2017-07-29

„Nem hagylak titeket árván…" (Jn 14,18) A tanítványok szívét egyenesen rettegés fogta el, ha arra gondoltak, hogy a Mester nélkül maradnak, hogy Jézus eltávozik közülük. Hiába tudták ők ésszel - hiszen az együtt töltött évek alatt tanításaiból már megtanulhatták, hogy Jézus megváltói szolgálatának ez része; hogy a mennybemenetel, a felemeltetés, az Atyához való visszatérés fontos állomása az üdvtörténet eseményeinek, mégis rettegett a szívük. Gyávaság, félelem, zavarodottság, kilátástalanság, kétely: csupa hasonló fogalom érezhető ki szavaikból. Nagyon rá voltak szorulva Jézus biztatására, ami hangzik is újra meg újra. Amikor bejelenti, hogy ő elmegy helyet készíteni Atyja házában, azonnal szól a biztatás is: nem hagyja a tanítványokat árván, elküldi a másik Pártfogót. Szól a biztatás akkor is, amikor kiküldi az apostolokat: „Íme, én veletek vagyok minden napon a világ végezetéig." (Mt 28,20) Biztat a csalódottan és szomorúan ballagó emmausi tanítványok történetében: „…maga Jézus is melléjük szegődött, és együtt ment velük." (Lk 24,15). Zákeus történetében a fővámszedő hiába akart a tekintetek elől elbújni, Jézus észreveszi és üdvösséggel ajándékozza meg! A számtalan biztatást összefoglalva azt lehet mondani, hogy a Megváltó látóköréből kikerülni egyszerűen lehetetlen! Ha akarnánk, sem tudnánk nélküle maradni! Nem tudunk olyan szürkék, olyan kicsinyek lenni, bármily jelentéktelennek is érezzük magunkat olykor, hogy ő ne látna meg, ne venne észre. Nincs az a bűn, aminek súlya elől menekülve az árvaságot kellene választanunk! Sok évvel ezelőtt egy óvodai hittanórán egy kislány igazi gyermeki őszinteséggel megkérdezte: Heni néni, te kivel élsz? Válaszoltam neki, hogy egyedül élek. Mire a csoport másik tagja, egy kisfiú azonnal helyre tett: Heni néni, te sosem vagy egyedül, Jézus mindig veled van!   Az összes írásmagyarázó minden bölcsessége sem tudja ennél szebben visszaadni az evangélium legnagyobb örömét! /Gyallai Henrietta/ A nap gondolata: Krisztussal minden elképzelhető problémával szembenézhetek.