2017-08-17

„A legfőbb ez: Halljad, Izráel, az Úr, a mi Istenünk, egy Úr, és szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből, teljes elmédből és teljes erődből. A második ez: Szeresd felebarátodat, mint magadat. Nincsen más, ezeknél nagyobb parancsolat." (Mk 12,29-31)

Mekkora a tétje ennek a kihívásnak? Annak, hogy akarod-e teljesíteni a kettős, nagy parancsolatot? Hited, tested, gondolataid, érzelmeid összpontosításával szeretni az Urat, a te Istenedet, és szeretni felebarátodat, mint magadat? Milyen magas a tét?

Ott a válasz, Lukács evangéliumában, ahol nem Jézust kérdezik, hanem ő kérdez vissza. A ravasz törvénytudó azzal áll elő: „Mester, mit tegyek, hogy elnyerjem az örök életet?" Jézus visszadobja a labdát: „Mi van megírva a törvényben? Hogyan olvasod?" Jön a hibátlan válasz: „Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből, teljes erődből és teljes elmédből, és felebarátodat, mint magadat." Jézus jelest ad neki: „Helyesen feleltél: tedd ezt, és élni fogsz." Utána elmeséli az irgalmas samaritánus történetét, és azt is tisztázza, ki a felebarát.

Nekünk ez a felelet: „… tedd ezt, és élni fogsz"! Mert a kérdést csak ismételni tudjuk: „… mit tegyek, hogy elnyerjem az örök életet?" A válasz ugyanaz marad: „Szeresd az Urat… Szeresd felebarátodat." A tét: az örök életed. Van még valami? De van ám! Mi már azt is tudjuk: miért szeretjük az Urat, és miért szeretjük a felebarátunkat. Azért, mert Jézus az összes törvényszegésünket a testébe vert szegekkel üttette át és érvénytelenítette. Azért szeretem Istent, mert örök életet készített nekem, és azért akarok még a felé is szeretettel közeledni, aki egyáltalán nem szeretetre méltó, mert nem is én, hanem a bennem élő Jézus szereti őt. Ennél több indokra pedig nincs szükségem. Neked sem. Nekünk sem. Hiszen: „Az Úr a mi Istenünk, egyedül az Úr!" (Kereskényi Sándor)

A nap gondolata:

„… a felebaráttal való kapcsolat legalább olyan fontos, vagy még fontosabb, mint az, hogy a vallásos kötelességeidet teljesítsd." (Farkas József)