Boldogok, akik békét teremtenek, mert ők Isten fiainak neveztetnek. (Máté 5:9)
A „békésdit” művelni nem könnyű dolog. Kimondottan nehéz. De, éppen ezért van benne a Hegyi Beszédben, mert ez az embernek az egyik, Istentől kapott feladata. Feladat, mely nem tűnhet el a gyülekezetből hazafelé; feladat, mely a családban és a társadalomban is ugyanúgy kötelességünk. De álljunk meg itt egy pillanatra. Hogy lehet ez a kötelességünk, ha Máténál, a 10. részben ezt olvassuk: „Ne gondoljátok, hogy azért jöttem, hogy békességet hozzak a földre. Nem azért jöttem, hogy békességet hozzak, hanem, hogy kardot. Azért jöttem, hogy szembeállítsam az embert apjával, a leányt anyjával, a menyet anyósával, és így az embernek ellensége lesz a háza népe.”/34-35/
Igen, ez is a Biblia nevű könyvben van; és ráadásul az mondta, Aki itt tanít minket - Jézus. Na, most akkor, hogy is van ez? Kínos ez a téma. Vannak, akik nem is szeretnek erről tudni, pedig… benne van a Szentírásban és nem véletlenül került bele.
Jézus ezen azt értette ugyanis, hogy ha méltók akarunk lenni hozzá, akkor vállalnunk kell a konfliktusokat és akár a saját családunkon belül is, akár azokkal szemben is, akik hozzánk tartoznak, akiket nagyon szeretünk, akiknek erejében ugyanaz a vér folyik. Mert Jézust kell a végtelenségig szeretnünk! „Aki jobban szereti apját vagy anyját, mint engem, az nem méltó hozzám; aki jobban szereti fiát, vagy leányát, mint engem, az nem méltó hozzám…”/37/ Kőkemény szavak. Minden hamis képzetünket ellentmondást nem tűrően farag le rólunk. Persze, hogy fáj. Most kell, hogy fájjon, hogy amikor otthon szembekerülünk egymással, - Jézussal csordultig telve a szívünkben - akkor ne háborúsdit, hanem békésdit műveljünk. (Lovász Krisztián)
A nap gondolata:
Ha az emberiség meg akar szabadulni abból a pokolból, amelyet önmagának készített, nincs más útja, mint amit a Názáreti mutatott. (G.B. Shaw)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése