Istenben való boldogság
Ne félj, mert nem vallasz szégyent, ne pironkodj, mert nem ér gyalázat! Ifjúkorod szégyenét is elfelejted, özvegységed gyalázatára többé nem emlékezel. Mert aki alkotott, az a férjed, akinek Seregek Ura a neve, és aki megváltott, az Izráel Szentje, akit az egész föld Istenének hívnak. (Ézsaiás 54, 4-5)
Termékenységi bálványimádás, paráználkodás, pénzért magát eladó nemzedék – ahogyan konkrétan és leplezetlenül szól erről a próféta. A fogság utáni nép jó része hazatérve, megszabadítva úgy tűnik, nem tanult semmit. Talán magát is vádolja Ézsaiás. Az igazi pusztulásra való jeladás, ami előre mutat arra, hogy nincs más menedék, mint a Messiás eljövetele. Te boldogságot kereső szegény ember, aki bármily bűnbe belemégy egy kis boldogságért, aki lelkedet, örökkévaló lelkedet adod néhány kioldozott pillanatért. Én segítelek meg, nem a bálványok. Isten akarata, hogy boldogok legyünk, elégedettek, békések. Ő nem zár el bennünket, csupán védelmez a bűntől, kudarctól, a „másnaptól", a reménytelenségtől, amikor kiderül, hogy semmi nem az, aminek látszik, amikor kullogunk kifosztva, mint a tékozló fiú. Védelmez, amikor megfáradtunk és megterheltetünk, Ő visszafogad és békességet ad. Meggyógyítja lelkünket. Teljes sorsközösséget vállal azokkal, akik elvesztek. Isten igaznak teremtette az embert, de az a bűneset által megromlott, a bennünk eltemetett istenarc él, csak ezernyi bűn rakódott rája. A megváltás ígérete mégis nekünk szól. (Angyalosy Zsoltné)
A nap gondolata:
Előfordul, hogy az embernek egyedül csak felfelé van kilátása. Ezt nevezi a Biblia hitnek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése