2019-03-27

Menj! Én visszavárlak!

Sámuel azonban rosszallotta, hogy ezt mondták: Adj nekünk királyt, hogy bíráskodjék fölöttünk! És imádkozott Sámuel az Úrhoz. Az Úr pedig ezt mondta Sámuelnek: Hallgass a nép szavára mindabban, amit mondanak! Mert nem téged vetettek el, hanem engem vetettek el, hogy ne én legyek a királyuk. Veled is ugyanúgy cselekszenek, ahogyan velem cselekedtek, mióta fölhoztam őket Egyiptomból, mindmáig: elhagytak, és más isteneknek szolgáltak. Hallgass tehát a szavukra, de szigorúan figyelmeztesd őket, és mondd meg nekik, hogy mi lesz a király joga, aki uralkodni fog felettük. (1Sám 8, 6-9)

Sámuel tudja, nem lesz jó, amit a nép akar. Mert az ember sokszor kíván magának olyasmit, ami nem jó, nem kell; mégis görcsösen ragaszkodik hozzá. Isten sokszor megengedi, hogy kipróbáljuk magunkat. Mennyi bukás, mennyi fájdalom, lemondás, rabság jár vele. Mit kíván a király? Mindezeket! Mindenedet! De ezt még nem próbálták. Hadd próbálják meg! Isten népének feladata, a küldetés, hogy világítson a sötétben! Jaj, annak a népnek, egyénnek, aki „olyan akar lenni, mint más". Jaj, nekünk, ha a világhoz akarunk hasonlítani. De akkor is jaj, ha gőggel megvetjük. Helytelen út mindkettő. „Sónak" lenni a világban – íz –  és „szövétnekké" – világosság!  Így élni meg szeretettel. A király mindent elvesz, ami neki kell! A nép az Egyiptomi rabszolgaság után „maga hajtja a fejét szolgaságba" Ezért nem hallgatnak Sámuelre! Isten megengedi – legyen! Próbáld, menj, az utadon! Bármi történjék is, visszavárlak! A kereszt alá! Ez a kegyelem! (Angyalossy Zsoltné)

A nap gondolata:

Minél jobban megértjük a kegyelmet, annál jobban le fog nyűgözni bennünket. Egyáltalán nem érdemeljük meg és nem a jó teljesítményünk függvénye. Nem tudod kiérdemelni vagy megdolgozni érte. Egyszerűen Isten ajándéka.

A skype találkozó részletei