zsolt 130: 3-4) Egy kislány cukorkát lopott egy üzletből. Amikor rádöbbent bűnére, elmondta édesanyjának. Ő azt mondta, vigyük oda ezt a bűnt az Úr Jézushoz. A kislány azt mondta erre, jó, de el kell mennünk a boltos bácsihoz is bocsánatot kérni. Mert a boltos bácsit is becsaptam. Az édesanya így számolt be a továbbiakról. „Amíg mentünk kézen fogva, éreztem, hogy reszket a keze a kislányomnak. Aztán nagy nehezen megvallotta sírva a boltos bácsinak, hogy mit tett. Erre a boltos azt mondta: Kislányom, megbocsátok! Mentünk visszafelé az úton, gyerekem keze a kezemben és valami mérhetetlen örömmel egyszer csak azt mondta: anyukám, megbocsátott! Aztán mentünk tovább és megint felkiáltott: de megbocsátott!" Jó volna ma is így mennünk tovább, kéz a kézben az Úrral, örömmel, hogy megbocsátott. Átélhetjük először, vagy újra ezt a drága bocsánatot. Igénk így mondja: „Ha a bűnöket számon tartod, Uram, Uram kicsoda maradhat meg? Hiszen Te nálad van a bocsánat, hogy féljenek Téged!" (Prókai Árpád) A nap gondolata: Minél jobban nyomnak valakit a bűnök, annál nagyobb erővel menekül, jön Krisztushoz, bízva abban, hogy Ő azért jött, hogy megtartsa a bűnösöket. (Kálvin János)

2014-12-17

Ha a bűnöket számon tartod, Uram, Uram kicsoda maradhat meg? Hiszen Te nálad van a bocsánat, hogy féljenek Téged! (Zsolt 130: 3-4) Volt egy tanárom, aki belénk sulykolta, hogy ne elnézést kérjünk, ha valamit rosszul tettünk, hanem bocsánatot. Mert mi mindig egy elnéző Istent keresünk. Pedig ő szent, bűnt gyűlölő. Azt mondja Igénk: „Ha a bűnöket számon tartod", - számon tartja! A legkisebb dolgok felett sem néz el. Isten nem olyan, mint egy elnéző nagyapa, akinek ha kicsit hízelgek, olyan jóságos, mindent megbocsát. Minden bűnnek jogos és igazságos büntetése van. Ezért örömüzenet számunkra, hogy „Nála van a bocsánat". A bűnre ez az egyetlen megoldás, más nincs! Bármenyire is keresnénk. Ez a bocsánat azonban mérhetetlenül sokba került. Jézus Krisztusnak, az Isten fiának az életébe. Nagyon sok ember Istennel tud mit kezdeni, tudja, hogy van, de Jézus...? Amikor Ő megjelent a földön, Keresztelő János ujja rámutat: „Íme, az Isten Báránya, aki elveszi a világ bűneit!" Jézus azért jött, hogy magára vegye a bűneink büntetését. A bűn zsoldja, fizetsége a halál, a kárhozat. Kisebb büntetés nincs! Hogy meglássuk bűneinket, abban segít a lelkiismeretünk, amely megmutatja, hogy hogyan is állunk. Egy elítélt, amikor megkérdezték, hogy milyen az ellátás a börtönben, azt válaszolta – „Kérem, kívül minden rendben van, a kínzókamra itt van belül." Lelkiismeretünk poklától nem szabadulunk meg. Sokan keresnek csillapítást a szórakozásban, italban, munkában. A legolcsóbb fájdalomcsillapító a munka. Lehet, hogy mi is ezt szedjük? Amikor dolgozunk, elterelődik a figyelmünk. De az egyetlen megoldás Jézus Krisztus. Átéltük-e valaha, hogy minden szenvedése érettünk történt? Álltunk-e egyszer úgy a kereszt alatt, hogy megértettük: bűneim juttatták ide? Amit kezemmel vétkeztem, azért az Ő kezét szögezték át, lábam sok görbe útjáért az Ő lába vérezett, agyam iszonyú gondolataiért volt rajta töviskorona. Az a nyelv, amelyik soha nem mondott álnokságot, az ínyéhez tapadt, amikor kimondta: „szomjúhozom!" Valaha átéltük-e, hogy Nála van a bocsánat? Ezt értette meg Luther Márton, és fordult oda teljes életével Megváltójához. Nem a bűnbocsátó cédulákban, nem a szentek közbenjárásában, hanem egyedül Jézus Krisztusban van bocsánat, és vállalva a kiátkozást is, maradt meg Krisztus útján. Nekünk, ma élő keresztyéneknek is ez az, amit meg kell értenünk, és tovább adnunk. Van bocsánat, Jézus Krisztusért! Olcsóbban nincs! Vagy elfogadjuk ezt, vagy örökre elveszünk. Dönthetünk. (Prókai Árpád) A nap gondolata: A kegyelem folyója, mely áthömpölyög ezen a sáros és bűnös földgolyón, az Isten szívéből eredt. (Ecsedy Aladár)

2014-12-16

Ha a bűnöket számon tartod, Uram, Uram kicsoda maradhat meg? Hiszen Te nálad van a bocsánat, hogy féljenek Téged! (Zsolt 130: 3-4) Egy asszony nem tudott istentiszteletre elmenni, megkérdezte a templomból hazafelé tartó ismerősét: Miről beszélt a tiszteletes úr? A megkérdezett legyintett egyet a kezével és azt felelte: A bűnnel bajlódott, mint mindig! Mindig ezzel bajlódunk mi is, mert ez a legkomolyabb baja életünknek. Sokszor azzal küszködünk, milyenek voltak velünk szemben mások, hogy voltak erre vagy arra képesek?  Küszködünk, mert szeretnénk elfelejteni, vagy jóvátenni, amit vétettünk. Hány ember megsértette feleségét, és másnap hozza a csokor virágot, mert úgy gondolja: most már jóvátettem a vétkem! Próbálunk valami olyat tenni, amivel a másikat kiengesztelhetjük, vagy igazolhatjuk magunkat: nem voltam hibás, nem úgy gondoltam! Rettenetes dolog, amikor már nincs bocsánat. Amikor már elkéstünk egy bocsánatkéréssel. Hány ember gyötrődik ezen egy haláleset után! Jönnek a gyászolók a lelkipásztorhoz és elmondják, hogy elkéstek egy bocsánatkéréssel, vagy éppen nem bocsátottak meg az elhunytnak, amíg élt, és vádolja őket a bűntudat. Olyan is van, hogy időben rájövünk, bocsánatot kell kérnünk valakitől, de ő nem akar megbocsátani. Nem tudja elfelejteni, amit ellene vétettem. (Prókai Árpád) A nap gondolata: A felébredt lelkiismeretnek megborzadása és izgatottsága még nem igazi bűnbánat. Az igazi bűnbánat Istenhez való vonzódás.

2014-12-15

Tudjuk, hogy az ember nem a törvény cselekedetei alapján igazul meg, hanem a Krisztus Jézusba vetett hit által. Ezért mi is Krisztus Jézusban hittünk, hogy megigazuljunk a Krisztusban való hit, és nem a törvény cselekvése által, mert a törvény cselekvése által nem igazul meg egy ember sem. (Galata 2:16) Mi módon vagy igaz Isten előtt? Gondoljuk végig ezt a kérdést. A zsidó emberek, vagyis Isten választott népének tagjai egyszerűen megválaszolták ezt: ha betartod Isten törvényeit. Igaz, nem csupán a tízparancsolatról van szó, hanem a többiről is. A farizeusok és az írástudók, vagyis azok, akik az Úr törvényét naponta buzgón tanulmányozták, azt mondták erre: megtartható. Mindig, mindenkor, tökéletesen. És törekedtek is erre. Megtartható a tízparancsolat és az összes többi is, vagyis az az összesen 613 parancsolat, mely benne van Mózes könyveiben. A farizeusok jó szándékkal keresték és tették sorrendbe a törvényeket és találtak 365 végrehajtandó és 248 tiltó törvényt. Hitük szerint ezeket tökéletesen meg lehet tartani. Tehát, ha megtartod, akkor igaz ember vagy Isten előtt. Én úgy gondolom, hogy meglehetősen nagy mellényre, alázatnélküliségre van szükség ahhoz, hogy valaki ilyet állítson. Aki ilyet állít, az nem rendelkezik sem istenismerettel, de még önismerettel sem. A hívő ember számára mindkettő nagyon fontos. Kálvin János, a nagy reformátor legfőbb művében az Institucióban írja: „Istenismeret nélkül nincs önismeret, és önismeret nélkül nincs istenismeret." Ezért meglepő a farizeusok alapgondolata a betartható törvényről. Hiszen ők ismerték Istent, keresték Őt naponta, olvasták, tanulmányozták az Írásokat, mégsem jutottak el a helyes önismeretre. Mert az Urat nem ismerők könnyen mondják, hogy megtarthatóak tökéletesen az Isten parancsolatai. Néhány hete beszélgettem valakivel a tízparancsolatról, s azt mondta az illető, hogy ez róla szól, ő így él, soha át nem hágta ezeket. Szerényen próbáltam rámutatni egyik-másik parancsolat mélyebb értelmére s ekkor már visszavonulót fújt az illető, belátta, hogy azért óvatosabban kell fogalmaznia. Mondtam neki, hogy ott van például a Ne ölj! parancsolat. Erre a legtöbb ember azt mondja: soha nem vétkeztem ily módon. Én két dolgot tudok erre mondani: gondoljunk az abortuszra. Sok meg nem született emberi élet villanhat be nekünk. Csak hazánkban az elmúlt néhány évtizedben több millió abortusz történt. Több millió ember nem született meg, mert gyilkosságot követtek el velük szemben. Isten előtt az abortusz gyilkosság, ne legyen kétségünk felőle. Sokan élnek kínzó lelkiismeret furdalással emiatt – s vannak, akiknek a lelke még ezt is elbírja. Vagy ott van az, hogy szóval is lehet ölni. Ha jól odapörkölünk a másiknak egy adott helyzetben. Lehet szándékosan, lehet akaratlanul, de egy tőrt vágunk a lelkébe – csupán szavakkal. Emberi életek mehetnek tönkre egy-egy nem helyénvaló mondat miatt. Bizony, ilyen mély értelme van Isten egy-egy parancsának, és még messze nem is aknáztuk ki minden üzenetét a Ne ölj! parancsolatának…  A nap gondolata:  Akaratát bennünk és velünk csak akkor értjük meg, ha az ő megmentő szándékát eredményessé engedjük válni. Más szóval a Krisztussal közösségben élők lelkülete misszionáriusi lelkület. Átveszik Krisztustól a mentő lelkületet, az egész emberiségre kiterjedő mentő szándékát, és a Szentlélek által azon vannak, hogy Krisztus ismert legyen a föld végső határáig. (Nagy József)

2014-12-14

Semmiféle bomlasztó beszéd ne jöjjön ki a szátokon, hanem csak akkor szóljatok, ha az jó a szükséges építésre, hogy áldást hozzon azokra, akik hallják. (Efezus 4:29) Bomlasztó beszéd sok minden lehet. A pletyka biztosan ilyen. De tegyen bennünket helyre a következő történet ezzel kapcsolatban. A tanítvány már alig bírta türtőztetni magát, hogy el ne mondja a pletykát, amit a piacon hallott. - Várj egy percig - intette a Mester. Jó az, amit el akarsz nekünk mondani? - Nem gondolnám. – jött a válasz. - Hasznos? – kérdezett újra a Mester. - Nem, egyáltalán nem az. - Igaz? - Nem. - Hát akkor minek hallgassuk meg? Időnként hamis, haszontalan, rossz dolgot adunk át egymásnak, tehát bomlasztó a beszédünk. Inkább kevesebbet szóljunk, de az építse embertársainkat! A nap gondolata:  A beszéd a lélek kapuja, ha kinyílik, elárulja, mi van belül.

2014-12-13

Feddhetetlenül él az igaz, még a fiai is boldogok lesznek. (Példabeszédek 20:7) Max Lucado írja:  „Ma van az első apák napjám édesapám nélkül. 31 évig nekem volt a legjobb apám, de most el van temetve egy tölgyfa alá egy nyugat-texasi temetőben. Furcsa, hogy nincs itt… mert mindig elérhető volt. Szavai nem voltak cirkalmasak. Az életben elért eredményei tiszteletreméltóak voltak ugyan, de nem rendkívüliek. Jelenléte azonban az volt. Mivel ott volt, az élet simán ment… a jövő biztos volt… úgy növekedtem, ahogy Isten eltervezte. Ő tanított meg borotválkozni és imádkozni. Segített megtanulni az aranymondásokat a vasárnapi iskolára, és azt is megtanította, hogy a rossz büntetést érdemel… a jó pedig magában hordozza jutalmát. Megmutatta a meghatározhatatlan egyensúlyt az ambíció és az elégedettség között. Tudtam, hogy mindig ott lesz, ha bármikor szükségem van rá. Olyan volt, mint egy meleg kandalló. Talán ezért olyan hűvös most számomra az apák napja. A tűz kialudt. Az idők szele elvitte a fényes lángokat, csupán az aranyló parazsat hagyta itt. A parázsnak azonban van egy furcsa tulajdonsága: ha felszítjuk, a lángok újra táncra kelnek… és elűzik a hideg levegőt, emlékeztetve arra, hogy ő még mindig itt van." S vajon mi, mit hagyunk hátra? A nap gondolata: Egy meggondolatlan szó viszályt szíthat; egy kegyetlen szó összetörhet egy életet. Egy kedves szó enyhítheti a terhet, egy örömteli szó felvidíthatja a napod. Egy jól időzített szó csökkentheti a nyomást, egy szeretetteljes szó gyógyíthat és áldást hozhat.

2014-12-12

De Józsué, Nún fia és Káléb, Jefunne fia, akik a föld kikémlelői között voltak, megszaggatták ruhájukat, és ezt mondták Izráel fiai egész közösségének: A föld, amelyet bejártunk és kikémleltünk, igen-igen jó föld. Ha az ÚR kedvel bennünket, akkor bevisz arra a földre, és nekünk adja a tejjel és mézzel folyó földet. Csak az ÚR ellen ne lázadjatok, és ne féljetek a föld népétől, mert megesszük őket. Tőlük eltávozott oltalmuk, de az ÚR velünk van! Ne féljetek tőlük! (4Móz 14:6-9) A Kánaán földjének kikémlelésére kiküldött 12 ember közül 10 azt mondta: lehetetlenség, hogy bemenjünk és birtokba vegyük azt a földet. Erős nép lakja azt, mi gyengék vagyunk hozzájuk képest. Két ember azonban – jelesül Józsué ás Káléb – másképpen beszéltek. Túl láttak saját magukon, gyengeségeiken, korlátaikon. Ők az Úrra néztek. Azt mondták: Ha az ÚR kedvel bennünket, akkor bevisz arra a földre, és nekünk adja… A hitben élők mindent másképp látnak – tartja egy mondás. S tényleg így van. Józsué ás Káléb Istenre függesztett hittel másképpen látta a dolgokat, mint 10 társuk, akik megijedtek és az egész népet elkeserítették. Ők ketten azt látták, hogy az Úr velük van, nincs miért félni. Testvér! Életedet átformáló nagy döntés előtt állsz, és nem tudod, mit tegyél? Két választásod van: Magadra és körülményeidre tekintesz, és maradsz, ahol vagy. Nem indulsz sehová, mert kevésnek, kicsinek, gyengének érzed magad. Istenre nézel. Elhiszed, hogy Ő veled van mindenütt, amerre csak jársz, és ahová csak küld. Felismerve az Úr akaratát nem lázadsz ellene, hanem bízol Benne, erejében, hatalmában, kegyelmében. A döntés a tied. A meghátrálás embere vagy? El fogsz veszni. A hit embere vagy? Életet nyersz… (Zsid 10:39)   A nap gondolata: Rövidlátó hitetlenség tudja csak a veszélyt és a szükséget látni, a hívő lélek nyitott szeme látja az őrző angyalt és isteni segítséget. (Filius)

2014-12-11

Ekkor az egész közösség elkezdett hangosan jajveszékelni, és sírt a nép egész éjjel. Izráel fiai mindnyájan zúgolódtak Mózes és Áron ellen. Ezt mondta nekik az egész közösség: Bárcsak meghaltunk volna Egyiptomban, vagy halnánk meg itt a pusztában! Miért akar bevinni minket az ÚR arra a földre? Azért, hogy fegyvertől hulljunk el, asszonyaink és gyermekeink pedig prédára jussanak? Nem volna jobb visszatérnünk Egyiptomba? Majd ezt mondták egymásnak: Válasszunk vezetőt, és térjünk vissza Egyiptomba! (4Móz 14:1-4) Istennek terve van választott népével. Az Úr lehetetlent nem ismerve kivezeti Egyiptomból, a szolgaság házából az övéit, majd átkelnek a Vörös-tengeren száraz lábbal, csodás módon kap eledelt napról napra a nép valamennyi tagja. Ezen felül az Úr kész bevinni őket az általa megígért földre, Kánaánba, hogy letelepedjenek végre. Mózes 12 embert küld, hogy kikémleljék, milyen az a föld, amelyet az Úr ígért nekik. A 12 kém közül 10 elkeseredetten jön vissza: a föld jó, de mi oda nem tudunk bemenni. Nagyobbak, erősebbek nálunk, képtelenség, hogy oda bemenjünk és birtokba vegyük. Erre zúgolódás, elégedetlenség támadt Mózes és Áron ellen. Valójában Isten ellen zúgolódott a nép. S hogy miért? Mert magukra néztek az Úr helyett. Mert emberi tényezőket és körülményeket láttak nagyobbnak Isten hatalmas karjánál. Nem szokott ilyesmi velünk is előfordulni? Értjük tisztán, hogy mi az Isten velünk való terve, de nem Őreá, hanem önmagunkra, másokra és a körülményekre nézünk, és ekkor elkeseredünk: nem fog menni a dolog – gondoljuk. De ezzel az a baj, hogy Isten hatalmát, erejét és velünk való jó tervét, célját vonjuk kétségbe. Ne tegyük! Ez hitetlenség. Ha az Igéből megértetted, hogy mi az Úr akarata, akkor ne kétségeskedj, állj bele, tedd meg, indulj, ahová küld. A hited, az Istennek való engedelmességed kerül ilyenkor mérlegre. Könnyűnek találtatsz, vagy tényleg rá tudod bízni az Úrra dolgaidat?  A nap gondolata: Leginkább azzal dicsőítjük az Urat, ha minden szavának hiszünk. (Trudel)

2014-12-10

Türelem – 5. 19Amikor látták urai, hogy odalett az, amiből hasznot reméltek, megragadva Pált és Szilászt, a hatóság elé, a főtérre hurcolták őket. 20Azután az elöljárók elé vezették őket, és ezt mondták: „Ezek az emberek felforgatták városunkat. 21Zsidók lévén, olyan szokásokat hirdetnek, amelyeket nekünk nem szabad sem átvennünk, sem követnünk, mert rómaiak vagyunk." 22Velük együtt a sokaság is rájuk támadt, az elöljárók pedig letépették ruhájukat, és megbotoztatták őket. 23Sok ütést mértek rájuk, majd börtönbe vetették őket, és megparancsolták a börtönőrnek, hogy gondosan őrizze őket. 24Az pedig, mivel ilyen parancsot kapott, a belső börtönbe vetette őket, és a lábukat kalodába zárta.25Éjféltájban Pál és Szilász imádkozott, és énekkel magasztalta az Istent. A foglyok pedig hallgatták őket. (ApCsel 16:19-25)  5. Az üldözés elszenvedésében— Nem használta ki előjogait (római polgárjogát), hogy elkerülje az üldözést. Türelmesen kitartott benne, bár nehéz volt neki. Ezt az is mutatja, hogy a börtönben csak éjfélre jutnak el oda, hogy Istent dicsőítsék. Amikor a szenvedéseink legsötétebb óráit éljük át, kérjük mi is Istent, hogy adja meg nekünk a dicsőítés lelkületét:  "Mégis velem van az Örökkévaló! Minden nap elkísér jósága, minden éjjel velem van éneke, imádkozom életem Istenéhez" (Zsolt 42:8, EFO; MBT: 9).  Amikor dicsőíteni tudjuk Istent, akkor nagyobbnak tekintjük őt, mint a problémát vagy szenvedést, melyben benne vagyunk. A figyelmünket pedig oda irányítjuk, ahonnan a szabadítást várjuk (Zsolt 121). Csak olyan dolgok történnek az életünkben, melyekről Isten tud, melyeket ő enged meg, és amelyeket ő felhasznál jellemünk formálásához (Róm 8:28). Ezért ha türelmesen kitartunk mellette, akár társra várunk éppen, akár szenvedést próbálunk átvészelni, vagy a vezetését keresni, annak mindig lesz gyümölcse:  „De nem csak ezzel dicsekszünk, hanem a megpróbáltatásokkal is, mivel tudjuk, hogy a megpróbáltatás munkálja ki az állhatatosságot, az állhatatosság a kipróbáltságot, a kipróbáltság a reménységet; a reménység pedig nem szégyenít meg, mert szívünkbe áradt az Isten szeretete a nekünk adatott Szentlélek által." (Róm 5:3-5)   (Tóth-Simon Károly) A nap gondolata: Minden rossz mögött, mely bennünket ér, valami jó rejtőzik. (Zeller)

2014-12-09

Türelem – 4. 16Történt pedig egyszer, hogy amikor az imádkozás helyére mentünk, egy szolgálóleány jött velünk szembe, akiben jövendőmondó lélek volt, és jóslásával nagy hasznot hajtott gazdáinak. 17Követte Pált és minket, és így kiáltozott: „Ezek az emberek a Magasságos Isten szolgái, akik az üdvösség útját hirdetik nektek!" 18Ezt több napon át is művelte. Pált azonban bosszantotta ez. Ezért megfordult, és ezt mondta a léleknek: „Parancsolom neked Jézus Krisztus nevében, hogy menj ki belőle!" És az még abban az órában kiment belőle. (ApCsel 16:16-18)  4. Az ellenállás elszenvedésében— Pál türelmes volt egy ideig a hitetlenekkel, ám nem tűrte a végtelenségig, hogy Istent gyalázzák. Türelmes volt a zsidókkal abban, hogy Timóteust rájuk való tekintettel körülmetéltette, Titusz esetében viszont erre nem volt hajlandó (Gal 2:3). Tudta, mikor kell türelmesnek lenni, várni, elfogadni azt, ahol a másik tart, de azt is tudta, hogy mikor kell határozottnak lenni, és kiállni az igazság mellett, amelyre ő már eljutott. Erre pedig akkor is kész volt, amikor tudta, hogy tette üldözést fog maga után vonni. (Tóth-Simon Károly) A nap gondolata: Ahol a lelki dolgok ismeretének növekedése nincs összekötve a fölismert igazságok gyakorlati megvalósításával az életben, ott az ismeret felfuvalkodottá, a másikkal szemben türelmetlenné tesz. (Kroecker)

2014-12-08

Türelem – 3.  11Elhajóztunk tehát Tróászból; egyenesen Szamotrákéba mentünk, másnap meg Neápoliszba, 12onnan pedig Filippibe, amely Macedónia vidékének első városa, római település volt. Néhány napot ebben a városban töltöttünk. 13Szombaton kimentünk a városkapun kívülre, egy folyó mellé, ahol tudomásunk szerint imádkozni szoktak. Leültünk, és szóltunk az egybegyűlt asszonyokhoz. 14Hallgatott minket egy Lídia nevű istenfélő asszony, egy Thiatírából való bíborárus is, akinek az Úr megnyitotta a szívét, hogy figyeljen arra, amit Pál mond. 15Amikor pedig házanépével együtt megkeresztelkedett, azt kérte: „Ha úgy látjátok, hogy az Úr híve vagyok, jöjjetek, szálljatok meg a házamban!" És kérlelt bennünket. (ApCsel 16:11-15)  3. A szolgálatban— Bármerre is járt, az apostol az Igét hirdette. Néhány napot ebben a városban töltöttek, de csak szombaton mentek ki arra a helyre, ahol a zsidók imádkozni szoktak (mivel a szombat volt az erre kijelölt nap). Pál megvárta, míg eljön az ideje, hogy kiálljon eléjük. Bármilyen okból is kelljen várnunk, mielőtt saját szolgálatunkat elkezdhetnénk, érdemes türelmesnek lenni. Lehet ez az időszak a felkészülés, a szolgálatra és Istenre való lelki ráhangolódás ideje, ha Istennel töltjük azt (imádsággal, az Igén való elmélkedéssel). (Tóth-Simon Károly) A nap gondolata: A keresztények olyan arcokat tudnak vágni, mintha éppen akkor nyeltek volna le egy liter ecetet. Pedig róluk van megírva, hogy az Úr az ő gyönyörűségének folyóvízéből akarja itatni őket.

2014-12-07

Türelem – 2.

⁶Azután átmentek Frígia és Galácia földjén, mivel a Szentlélek nem engedte nekik, hogy hirdessék az igét Ázsiában. ⁷Amikor Mízia felé mentek, Bitíniába próbáltak eljutni, de Jézus Lelke nem engedte őket. ⁸Erre Mízián áthaladva lementek Tróászba. ⁹Egy éjjel látomás jelent meg Pálnak: egy macedón férfi állt előtte, és ezekkel a szavakkal kérlelte őt: „Jöjj át Macedóniába, légy segítségünkre!" ¹⁰A látomás után nyomban igyekeztünk elmenni Macedóniába, mert megértettük: oda hívott minket az Isten, hogy hirdessük nekik az evangéliumot. (ApCsel 16:6-10) 

2. Isten vezetését keresve— Bár apostol volt, Pál nem mindig tudta, hogy mi Isten akarata. Lépéseket tett, Isten pedig vagy bezárt, vagy kinyitott előtte ajtókat. Hasonló helyzetben csendesedjünk el Isten előtt (Zsolt 46:11), és várjunk rá. A saját próbálkozásaink tévútra vezethetnek minket, hisz "van út, amely egyenesnek látszik az ember előtt, de végül a halálba vezet" (Péld 14:12). Ha türelmesen és lelkileg elcsendesedve, zúgolódástól mentesen várunk Istenre, akkor türelmünk eredményeként Isten útmutatást fog adni. (Tóth-Simon Károly)

A nap gondolata:

Az Újtestamentum emberei keveset beszéltek Istenről, de közösségben éltek Vele. (Stanley)

2014-12-06

Türelem – 1.

 Így jutott el Derbébe, majd Lisztrába is. Volt ott egy Timóteus nevű tanítvány, egy hívő zsidó asszonynak és egy görög apának a fia, ²akiről dicsérőleg szóltak a lisztrai és ikóniumi testvérek. ³Pál őt magával akarta vinni, ezért az ott lakó zsidókra tekintettel körülmetélte őt. Mert mindenki tudta, hogy az apja görög volt.⁴Amikor végigjárták a városokat, átadták nekik azokat a határozatokat, amelyeket a jeruzsálemi apostolok és vének hoztak, hogy tartsák meg azokat. ⁵A gyülekezetek pedig erősödtek a hitben, és naponként gyarapodtak lélekszámban. (ApCsel 16:1-5) 

Néhány igemagyarázatban szeretném felvillantani a türelem szerepét életünkben.

1.          Társra várva— Pál korábban elveszítette János Márkot (ApCsel 13:13), nem sokkal ezelőtt pedig Barnabást (15:36-40) — két olyan munkatársát, akikkel szolgálatát elkezdte első misszió útján. A türelme eredménye az lett, hogy Timóteus személyében Istentől új munkatársat kapott, aki pótolta korábbi veszteségeit, sőt a hitben igaz fiává is vált. Később pedig a Barnabással való konfliktusa is rendeződött. Lehet, hogy elveszítettünk valakit, és lehet, hogy várunk valakire: egy barátra, munkatársra, házastársra. Ha Isten tervében szerepel, akkor az utunkba fogja őt vezetni. Legyünk türelmesek, mert ezzel megkönnyítjük Isten dolgát, hogy betöltse szükségleteinket. Közben pedig — ahogyan Pál is tette — ne nyalogassuk a sebeinket, hanem a jelenlegi körülményeinkben igyekezzünk teljes életet élni. (Tóth-Simon Károly)

A nap gondolata:

Nincs csodálatosabb illat, mint az Istenben folytatott élet illata.

2014-12-05

 Hogyan álljunk a munkához?

Jézus így szólt hozzájuk: „Az én Atyám mind ez ideig munkálkodik, én is munkálkodom." (János 5:17)

4. Az igazi főnököm nem egy ember, hanem Isten

A végső tanulság pedig az, amikor megértjük, hogy az igazi urunk nem a munkahelyi főnökünk, hanem Isten maga: 

"Ti szolgák, engedelmeskedjetek minden tekintetben földi uraitoknak; ne látszatra szolgáljatok, mint akik embereknek akartok tetszeni, hanem tiszta szívvel, félve az Urat. Amit tesztek, jó lélekkel végezzétek úgy, mint az Úrnak, és nem úgy, mint az embereknek, tudván, hogy ti viszonzásul megkapjátok az Úrtól az örökséget; az Úr Krisztusnak szolgáljatok tehát" (Kol 3:22-24, MBT). 

Nem az a lényeg, hogy emberek tetszését nyerjük el, hanem hogy Istennek megfeleljünk. Erre pedig a munkahelyünk ideális terep. Nem vagyunk nehezebb helyzetben, mint a Kolossé levél megírása idejében élt rabszolgák voltak, akik a miénknél keményebb körülmények között dolgoztak — mégis arra törekedtek, hogy a munkavégzésük során Istennek engedelmeskedjenek, neki szolgáljanak.

Amikor jól végezzük a munkánkat, akkor…

• …Istent utánozzuk, aki mind a mai napig dolgozik a világ rendbehozatalán.

• …Nem a megélhetésünkért küzdünk, hanem az Isten uralma alatt való életért.

• …Rádöbbenünk arra, hogy ki az Úr, és kik vagyunk mi.

• …Megtanulunk nem embereknek, hanem Istennek szolgálni.

(Tóth-Simon Károly)

A nap gondolata:

Tegyük meg a magunk részét, és Isten is megteszi a magáét. Mi töltsük meg a vedreket vízzel, ültessük le a sokaságot, és hengerítsük el a követ Lázár sírjáról! Isten a vizet borrá változtatja, a sokaságot megelégíti, Lázárt feltámasztja. (Stewart)

2014-12-04

Hogyan álljunk a munkához? Jézus így szólt hozzájuk: „Az én Atyám mind ez ideig munkálkodik, én is munkálkodom." (János 5:17) 3. Munkavégzés során szembesülünk Istennel és önmagunkkal Erre egy jól ismert példát láthatunk Lukács evangéliumának 5. fejezetében. Péter egy egész éjszakán át tartó sikertelen halfogás után Jézus szavára kiveti a hálót, és olyan sok halat fog, hogy a többi társától kell segítséget kérnie. Rádöbben arra, hogy Jézus, az ács (vagy kőműves?) jobban ért Péter szakmájához, mint ő maga. Megérti, hogy Jézus irányítani tudja az eseményeket, és még a munkájában is jobban jár, ha figyel rá, ad a szavára. Másrészt azonban szembesül önmagával is. Jézus jelenléte megláttatja vele, hogy ki ő valójában, és így szól:  "Menj el tőlem, Uram, mert én bűnös vagyok" (Lk 5:9, EFO).   (Tóth-Simon Károly) A nap gondolata:  Ne tolakodjunk semmiféle szolgálatra, de ne is toljuk el soha Isten küldő kezét.

2014-12-03

Hogyan álljunk a munkához? Jézus így szólt hozzájuk: „Az én Atyám mind ez ideig munkálkodik, én is munkálkodom." (János 5:17) 2.  A munka célja nem az, hogy a megélhetésünket biztosítsa Ez a mai világban talán furán és hihetetlenül hangzik, de Jézus Hegyi Beszéde alapján nekem ez a véleményem. Olvassuk el Máté evangéliumában az ide vonatkozó részt (Mt 6:19-34). Itt azt látjuk, hogy az élet olyan szükséges dolgairól beszél, mint az élelem és a ruházat, melyért keményen megdolgozunk. Viszont Jézus ezt mondja:  "De keressétek először az ő országát és igazságát, és ezek is mind ráadásul megadatnak nektek" (Mt 6:33, MBT).  Az "ezek" vagy "egyéb dolgok" alatt Jézus azt érti, amiért a modern ember keményen dolgozik és túlórázik. Azt mondja, hogy Isten tudja, mire van szükségünk, és megadja nekünk. Ez a ráadás. Amiért keményen kellene dolgoznunk, az az Istennel való jó kapcsolatunk, és az ő uralmának keresése, a neki való engedelmeskedés az életünkben. A dolgok viszont fordítva történnek: ingyen várjuk azt, amiért dolgoznunk kell, és dolgozunk azért, amit Isten ráadásként, ingyen, bónuszként adna meg, ha a fontos dolgok az elsők az életünkben. Felmerülhet a kérdés: ha nem a megélhetésért dolgozunk, akkor miért? Véleményem szerint erre válaszol az előző és a két következő pont. (Tóth-Simon Károly) A nap gondolata:  Az emberi tevékenység legnagyobb hiánya az önbizalom hiánya, a lelki tevékenykedés legnagyobb akadálya azonban az önbizalom.

2014-12-02

Hogyan álljunk a munkához? Jézus így szólt hozzájuk: „Az én Atyám mind ez ideig munkálkodik, én is munkálkodom." (János 5:17) Hogyan álljunk a munkához? Erre a kérdésre a viccesen népszerű válasz ez: úgy, hogy más is hozzá férjen. A világban elképzelhető, hogy nem fogjuk látni, a bibliai alapelveket érvényesülni abban, ahogy az emberek dolgoznak. Az előléptetések, fizetésemelések, bértárgyalások, túlórák, fekete munka stb. világában nehéz felfedezni, hogy milyen lelki jelentősége van életünkben a munkavégzésnek. Arra teremtettünk, hogy dolgozzunk Amikor Isten embert teremtett, ezzel az üzenettel bocsátotta őket útjukra az életben:  "Uralkodjatok a tenger halain, az ég madarain és a többi állatokon, amelyek a földön élnek és mozognak" (1Móz 1:28, EFO).  Egy fejezettel később az elbeszélésből további részletek derülnek ki arról, hogy milyen célt adott az Úristen az embernek:  "Az Örökkévaló Isten tehát az Éden kertjében helyezte el Ádámot, hogy ő művelje meg a kertet, és viselje annak gondját" (1Móz 2:15, EFO).  Arra lettünk megteremtve, hogy Isten képmását hordozzuk magunkon. Ő pedig egy kreatív, tevékeny, dolgos Isten, aki még napjainkban is munkálkodik. A teremtés rendje határozta meg a hat munkanap és egy pihenőnap heti ciklusát. Ahogyan Jézus tevékeny volt, ezzel utánozva Atyját (Jn 5:17), mi is akkor töltjük be a teremtésből eredő életcélunkat, ha végezzük a ránk bízott munkát. (Tóth-Simon Károly) A nap gondolata: Minden rossz munkás szidja a szerszámát.

2014-12-01

Aki pedig mindent megtehet sokkal bőségesebben, mint ahogy mi kérjük vagy gondoljuk… (Efezus 3:20) Emberi életünk korlátok között mozog. Bár feszegetjük és kitolni igyekszünk lehetőségeink, képességeink korlátait, de attól azok még megvannak. Isten azonban korlátlan Úr. Előtte ismeretlen fogalom az, hogy lehetetlen. Ő mindent megtehet, sokkal bőségesebben, mint ahogyan kérjük Tőle vagy gondoljuk azt. Ez az Ige nyissa fel szemünket, erősítse meg hitünket abban, hogy nekünk korlátlan erejű és hatalmú Urunk van, aki mindezt életünkben is megmutatja. Merd rábízni az Úrra terheidet, a nyomorúságot, amiben benne vagy, a feladatot, amelybe beleállított és hidd el, Őt semmi nem korlátozza abban, hogy megáldjon, megsegítsen, vezessen, utaidból az akadályokat félreállítsa. Bízz – ez az egyik legfontosabb feladatod. Bízz az Úrban, aki mindent megtehet sokkal bőségesebben, mint ahogyan kérjük vagy gondoljuk…   A nap gondolata: Istenhez való viszonyunkat nem intézhetjük el hűségnyilatkozattal, hanem hűséges élettel, és hűséges munkával.