A szolgák öröksége
Célt téveszt minden fegyver, amit ellened kovácsoltak, meghazudtolsz minden nyelvet, mely törvénykezni mer veled. Ez az öröksége az Úr szolgáinak, így szolgáltatok nekik igazságot – így szól az Úr. (Ézs 54,17)
Mennyi düh és fájdalom feszíti és feszítheti a próféta szívét és ezáltal a szavait is. Mi is szoktuk mondani: olyan ideges, vagyok, hogy ki sem tudom mondani. Aggódik az igazakért, de ez már több mint aggodalom, ez kétségbeesés. Nagyon nehéz hitben várni az Úrra, amikor a gonoszok diadalt ülnek, amikor úgy tűnik, hogy nekik megy jól, s akik az Úr útjában járnak, vesztésre állnak. Ma is így van ez, „… de aki mindvégig kitart az üdvözül". Így is meg kell állni, amikor minden reménytelen, amikor azt gondoljuk: elhagyott és elfeledkezett rólunk az Isten. Mérhetetlen harag és indulat van a szavak között. Ha mindenki hallgat, mert fél, mert közönyössé vált, és mert reménytelen, Isten népének kiáltani kell, ha kell, dühödten kiabálni kell, hogy ne váljon cinkossá. Mert „bűnösök között, cinkos, aki néma"(Babits Mihály). Mondhatná valaki: sovány vigasz, hogy az igaz nyugszik sírjában. Isten válasza olvasható az egész fejezetben, és bíztató ígérete a mostani versben is, így tudhatjuk már, hogy mi az Úr szolgáinak az öröksége. (Angyalosy Zsoltné)
A nap gondolata:
Kegyesekből harcosokká kell válniuk a hívőknek, akik készek és képesek imádságban tusakodni is. A hívő emberek legsajátosabb társadalmi és politikai tevékenysége ez a fajta komoly imádkozás.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése