Boldogok, akiket az igazságért üldöznek, mert övék a mennyek országa. (Máté 5:10)
Az igazságért való üldözése nem a jézusi korból származó sajátosság. Az ószövetségi időkben sem díjazták ezt. Hány próféta élete került veszélybe, hányan akartak más irányba menni, mert már-már meghasonlottak önmagukkal, hiszen nem valami gonosztett, hanem az Isten akaratának teljesítése volt a „bűnük”. Egy sajátos küldetés, ahol a Küldő és az üzenet mindenek felett áll.
Ebben áll egyébként a nyolcadik boldogmondás felfoghatatlansága a mi számunkra is: nem a megérdemelt büntetésünket szenvedjük, hanem az Isten, a világ kormányzójának akaratába való belesimulásunkért. Ezen a ponton újra életbe lép a méltatlankodás, hogy ha létezik a Jóisten, meg igaz a „Jó tett helyébe jót várj” mesés ígéret, akkor miért kell nekünk szenvednünk? Miért bántanak? És mit tegyek ellene? Hogyan védekezzek?
Bosszúval, duzzogással, mazochizmussal, önsajnálattal válaszoljak ezekre? Jézus szól most közbe. Még mielőtt elragadtatnánk magunkat, elcsendesít, és megnyugtat. (Lovász Krisztián)
A nap gondolata:
Akár azt hiszed, képes vagy rá, akár azt, hogy nem, igazad lesz. (Henry Ford)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése