Keresés ebben a blogban

2018. április 10., kedd

2018-04-09

Okos istentisztelet

„Kérlek azért titeket, testvéreim, az Isten irgalmasságára, hogy okos istentiszteletként szánjátok oda magatokat élő szent Istennek tetsző áldozatul, és ne igazodjatok e világhoz, hanem változzatok meg elmétek megújulásával, hogy megítélhessétek: mi az Isten akarata, mi az, ami jó, ami neki tetsző és tökéletes."  (Róm 12,1-2)
Amikor lelkészekkel találkozom vagy egy gyülekezetben vagyok a leggyakoribb kérdés, amit föltesznek nekem az, hogy milyenek a mai teológusok. Természetesen sok pozitívot szoktam mondani, és van egy pont, amin én is sokat gondolkodom: ez pedig az, amiről az ige is beszél: az odaszánás. A lelkészi munka, életpálya erről is szól: mennyire szánom oda magam valamire. „A lelkipásztorkodás lényege, hogy a te életed nem a tied!" (Kiss Géza) Mit jelent egy lelkész életében az odaszánás? És mit jelent ez a szó számunkra?
Az ige titka és központja az „okos istentisztelet" kifejezés. Az „okos" szó az utóbbi időben sok átalakuláson ment át, hiszen van: okos telefon, tévé, óra, szemüveg, már van okos kerítés is, és van okos otthon, és okos város (smart city) is.
Pál beszédének a kerete az istentisztelet, a kultusz, az áldozat. Az áldozat, a vallásos viszony egyetemes és őssákramentum. Minden kultusz lényege: Istent alapvetően kiszolgálni, kielégíteni, megengesztelni. A keresztyénségben pedig inkább az áldás, a hódolat, a hála fejeződik ki. A sztoikus filozófia nyelvén: az istenek számára szervezett áldozattól megkülönböztetendő az istentisztelet, ami szemben áll a babonás élvezetekkel. A vallásban a kegyelmet látjuk, az etikai részben pedig a hálát. Úgy is, hogy a római gyülekezet és a jeruzsálemiek között nagyon erős volt a kultuszi hagyomány. A római diaszpóra közösség a jeruzsálemi kultuszi közösség idegenbe szakadt részének tekintette magát. (Spiró György: Fogság c. könyve erről szól, hogyan juttatják el a diaszpórában élő római zsidók a templomi adományukat Jeruzsálembe.)
A tradíció mögött áll a pogány áldozat kultusz és még a zsidó áldozati kultusz is. Ezek tudatában írja Pál, hogy a keresztyénség kultusza már egészen más. És ez az „okos istentisztelet" a „logiké latreia" válasz Isten irgalmára. Hogy az áldozat hasonlat megmaradjon az egész mondatban Pál öt teológiai szakkifejezést használ: - szánjátok oda - testeket - élő - szent - áldozatul.
De mit is jelent ez az élő áldozat, az ésszerű, az okos, a lelki istentisztelet? John Stott teológus válasza: „Nem a templom pitvaraiban vagy a templomépületben kell bemutatni, hanem inkább otthon és a piactéren. Ezt jelenti testünk odaszánása Istennek."
Az odaszánás felajánlást jelent, hogy valamit nagyon szeretnék odaadni valakinek. Valamire szánom. Ajánljuk magunkat Istennek! (Bölcsföldi András)

A nap gondolata:

Epiktétosz, első századi sztoikus bölcselő gondolata az „értelmes istentisztelet"-ről. : „Ha csalogány lennék, csalogány módjára élnék, ha pedig hattyú volnék, hattyú módjára élnék. De logikosz (ti. gondolkodó lény) vagyok, így hát dicsőítenem kell Istent."

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése