2015-07-31

A helyes magatartás Aki feddhetetlenül él, biztonságban él. (Péld 10,9) A feddhetetlen talán lassan halad előre, de biztosan jár. Aki siet meggazdagodni, nem bizonyos a dolgában. Az állhatatosan becsületes ember esetleg nem gazdagszik ugyan meg, de békessége lesz, az biztos. Ha mindig azt tesszük, ami igaz és helyes, akkor szilárd talajon járunk és tudhatjuk, hogy minden lépésünknek biztos alapja van. Viszont a kétes ügyletek által elért legnagyobb siker is csalóka marad mindig; és aki a sikert elérte, annak állandóan félnie kell, hogy egyszer csak számadást kell adni a dolgairól, és akkor nyeresége kárhoztatni fogja őt. Ragaszkodjunk ezért inkább az igazsághoz és a becsületességhez. Isten kegyelme által kövessük Urunkat és Mesterünket, akinek szájában nem találtatott csalárdság. Ne féljünk a szegénységtől. Sem attól, hogy megvetnek bennünket. Soha, semmilyen körülmények között ne tegyünk olyasmit, amit lelkiismeretünk helytelenít. Ha elveszítjük lelkünk békességét, többet veszítünk, mint amit pénzen meg lehet  vásárolni. Ha viszont megmaradunk az Úr útján, és soha nem vétkezünk  lelkiismeretünk ellen, biztos úton járunk, bármi jöjjön is. Mert  ugyan, ki árthat nekünk, ha a jót követjük? A világ tartson bár  bolondnak következetes becsületességünk miatt, de a tévedhetetlen Bíró ítélete egykor nekünk fog igazat adni. (Prókai Árpád) A nap gondolata: Minden ember vigyázzon: amit ma tesz, mond, elmulaszt vagy elhamarkodik – annak öt-tíz-húsz esztendő múlva veszi a gyümölcseit. Jót vagy rosszat, életet vagy halált, jutalmat vagy büntetést. Csak későn jön el a szüret; vigyázzunk a vetéseinkre, ha jól akarunk aratni. (Surányi Miklós)

2015-07-30

Előre mész vagy lemaradsz? Annak okáért annál is inkább szükséges nékünk a hallottakra figyelnünk, nehogy valaha elsodortassunk attól. (Zsidó 2,1)  Mindannyiunkkal megesett már ez. Isten Igéjéből már van egy kevés a tarsolyunkban. Már megnyertünk egy-két csatát. Az életünk nagyszerűen alakul, amire évek óta nem volt példa. Azonban egyszer csak megcsúszunk, és minden szétesik. Újra kell kezdenünk az egészet. A Zsidókhoz írt levél ilyen embereknek szól. Olyan sokat növekedtek lélekben, hogy már tanítóknak kellene lenniük. De annyira visszacsúsztak, hogy újra bébiételre van szükségük. Miért jutottak idáig? Hagyták, hogy bizonyos dolgok a hitük útjába álljanak. Elengedték Isten ígéreteit, ezért visszacsúsztak. Elfordították a figyelmüket Isten ígéreteiről. Nem arról van szó, hogy nem hisznek már bennük. Csak éppen más dolgokra irányították a figyelmüket. Hagyták, hogy az Ige-szintjük visszaessen, és mivel az alacsony Ige-szint egyet jelent az alacsony hitszinttel, hamarosan kudarcot vallottak olyan területeken, ahol régen győztesek voltak. Ne engedd, hogy ez megtörténjen veled. Amikor a dolgok jól mennek, ne csak együtt ússzál Isten áldásának áradatával. Áss mélyebbre abban, amit Isten adni akar neked. Szentelj nagyobb figyelmet Isten ígéreteinek. Koncentrálj a növekedésre, akarj olyan erős lenni a Lélekben, hogy ne csak a saját szükségeidet tudd betölteni, hanem másokét is! Ne felejtsd el: alacsony Ige-szint = alacsony hitszint = visszaesés. Ne legyél annyira elfoglalva a mai nap győzelmével, hogy a holnapnak kudarc legyen a vége. Foglalkozz azokkal a dolgokkal, amiket megtanultál. Az Igének szentelj több figyelmet – ne kevesebbet! Emelkedj hitről magasabb hitre.  (Prókai Árpád) A nap gondolata: Isten úgy dicsőíti meg magát életünkben, hogy olyan szorultságokba visz, amelyben minden bölcsességünknek, ügyességünknek csődöt kell mondania. Akkor tapasztalhatjuk meg az Ő csodáját. (Spurgeon)

2015-07-29

El Shaddai Mikor Ábrám kilencvenkilenc esztendős volt, megjelenék az Úr Ábrámnak, és monda néki: ÉN A MINDENHATÓ ISTEN VAGYOK, járj énelőttem, és légy tökéletes. (1Mózes 17,1) A héber eredeti szerint ebben az ószövetségi versben Isten azt mondta: „Én El Shaddai vagyok." Isten hét szövetségi néven nyilatkoztatta ki magát Izraelnek, ezek egyike volt az El Shaddai — szószerinti jelentése: 'az Isten, aki több, mint elegendő' vagy 'az, aki teljességgel elegendő'. Növeli a hitedet, ha úgy gondolsz Istenre, mint „aki több mint elegendő!" Isten az Ószövetség egésze alatt megjelenítette és kinyilatkoztatta magát, mint El Shaddai — az Isten, aki több, mint elegendő. Amikor például kihozta Izrael gyermekeit az egyiptomi rabszolgaságból, a fáraó katonái utánuk mentek, hogy elfogják, és újra rabszolgákká tegyék őket. Izrael gyermekeinek egyik oldalán a pusztaság volt, másik oldalon a hegyek, előttük meg a Vörös-tenger. Látszólag reménytelen helyzet, de ők Istenre tekintettek — az Istenre, aki több mint elegendő — és Ő kettéválasztotta a tengert! Megmerevítette a mélységes vizeket a tenger szívében! (2Móz. 15,8) Befagyasztotta a vizeket! A vizek fal módjára álltak mindkét oldalon, és Izrael gyalog kelt át a túlpartra. A mi Istenünk több mint elegendő! (Prókai Árpád) A nap gondolata: Amikor fáradtak, magányosak, csalódottak vagyunk, és nem látunk kiutat, vagy amikor úgy érezzük, hogy a problémáink elárasztanak minket, akkor nézzünk fel! Egyszerű gyermeki imában forduljunk a menny felé és fogjuk meg szerető Istenünk kezét! Mindig bízhatunk Benne! Akkor is, ha a látszat ellene szól!" (Ellen Gould White)

2015-07-28

Isten tervének megvalósulása életünkben És íme, mostantól fogva boldognak mond engem minden nemzedék, mert nagy dolgokat tett velem a Hatalmas, és szent az ő neve, irgalma megmarad nemzedékről nemzedékre az őt félőkön. (Lk 1,48b-50) Mária tudta, hogy Isten áldásának kulcsa a hit és ez engedelmesség, ezért választotta Isten tervét az életére. Lelkipásztorként azt szeretném, ha Isten mindannyiunk életét megáldaná. Szeretném, ha megáldaná lelki, pénzügyi, családi, munkahelyi életünket, kapcsolatainkat és az egészségünket is. Könnyen magunkra maradunk, ha ragaszkodunk a saját terveinkhez. Isten nem áldja meg a saját terveinket. Nem azért helyezett a földre, hogy magunknak éljünk. Valami sokkal nemesebb célja van a földi életünknek. Isten akkor tudja megáldani az életünket, ha az Ő tervének megvalósulását választjuk. Mária azért tudott Isten tervéről énekelni, mert izgatottság töltötte el a lelkét, ha rá gondolt. Mária kitartóan bízott Istenben, akkor is, ha ez mindenhol gondot okozott neki, és az emberek rosszallását vagy félreértését vívta ki vele. Mária bízott Istenben. Tudta, hogy Isten meg fogja áldani és generációk fognak megemlékezni arról, hogy mit vitt Isten véghez rajta keresztül. Azt kell mondjam, hogy a mi életünkre is igaz ez. A földi életedben és az örökkévalóságban is csak az marad meg, amit a földön teszünk. Vajon mondhatott volna Mária nemet Isten tervére? Mondhatott volna. Isten soha nem kényszeríti ránk az akaratát, hanem azt szeretné, hogy önként válasszuk Őt. Ezért adott szabad akaratot, és nem bábként akar minket használni. Az emberek nagy része ezért hagyja ki Istent az életéből. Saját terveiket választják ahelyett, hogy Máriával értenének egyet: „amit akarsz, cselekedj meg velem, szolgálód vagyok és valósuljon meg terved az életemben." (Prókai Árpád) A nap gondolata: Az Úr önszántából és készségesen Önmagát ajánlja fel nekünk az Ő Krisztusában, akiben a mi nyomorúságunk helyett teljes boldogságot kínál nekünk. (Kálvin János)

2015-07-27

Isten igazságának belénk írt ismerete Mert amikor a pogányok, akik nem ismerik a törvényt, természetes eszük szerint cselekszik azt, amit a törvény követel, akkor ezek a törvény nélküliek önmaguknak szabnak törvényt. (Róma 2,14) Isten arra vezet minket, hogy felfedezzük az Ő törvényét, nem csak a teremtésen keresztül, de a lelkiismeretünkön keresztül is. Néhány dolog Isten által belénk van írva; mindig tudjuk, hogy ezek jó vagy rossz dolgok, nem számít, hogy más mit mond. A lelkiismeretünk mondja el nekünk. Mondjuk, véletlenszerűen veszünk 1 millió embert minden földrészről és rakjuk őket egy New York-i kereszteződésbe. Majd mondjuk nekik hogy: „Itt egy 92 éves vak néni egy járókával. Át kell mennie az úton. Mondd meg, hogy melyik a három közül az erkölcsileg helyes válasz? 1: Hagyod, hogy saját maga próbáljon meg átmenni az úttesten. 2: Segítesz neki átmenni. 3: Belököd a forgalom közepébe." Nem kell keresztyénnek lenned – belül tudod mi a helyes válasz. A Biblia ezt mondja:  „Mert amikor a pogányok, akik nem ismerik a törvényt, természetes eszük szerint cselekszik azt, amit a törvény követel, akkor ezek a törvény nélküliek önmaguknak szabnak törvényt. Ezzel azt bizonyítják, hogy a törvény cselekedete be van írva a szívükbe. Erről lelkiismeretük és egymást vádló vagy éppen védő gondolataik együtt tanúskodnak majd… " (Róma 2,14-15)   (Prókai Árpád) A nap gondolata: Isten azt akarja, hogy őrá nézz, és tudd, hogy legsötétebb pillanatodban sem kell félned. Ami érted történik, sokkal nagyobb, mint bármi, ami ellened támad.

2015-07-26

A Biblia azt mondja, a szeretet képesség Szeretteim, szeressük egymást; mert a szeretet Istentől van, és aki szeret, az Istentől született, és ismeri Istent. (1János 4:7) A szeretet egy készség, amit meg lehet tanulni. Más szóval egy olyan dolog, amiben jó tudsz lenni, és ez azt jelenti, hogy gyakorlással tudsz a szeretetben fejlődni. Lehet, azt gondolod, hogy jól tudsz szeretni, de Isten azt akarja, hogy ennél is jobb legyél, hogy a szeretet szakértője, mestere legyél. Mégis, sok ember sosem tanulja meg, hogyan is kell szeretni. Te szakértővé válhatsz a kapcsolatok terén. Nem szeretnéd, hogy olyan emberként legyél ismert, aki rendkívüli szeretettel bír? Amikor az emberek beszélnek rólad, talán azt mondják: "Őt nem érdekli, hogy ki vagy, vagy, hogy nézel ki." vagy "Őt nem érdekli, hogy hol voltál vagy mit csináltál vagy honnan jöttél." Csak úgy lehetsz valamiben jó, ha gyakorlod. Csinálod újra és újra. Amikor először csinálod, furcsának tűnik, de minél többet csinálod, annál jobb leszel benne. Ugyanez vonatkozik a szeretetre is. Gyakoroljunk azzal, hogy egymást szeretjük. Ahogy a Biblia mondja: "Ezekkel törődj, ezekkel foglalkozz, hogy előrehaladásod nyilvánvaló legyen mindenki előtt." (1Timóteus 4:15) (Prókai Árpád) A nap gondolata: Az alázat és az elismerés nem feltétlenül zárja ki egymást, de ha folytonosan megerősítést keresünk, az akadályozhat abban, hogy jól szeressünk másokat. (Gary Chapman)

2015-07-25

Legyen meg a te akaratod. (Mt 6:10) Hányszor imádkozzunk el mai Igénket, mégis sokszor úgy gondoljuk, hogy a mi akaratunk jobb, mint Urunké. Mert mi jobban tudjuk, mint Ő. Vagy mégsem? Segítsen a következő kis történet mindezt helyre tenni magunkban: Lent a verőfényes délvidéken két szerzetes olajfát ültetett. - Istenem - így imádkozott az egyik - küldj jó kiadós esőt, hogy a fácska gyökeret verhessen. Isten meghallgatta a kérését. Azután így imádkozott: - Istenem, most küldj napsütést! Úgy lett. Azután kérte, hogy jöjjön a dér, hogy megszilárduljon a fácska kérge. S valóban, belepte a fát az ezüstös dér - és erre a fa elpusztult. Felkereste szerzetestársát és szomorúan elbeszélte neki, hogy mi lett a fával. - Hogy lehet az, hogy a te fácskád friss és virágzik? Mit csináltál vele? - Én a fácskát egészen az Isten kezébe helyeztem - felelte a társa. - Azt gondoltam, hogy Isten, aki a fákat teremtette, ő tudja a legjobban, hogy mire van szükségük. Nem adtam tanácsokat Istennek, hanem csak azt mondtam: - Atyám, a te gondjaidra bízom ezt a fácskát! A nap gondolata: Az Isten iránti hála nem egyéb, mint elismerése annak, hogy Ő az, aki ad, és mi csak elfogadjuk Tőle.

2015-07-24

„Lássuk nagynak az Urat, és magasztaljuk az Ő nevét". (Zsoltárok 34:3) (fordítás angolból) Max Lucado írja: A dicséret azt jelenti, hogy Istent felnagyítjuk, nagynak látjuk és figyeljük, ahogy munkálkodik. Természetesen Isten mérete nem változik, viszont a mi látásmódunk igen. Ha közelebb húzódunk Hozzá, Ő nagyobbnak tűnik. De hát nem éppen erre van szükségünk? Egy „nagy nézet" Istenről. Hát nincsenek nagy problémáink, nagy aggodalmaink és nagy kérdéseink? Természetesen vannak. Tehát, akkor arra van szükségünk, hogy egy nagy Istent lássunk. A dicséretnek pont ez a szerepe. Hogy lehet az, hogy énekeljük „Szent, szent, szent" és közben a látásmódunk nem tágul, és az arcunk nem ragyog? Egy ragyogó arc mindig annak a jele, hogy valaki Isten jelenlétében volt. Isten azon munkálkodik, hogy megváltoztassa a világ arcát. Megengeded, hogy a tiéddel kezdje? Te mekkorának látod a gondjaidat és mekkorának Istent? Hitedről, annak nagyságáról, vagy éppen kicsinységéről árulkodik az, ahogyan látod a dolgokat és Uradat? Ha mindezt végig gondolod, akkor szerinted mit mondhat rólad Jézus: Kicsinyhitű miért kételkedtél? Vagy: Nem találtam ekkora hitet…!? A nap gondolata: A hitetlen ember az áldások özönében is folyton zúgolódik, a hívő lélek pedig a legsúlyosabb csapások alatt is talál okot a hálaadásra.

2015-07-23

…ne szűnjetek meg hálát adni. (Kolossé 4:2) Valaki így fogalmazott: „Az ateizmus gyenge pontja: nincs kinek hálát adni." Nekünk, hívő embereknek viszont van. Tudjuk, kitől száll alá minden jó adomány és tökéletes ajándék. Igen, Istentől, a mi hatalmas Urunktól, akinek mindezért hálával tartozunk. A hálát jelentősen gyengíti a szívünkben, ha bármiről azt gondoljuk, hogy jár nekünk. Mennyi mindent természetesnek veszünk, hogy ott van életünkben. Pedig semmi sem természetes. Minden ajándék, minden kegyelem. Mid van, amit nem kaptál? Magyar népünkről sokan tartják azt, hogy panaszkodós nép vagyunk. Persze a panasznak is van helye az Úr előtti könyörgéseinkben, de olyan jó lenne, ha Isten gyermekei nem a panaszuk bőségességéről, hanem a hálaadásuk bőségéről lennének felismerhetőek. Több hála, kevesebb panasz! Vedd észre az áldásokat és köszönd meg az Úrnak, de keresd a nehézségek között is a jót, mert benne van. A javadra. Ezért ne szűnj meg hálát adni! A nap gondolata: Akiknek a szemét az Úr még nem nyitotta meg, az sóhajtozik olyan dolgokért, amelyekért hálát kellene adnia.

2015-07-22

Az imádkozásban legyetek kitartóak... (Kolossé 4:2) Pál apostol szerint Isten gyermekeinek az életéhez teljesen természetesen tartozik hozzá az imádság. Nélküle nincs meg az összeköttetés az Úrral. Az nem kérdés, hogy imádkozzunk-e vagy sem. Inkább az a kérdés, hogy mennyire vagyunk kitartóak a könyörgésben? Milyen az imaéleted? Rendszeresen az Úr elé járulsz? Naponként könyörögsz Hozzá? Ami testünknek a levegő, ugyanaz lelkünknek az ima. Igaz, a lelkünk tovább bírja a nélkülözést, de szükséges látnunk, hogy életfontosságú dolog az imádság. A rendszeres imádság. A kitartó imádság. Ennek nem az a lényege, hogy mások látják-e, vagy, hogy nagyon hosszú legyen. Az őszinteségünkre vágyakozik az Úr. Ő mindent tud rólunk és nem a szövegeinkre, hanem a szívünkre kíváncsi. Egyetlen napod se múljon el ima nélkül… A nap gondolata: A világnak nem annyira nagy igehirdetőkre van szüksége, mint nagy imádkozókra. (Stewart)

2015-07-21

…de az ÚR akaratát nem kérdezték meg. (Józsué 9:14) A gibeoniták látták, hogy Izrael népével hatalmas dolgokat cselekszik az Úr. Nagy győzelmeket aratnak Isten segítségével a zsidók. Ezek eltüntetnek minket a föld színéről – gondolták a gibeoniak és cselhez folyamodtak. Távoli népcsoportnak adták ki magukat és igyekeztek szövetségre lépni a Józsué vezette zsidókkal. Sikerült is nekik. A tárgyalásokat követő, a szövetségkötést megelőző mozzanatot fogalmazza meg mai Igénk. De az Úr akaratát nem kérdezték meg. Fájdalmasan tényszerű ez a mondat. Létezik, hogy Isten népe nem kérdezi meg az Urat? Létezik, hogy Isten gyermekeit nem érdekli az Úr véleménye? Sajnos igen. S ez nemcsak egykor és ott történt meg a honfoglaló választott néppel, hanem bizony megtörténik veled és velem is. Mert azt gondoljuk olykor, hogy elég bölcsek vagyunk annak megítélésére, hogy mi a jó nekünk. S előfordul, hogy bekapjuk a horgot. Az ördög csaliját elnyeljük és kész a baj. Egy rossz döntés akár hosszú távon is kihatással lehet az életünkre. Jártál már úgy, hogy nem kérdezted meg az Urat, mert biztos voltál a dolgodban s aztán nagyot koppantál? Igen, mindnyájan jártunk már így. Ezért figyelmeztet az Ige bennünket: kérdezd meg az Urat fontos döntéseid előtt. Ne légy elhamarkodott, mert kárát látod! A nap gondolata: Nincs veszedelmesebb dolog, mint Bibliát olvasni anélkül, hogy engedelmeskedj neki.

2015-07-20

Jézus ezután nyomban kényszerítette tanítványait, hogy szálljanak hajóba, és menjenek át előtte a túlsó partra, amíg ő elbocsátja a sokaságot. De miután elbocsátotta a sokaságot, felment a hegyre magánosan imádkozni. Amikor beesteledett, egyedül volt ott. A hajó pedig már messze eltávolodott a parttól, és a hullámok között hányódott, mert ellenszél volt. A negyedik éjszakai őrváltáskor odament hozzájuk Jézus a tengeren járva. Amikor a tanítványok meglátták, hogy a tengeren jár, megrettentek, azt mondták, hogy kísértet, és ijedtükben felkiáltottak.De Jézus azonnal megszólította őket, és ezt mondta: „Bízzatok, én vagyok, ne féljetek!" Péter ekkor így szólt hozzá: „Uram, ha te vagy, parancsold meg, hogy menjek oda hozzád a vízen." Mire ő így szólt: „Jöjj!" Péter erre kiszállt a hajóból, elindult a vízen, és Jézus felé ment. Amikor azonban az erős szélre figyelt, megijedt, és amint süllyedni kezdett, felkiáltott: „Uram, ments meg!" Jézus azonnal kinyújtotta a kezét, megragadta őt, és ezt mondta neki: „Kicsinyhitű, miért kételkedtél?" És amint beszálltak a hajóba, elült a szél. A hajóban levők pedig leborultak előtte, és ezt mondták: „Valóban Isten Fia vagy!" (Mt 14,22-33) Hittanos, szókimondó kisfiú mondta: „Azért, mégis könnyebb lenne úgy, ha láthatnám Jézust!" Tényleg könnyebb lenne? Az evangéliumi történet alapján azt kell válaszolnunk: nem biztos! A viharos vízen hajózó Péter apostol, a többiekkel együtt kísértetnek nézi Jézust. Nem is őt. Az evangélium nyelve „fantaszmá"-nak írja le, ami látomást jelent. Az ijedt ember képzelődését. Ott volt Jézus; a vízen közeledett feléjük, és ők, a Mesterre vetett bizalmas tekintet helyett elkezdtek képzelődni! A félelem látomássá csúfította a Szentháromság Istent. Jézus alakjában, személyében a vizek, az elemek felett uralkodó Atya Isten volt ott a tavon. Ő, akinek a Lelke a Teremtéskor a vizek felett lebegett. Hát persze, hogy számára nem akadály az a szél, azok a hullámok, amiket Ő maga keltett! A minőségi, keresztyén élet ezen áll, vagy bukik! Hiszem-e, hogy a Szentháromság Isten; maga az Atya, maga Jézus Krisztus és maga a Szentlélek akar meggyőzni a felől, hogy ha egyszer Ő azt mondta mehetek, akkor nem kell megijednem, félnem, bizonytalankodnom, mert Ő vár, kinyújtott kézzel, szerető szívvel!? Péternek ennyire lett volna szüksége. Elhinni Jézusnak azt, ami hihetetlen. Nekem is elég kell, hogy legyen ennyi… (Kereskényi Sándor) A nap gondolata: „nem voltam elég bátor, hogy szembenézzek az álmaimmal." – Paulo Coelho

2015-07-19

Istennek tetsző élet „...okos istentiszteletként szánjátok oda magatokat élő, szent, Istennek tetsző áldozatul, és ne igazodjatok e világhoz..." (Róma 12,1-2) Mi az Isten akarata? Az, hogy neki tetsző életet éljünk. Milyen élet tetszik neki? Változzon meg az értelmünk és ezzel a megváltozott értelemmel ne ehhez a világhoz igazodjunk, mert a világgal való barátság ellenkezik Istennel. Milyen könnyen kimondjuk ezt eddigi bibliaismeretünk alapján. Annál nehezebb cselekedni. Isten azt akarja, hogy odaszánt életünk legyen. Vagyis, hittel kell Isten elé vinni az életünket, őszinte bűnbánattal, nem hivalkodással. Ehhez szükséges az elcsendesedés, amikor közösségben lehetek az én Urammal. A Krisztussal való járás nem egy pillanatnyi fellángolás, hanem egy életforma. Ha vele kapcsolatban vagyunk minden nap, akkor felüdülünk, vágyunk olvasni a Szentírást, keressük az olyan emberek társaságát, akiknek életvitele a Biblia tanítása alapján nyugszik. Ez az életstílus tetszik Istennek. Ez lesz a természetes és kívánatos számunkra, ekkor már nem keressük a világ barátságát, hanem egyenesen menekülünk előle. Ha ez örvendetes előttünk, akkor másokat is szívesen vezetünk erre az útra és így leszünk kedvesek Isten előtt. (Horváth Csaba) A nap gondolata: Ha a világ népével tartasz, akkor odajutsz, ahová ők.

2015-07-18

Jó Mester, mit cselekedjem, hogy az örök életet elnyerhessem? (Mk 10,17) Az evangéliumban egy fiatalember teszi fel ezt a kérdést Jézusnak. És mit mond Jézus az ifjúnak? „Add el minden vagyonodat, és add a szegényeknek, és kincsed lesz mennyben; és jer, kövess engem". Minden emberben előbb vagy utóbb megfogalmazódik élete nagy kérdése, akár beszél róla, akár nem. Persze az örök életre vágyunk, de most még a földi életünket éljük, és itt azért – mint ahogy gyakran mondogatjuk – nem mennek olyan simán a dolgok. Az örök élet mellett a rövid távú terveinkben szerepelnek az erkölcsi és anyagi elismerések, sikerek is, egyszóval a gazdagság. No és ha szegények lennénk, biztosan üdvözülnénk? Jézus válaszában valójában nem a pénzről beszél, hanem azokról a dolgokról, amelyektől nem tudunk elszakadni, melyekről nem tudunk lemondani, bár tudjuk, hogy üdvözülésünk útjában állnak. Ismerjük fel ezeket a hibáinkat, téves elképzeléseinket, terveinket és próbáljuk elhagyni őket. Ha megkérdezünk egy fiatalt, hogy mit szeretne elérni az életében, hosszan sorolja elképzeléseit és az örök élet a legritkábban szerepel benne. A középkorú már lényegre törőbb, jó, ha hat-nyolc dolgot szeretne, esetleg már megemlíti, hogy találkozni szeretne a mennyben Istennel és szeretteivel. De ha idős embert kérdezünk, ő már szinte biztos, hogy Isten országába: „haza vágyik". És figyeljük csak, mit mond Jézus! „… Az Isten országa nem szemmel láthatólag jő el. Sem azt nem mondják: Ímé itt, vagy: Ímé amott van; mert ímé az Isten országa ti bennetek van." (Lk 17, 20-21) (Prókai Árpád) A nap gondolata: Nem az a fontos, hogy jó lesz a királyi székben ülni, és uralkodni, hanem az, hogy Istent fogjuk dicsőíteni.

2015-07-17

Kegyelem Mert a bűn zsoldja halál; az Isten kegyelmi ajándéka pedig örök élet a mi Urunk Krisztus Jézusban. (Rm 6,23) Amikor erőből, görcsösen, élet-halál fontossággal akarunk valamit, az rendszerint nem jön össze. Azt a megvalósulást érezzük kegyelmi állapotnak, mikor elengedtük a görcsös akarást, feladtuk saját küzdelmünket, bűntudatunkat, félelmünket, kétségbeesésünket, és elfogadtuk azt, ami nem sikerült. A kegyelem azért kegyelem, mert tőlünk függetlenül jön, semmivel sem befolyásolható, nem mi kontrolláljuk. Mi csak megkapjuk. Mindenki világosan megérzi, amikor a kegyelem megérinti, mert az annyira nagyszerű érzés. Egy bársonyos érintés, mint amikor a langyos szél megérinti az arcodat és a csend körülölel. Valamiféle megváltás, amely könnyűvé tesz, amitől a dolgok hirtelen olyan egyszerűvé válnak. Akkor jön, amikor nem is számítasz rá. Megvigasztal, megsimogat. Egy mély megnyugvás, amely abban az érzésben teljesedik ki, hogy „minden rendben van". A kegyelem állapota nem csak azokra a kivételes pillanatokra korlátozódik, amikor „kézzelfoghatóan" megtapasztaljuk Isten jelenlétét. A kegyelem állapota magában foglalja azt az érzést is, hogy szükségünk van Isten szeretetére. Legyünk alázatosak a kegyelemmel szemben, minden idegszálunkkal kívánjuk az Istent! (Prókai Árpád) A nap gondolata: Ifjabb koromban túlságosan sokat adtam az emberi tanításokra... de végül eljutottam oda, Isten Igéjének és Szentlelkének a vezetésével, hogy meglássam, e dolgokat félre kell állítanom, és Isten tanítását közvetlenül az Ő Igéjéből megismernem. (Zwing)

2015-07-16

Van bennem szeretet? Ha szeretet pedig nincsen én bennem, semmi vagyok… A szeretet soha el nem fogy. (1Kor 13,1-13) Mindnyájan olvastuk, hallottuk már Pál Szeretethimnuszát. Gyönyörű és páratlan alkotás, melyben Isten üzen felénk Pál apostol által. Minden gondolatáról hosszan lehetne elmélkedni, de most csak erre a két sorra figyeljünk. Tulajdonképpen születésünk pillanatában már belepottyanunk ebbe a csodálatos és megfoghatatlan állapotba. Egy gyermek születése olyan, mint egy szeretetbomba. A környezete túláradó örömmel fogadja. Még a legzordabb ember is felenged és legalább a szíve mélyén elmosolyodik, amikor egy pici babát lát. Aztán telnek-múlnak a napok, hónapok, évek. A gyerekek szeretetet kapnak és adnak. Akár bevalljuk akár nem, az életünk mozgatórugójává válik a szeretet. Sírunk, toporzékolunk, ha nem kapunk belőle eleget, később megtanuljuk, hogy nem csak kapni, adni is kell, és ez a körforgás életünk részévé válik. A magányos ember a szeretet hiányától szenved. Adna, de nincs kinek, kapna, de nincs kitől. Tele vagyunk lendülettel, tettrekészséggel, tervekkel, dolgozunk, tanulunk fáradhatatlanul, ha tudjuk, hogy ezzel hozzátartozóinknak, barátainknak vagy akár csak embertársainknak örömet szerezhetünk és kivívhatjuk elismerésüket. Persze a pénz is fontos, de lássuk be: az önmagában semmit sem érne, az csak eszköz az örömszerzéshez. Aztán lassan megöregszünk. Ki hallott már olyat, hogy az öregeknek nincs szükségük szeretetre, vagy az öregek már nem tudnak szeretni?! Minden kis szeretetmorzsát összecsipegetnek, ők már tudják, mennyire fontos nem eltékozolni ezeket a javakat! Persze vannak embertársaink, kicsik, nagyok, idősek, fiatalok, akik elfásult arccal járnak közöttünk, szenvednek: elvonási tüneteik vannak. Vegyük észre őket, adjunk szeretetet. Elég egy mosoly, egy jó szó, egy érdeklődő kérdés, egy meghallgatás. Minden eszköz rendelkezésünkre áll, mert Isten élő lelket lehelt belénk, képmására teremtett bennünket, Ő maga pedig a TÖKÉLETES SZERETET.         (Prókai Árpád A nap gondolata: Benned, észrevette-e, felismerte-e már valaki Jézus arcát, jellemét? – Az emberek körülötted Jézust szeretnék látni. Látni szeretnék Jézust.

2015-07-15

Várakozás „Csillapodjál le az Úrban és várjad őt; ne bosszankodjál arra, akinek útja szerencsés, se arra, aki álnok tanácsokat követ." (Zsoltár 37:7) Vannak dolgok, amiket nagyon szeretnénk és imádkozunk értük, de az Úr azt akarja, hogy kivárjuk mindennek a rendelt idejét. Amikor ilyen várakozásban vagyunk, ezt az időt - legyen az hosszú vagy rövid - ne azzal töltsük, hogy afelett búslakodunk, ami nincs nekünk, hanem arra hogy az Urat szolgáljuk. Az én életemben sokszor voltak hosszú várakozási időszakok, és ez segít megtanulni a hosszú tűrést. A türelem teljesen ellentétes az emberi természettel, ezért Isten munkája szükséges, hogy megtanuljunk várakozni, bosszankodás nélkül. Ez a zsoltár arra szólít fel minket, hogy ne bosszankodjunk másokra. Lehet, hogy sok gonosz embernek vagy akár barátainknak megvan, amire mi annyira vágyunk, de a Tízparancsolatban is meg van írva: „Ne kívánd a te felebarátodnak házát. Ne kívánd a te felebarátodnak feleségét, se szolgáját, se szolgálóleányát, se ökrét, se szamarát, és semmit, a mi a te felebarátodé." Aki irigyli mások áldását, az megszegi ezt a parancsolatot. Áldjuk az Urat, azért amit már megadott nekünk, azt a rengeteg csodálatos áldást és gondoskodást, elsősorban pedig a megváltást és várjuk válaszát imánkra bizalommal. (Prókai Árpád) A nap gondolata: Ne mondd: Istenre várok! – Isten vár terád.

2014-07-14

Isten szeme mindent lát „És ezt mondják: Nem látja az Úr, és nem veszi észre a Jákób Istene! Eszméljetek ti bolondok a nép között! És ti balgatagok, mikor tértek eszetekre? Aki a fület plántálta, avagy nem hall-é? És aki a szemet formálta, avagy nem lát-é?" (Zsoltár 94: 7-9) Ezek a sorok azokhoz szólnak, akik mindenféle gonoszságokat cselekszenek és nem félnek Istentől, mert azt hiszik, Isten nem látja őket. Isten nagyon jól lát mindent, ami ezen a világon történik, minden kis és nagy dolgot. Senki nem tud elrejtőzni Előle. Dávid mondja a 139. Zsoltárban: Hová menjek a te lelked elől és a te orcád elől hova fussak? Ha a mennybe hágok fel, ott vagy; ha a Seolba vetek ágyat, ott is jelen vagy." Lehet, hogy az emberek nem látják, miket gondolsz, vagy miket csinálsz titokban, de Isten látja. Az Ő szemei mindig rajtad vannak, így jól gondold meg minden szavadat, mert Ő hallja, és jól gondold meg, mit cselekszel vagy gondolsz, mert Ő látja. „Az Úr tudja az embernek gondolatjait, hogy azok hiábavalók" /11. vers/. Az Újszövetségben is láthatjuk, hogy Jézus olvasott az emberek gondolataiban. Amiket azonban most titokban cselekszenek a bűnösök, minden ki fog tudódni. „Mert nincs oly rejtett dolog, ami napfényre ne jőne; és oly titok, ami ki ne tudódnék." (Máté 10:26b) Ha vannak nekünk ilyen kis titkos 'ügyeink', azt hozzuk világosságra azáltal, hogy Istennek megvalljuk és elhagyjuk ezeket, különben más módon fognak napfényre kerülni és az igen szégyenletes és kellemetlen lesz. (Prókai Árpád) A nap gondolata: Ha az Isten igazságos volna, akkor mindnyájan elvesznénk, de Isten kegyelmes is.

2015-07-13

"Az Úrra néztem szüntelen" Az Úrra néztem szüntelen; mert jobb kezem felől van, meg nem rendülök. (Zsoltár 16:8) Egy hívő sem akar megrendülni, sem pedig az ördög tőrébe esni. Hogy lehet ezeket elkerülni? Szemeim mindenha az Úrra néznek, mert ő húzza ki a tőrből lábamat. (Zsolt 25:15) Amint elkezdünk magunkra vagy egyéb földi dologra figyelni, fennáll az esélye, hogy elbukunk, mert nem látjuk Istent világosan, kapcsolatunk elgyengült, esetleg azt hisszük, hogy magunktól is képesek vagyunk mindenre, Isten tanácsa nélkül is. Pedig nekünk, hívőknek mindig az Úrra kell néznünk, keresnünk kell az Ő orcáját és keresnünk kell a Vele való személyes közösséget. Ha nem Rá nézünk, akkor valami másra fogunk nézni, ami meg nem tarthat minket és meg nem őrizhet minket a csapdától. Isten világosság, és ha Őrá nézünk, akkor az Ő világosságában látjuk a dolgokat "a te világosságod által látunk világosságot." (Zsolt 36:10), ha pedig nem az Ő világosságában járunk, akkor csak a sötétben tapogatózunk, és bármikor eleshetünk. Tudjuk, hogy Isten mindig lát minket, és ha mi is mindig Rá nézünk, milyen csodálatos közösség ez! (Prókai Árpád) A nap gondolata:  Aki Istentől fél, nem fél az emberektől.

2015-07-12

A Lewis szigeti ébredés Kicsoda megy fel az Úr hegyére? És kicsoda áll meg az ő szent helyén? Az ártatlan kezű és tiszta szívű, aki nem adja lelkét hiábavalóságra, és nem esküszik meg csalárdságra. (Zsoltár 24:3-4) Egy ébredésről szeretnék írni röviden, ami a Lewis szigeten történt Isten kegyelméből. 1949-ben a helyi presbitérium egy körlevelet küldött ki minden gyülekezet számára, hogy nyilvánosan felolvassák. Ebben a levélben szó volt a gyülekezetek alacsony lelki színvonaláról, az istentisztelet iránti komolytalan hozzáállásról, és főként a fiatalok között jelenlevő élvezet- és szórakozás hajhászásról. Felszólították a gyülekezeteket és az egyéneket hogy: „Vegyék ezeket a szívükre és gondolják meg hová vezet, ha nem térnek meg. Vizsgálják meg életüket mintegy Isten előtt...." Ezt sokan szívükre vették, különösen két idős hölgy, az egyik 82, a másik 84 éves. Mivel hitük szerint az Úr ébredést akar adni a szigeten, szóltak a lelkésznek, aki ezt komolyan vette és egy héten két éjszakát imádkozással töltött a presbiterekkel. Ez így ment legálabb három hónapig. Semmi sem történt. De egyik éjszaka az egyikük felolvasta a fentebb idézett részt a 24. zsoltárból „Kicsoda megy fel az Úr hegyére? És kicsoda áll meg az Ő szent helyén? Az ártatlan kezű és tiszta szívű, a ki nem adja lelkét hiábavalóságra, és nem esküszik meg csalárdságra." Majd a következőket fűzte hozzá: úgy tűnik nekem, hogy mindez humbug, hogy így várunk az Úrra és így imádkozunk, amikor a mi saját kapcsolatunk az Úrral nem rendezett. Majd felemelte kezeit és így imádkozott: „Ó, Istenem, az én kezeim ártatlanok-e? Az én szívem tiszta-e?" Kis idő múlva kitört az ébredés. Nem-e így vagyunk ezzel ma is? Sokan várják az ébredést, de kapcsolatuk nem megfelelő az Úrral, mindannyian dédelgetünk valami kis titkos bűnt, ami miatt az Úr nem tud megáldani minket ébredéssel. „Kicsoda áll meg az Ő szent helyén?" - kérdezi a zsoltáros. Ha Isten jelenléte közöttünk lenne, kicsoda tudna megállni az Ő szentsége előtt? Úgy járnánk, mint Anániás és Safira, holtan összeesnénk titkos bűneink miatt. Sokan kritizáljak a gyülekezetüket és lehet, hogy jogosan, de előbb ítéljék meg magukat, mert Isten előtt mi saját magunkért fogunk felelni. A mi tisztátalanságunk is hozzájárul a gyülekezet rossz állapotához. Legyen a Lewis szigeti ébredés tanulságul számunkra. (Prókai Árpád) A nap gondolata: Az Ördög így szól: Tagadd el bűneidet és halj meg. A Szentlélek így: Valld meg bűneidet Istennek és élj.

2015-07-11

Anna „És felkele Anna, minekutána evének Silóban és minekutána ivának, (Éli pap pedig az Úrnak templomában az ajtófélnél ül vala székében), És lelkében elkeseredve, könyörge az Úrnak, és igen sír vala. És fogadást tőn, mondván: Seregeknek Ura! Ha megtekinted a te szolgáló leányodnak nyomorúságát, és megemlékezel rólam, és nem feledkezel el szolgáló leányodról, hanem fiúmagzatot adsz szolgáló leányodnak: én őt egész életére az Úrnak ajánlom, és borotva nem érinti az ő fejét soha!" 1.Sámuel 1:9-11 Az Írás azt írja Annáról, hogy: "az Úr bezárta az ő méhét." (5.) Az Úrtól volt a meddősége, keserűsége, szégyene, sírása. De nem azért mert az Úr nem szerette Annát, vagy tönkre akarta tenni Őt. Éppen ellenkezőleg. Minden, ami történt azért történt, hogy Isten ezek által bemutassa hatalmát, kegyelmét és dicsőséget szerezzen szent nevének. Abban a pillanatban, amikor Anna keserűen sírt az Úrhoz egy gyermekért még nem tudta, hogy jövőbeli gyermeke Izrael hatalmas prófétája lesz, aki által Isten szól népéhez. Nem értette ezt, csak azt értette, hogy meddő, és nincs mit tennie, csak imádkozni tud. De ahogy imádkozik és sír sorsa miatt, valami elkezdi felfelé irányítani a figyelmét, egészen a mennyei trónig. Tekintete már túlhalad saját meddőségén és megérti, hogy itt nem arról van szó, hogy ő, Anna boldog legyen, nem is arról, hogy neki is ugyanúgy legyen gyermeke, mint Peninának, Elkána másik feleségének, vagy mint a többi asszonynak a faluban. Nem, itt az Úr örökkévaló tervéről van szó, melyben egy megtört szívű, alázatos asszonyt használ fel, hogy eszköz legyen egy próféta születésében, és az Ő nevének megdicsőítésében. Itt már Isten áll a központban, nem Anna, ezért is teszi ezt a fogadást: " én őt egész életére az Úrnak ajánlom, és borotva nem érinti az ő fejét soha!" Meg is hallgatta őt Isten, hiszen ez volt a terve kezdettől fogva. Tőle volt a meddőség és Tőle volt a meddőség beszüntetése, Tőle volt a vágy Annában hogy Neki szentelje a gyermeket, és Övé is lett minden dicsőség. Amikor Anna régebben látta, ahogy Penina, vagy valamelyik asszony kisgyerekeivel játszik az udvaron, szívébe hasíthatott a fájdalom: hát nekem ez a boldogság sohasem adatik meg? De amikor Istenbe vetette bizalmát, hitét és az Ő dicsőségét, az Ő országát és igazságát kezdte keresni, akkor megadatott neki a földi boldogságon túl a mennyei boldogság is, hiszen melyik anya mondhatta el akkoriban: az én fiam Izrael prófétája. Anna azonban nem tekintett úgy a gyermekre: ő az enyém! Hanem úgy: ő az Úré! Aki odaszánja legkedvesebbjét az Úrnak, azt az Úr nem hagyja jutalom nélkül: „És meglátogatá az Úr Annát, ki az ő méhében fogada, és szült három fiút és két leányt." (Prókai Árpád) A nap gondolata: Ha szívesen hordod a keresztet, magára vesz, s az óhajtott véghez vezet téged, ahol vége szakad a fájdalomnak. (Kempis Tamás)

2015-07-10

Jézusé minden! Az Atya szereti a Fiút, és kezébe adott mindent. Aki hisz a Fiúban, annak örök élete van. (Jn 5,35-36a) Az örök élet sohasem emberi teljesítmény, hanem egyedül a hitnek, Krisztus befogadásának következménye. Akik egykor nem fogadták be, és akik ma is elutasítják Jézust, azt mondják, hogy nélküle is meg tudják oldani a saját és az emberiség problémáit. Úgy gondolják, hogy Jézus nélkül, az emberi ész és tudomány segítségével meg tudják oldani a betegségek, háborúk, a bűn és következményeinek, sőt még a halálnak a kérdéseit is. Jézus nélkül azonban semmit sem lehet megoldani. Minden kérdés kulcsa Jézus kezében van, Őt nem lehet kihagyni a megoldásból! Nélküle lehetetlen Istent olyannak megismerni, amilyen Ő valójában: szerető mennyei Atyának, aki gyermekeinek gondját viseli, szenvedéseiket javukra fordítja, kellő időben megad nekik mindent, amire szükségük van, míg végül az örök életet is megadja. Jézus nélkül nincsen megoldása a bűnnek sem, mert nélküle az ember nem tud igazán ember lenni: aki nem fogadta be Őt, annak nem valami, hanem minden hiányzik az életéből. Jézus nélkül az ember csak látszatmegoldásokat talál élete problémáira, és törvényszerűen kudarcot vall minden kérdésben. Jézus nélkül nincsen megoldása a halálnak sem: nélküle megoldhatatlan, félelmetes, sötét titok. Vele azonban fény vetődik a halál titkára: a halál nem vég, hanem kezdet, nem sötét börtön, hanem ajtó, amelyen át a fényre, az életre vezet az út. A kulcs, amely az örök élet kapuját tárja fel előttünk, Jézus kezében van: nélküle semmiképpen, de vele és általa mindenképpen bemehetünk azon. Ő elhárít minden akadályt, megnyit minden zárat, mert Övé minden: Övé a tegnap, a ma, a holnap, a jövő, az örökkévalóság. Isten mindezt a Fiúnak adta, mert benne és általa nekünk akarja adni. Hiszed ezt? (Prókai Árpád) A nap gondolata: Aki úgy áll az ítélőszék elé, hogy a védelmet maga látja el, mentegeti magát, ártatlanságát hangoztatja és ezért felmentést vár, - annak érdekében a nagy ügyvéd nem szólhat semmit.

2015-07-09

Kincsgyűjtés Jézus mondja: „Ne gyűjtsetek magatoknak kincseket a földön, ahol a moly és a rozsda megemészti, és ahol a tolvajok kiássák és ellopják, hanem gyűjtsetek magatoknak kincseket a mennyben, ahol sem a moly, sem a rozsda nem emészti meg, és ahol a tolvajok sem ássák ki, és nem lopják el. Mert ahol a kincsed van, ott lesz a szíved is." (Mt 6,19-21) A teológiai professzor előadása szemléltetésére feltett az asztalra egy méretes befőttesüveget. Egy zacskóból elővett kb. 5 centis nagy köveket, és ezekkel telepakolta az üveget, majd megkérdezte a hallgatókat: – Tele van az üveg? – Ők bólogattak, hogy igen. Ezután a professzor kisebb kavicsokat szórt az üvegbe, amelyek belerázódtak a nagy kövek közé. A diákok vidáman mondták a már ismerős kérdésre, hogy most már csakugyan tele van az üveg. Ekkor a professzor fogott egy doboz finom homokot és azt is beleszórta az üvegbe, és az szépen megtöltötte a kis kavicsok közötti réseket is. A diákok elmosolyodtak, majd újra azt válaszolták, hogy most már tényleg tele van. A professzor végül elővett egy vizeskancsót, és annak tartalmát is az üvegbe öntötte. A diákok már nevetve mondták, hogy most valóban tele van az üveg. A professzor így szólt hozzájuk: – Amit most láttatok, az a ti életetek. Ebben a nagy kövek a legfontosabbak: Isten országának dolgai, a mennyei kincsek. A kavicsok az élet fontos részei: családod, szüleid, testvéreid, párod, gyermekeid. A homok olyan dolgokat jelent, mint a munkád, a házad, az autód. A víz a többi, az apróságok. Ha megfordítottam volna a sorrendet, és a befőttesüveget először megtöltöttem volna vízzel, homokkal és kavicsokkal, már nem maradt volna hely a köveknek. Ugyanígy van az életeddel is: ha az energiáidat és az idődet elsősorban a lényegtelen dolgoknak szenteled, már nem lesz időd és helyed a legfontosabbra, a mennyei kincsekre. Ez a példa arra figyelmeztet, hogy állítsd fel jól a sorrendet: életedben legelőször a nagy köveknek adj helyet, azután helyezd el a kavicsokat, és csak ezek után foglalkozz a homokkal és a vízzel. Ha így teszel, hasznos és értelmes lesz az életed, mert a legnagyobb hely a mennyei kincseknek jut benne, és azzal együtt majd a többi is teljesen ki fogja tölteni az életedet. Ha viszont fordítva gondolkodsz, úgy jársz, mint az a kincskereső, aki szenvedélyesen kutat és gyűjt számára értékesnek tűnő kincseket, és közben úgy gondolja, hogy hasznos, értelmes tevékenységet végez, ám valójában mégis haszontalanul gyűjtöget olyan dolgokat, amelyek azután a legértékesebb kincs elől már elveszik az időt és a helyet. Ezért minden másról megfeledkezve, a múlandó földieket figyelmen kívül hagyva, az örökkévaló javakat keressétek teljes odaadással, teljes figyelem összpontosítással, szenvedélyesen. És ha az örökkévaló javakra irányul kincskereső szenvedélyetek, akkor ráadásként a földiekből is adatik majd nektek annyi, amennyi a földi léthez szükséges. (Prókai Árpád) A nap gondolata:  Helyes állapot az, amikor már semmi sem okoz nagyobb örömet, mint Jézus, és semmi sem okoz nagyobb fájdalmat, mint a bűn.

2015-07-08

A győztes Krisztus 2. Azért jelent meg az Isten Fia, hogy az ördög munkáit lerontsa. (1Jn 3,8b) Jézus gyermekként, látszólag gyengén és erőtlenül jött ebbe a világba, és mindenkinek kiszolgáltatottan, elhagyottan és megfeszítettként hagyta itt ezt a világot, de mégis győzelmesen, harmadnapon feltámadottan tért vissza, és ez a győzelem az Ő ördög feletti erejét igazolta. Ez a győzelmes Úr Jézus Krisztus van ma is velünk, aki valóban le tudja rontani az ördög munkáit az életünkben. Aki az élő Jézust elfogadja élete Urának, akiben Krisztus él, aki többé ebben a világban élve nem a testi mivolta miatt őt könnyen legyőző ördögre mond igent, hanem Krisztusra, a valódi győztesre, annak az életében már valóban nincs ereje a gonosznak, mert ha kisebb csatákat még el is veszít vele szemben, a nagy háborút Krisztussal már megnyerte. Ebből a győzelemből él már most, és ezért a győzelemért fog majd élni, immár valóban bűntelenül, – vele, örökké! (Prókai Árpád) A nap gondolata: A kísértés nem szégyen, hanem nélkülözhetetlen része az emberi élet küzdelmeinek. Kerüljünk ki győztesen belőle!

2015-07-07

A győztes Krisztus 1. Azért jelent meg az Isten Fia, hogy az ördög munkáit lerontsa. (1Jn 3,8b) Születésétől fogva az e világon élő minden ember eleve ott vergődik az ördög hatalmában, és akarva vagy nem akarva, de minden ember az ördög munkáinak foglya. Hiszen az ördög szellemi hatalom: nincsen keze, amivel fegyvert tudna fogni, nincsen nyelve, amellyel tudna rágalmazni, nincsen szája, amellyel a hazugság szavait szólva embereket egymással örök haragba tudna vonni. Mindezt az ördög emberek segítsége nélkül – egészen személyesen mondva: a te és az én segítségem nélkül – soha nem tudná megtenni. És akit az életben egyszer már megrettentett a saját szívében lakó bűnnek az iszonyú mélysége, az tudja, hogy az ördög munkáival szemben az ő ereje mennyire kevés. Hiába veti be minden elhatározását, jó szándékát, akaraterejét, a tulajdon szívében nem tudja lerontani a bűnnek azt az építményét, amit az ördög keze emelt, talán teljesen észrevétlenül. Ezért egyrészt komoly figyelmeztetés, másrészt vigasztaló evangélium is János apostol igéje: „Azért jelent meg az Isten Fia, hogy az ördög munkáit lerontsa." Csakis Ő, Jézus Krisztus, az Isten Fia az ördög munkáinak lerombolója a világban és az egyes ember életében is! Mert Ő erősebb az ördög minden munkájánál, minden mesterkedésénél, még akkor is, ha ennek ellenkezőjét tapasztaljuk ebben a világban élve. Betlehemben nem volt számára hely, ott mégsem az emberek szívét megkeményítő ördög volt a győztes, hanem Jézus, aki jászolban a szalmán is azért jött erre a világra, hogy az ördög foglyaként vergődő embernek az Isten szeretetéről szóló örömhírt elhozza. És nem az ördög praktikái győztek a keresztre vezető úton sem, amikor a Jézust elhagyó, megtagadó, eláruló tanítványok, az Őt elfogó, gúnyoló, megalázó és megfeszítő katonák, a rá halálos ítéletet kérő és kimondó vallási és világi vezetők, a rá „feszítsd meg"-et kiáltó tömeg akarata érvényesült. Nem a mindezek mögött megbújó és ármánykodó, emberi akaratokat felbujtó, indulatokat felkorbácsoló ördög volt a győztes, hanem az Isten akaratára és szeretetére igent mondó Jézus, aki a keresztet azért vállalta, azért szenvedett és halt meg, hogy az ördög munkáit lerontsa, legyőzze az e világon élő ember életében. (Prókai Árpád) A nap gondolata: Könyörtelen harc folyik a világban Krisztus és az Antikrisztus között. A harctér ott van benned és körülötted egyaránt. Gondolataid és tetteid elkerülhetetlenül állást foglalnak. Eldöntötted-e már egyszer és mindenkorra, hogy melyik oldalra állsz teljes erőddel? (Fosdick)

2015-07-06

Áldjad, lelkem, az Urat! Áldjad, lelkem, az Urat, és ne feledd el, mennyi jót tett veled! (Zsolt 103,2) Dávid, a zsoltár írója arra hívja fel a figyelmünket, hogy legyen Isten iránti hála és dicséret bennünk. De hadd mondjam egyes számban, ahogyan ő is: bennem! Azért fontos az egyes szám, mert a közösségben sokszor meg tud bújni, háttérben tud maradni az egyes ember. Dávid viszont hangsúlyozza, hogy nekünk elsősorban egyénileg kell dicsérni az Urat, és hálát adni neki. Kiért és miért adhatok hálát? Életem Uráért, aki Teremtőm és megtartóm, aki minden jó forrása. Megváltó Jézusomért, aki által újra kapcsolatom lehet Istenemmel, mert értem is meghalt a Golgotán, hogy bűneimet elvegye, és új élettel ajándékozzon meg. A Szentlélekért, aki mindezt megérteti velem, és megnyitja ajkaimat a hálaadásra. Hálát adhatok az új napért, a betevő falatért, a ruházatomért, az otthonomért, a szeretteimért. Hálát adhatok a gyülekezetemért, a közösségért, amelybe tartozom, akik ismernek engem, körülvesznek szeretetükkel, és erősítenek, bátorítanak, ha rászorulok. „Áldjad, lelkem, az Urat!" – szólít fel minket Dávid. Áldjad Őt a templomban, a gyülekezetben és áldjad Őt otthonodban, családodban nap, mint nap! (Prókai Árpád) A nap gondolata: A hálának és odaadásnak tűzében elég belőlünk régi énünk hiúsága és restsége. (Victor János)

2015-07-05

Akiket pedig Isten Lelke vezérel, azok Isten fiai.(Róma 8,14) Nem mindegy, kinek a vezetését fogadjuk el. Ha igazán Krisztusban vagyunk, akkor Ő az Úr az életünkben, az Ő akarata érvényesül mindennapjainkban. Ekkor már Lélek szerint élünk és nem a test dolgai kerülnek előtérbe, ugyanis: „A test törekvése halál, a Lélek törekvése pedig élet és békesség"(6. Vers). A test szerint élők nem lehetnek kedvesek Isten előtt. Ha a Lélek által megöljük a test cselekedeteit, akkor élni fogunk. Ha Krisztusban vagyunk, akkor Krisztus gyermekei is lehetünk, vele együtt élünk és így örökös társak leszünk az ő dicsőségében. Ez a vele való járás azonban nem egyszerű, szenvedéssel is párosul. Ezt soha nem rejtette véka alá Jézus, amikor három évet vele töltöttek a tanítványai. Időben figyelmeztette őket, hogy aki vele akar tartani, az tagadja meg magát és vegye fel a saját keresztjét. Azt is mondta, hogy e világban nyomorúsága lesz az őt követőknek, nem könnyű pálya a keresztyének útja. De a biztató szó is elhangzik, hogy ő legyőzte a világot és a végső szó az övé. Ezért nem szabad elcsüggednünk, ha hangzik a hívó szó, mert az a bizonyosságunk, hogy mindvégig Krisztusban vagyunk, Isten fiainak neveztetünk és jó úton haladunk: itt a földön boldogok lehetünk és elnyerjük az örök életet. (Horváth Csaba) A nap gondolata: Igazi pünkösd csak akkor van az életünkben, ha minden önigyekezettől teljesen megszabadultunk. (Trudel D.)

2015-07-04

„Míg ezeket a szavakat mondta Péter, leszállt a Szentlélek mindazokra, akik hallgatták az igét."(Ap. Csel. 10,44) Péter pünkösdkor átélte a Szentlélek kitöltetésének az élményét, amikor háromezer ember volt jelen az Úr színe előtt, ő is vette a Szentlélek ajándékát és most tovább adja a pogány százados házában. Komolyan fogadta küldetését és beszélt Jézus Krisztusról, mint Isten Fiáról, aki azért jött, hogy a bűnös embert megkeresse és neki bocsánatot is adjon. A pogány hallgatóság hittel vette Péter beszédét és bizonyságul rájuk is kitöltetett a Szentlélek, mert a külső jelekből láthatóvá vált: „...nyelveken szóltak, és magasztalták Istent". Ilyen ember az, aki a Szentlélek vezetése alatt áll, csodák történnek általa. Ma is közöttünk van Isten Szentlelke és munkálkodik. Ha igazán hiszünk benne és elfogadjuk, akkor épít bennünket és általunk építi a gyülekezetet is. Olyan dolgokat tapasztalhatunk meg, amelyeket emberi erőlködéssel soha nem tudtunk volna elérni. Hagyjuk tehát a Szentlélekre mindennapi tennivalónkat hittel, csak azt tegyük, amit megmutat, amiben biztosak vagyunk, hogy a Lélektől van. Pétert is lépésről lépésre vezette a Szentlélek, nem volt neki előre kidolgozott terve. Isten jobban tudja, mikor mit kell elhozni az életünkben, nekünk az a feladatunk, hogy könyörgésben kapcsolatban legyünk vele minden nap Szentlelke vezetése által. (Horváth Csaba) A nap gondolata:  Az emberiség jövőjének kulcskérdése, hogy képes-e kedvező feltételeket biztosítani az igazságosságnak a népek felemelkedésére... a társadalmi szerkezetváltás elképzelhetetlen az ember Isten iránti nyitottsága nélkül. Az ige és Lélek szül újjá, s az újjászületettek lesznek kovásszá az egész tésztában.

2015-07-03

Életfordító idő Ahol megnövekedett a bűn, ott még bőségesebben kiáradt a kegyelem. (Róm 5,20b) A bűn nem valamilyen valóságtól elrugaszkodott, fantázia szülte képzelgés, hanem gyakorlati kérdés mindnyájunk számára. Nem tagadhatjuk, hogy ökölbe szorul a kezünk, vagy éppen könnyezik a szemünk, attól függően, hogy úgy ütközünk bele a bűn hatalmába, mint valamilyen áttörhetetlen falba, vagy pedig sebeket ejt rajtunk mások bűnének a hatalma. Nem tagadhatjuk, hogy fáj, amikor jó szándékú igyekezetünk a bűn áttörhetetlen falába ütközik, legyen ennek a falnak neve bürokrácia, szűklátókörűség, megvesztegetés, ok nélküli előítélet, gyűlölet, ostobaság, vagy bármi más. És azt sem tagadhatjuk, hogy a mi lelkiismeretünk sem tiszta, mert mások olyan sebeket hordoznak, amelyeket éppen tőlünk kaptak – és ez viszont nekik fáj, az ő életüket teszi keserűvé. Bizony, a bűn hatalma gyakorlati dolog, amibe – ha akarjuk, ha nem – szinte naponta belebotlunk, amellyel lépten-nyomon szembesülünk, amely hatással van az életünkre: gondolatainkra, szavainkra, tetteinkre. Amikor pedig rádöbbenünk a veszélyre és védekezni szeretnénk ellene, azt kell megtapasztalnunk, hogy a bűn hatalmát megtörni szándékozó emberi igyekezetek rendre kudarcot vallanak. Harsányan hangoztatott világmegváltó teóriák, zavaros ideológiák, tébolyult ötletek, amelyeket ideig-óráig követnek hiszékeny emberek, csak még több vért és könnyet fakasztanak, még több szenvedést eredményeznek. Ezért egyre több emberre jellemző a kilátástalanság életérzése, mert a temérdek bűn immár hosszú ideje halmozódó következményeinek elhárítása csupán eredménytelen emberi próbálkozás marad. A megvallatlan és megbocsátatlan bűnök egyre mélyebbre húzzák az egész társadalmat, egyre jobban megkötözik benne az embereket. Újabb és újabb sebeket ejtenek nemzetiségek, családok és egyének között, és egyre messzebb sodornak a gyógyulás és a megbékélés útjától. Mindnyájan érintettek vagyunk mások ellen elkövetett bűnökben, és mindnyájan érintettek vagyunk mások által elkövetett bűnökben! Ezért van szükségünk az ige biztatására: „Ahol megnövekedett a bűn, ott még bőségesebben kiáradt a kegyelem." Nemcsak a bűn van munkában, a világban, de munkában van Jézus, az Isten Báránya is, aki elveszi a világ bűnét. Ezért ha úgy érezzük, hogy megnövekedik a bűn körülöttünk és személyesen bennünk, akkor nézzünk Isten Bárányára, és legyünk egészen bizonyosak abban, hogy az Ő munkájának jelei még inkább meg fognak sokasodni az életünkben. (Prókai Árpád) A nap gondolata: Amennyit a Szentlélek épít nálunk, annyi az arany, ezüst, drágakő az épületben. Amit saját magunk építünk: az mind fa, széna, pozdorja. (Kolb Sámuel)

2015-07-02

Eljött hozzád 3. Eljön Sionhoz a Megváltó, Jákób megtérő bűnöseihez! – így szól az Úr. (Ézs 59,20) Testvérem, ha úgy érzed, hogy sok minden még fogva tart téged, és rádöbbensz arra, hogy a Megváltó Krisztus nélkül elveszett ember vagy, akkor nyisd meg a füledet és a szívedet az evangélium előtt. Engedd, hogy Isten igéje megszólítson, hogy megtapasztalhasd annak személyesen neked szóló örömhírét. Ha engeded, akkor megtapasztalod, hogy bár elhagyottnak érzed magad, Isten mégsem hagyott el téged. Bár mélységbe jutott az életed, Ő mégis lehajolt érted. Bár a bűn és halál bilincse erősnek tűnik a számodra, az Ő ereje mégis hatalmasabb, és széttörte ezeket. Mert Jézusban lehajolt hozzád személyesen, Őbenne van Megváltód, van Szabadítója életednek! (Prókai Árpád) A nap gondolata: Isten áldásul adja a bűn következményét azért, hogy megmutassa annak rettentő voltát, és figyelmeztessen a jövőre. Azért a bűn csak megbocsátható, de következményei nem törölhetők el, mint ahogy a fakéreg kigyógyul a sebből, bár a forradás megmarad. (Ravasz László)

2015-07-01

Eljött hozzád 2. Eljön Sionhoz a Megváltó, Jákób megtérő bűnöseihez! – így szól az Úr. (Ézs 59,20) Ezt az evangéliumot adta Isten először a próféták, majd az őket követő igehirdetők szájába nemzedékről nemzedékre, hogy immár több mint kétezer esztendeje hangozzék szüntelenül örömhír: a megígért Szabadító, a Megváltó Krisztus megszületett, eljött ebbe a világba. Ő megszabadít minket, ha hozzá fordulunk, ha szívünket és életünket megnyitjuk előtte. Egyedül a szívünkbe-életünkbe beengedett Szabadító, az Úr Jézus Krisztus tud segíteni rajtunk, hogy fogságban élő, megtört szívű, reményt vesztett, a bűn és halál tévútján járó emberekből megszabadult, boldog emberek legyünk. Olyanok, akik az Úr Jézus Krisztus szeretetéből élnek, Őrá bízzák az életüket, és akik egyedül tőle fogadják el életük megoldását, a bűneikből való szabadítást. Jézussal élve mi vagyunk ezek a boldog emberek. Mi vagyunk azok, akik az Ő szeretetét megtapasztalva örömmel valljuk: van Jézusunk, van Szabadítónk! (Prókai Árpád) A nap gondolata: Aki megcsókolta Isten büntető vesszejét, csak az csókolhatja meg az Ő bűnbocsátó kezét. (Ravasz László)