2016-10-06

„Izráel fiai ismét azt tették, amit rossznak lát az Úr, mert a Baalokat és Astartékat, Arám isteneit és Szidón isteneit, Móáb isteneit, meg az ammóniak és a filiszteusok isteneit tisztelték. Az Urat pedig elhagyták, és nem tisztelték."  (Bír 10,6) Mindannyiunknak van olyan ismeretsége, ahol állandó megbízhatatlansággal találkozunk. Ahol az ígéretek, nagy szavak és fogadkozások úgy folynak, mint csapból a víz, de hogy ezek valóra is váljanak, tartósan meg is maradjanak, ahhoz már nincs kitartás, elég akarat. Emberi gyengeség vagy jellemhiba, mely újra és újra csalódást szül. Pedig ezt már megbeszéltük, pedig ezt már megígérte, és mégis… És ha van a másik oldalon kellő szeretet és türelem, akkor mindig jön a megbocsátás, az elnézés, az újrakezdés. A megint és újra. Ha figyelmesen olvassuk a Bírák könyvét, olyan érzésünk lehet, mint amikor a lemezjátszó tűje megakad valahol, és újra meg újra ugyanazt játssza. Szinte minden fejezetben elhangzik: Izrael fiai ismét azt tették, amit rossznak lát az Úr… Csak a nevek változnak, a ténymegállapítás mindig ugyanaz. Mint az oktalan gyermek, aki képtelen tanulni a maga hibájából, a saját kárából is. Izrael fiai képtelenek voltak tanulni bukásaikból, mindig visszatértek ugyanahhoz a bűnükhöz: idegen népek idegen isteneit tisztelték, fülük elfordult az egy igaz hangtól, hallásuk más hangokra hegyeződött ki. A bajban mindig megígérték a változást, de kitartás már nem volt bennük, hogy valóban az Úr szava által éljenek. Időről időre elveszítették a hallásukat, ami a lélek rezdülésein keresztül az Isten akaratát közvetítette volna. Mennyi mindenre hallgatunk mi is, követünk észrevétlen más parancsokat, törekszünk megfelelni a nyugat trendjeinek; bármit megteszünk, ha a divat azt diktálja, s közben folyamatában válunk süketté belsőnk – lelkünk és a Lélek - irányába. Egyre inkább kívülről várjuk az utasításokat, fiataloknak okosóra és okostelefon mondja meg, hogy mikor van itt az ideje mozdulni, hogy mi az egészséges aktivitási szint – mintha a testünk jeleit már nem is értenénk. Időjárás-előrejelző applikációk mondják meg, hogy milyen öltözetet vegyünk fel reggel – mintha már nem tudnánk olvasni a környezet jeleit. Programok szerkesztik meg a hozzánk illő legideálisabb személy azonosságát, mintha a szerelem már csak egy elavult fogalom lenne. Talán léteznek már olyan szoftverek is, amelyek képesek azt is megállapítani néhány kérdésre adott válasz alapján, hogy milyen vallás tanai állnak hozzánk a legközelebb. Modern Baalok és Astarték… Nem csak Izrael fiai veszítették el újra és ismét azt a bizonyos belső hangot, könnyen befolyásolható a mi hallásunk is.    Mindig ugyanott található a baj forrása: ha szemünket nem felemeljük az Úr magasságába, ha segítségünket nem onnan felülről várjuk! Ha tekintetünk belevész a világ szépségeibe, gyönyöreibe, vagy jajveszékelő sopánkodással éppen világunk katasztrófáiba és tragédiáiba, s fikarcnyi figyelmünk sem marad az Úrra, aki teremtette az eget és a földet, ha a segítséget már rég nem onnan, felülről várjuk. /Gyallai Henrietta/ A nap gondolata: Ami nem szolgálja Isten dicsőségét, nem lehet az embernek áldására sem.