Milyen az árnyékod?
Az apostolok által sok jel és csoda történt a nép között. Mindnyájan a Salamon csarnokában tartózkodtak egy akarattal, de mások közül senki sem mert hozzájuk csatlakozni. A nép azonban magasztalta őket. Az Úrban hívők száma egyre növekedett, férfiak és nők tömegével. A betegeket is kivitték az utcákra, ágyakra és fekvőhelyekre tették le őket, hogy ha arra jár Péter, legalább az árnyéka vetődjék rá valamelyikükre. Összejött a Jeruzsálem körüli városok népe is, hoztak betegeket és tisztátalan lelkektől gyötörteket, s ezek mind meggyógyultak. (ApCsel 5,12-16)
Ebben a hónapban lesz három éve, hogy féltő útmutatásokat követve, beszálltam a kajakba. Úgy ahogy hallottam, a lábfejemmel megkerestem a hátsó kormánylapátot mozgató pedált és nekiindultam a Tiszának. Első kajak-leckém csodálatos volt, és tovább fokozódott az élmény, amikor belekerültem a közelemben elhúzó motorcsónak nyomvonalába.
A kajaknak jelentéktelen a sodorvize, nem hagy maga mögött jelentős nyomvonalat, és nem zavarja a többi, vízi járművet, de még az úszókat sem. Erre gondoltam, amikor ott, a Tisza közepén összehasonlítottam a saját mozgásomat a motorcsónak hullámaival. Pihentetve a karomat, rábíztam magamat a víz áramlására, és azon gondolkodtam, hogy én vajon hagyok-e valami nyomot azokon, akik az életem sodrásába kerülnek?
Aki Péterrel találkozott, az biztos, hogy nem kerülhette el, hogy valamiképpen Jézussal is kapcsolatot találjon. Jó volt Péter sodrásába, vonzáskörébe kerülni. Jézust közvetítette.
Figyelted már a nyomvonaladat? Azt, amit magad után hagysz. Azt, ami befolyásolja, hatást gyakorol azokra, akikkel találkoztál. Templomon kívül.
Milyen keresztyén nyomvonalad van? Hányan látták, érezték már azt a sodrást, amit a benned élő, téged használó Isten jelenléte kavart fel akkor, amikor beszéltél, dolgoztál, szóltál, meghallgattál? Jó-e az árnyékodban lenni? Gyógyít-e a közelséged? Keresik-e az „árnyékodat"? Nem számításból, nem azért, mert jó veled jóba lenni, nem azért, mert kifizetődő ápolni a veled való kapcsolatot. Azért keresnek-e, mert Jézust sugárzod?
Mit hagysz a sodrásodban? Mi marad ott, ahol elvonultál? Nyugtalanság? Szeretet? Fájdalom? Öröm? Keserűség? Bűnbocsánat? Sajnálkozás? Békesség? Milyen nyomot hagysz magad után?
A nyomvonalunkat meghatározó Jézus áldja meg evezéseinket, vitorlabontásainkat, a sodrásunkba került lelkeket, és majd a befutásunkat - a mennyei kikötőbe! (Kereskényi Sándor)
A nap gondolata:
„… hajózz, amennyiben a hajózást szereted, de a mennyei kormányost hívd segítségül…" (Alexandriai Kelemen)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése