Azután megjelent neki az ÚR Mamré tölgyesében, amikor a nappali hőség elől a sátor bejáratába húzódott. Fölemelte tekintetét, és látta, hogy három férfi áll előtte. Amint meglátta őket, eléjük futott a sátor bejáratától, földre borult, és így szólt: Uram, ha megnyertem jóindulatodat, kérlek, ne kerüld el szolgádat! Mindjárt hozatok egy kis vizet, mossátok meg a lábatokat, és dőljetek le a fa alá! Én meg hozok egy falat kenyeret, hogy felüdüljetek, és úgy menjetek tovább, ha szolgátok mellett mentek el! Ők azt felelték: Tedd azt, amit mondtál! Ábrahám besietett Sárához a sátorba, és azt mondta: Siess, dagassz meg három mérték finomlisztet, és süss lángost! Kiszaladt Ábrahám a csordához is, fogott egy szép szopós borjút, és odaadta a legényének, az pedig gyorsan elkészítette. Azután vett vajat, tejet, meg vette a borjút, amelyet elkészíttetett, és eléjük tette. Ő maga pedig ott állt mellettük a fa alatt, amíg ettek. Azután ezt kérdezték tőle: Hol van Sára, a feleséged? Ő így felelt: Itt a sátorban. Egyikük azt mondta: Egy esztendő múlva visszatérek hozzád, és akkor már a feleségednek, Sárának fia lesz! Sára meg ott hallgatódzott a háta mögött a sátor bejáratánál. Ábrahám és Sára élemedett korú öregek voltak, és Sáránál már megszűnt a női életfolyamat. Sára nevetett magában, és azt gondolta: Miután megvénültem, lehet-e gyönyörűségem? Meg az uram is öreg! De az ÚR megkérdezte Ábrahámot: Miért nevetett Sára, és miért mondta: Ugyan, hogy szülhetnék öreg létemre? Van-e valami lehetetlen az ÚR számára? Egy esztendő múlva visszatérek hozzád, és fia lesz Sárának. Sára azonban tagadott, mert félt. Azt mondta, hogy nem nevetett. Az ÚR azonban így szólt: De bizony nevettél! (1Mózes 18:1-15)
„Megjelenik pedig az Úr…" - Ábrahámnak a Mamré völgyében, miközben ő ül sátra előtt. Mert az Úr mindig megjelenik azoknak, akiknek szüksége van rá. Mert az Úr, mindig megjelenik, hogy beteljesítse ígéreteit. Emlékezzünk: Ábrahám otthon van, pihenvén, gyógyulván a körülmetélkedés következményeiből, amikor az Úr megjelenik neki.
„Ha kedves vagyok teelőtted, ne kerüld el a te szolgádat." (18:3) - Hívja vendégségbe az ismeretlent Ábrahám. Tudja kötelességét, tudja a szokást. Nincs szálloda, nincs fizető vendéglátóhely, az ő társadalmi kötelezettsége vendégül látni az idegent. Térj be hozzám egy falat kenyérre, milyen kedves is ez az invitálás, erdélyi látogatásaimat idézi, ahol egy falat kenyérre való meghívás öt-hatfogásos hosszú vacsorákat, beszélgetéseket jelentett, még a legszegényebb időkben is. Itt sem csalódunk, Ábrahám nagy nekibuzdulásában még azt is megmondja Sárának, hogy mit és hogyan készítsen el, mintha Sára nem is tudná, hogyan kell főzni. Valami nagyon felemelő az, ahogy Ábrahám kiszolgálja a vendégét, ahogy kifejezi az Úr iránt való szeretetét. Hiszen Krisztus óta mi már tudjuk, ha eggyel is a legkisebbek közül megcselekedjük ezt, az Úrral tesszük meg azt. Ábrahám beteljesíti kötelességét és tovább adja azt, amit az Úrtól kapott. Adja Isten, hogy mi is mindenkor beteljesítsük így kötelességeinket tovább adván azt, amit az Úr reánk bízott.
Milyen emberi is ez a történet. Sára kétségbeesett, mindenbe beletörődött. Nevetése példázza ezt. Az Úr megígérte a gyermekáldást. De hát már nyolcvan lennék, nevet fel Sára, emberileg teljesen lehetetlen az ígéret beteljesedése. Mennyi mindent ígért nekünk az Úr, és milyen sokszor kételkedtünk benne, mert emberileg lehetetlennek látszott. A szolgálóból kiszolgálóvá sínylett egyház megkapta a szabadulás lehetőségét, mert az Úr megígérte, hogy egyházával lesz. És a kulcs itt van elrejtve. Ábrahám és Sára megáldatott. Nem a vendéglátásért, nem azért, amit megcselekedtek, hanem, mert az Úr megígérte. Mert az Úr mindig betartja ígéreteit és mindig megcselekszi, amit megmondott. Adja Isten, hogy mi is be tudjuk tartani ígéreteinket és megcselekedjük dolgainkat. (Burian Tamás)
A nap gondolata:
Jézus szavának ereje van. „Ne félj, csak higgy" – hangzik felénk is a szózat. Lehet bármilyen nehézség, kétségbeejtő helyzet, Jézus Krisztus számára nem lehetetlen azt megoldani.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése