2011-03-31

Minden keserűség, indulat, harag, kiabálás és istenkáromlás legyen távol tőletek minden gonoszsággal együtt. (Efezus 4:31)

Istenkáromlás. Nem más ez, mint Isten nevének hiábavaló felvétele. Többnyire a hamis esküt és a káromkodást értjük alatta. Néhány lelkésztől hallottam már, hogy templomba járók is tudnak káromkodni. Sajnos a közelmúltban én is a saját fülemmel hallottam ilyet. Megdöbbentő dolog! Fájdalmas, keserű, szomorú, hogy azok, akik rendszeresen járnak istentiszteletre, és ott buzgón dicsérik az Urat, káromolni is tudják. Erre írta Jakab apostol, hogy ugyanabból a szájból jön ki az áldás, és az átok. Nem kellene ennek így lennie. Tényleg nem. Remélem, hogy akkor, amikor cifraság jön ki a szánkból, azért Isten nevét nem vesszük a szánkra! Megoldás: erős, szoros kapcsolatban lenni az Úrral, akkor biztosan nem fordulhat elő ilyesmi!

A nap gondolata:

Az Isten jelenlétében eltöltött 10 perc alatt többet gyarapodunk a kegyelemben, mint a tőle távol töltött 10 év alatt. (Spurgeon)

2011-03-30

Minden keserűség, indulat, harag, kiabálás és istenkáromlás legyen távol tőletek minden gonoszsággal együtt. (Efezus 4:31)

Kiabálás. Általában nem jókedvünkből szoktunk kiabálni, hanem azért, mert valaki „kiakasztott”, feldühített. Amikor dühösségünkben kiabálunk, felemeljük hangunkat, akkor aligha bölcs gondolatok hagyják el ajkunkat. Két verssel korábban ezt írja Pál apostol: Semmiféle bomlasztó beszéd ne jöjjön ki a szátokon, hanem csak akkor szóljatok, ha az jó a szükséges építésre, hogy áldást hozzon azokra, akik hallják. De jó lenne ezt megfogadni! Amikor felindulunk lelkünkben, tényleg jó lenne azt a régi tanácsot megfogadni, hogy mielőtt szólunk, számoljunk inkább háromig. Olykor tízig sem árt elszámolni… Mi a megoldás kiabálás ellen? A lecsillapodni tudás. Hiszen nem ártani, hanem használni óhajt a keresztyén ember, ezt pedig kiabálással nem lehet megtenni…

A nap gondolata:

Az önzetlenség olyan erény, amit mindig másoktól várunk el.

2011-03-29

Minden keserűség, indulat, harag, kiabálás és istenkáromlás legyen távol tőletek minden gonoszsággal együtt. (Efezus 4:31)

Harag. Emberi érzés, melyet kezelni kell. Van, aki könnyebben, van, aki nehezebben szokott haragra lobbanni. Te hová sorolod magad? Annak, hogy valakire haragszunk vélt, vagy valós oka lehet. Isten Igéje azt tanácsolja nekünk, hogy ne menjen le a nap a mi haragunkkal (Efezus 4:26). Vajon hányszor felejtettük el ezt az Igét? Egy másik azt állapítja meg, hogy ember haragja Isten igazságát nem szolgálja (Jakab 1:20). Mi miatt haragudhatunk valakire? Például valamilyen szava miatt. A bántó beszéd haragot támaszt. (Péld 15:1) Mi a megoldás? Megbocsátani és bocsánatot kérni. Nincs más lehetőség az ember előtt, ha a harag kérdésében megnyugtató választ akar találni. Ha most magadba nézel, akkor mit látsz: haragszol valakire, vagy bocsánatot kellene kérned valakitől? Ne késlekedj, mert ennek áldásait megtapasztalod azonnal!

A nap gondolata:

Mindent számításba véve egy ember sosem beszélhet önmagáról úgy, hogy ne veszítene vele: a vádjait mindig elhiszik, a dicséreteit soha.

2011-03-28

Minden keserűség, indulat, harag, kiabálás és istenkáromlás legyen távol tőletek minden gonoszsággal együtt. (Efezus 4:31)

Indulat. Általában kétféle lehet. Van jó indulat és létezik rossz indulat. Itt egyértelműen az utóbbiról van szó. Mi legyen távol tőlünk? Az indulatosság, a heveskedés, a meggondolatlanság. A rossz indulat mindig kárt okoz. Kárt tesz kapcsolatainkban, bűnre visz, mások ellen fordít. Megrontja a békességet önmagunkban és másokkal való kapcsolatainkban is. Még az Úrral való közösségünknek is árt. Mi a megoldás erre a problémára, a bűnnek erre a válfajára? Krisztus megmutatta számunkra az egyetlen és igazi megoldást. Pál apostol ezt így fogalmazza meg: az az indulat legyen bennetek, mely a Krisztus Jézusban is megvolt. Mert Jézusban milyen indulat is volt? Idézzük csak fel a kereszten vele megtörténteket! Gyalázták, gúnyolták, köpdösték. Ő pedig hogyan válaszolt? Imádkozott. Mit is? Atyám, bocsáss meg nekik, mert nem tudják, hogy mit cselekszenek. Bárcsak ez a jézusi indulat legyőzné újra és újra a mi gyakran negatív indulatainkat, és ne ártására, hanem hasznára lehetnénk egymásnak földi életünkben rendszeresen!

A nap gondolata:

Aki ötvenévesen ugyanúgy látja a világot, mint húszévesen, az elpazarolt harminc évet az életéből.

2011-03-27

Minden keserűség, indulat, harag, kiabálás és istenkáromlás legyen távol tőletek minden gonoszsággal együtt. (Efezus 4:31)

Keserűség. Ismerjük ezt az érzést? Szerintem igen. Mindnyájan. Előfordulhat bárkivel, hogy belekeseredik az élet terheinek hordozásába. De miért kérhet bennünket arra az apostol, hogy legyen távol tőlünk a keserűség? Nem tudja, hogy a hívő ember is el tud keseredni? De, bizonyára tudja, csak szeretné felhívni a figyelmünket arra, hogy megkeseredni azok szoktak, akik engedik, hogy körülményeik alakulása határozza meg érzéseiket. Ez egyfajta bizalmatlanság Isten felé. Ha azonban tudnánk, és komolyan vennénk azt, hogy az Istent szeretőknek minden a javára válik, akkor kevésbé húznának le terheink, gondjaink. Sőt, akkor megvalósítanánk egy másik Ige kérését: vesd az Úrra terhedet, és ő gondot visel rád! Testvér! Most éppen mi keserít el? Anyagi gondok? Betegség? Házastársad vagy gyermeked hozzád való viszonyulása? Netán munkahelyi gondok? Keresd jobban Isten közelségét! Erősítsd meg a Vele való kapcsolatodat! Imádkozz többet és olvasd a Bibliát! Tanulj meg jobban az Úrra bízni mindent életedben! Hidd el, ha így teszel, ritkán fogod azt érezni, hogy lenyelted a keserű pirulát...

A nap gondolata:

Senkit sem tudsz kisegíteni a fertőből, ha te magad is abban vagy. (Spurgeon)

2011-03-26

Aki tehát tudna jót tenni, de nem teszi: bűne az annak. (Jakab apostol levele, 4:17)

A Biblia szerint a tétlenség bűne legalább akkora, mint a rossz dolgok cselekvése – vagyis aki nem cselekszi a jót, ezzel cselekszi a rosszat.

Szörnyű, mikor segítségnyújtás helyett jókívánságokat mondunk, vagy elrebegünk egy könnyes imát ahelyett, hogy cselekednénk.

Mennyi jót kell cselekedünk? Elég egy jócselekedet naponta, és kiérdemeljük a Mindenható áldásait, esetleg a mennybe jutunk a végén? Ez nem tűnik rossz üzletnek, de Jakab apostol azt mondja: a jó cselekvésének ideje akkor van, amikor tudunk jót tenni.

Most épp tudunk-e? Jézusról azt tanítja a Biblia, hogy mindig jót cselekedetett. Legnagyobb jócselekedete az volt, hogy a bűnösöknek, vagyis mindannyiunknak járó ítéletet a kereszten magára vette, kiérdemelve számunkra az üdvösséget. Aki ebben hisz, jót akar cselekedni. Nem a büntetéstől való félelem miatt, hiszen a büntetést Jézus helyette is elszenvedte. Nem jutalomért, hiszen megkapta az üdvösséget, aminél nagyobb jutalom nem létezik. Hálából, örömmel cselekszik, mert jót tett vele az Isten. Egyszer élünk. Ne vesztegeljünk a tétlenség bűnében! Nézzünk körül a világban, az országban,  a szomszédságunkban vagy a családunkban – szükség van ránk. Jézus minden jót megtett értünk, és most kész általunk is cselekedni. Indulás!

(Forrás: www.mindennapi.hu )

A nap gondolata:

Jóllakott ember van elég, de becsületes annál kevesebb. (Gorkij)

2011-03-25

Hiszen kegyelemből van üdvösségetek a hit által, és ez nem tőletek van: Isten ajándéka ez; nem cselekedetekért, hogy senki se dicsekedjék.(Efézus 2, 8-9)

Nem kell törnöm a fejemet, hogy mi vár rám 2011-ben. Óráról-órára megmutatja az Úr. Ajándékba! Előttem megy, elkészíti, lábnyomaiban kirajzolódik az út. Ajándékba. És ha alázatos vagy, és nem törődsz azzal, amire a véred indít, vagy ahova a lázadó értelmed, hencegő, romlott szíved vezet, amire önteltséged olyan büszke lenne, hanem végre alázatos gyermekként boldogan, de Őrá nézel, Őrá figyelsz, odalépsz, ahol Ő elkészítette számodra a feladatot. 2011Cselekedeteinket Ő fogja előkészíteni és Ő viszi végbe, mert Lelkével vezet, és Lelke adja hozzá az erőt. Milyen csodálatos lenne gyülekezeti életünk, ha valamennyien letisztulva, átváltozva, elcsendesedve, ilyen emberek közösségévé formálódnánk, akik úgy forgatják szívükben az efezusi levél ezen szavait, mint a szerelmese drága üzenetét. Mert az egyház Krisztus menyasszonya, és mindez színtiszta kegyelemből van. Ha a vőlegény minket ennyire szeret, akkor higgyük el végre, hogy 2011. programja: szavai, áldozathozatalai, szolgálatai, hallgatásai, vallomásai, ölelései, sírásai is mind Tőle jönnek. Vállaljuk hát azt az alázatos életet, mely engedi, hogy ezek az ajándékok mind, egytől-egyig a mieink legyenek! (Lovász Krisztián)

A nap gondolata:

Ó, Uram, taníts meg Téged szeretni; és taníts meg, hogy segítsek felebarátaimnak az egyetlen szükséges vállalkozásban: megtalálni téged! (Karl Rahner)

2011-03-24

Hiszen kegyelemből van üdvösségetek a hit által, és ez nem tőletek van: Isten ajándéka ez; nem cselekedetekért, hogy senki se dicsekedjék.( Efézus 2, 8-9)

Nem tesz jót nekünk a kevélykedés. Jó lenne abbahagyni a magunk igazának emlegetését. A gőgös fontoskodás, az állandó magunk kelletése, az, hogy nem tudunk másról szólni, csak a magunk ügyeiről, felismeréseiről, ez veszélyessé, mi több, életellenessé teszi földi utunkat. „Hiszen kegyelemből van üdvösségetek a hit által, és ez nem tőletek van: Isten ajándéka ez; nem cselekedetekért, hogy senki se dicsekedjék.” Alázd hát meg magad Isten előtt! Kuporodj össze keze alatt, hogy végre meggyógyulhass, hogy elinduljon benned a bizakodó öröm, és Isten mindent helyreállít benned és körülötted is. Alázat. A Krisztushoz tartozás, azaz a keresztyénség titka. A gyógyuló lélek egészséges életérzése, mely által képessé lehet a szolgálatra, még 2011-ben is. Alázat. Egyfajta gondtalanság. Nem kell rágni a körmömet, töprengenem, mi lesz velem, mi lesz szeretteimmel, a munkámmal, a holnappal és a holnaputánnal. Egy történelmi feljegyzés szerint Luther Márton mellé, – az egyik legelesettebb pillanatában, mert a nagyoknak is van, lehet ilyen, – odalépett Melanchton Fülöp és azt kérdezte: „Mi van Márton, meghalt Isten? Mit háborogsz? Mit érdekel téged, mihez kezd a pápa és a bíborosok? Te csak Őrá nézz!” Te csak Őrá nézz! Az alázatos lélek csak Őrá néz. Olyan gyermeki hittel, csendes csodálkozással, ahogy a gyermeked néz rád. Ahogy Jézusra néztek. Mert ilyeneké a mennyek országa. 2011. elején óriási lehetőségünk van végre tudatosan, a megértés belső fényében, a lélek erejével kimondani a végleges igent és áment. Istennek erre, a most már nem is olyan félelmetes, nem is olyan kegyetlen mondataira. Elfogadhatod, bízhatsz benne! És aztán tovább, mindazoknak végbevitelére, amire küld, és ahol vár az Isten. (Lovász Krisztián)

A nap gondolata:

Minden dolgot a megváltás fényében kell szemlélnünk, ez a helyes szemlélet. (Spurgeon)

2011-03-23

Hiszen kegyelemből van üdvösségetek a hit által, és ez nem tőletek van: Isten ajándéka ez; nem cselekedetekért, hogy senki se dicsekedjék.(Efézus 2, 8-9)

Az ember számára a legrosszabb klíma a dicsekedés. Megfullad az ember szíve és lelke, belepusztul az, aki emberben bízik. A lázadás belső görbéje jól látszik az emberben. Ott kezdődik a romlás, amikor az ember elkezd magában bízni. „Mit nekem az Isten! Majd én!” Ezzel indult el az emberiség nagy romlása is. A dicsekedő ember, aki eltépte Istenhez fűződő kötelékét, a szellemi-lelki halál állapotában van. Nem hallja, mit mond Isten, nem érti a szándékait, nem látja keze nyomát, tele van önmagával. Az apostol emlékezteti az efézusiakat, hogy minden kegyelem.  Az új esztendőt ezért kell alázatosan kezdeni. Mert Urunk minket ki akar gyógyítani, ki akar józanítani a dicsekvésből. Ez a fájdalmas motívum – a dicsekvés, vagyis az önteltség – életünk végéig elkísér minket, tehát mai Igénk nagyszerű vigasztalás, mert mindent az Úr cselekszik. És ettől a pillanattól kezdődik el bennünk a békesség. Egy fantasztikus életérzés. Öröm az Úrban! (Lovász Krisztián)

A nap gondolata:

Minél őszintébben törekszünk Istent szolgálni, annál jobban érezzük szolgálatunk fogyatékosságát. (Spurgeon)

2011-03-22

Egyet teszek: ami mögöttem van, azt elfelejtve, ami pedig előttem van, annak nekifeszülve futok egyenest a cél felé, Isten mennyei elhívásának a Krisztus Jézusban adott jutalmáért. (Fil 3:14)

Mindenkinek van múltja. Sőt, nem ritkán súlyos terheket, fájdalmat, nyomorúságot magában foglaló ez a múlt. Mit kezdünk vele? Pál apostolnak is volt múltja. Volt egy Krisztus nélküli életszakasza. Sőt, üldözte a keresztyéneket. De megtért és Krisztus által reményteljes jövőt kapott. A múltat nem siratta, önmagát nem marcangolta azért, amit tett korábban, hanem a kereszt alá vitte imában, és a tanulságokat levonva lezárta azt, ami elmúlt. Lehet, hogy neked is erre van szükséged? Ami elmúlt nem jön vissza már. Tanulj belőle, okulj, de zárd le és lépj tovább! Tekints előre! Tűzz ki célokat magad elé és Isten segítségével élj céltudatos, Krisztusközpontú életet!

A nap gondolata:

Az ember akkor öregszik meg, amikor a siránkozás lép az álmok helyébe.

2011-03-21

Örüljetek az Úrban mindenkor; ismét mondom, örüljetek! A ti szelídlelkűségetek ismert legyen minden ember előtt. Az Úr közel! (Filippi 4:4-5.)

Ma sokat beszélnek arról, hogy a Földdel szelíden kellene bánnunk. Hosszú távú emberséges és megfontolt gazdaságra lenne szükség. Jézus a Boldogmondásokban ezt szinte meg is prófétálta: a földet csak a szelídek örökölhetik. Ha nem vagyunk szelídek, kizsákmányoljuk, megszüntetjük saját éléskamránkat. Ezeket a jelszavakat mindenfelé halljuk, csak az a baj, hogy mivel nem látják az emberek, hogy az Úr közel, nem képesek arra, hogy szelídek legyenek. Mivel földi létünk töredékessége nincs ott gondolataink homlokterében, ezért eszünk iszunk, amennyit csak lehet. Kiesszük a vagyonukból utódainkat. Erőszakosak és önzőek vagyunk - közösségileg, és észre sem vesszük ezt. Mindenki úgy gondolja, ő persze jól él. Legyetek szelídlelkűek. Azaz, engedjetek, igazán teret a lelketekben a másik ember számára. Igazán, igazán figyeljetek rá. Ha ezt megtettük, akkor ki van zárva, hogy ne jelenjen meg a mosoly az arcunkon. Megjelenik az az öröm, amit a másiknak adott önzetlen jó fölött érzünk. Amit akkor érzünk, amikor sikerül valami jót adni. Kiengedjük a kezünkből magunkat, kiengedjük dolgainkat, és átadjuk egy sokkal biztosabb kéznek. Örülök, mert nem az enyém a világ. Örülök, mert kicsi vagyok, de Isten nagy. Örülök, mint a gyerek, a pici gyerek, ha szülei mellett lehet, mert tudja, hogy nagy baj nem történhet. (Fekete Ágnes)

A nap gondolata:

A legtöbb ember csak azért panaszkodik, hogy leplezze, milyen jó dolga van.

Az időről

Ajánlom megfontolásra ezt a videót, amikor kicsit többet nézzük az internetet, vagy nézzük a tv-t, mint az fontos lenne.

Ezer bocs mindenkitől...

...mert akadozik a napi ige. Változik az élethelyzetem, s ez fennakadást okoz bizonyos dolgokban.

Igyekszem pótolni, visszamenőleg is.

Köszönöm megértéseteket

2011-03-20

Menjetek el, tegyetek tanítvánnyá minden népet… (Mt 28:18)

Néhány hete többektől kaptam egy linket, melyre kattintva egy autóbalesetet szenvedett fiatalember látható táncoktatás közben. Aki elindította ezt a kattints rá és küldd tovább típusú levelet, azzal a céllal tette, hogy a kórházi ágyról hazatérve örvendezni tudjon a lábadozó annak, hogy mennyien gondolnak rá és nézik meg a róla készült néhány perces videót. Pár napig újra és újra rákattintottam a linkre, mert kíváncsi voltam rá, hogy a nézettségi mutatók hogyan változnak. Napok alatt megsokszorozódtak. A nemes kezdeményezésen túl engem maga a terjedés gyorsasága lepett meg, és arra gondoltam, hogy vajon Isten Igéje miért nem tud ilyen sebességgel terjedni? Ha mi, hívő emberek az internetet felhasználnánk arra (is), hogy az ilyen igemagyarázó, léleképítő listákra minél több ismerősünk rátaláljon és feliratkozzon, akkor sokkal többen juthatnának az internet segítségével lelki táplálékhoz. Nekünk, manapság már sokszor el sem kell menni egymáshoz - miképpen kérte Jézus a tanítványait - ahhoz, hogy az evangéliumot átadjuk másoknak. Elég néhány kattintás, és máris 20-30 (100?) ismerőshöz továbbíthatjuk azt, ami nekünk jelent valamit. De vajon megtesszük ezt? Éljünk a lehetőséggel! Nem azokért, akik e listára magyarázatokat írnak, hanem Krisztusért, akinek követei vagyunk és azokért, akiknek nagy szüksége van az Úr Jézusra, mert nélküle elveszett bűnös életünk…

A nap gondolata:

A növekedni nem akaró gyülekezet azt mondja a világnak: "Mehettek a pokolba."

2011-03-19

Hogy legyetek feddhetetlenek és tiszták, Istennek szeplőtlen gyermekei az elfordult és elvetemedett nemzetség közepette, kik között fényletek, mint a csillagok e világon. (Filippi 2:15)

Korunkat markánsan jellemzik azok a hangok, amelyek az új célok elérésére, nagy dolgok véghezvitelére buzdítanak bennünket. Különböző ’Csináld magad’ könyvek, de még a cipőreklámok is arra ösztönöznek, hogy törekedjünk a tökéletességre. ’Érd el a csillagokat!’– mondják. ’Ragadd meg a lehetőségeket!’… ’Menj és tedd meg!’ Habár pártolom az effajta igényességet, mégis van ezzel kapcsolatban valami, ami megszomorítja a szellememet. Az, hogy az otthonokban olyan ritkán van jelen ez a törekvés. Gondolkodjunk el egy pillanatra… Mindenütt ebben az országban üzletemberek fáradoznak minden erejükkel azon, hogy a karrierjüket előremozdítsák. Tanulnak, terveznek, késő éjszakáig buzgólkodnak az irodáikban azért, hogy újabb tőkéhez jussanak, vagy hogy előléptessék őket. Sportolók – de még azok is, akik csak hobbi szinten járnak testedzésekre – hosszú órákon át dolgoznak, edzenek, hogy még fittebbek legyenek, vagy hogy megnyerjék a helyi maratoni versenyt. De hány embert ismersz, aki ugyanilyen lelkesedéssel áldozza idejét és energiáját a saját családjára? Hányan lehetnek, akik elszánták magukat, hogy családjuknak a tőlük telhető legjobbat nyújtsák? Vajon hányan vannak, akik az otthonukban a legsikeresebbek? Nem sokan lehetnek. Mégis hiszem, hogy mi, mint a Krisztus Teste, képesek vagyunk elöl járni abban, hogy ez megváltozzon. Példát mutathatunk azáltal, hogy családjainkat az őket megillető teljes fontossággal kezeljük. Törekedhetünk rá, hogy nagyszerű férjek, feleségek, szülők vagy gyermekek legyünk. Elérhetünk egészen a csillagokig – otthon!

(Forrás:  http://www.freeweb.hu/bekevar/szolgalataink.htm )

A nap gondolata:

Ha a szeretet irányít, megtalálod minden számításodat. (Don Bosco)

2011-03-18

Ne a régi dolgokat emlegessétek, ne a múltakon tűnődjetek! Mert én újat cselekszem, most kezd kibontakozni, majd megtudjátok! Már készítem az utat a pusztában, a sivatagban folyókat fakasztok. Még a mezei vadak is dicsőíteni fognak engem, a sakálok és a struccok is, mert vizet fakasztok a pusztában és folyókat a sivatagban, hogy inni adjak választott népemnek, a népnek melyet magamnak formáltam, hogy hirdesse dicséretemet. (Ézs 43,18-21)

Isten azt mondja ebben az Igében, hogy most kezd kibontakozni az új. Még nem látjuk az újat, nem mutatja meg Isten. Egykor népének is hitből kellett elindulni a babiloni fogságból hazafelé és azt sem tudták mi vár rájuk 70 évvel azelőtt látott hazájukban. Lehet romokban az ország, lehet, mások lakják egykori házaikat. Minden bizonytalan volt előttük, Isten pedig ennyit mond: most kezd kibontakozni. Ezt érezzük, csak hitben lehet elvenni. Többszöri deportálás volt hazafelé, de a legnagyobb jutalmát azok látták, akik először indultak el. Mire a második része elindult a népnek, akik arra akartak építeni, ami már biztos, azok azt írja a Biblia azt látták, hogy az elsők már elefántcsontházakban laknak. Jegyezzük meg: mindig a hitben első lépést megtevőké a jutalom! Ez most a kérdés az újév küszöbén is: azokkal tartunk, azokra hallgatunk, akik a biztosra indulnak el, vagy az Úrra hagyatkozunk és arra az ígéretre alapozunk, amit Ő mondd nekünk? Ő azt mondja ebben az Igében, hogy megitatja a szomjúhozó szíveket, folyókat fakasztva, s magáénak formálja, hogy dicsérje nevét. Isten nem titkolja el a célt sem: a maga dicséretére hív el bennünket, hogy hirdessük Őt az embervilágban. Azért cselekszik csodát velünk, hogy az Ő dolgai nyilvánvalóvá legyenek rajtunk. Mert tudja Isten, hogy akkor leszünk mi magunk is a legboldogabbak, mert teremtésében, megváltói tervében is a helyünkre kerülünk. Mint egy alkatrész egy gépezetben, amire teremtett, úgy funkcionálunk, és létünknek ez ad értelmet. Ezért induljunk el Vele együtt, bízzuk rá életünket! Várjuk, mit akar Ő cselekedni velünk. (Berencsi Balázs)

A nap gondolata:

Dolgozz és szenvedj Jézusért, aki sokat dolgozott és szenvedett érted. (Don Bosco)

2011-03-17

Ne a régi dolgokat emlegessétek, ne a múltakon tűnődjetek! Mert én újat cselekszem, most kezd kibontakozni, majd megtudjátok! Már készítem az utat a pusztában, a sivatagban folyókat fakasztok. Még a mezei vadak is dicsőíteni fognak engem, a sakálok és a struccok is, mert vizet fakasztok a pusztában és folyókat a sivatagban, hogy inni adjak választott népemnek, a népnek melyet magamnak formáltam, hogy hirdesse dicséretemet. (Ézs 43,18-21)

Isten akkor íratta le ezt az Igét, mikor népét kihozta a babilóniai a fogságból. Círusz perzsa király által adott egy hihetetlen parancsot, amelyen megdöbbent az akkori világ, hogy a nép a pusztán keresztül, újra hazamehet, birtokba veheti régi földjét, sőt parancsba adják, hogy házakat kell építeniük. Isten itt lelkükre köti: előre nézzetek, lássátok, mi kezd kibontakozni, mert én újat cselekszem. Mélyen hihetjük, hogy Isten velünk is kész újat cselekedni. Az Ő célja az új ember. Pál apostol mondja: „Aki Krisztusban van, új teremtés az, a régi elmúlt és íme, újjá lett minden.” A Jelenések könyvében pedig ezt olvassuk: „S láttam új eget és új földet, mert az első ég és az első föld elmúlt.” Az újév első napjaiban legyen számunkra biztatás, hogy Isten újat adhat. Az Igében Isten el akarja a múltról terelni figyelmünket: „Ne a múlton tűnődjetek!” Nem könnyű ez, hiszen számtalan dolog nyomaszthatja szívünket-lelkünket. Néha nagyon is nagy dolgok. Isten nem elbagatellizálni akarja ezeket. Nem azt mondja, hogy ezek nem terhek, nem gondok, nem akadályok. Bármi is legyen, amin mi töprengeni szoktunk. De egy biztos: a múlton való töprengés megbénít. Képtelenné válik az ember arra, hogy megoldást keressen és tovább lépjen. Ez az Ige ma evangélium lehet: lépj tovább Istennel! Zárd le Vele a múltat. Ez azt jelenti, tedd kezébe az eddigieket és engedd, hogy Ő gondoskodjon a folytatásról. (Berencsi Balázs)

A nap gondolata:

Ha a testet minden nap tápláljuk, miért ne táplálnánk a lelket is? (Don Bosco)

2011-03-16

Ne a régi dolgokat emlegessétek, ne a múltakon tűnődjetek! Mert én újat cselekszem, most kezd kibontakozni, majd megtudjátok! Már készítem az utat a pusztában, a sivatagban folyókat fakasztok. Még a mezei vadak is dicsőíteni fognak engem, a sakálok és a struccok is, mert vizet fakasztok a pusztában és folyókat a sivatagban, hogy inni adjak választott népemnek, a népnek melyet magamnak formáltam, hogy hirdesse dicséretemet. (Ézs 43,18-21)

Isten ebben a mai Igében utat mutat nekünk. Ő jövőt készítő Isten. Arra buzdít szüntelen, hogy előre nézzünk – Vele együtt. Jézus intett arra, hogy aki hátratekint, nem alkalmas Isten országára, de aki előretekint az igen! Pál apostol is arról tesz bizonyságot, hogy ami mögötte van, azt elfelejtve, és ami előtte van, annak nekifeszülve fut egyenesen a cél felé. Az újév hatalmas üzenete mindig: tekintsünk előre Istennel együtt! Legyünk célra nézők, mert Isten kínál célokat. Ez teszi emberré az embert. Az üdvösség, az örök élet az a cél, amiért fut a keresztyén ember. Az örök élet az - mondja az Ige - hogy közösségünk van Istennel. Ez már itt elkezdődik ezen a földön. S újat kezdeni jelenti azt is, hogy megtér valaki, s annyi vívódás, tipródás, vagy közöny után igazán odafordul Istenéhez. Lehet Istennel újat kezdeni, Lehet könyörgéssel kezdeni az évet, Isten mindent megad ehhez az újhoz. (Berencsi Balázs)

A nap gondolata:

Isten kezet nyújtott a bukott embernek. Mi elestünk, Ő aláereszkedett; mi feküdtünk, Ő lehajolt. (Augustinus)

2011-03-15

Ne a régi dolgokat emlegessétek, ne a múltakon tűnődjetek! Mert én újat cselekszem, most kezd kibontakozni, majd megtudjátok! Már készítem az utat a pusztában, a sivatagban folyókat fakasztok. Még a mezei vadak is dicsőíteni fognak engem, a sakálok és a struccok is, mert vizet fakasztok a pusztában és folyókat a sivatagban, hogy inni adjak választott népemnek, a népnek melyet magamnak formáltam, hogy hirdesse dicséretemet. (Ézs 43,18-21)

Az új esztendő egyik üzenete az, hogy újat kezdhet ilyenkor az ember. Ez mindig reményt ad, mert benne van az újrakezdés lehetősége. Amit elrontottunk, helyrehozhatjuk, vagy egészen új dolgokba kezdhetünk bele. Sokszor újévi fogadalmakat is tesz ilyenkor az ember. De ha megnézzük a valóságot, akkor azt látjuk, hogy sokszor ezek a nagy elhatározások, fogadkozások, milyen hamar szertefoszlanak. Egyébként semmi egyebet nem bizonyít ez, mint hogy sok ember kerget egy ideát, egy jobb életet, de évről évre meg kell látnia az embernek, hogy ennek megvalósítására mi erőtlenek vagyunk. Ez is aláhúzza azt, hogy mennyire szükségünk is van arra, hogy valaki utat mutasson nekünk… Kegyelem, hogy Isten kész erre. A dolog másik fele, hogy készek vagyunk-e ebben az esztendőben mi magunk is Őreá alapozni? Készek vagyunk-e követni, járni a nyomában? (Berencsi Balázs)

A nap gondolata:

Vannak nehéz utak, de hitben megjárhatók: mondj rájuk ´áment´ ,s ha Isten néha nemet mond is, hidd el,hogy azzal áld meg. (Füle Lajos)

2011-03-14

Amit pedig szóltok, vagy cselekesztek, mind az Úr Jézus nevében tegyétek. (Kolossé 3:17)

Mi, hívő emberek hisszük és valljuk, hogy Istent képviseljük, bárhol járunk is. Milyen jó lenne, ha nem becsülnénk le aprónak tűnő mozzanatokat, mint egy bíztató szó, egy mosoly, egy barátságos vállon veregetés, egy sms, egy bátorító email. Életek változhatnak meg, emberek a mélységből felfelé indulhatnak, mert Isten használni tud ilyen apróságokat is. A következő történet erről szól:

Egyszer egy pap New York Bowery nevű részén járt, ahol sok a hajléktalan. Három barátjával épp a komp felé igyekezett. Útközben láttak egy rongyokba öltözött embert a járdán ülni. Nagyon piszkos volt, és szemmel láthatóan depressziós. Amikor a tekintete összetalálkozott a papéval, intett neki, hogy menjen oda hozzá. A pap meghatottan elindult felé. A barátai azonban gyorsan rászóltak:

- Csak nem mész oda ahhoz a csavargóhoz?!

A pap elengedte a füle mellett barátai figyelmeztetését, és odalépett a hajléktalanhoz. Pár szót váltott vele. Aztán rámosolygott és indult a komphoz. Amint a beszállásra várakoztak, a hajléktalan futva odajött hozzá, és zokogott, mint egy gyerek. Előhúzott egy fegyvert, és azt mondta:

- Atyám, ma reggel, mielőtt találkoztunk, arra készültem, hogy befordulok egy sikátorba, és szétloccsantom a fejemet. Amikor ön felbukkant, intettem és ön odajött. Válaszolt a hívásomra és a könyörgésemre. Aztán úgy beszélt velem, ahogy azzal beszélnek, akit szeretnek, de nem ez tartott vissza attól, amit terveztem. Távozóban a szemembe nézett, és rám mosolygott. Hét év óta ez volt az első jele az emberi szeretetnek, ami felém irányult, és el akartam mondani, hogy a mosolya visszaadta ma az életemet.

Aztán beszélgettek még egy kicsit kettesben, a pap megtudta, hogy ez az ember valamikor orvos volt a John Hopkins Kórházban. A pap megáldotta, majd folytatta útját.

Később a pap elment a kórházba, és kérdezősködött a férfi felől. Különböző orvosoknak és nővéreknek említette meg az illető nevét, és azt mondták, hogy tényleg orvos volt itt, de valami probléma miatt távozott. Senki sem tudta megmondani, hogy hol tudná megtalálni.

Három évvel később csörög a telefon, és egy kellemes hang üdvözli a papot.

- Halló, itt Dr. Lawson. Emlékszik még rám? A kikötőben találkoztunk. Ismét itt vagyok a kórházban. Csak azt akartam mondani, hogy milyen sok múlik egy mosolyon - néha minden egy mosolyon múlik.

Élj Krisztusban és ennek áldásából mások is részesülnek!

A nap gondolata:

A legnagyobb ajándék, amit embertársadnak adhatsz, az, hogy őszinte szívvel figyelsz rá. (Richard Moss)

2011-03-13

A vidám szív a legjobb orvosság. (Példabeszédek 17:22)

Magatartásunk, egymáshoz való viszonyulásunk valamit kivált embertársainkból. De nem mindegy, hogy mit. Vajon inkább magukba zárkóznak, vagy nyitottabbak lesznek? Morcosabbá vagy mosolygósabbá válnak általunk? Az alábbi történet segít választ ezekre a kérdésekre.

Nap és Szél azon versenyeznek, ki az erősebb. Mindkettő állítja, hogy ő. Szó szót követ, majd úgy döntenek, hogy a gyakorlat majd megmutatja, kinek van igaza.
Egyszer csak látnak egy vándort, aki köpenyébe burkolózva megy az úton.
Szél nagy örömmel felkiált:
- Nap, fogadjunk, hogy pillanatok alatt leszedem a vándor köpenyét! Én vagyok az erősebb.
Hirtelen hatalmas szélvihar lesz, tépi, cibálja a vándor köpenyét. Mire az még szorosabban beburkolózik, és valami menedéket keres a szélvihar elől. Látja, a szél, hogy nem sikerül a terve, még erősebben fúj. De kudarcot vall. Ekkor előáll a Nap, és elkezd mosolyogni, sugaraival simogatni a vándort, mire az a hirtelen melegtől egyből ledobja a köpenyét. Amit a Szél nem tudott elérni erejével, azt a Nap elérte mosolyával.
Mosolyogj, és megváltozik körülötted a világ!

Az Úrban való öröm letagadhatatlanul nagy hatást gyakorol embertársainkra! Bátran mutassák fel – ha van bennünk!

A nap gondolata:

Aki szeret, az már nem akar többé a saját élete központja lenni. Engedi, hogy életének más legyen a középpontja, és ezt nyereségnek és boldogságnak érzi.
(Walter Trobisch)

2011-03-12

Jézus erre ezt mondta: Aki engem lát, látja az Atyát. (János 14:9)

Mekkora vágy van bennünk arra nézve, hogy lássuk az Urat? És arra, hogy Vele járjuk életünk útját? Az alábbi történet gondolkodtasson el bennünket e témában:

A remete éppen meditált a folyó mellett, amikor egy fiatalember megzavarta őt, és így szólt hozzá:
- Mester, az Ön tanítványa szeretnék lenni.
- Miért? - kérdezte a remete.
A fiatalember elgondolkodott egy pillanatig.
- Mert szeretném látni az Istent!
A mesternek nem kellett több, megmarkolta nyakánál fogva a fiatalembert a folyóhoz vonszolta és fejét lenyomta a víz alá. A mester egy percig a víz alatt tartotta a férfit, aki igencsak kapálózott, küzdött az életéért, hogy kiszabadítsa magát. Végül a mester kihúzta őt a folyóból, felköhögte a lenyelt vizet, és levegő után kapkodott.
Amikor végre lecsillapodott, a mester megszólalt.
- Mondd meg nekem, mit szerettél volna legeslegjobban, amikor a víz alatt voltál?
- Levegőt! - válaszolta a férfi.
- Nagyon jó! - most menj haza, mondta a mester, és akkor gyere vissza hozzám, amikor annyira szeretnéd megtalálni az Istent, mint amennyire levegőt szerettél volna kapni az előbb...    

  Ady Endre sorai jutnak eszembe: Hiszek hitetlenül Istenben, Mert hinni akarok, Mert sohse volt úgy rászorulva. Sem élő, sem halott.

Aki nem látja Istent, annak azt tanácsoljuk: nézzen Jézusra és meglátja Őt!

A nap gondolata:

Minél mélyebbről kezdünk, annál magasabbra érünk. (Don Bosco)

2011-03-11

„Bementek a házba, meglátták a gyermeket anyjával, Máriával, és leborulva imádták őt. Kinyitották kincsesládáikat, és ajándékokat adtak neki: aranyat, tömjént és mirhát.” (Máté 2:11.)

Mit adsz annak, akinek megvan mindene? Mit adsz Jézusnak? Azt, hogy belé veted a bizalmadat. Isten szabad akaratot és választási lehetőséget adott, választhatsz, hogy bízol benne vagy sem. A hit önkéntes. Isten sosem fog kényszeríteni, hogy bízz benne. Tőled függ, hogy mennyire fogsz bízni Istenben 2011-ben.

Mit vársz Istentől az életedre vonatkozóan 2011-re? Ha azt várod, hogy sok mindent meg fog cselekedni, akkor az úgy is lesz. Ha csak kicsi dolgokat vársz tőle, akkor Isten csak kis dolgokat fog tenni. Ha nem vársz tőle semmit, akkor Isten nem fog tenni semmit, mert Jézus mondja: „Legyen a ti hitetek szerint!” (Máté 9:29.)

Magadban fogsz bízni? Vagy a gazdaságban? Esetleg valaki másban? Vagy Istenben? Bízol annyira Jézusban, hogy neki add az egész életed? Jézus egy csodálatos ígéretet adott mindenkinek, aki benne bízik. Azt  mondja: „De keressétek először az ő országát és igazságát, és ezek is mind ráadásul megadatnak nektek.” (Máté 6:33.)

De először az Ő országát kell keresnünk. Isten célját, tervét és igazságát kell keresnünk a mi életünkre. Ehhez viszont bíznunk kell benne. Kérd Istent, hogy segítsen belé vetni minden bizalmadat az elkövetkező évben, aztán csak figyeld meg, hogy hogyan cselekszik.

(Forrás: Napi remény)

A nap gondolata:

Ha gyakran jöttünk Istenhez a napfényben, akkor remegő lábaink meg fogják találni az ismerős ösvényt a legsötétebb éjszakában is, mert már a második természetünkké vált az, hogy Hozzá megyünk. (Richard Exley)

2011-03-10

Példát adtam nektek, hogy amint én tettem veletek, ti is úgy tegyetek. (János 13:15)

Lelkészek – köztük püspöki rangú is – dolgoztak, fáradoztak néhány hete azon, hogy segítsenek a vöröiszap károsultjain. Nem riadtak vissza a kétkezi munkától sem. Helyes ez? Illik ez? Nem megalázó? – kérdezték tőlem néhány az eset után. A válasz itt van a mai Igében: nem! Ugyanis a világ Ura, Jézus Krisztus halála előtti estén, kötőt tett maga elé és elkezdte megmosni a tanítványok lábát. A poros, koszos, büdös tanítványi lábakat. Ez abban az időben a rabszolgák feladata volt. Jézus nem „jófejeskedni” akart, hanem hitből, szeretetből, szolgálatkészségből tette mindezt. Ő nem azt nézte, hogy illik-e, megalázó-e, hanem tette, amit a szíve, a hite diktált. Példát adott. Övéinek. Én az elején említett lelkészi – közte a püspöki – hozzáállást is ezzel magyarázom. Nem megalázó semmi, ami a másoknak való szolgálatról szól. Szolgálj krisztusi indulattal embertársaidnak, felüdülés lesz az a lelkednek és nem fogod megalázónak érezni egy cseppet sem! Ha igazán odaszánt tanítványa vagy Jézusnak, akkor örömöt találsz ebben is!

A nap gondolata:

Erény mindaz, ami az örök mértékkel megegyezik s a teljesség felé emel; bűn mindaz, mely az örök mértékkel szembeszegül, s a teljességtől távolít. (Weöres Sándor)

2011-03-09

Ne menj el mellettük közömbösen, hanem segíts neki lábra állítani! (5Móz 22:4)

Több oka lehet a közömbösségnek. Hármat szeretnék megnevezni: zárkózottság, bizalmatlanság, túlhajszoltság. Te észrevetted már magadon ezek közül valamelyiket is? Nézz szembe saját gyengéiddel és akkor Isten segítségével hatástalaníthatod ezeket! Bíztatásul két Igét írok most ide: Aki mást felüdít, maga is felüdül. Amit szeretnétek, hogy az emberek veletek cselekedjenek, Ti is ugyanazt tegyétek velük. Egyértelmű, hogy csalódunk egymásban. Még családunk tagjaiban is, nemhogy a kívülállókban, de ez ne a közömbösség irányába tereljen bennünket, hanem az Úr iránti elkötelezettséget erősítse meg bennünk, amelynek következménye az, hogy megpróbáljuk egymást felüdíteni, és jót cselekvő módon vagyunk jelen egymás életében. Ez utóbbit nem érdemeket gyűjtő szándékkal, hanem Isten iránti hálából. Egy lélekért se érjen vádja téged, hogy temiattad nem látta meg Őt…

A nap gondolata:

Ha másról ítéletet mondunk, legtöbbször saját adottságainkat ítéljük meg bennük. (Sainte-Beuve)

2011-03-08

Ne menj el mellettük közömbösen, hanem segíts neki lábra állítani! (5Móz 22:4)

Közömbösség jellemzi az életünket akkor is, amikor megpróbáljuk a felelősséget magunkról elhárítani. Amikor látjuk azt, hogy valaki bajban van, segítségre szorul, de majd valaki más, miért pont én segítsek? Majd jön egy másik vagy egy harmadik ember, majd ő fog segíteni, miért pont én legyek az, aki lehajolok és bekötöm a sebeket? Miért pont én legyek az, aki megállok beszélgetni X. Y-nal és meghallgatom gondját, baját? Majd valaki más. Egy rövid történet jobban megérteti velünk saját szerepünket. Egyszer egy férfi meglát egy kislányt, aki fázik, szakadt ruhában éhesen álldogál az utcán és igen szomorú. Ekkor a férfi az Úristenhez kiált: Uram, mit tettél ezért a gyermekért? Mondd meg nekem, mit tettél ezért a kislányért? Az Úr ennyit mond: Tettem valamit, Téged teremtettelek… Senkit nem közömbösségre teremtett az Úr közülünk. S bár mindenkin nem tudunk segíteni, de ez nem ok arra, hogy senkihez ne forduljunk oda valódi segítőszándékkal!

A nap gondolata:

Amit tagadunk, az nem gyógyítható. (Klaus Douglass)

2011-03-07

Ne nézd el, ha embertársadnak a szamara vagy marhája kidől az úton. Ne menj el mellettük közömbösen, hanem segíts neki lábra állítani! (5Móz 22:4)

Ebben az Igében egy egészen hétköznapi problémával találkozunk. Az a neve, hogy közömbösség. Ez egyfajta passzivitás. Ha valaki közömbös valaki irányába, akkor azt szoktuk mondani, hogy nem érdekli. Nem érdekel valamilyen dolog, vagy nem érdekel a másik ember. Se a másik öröme, sem a fájdalma. A közömbös ember csak magával igyekszik törődni. Már a Biblia első lapjain feltűnik a közömbös ember szava, amikor az Úristen megkérdezi Kaint testvére felől: Hol van Ábel, a testvéred? Kain kérdéssel felel: talán őrizője vagyok én az én testvéremnek? Tudjuk jól, hogy nem sokkal korábban ölte meg édestestvérét és mégis visszakérdez: Őrizője vagyok a testvéremnek? Pedig ebben a kérdésben nemcsak a kérdés hiábavalósága látható meg, hanem az emberi felelősség is. Nem lehet kérdéses, hogy őrizői vagyunk egymásnak családon belül: férj a feleségnek, testvér a testvérnek, szülő a gyermeknek és fordítva. Nem lehetünk közömbösek egymás iránt! Embertársunk bajba jutott állata iránt sem lehetünk közömbösek, hát még akkor egymás iránt! De vajon gyakoroljuk ennek ellenkezőjét, a szeretetteljes felelősséget?

A nap gondolata:

Egyetlen dolgom van e földön: a szeretet. (Victor Hugo)

2011-03-06

Uralkodik az ÚR! Vigadjon a föld, örüljön a sok sziget! (Zsoltárok 97:1)  

A karácsony ünnepe olyan, mint egy sziget. Ez a néhány nap sokak életében egészen másképpen néz ki, mint az év többi napja. De milyen érzések járnak át bennünket ezeken a napokon? Gondolkodtasson most el az alábbi történet bennünket:

Volt egyszer nagyon régen egy sziget, ahol emberi érzések éltek: A Vidámság, a Bánat, a Tudás és még sok más, így a Szeretet is. Egy napon az érzések tudomására jutott, hogy a sziget süllyed. Ezért valamennyien előkészítették hajóikat és elhagyták a szigetet. Egyedül a Szeretet akart az utolsó pillanatig maradni. Mielőtt a sziget elsüllyedt, a Szeretet segítségért imádkozott. A Gazdagság egy luxushajón úszott el a szeretet mellett. Ő megkérdezte:

- Gazdagság, el tudnál vinni magaddal?

- Nem, nem tudlak! A hajómon sok aranyat, ezüstöt viszek, itt nincs már hely számodra!

Így hát megkérdezte a Szeretet a Büszkeséget, aki egy csodaszép
hajóval közeledett:

- Büszkeség, kérlek! El tudnál engem is vinni?

- Nem Szeretet, nem tudlak elvinni! - válaszolt a Büszkeség,- itt minden tökéletes, és Te esetleg árthatnál a hajómnak!

Hát, a Szeretet megkérdezte a Bánatot is, aki éppen előtte hajózott el:

- Bánat, kérlek, vigyél el magaddal!

- Oh, Szeretet – mondta a Bánat – én olyan szomorú vagyok, de egyedül kell maradnom a hajómon!

A Vidámság is elhúzott a Szeretet mellett, de olyan elégedett és boldog volt, hogy meg se hallotta a szeretet kérését. Hirtelen megszólalt egy hang:

- Gyere Szeretet, én elviszlek téged!

Aki megszólalt, egy öregember volt. Szeretet olyan hálás volt és olyan boldog, hogy elfelejtette megkérdezni az öreg nevét. Amikor földet értek, az öreg elment. A Szeretet úgy érezte, sokkal tartozik neki, ezért megkérdezte a Tudást: - Tudás, meg tudod mondani, ki segített nekem?

- Az IDŐ volt, mondta a Tudás.

- Az IDŐ?- kérdezte a Szeretet. Miért segített rajtam az IDŐ? A Tudás válaszolt:

-"Mert csak az IDŐ érti meg, hogy milyen fontos az életben a SZERETET!"

Sokféle tanulságot levonhatunk ebből a történetből életünkre nézve. Én azt vonom le, hogy töltsünk minél több időt Krisztussal azért, hogy általa jobban szerethessük egymást – ne csak karácsonykor! Életünk legyen a szeretet szigete mások számára: családtagok éppen úgy hadd tapasztalják meg a bennünk lévő jézusi szeretetet, mint munkatársaink, szomszédaink és barátaink!

A nap gondolata:

Mert a szeretet nélküli kötelességtudat kedvetlen.

A szeretet nélküli felelősség: figyelmetlen.

A szeretet nélküli igazság: kemény.

A szeretet nélküli okosság: gőgös.

A szeretet nélküli barátságosság: hűvös.

A szeretet nélküli rend: kicsinyes.

A szeretet nélküli hatalom: kíméletlen.

A szeretet nélküli birtoklás: fösvény.

A szeretet nélküli adakozás: képmutató.

A szeretet nélküli vallásosság: bigott.

A szeretet nélküli hit: vakbuzgó.

A szeretet nélküli remény: fanatikus.

A szeretet nélküli élet: értelmetlen.

2011-03-05

A hit pedig a remélt dolgokban való bizalom, és a nem látható dolgok létéről való meggyőződés. (Zsidókhoz írt levél 11:1)

Azt mondod, az a világ már elmúlt, hogy láthatatlanokban higgy? Hogy naponként becsapnak, hazudnak, meglopnak, átvernek…? Hogy ilyeneket hallva, tapasztalva annak is nehezen hiszel már, amit saját szemeddel látsz, füleddel hallasz…?

   Hát még a láthatatlanokban… Pedig ünneped csak így lehet: ha van hited a láthatókon túl a láthatatlanokban…  Igen, nehéz próba ez a mindennapokban… Amikor sokan még a gyülekezetbe járók közül is azt mondják: hiszem, hogyha megtapasztalom. Először hadd tapasztaljam meg, s aztán majd el fogom hinni. Akár a gondviselés valóságát, akár a feltámadás csodáját. Tamásnak azt mondja erre Jézus, hogy boldogok, akik nem látnak! Akik nem tapasztalni akarnak, hanem hisznek. Akik nem elégednek meg a szemük előtt zajló világgal, hanem mélyebbre akarnak látni, a felhőkön is túl akarnak tekinteni: akik egészen közel akarnak menni az Istenhez; akik valóban naponként zörgetnek a mennyek ajtaján! Hittel, szívvel, lélekkel! Boldog az ilyen ember! Mert hite jutalmat nyer, mert színről-színre láthatja majd az Üdvözítőt, az Istennek jobbján, az örök dicsőségben!

Lehet kérni az ilyenfajta, Istenben bízó, feltétlenül bízó hitet ajándékba. Adventi, karácsonyi ajándékképpen az Istentől. Ha elveszítetted hitedet, ha megrendült a bizalmad, ha reménységet nem találsz a holnapra… Kérd ezt ajándékba az Üdvözítőtől! „Hinni taníts, Uram, kérni taníts, gyermeki nagy hitet kérni taníts…” /479. dicséret/

(Gyallai Henrietta)

A nap gondolata:

Ha úgy bánunk egy emberrel, amilyennek mutatja magát, akkor rosszabbá válik, mint amilyen valójában. Ha úgy bánunk vele, amilyen lenni szeretne, segítünk neki azzá válni, amire képes. (Goethe)

2011-03-04

A hit pedig a remélt dolgokban való bizalom, és a nem látható dolgok létéről való meggyőződés. (Zsidókhoz írt levél 11:1)

Az adventi csendesség idején esztendőről-esztendőre minden bizonyságtétel, imádság ennek fontosságára figyelmeztet bennünket: a mi hitünk a láthatatlanokban rejlik, nem a láthatókban! Nem pompával díszített házakban hiszünk, hanem az azokat reménység szerint megtöltő szeretetben; nem a gyertya ragyogásában, hanem a világ világosságában, az Isten egyszülött Fiában, a Krisztusban; nem a csilivili ajándékokban, hanem az Atya legnagyobb ajándékában, Jézusban; nem a szupermarketeket is betöltő karácsonyi dallamokban, hanem a mennyei seregek értünk is zengő imádságában. Nem a leárazások, akciók kihagyhatatlan ajánlataiban, hanem az Isten által felkínált kegyelem vissza nem térő lehetőségében. Nem az árucikkek gazdagságában, hanem a rozsdát nem ismerő lélekgazdagságban…

/folyt. köv./ (Gyallai Henrietta)

A nap gondolata:

Azt, amitől félsz te magad is, mással se tegyed meg. (Hobbes)

2011-03-03

A hit pedig a remélt dolgokban való bizalom, és a nem látható dolgok létéről való meggyőződés. (Zsidókhoz írt levél 11:1)

   Ünnep küszöbén állva szinte minden érzékszervünket „bombázzák” már a különféle ünnepi hatások: díszkivilágításban pompázó ablakok; az ünnepi asztalra kívánkozó csábító receptek; a szemet gyönyörködtető holmikkal telezsúfolt kirakatok, árusok hosszas sora… Mindezt látjuk, halljuk, tapasztaljuk, elmenekülni sem tudnánk előlük. Ez „a látható dolgok létéről való meggyőződés”: igen, ünnep közeledik, ismét karácsony kopogtat. Ehhez a felismeréshez még nem szükséges a hitnek semmiféle formája. De hogy az az ajtó valóban kinyíljon; hogy lelkünk se maradjon üres az ünnepi forgatagban; hogy a legnagyobb Vendég, az Istennek egyszülött Fia meglátogasson bennünket, ahhoz már hit kell. Az egykor volt, s az évek hosszú során valahol elveszett, elhagyott gyermeki énünkre jellemző hit, amellyel még tudtunk hinni, bízni, remélni a szemmel láthatatlan csodákban; az a gyermeki bizalom, amellyel rá tudtunk hagyatkozni szüleink szeretetére; az a tudatlanul is boldog váradalom, amellyel készültünk az ünnepre. Nem „látható dolgokkal”, nem gazdagsággal, nem zsúfoltsággal, de reménnyel, örömmel, hittel és szeretettel. Emlékszel még…?

/folyt. köv./ (Gyallai Henrietta)

A nap gondolata:

Árnyék mögött fény ragyog,

Nagyobb mögött még nagyobb,

S amire nézek, az vagyok. (Gyökössy Endre) 

2011-03-02

Legyetek mindnyájan együttérzők... (1Péter 3:8)

Együttérzés? Néhány hónapja láttam a televízióban egy közvélemény-kutatást, mely szerint a megkérdezett emberek 92%-a azt állította, hogy mindig segít a bajbajutottakon. Igen, ezt állítjuk magunkról, amikor megkérdezik, de a valóság ettől olykor sokkal zordabb képet fest rólunk. A közelmúltban történt, hogy két kerekesszékkel közlekedő személy beszorult a villamos sínek közé. Kb. 20 percig senki nem segített rajtuk. Autósok sokasága ment el mellettük a segítőszándék legkisebb jelét sem adva. Akár az életükbe is kerülhetett volna ezeknek a bajbajutottaknak a segítség hiánya. Megrázó riport volt ez, mely több mint elgondolkodtató. Nem nagy dolgokra vágynak az emberek körülöttünk, csak valóban annyira, hogy észrevegyük őket, és segítsünk. Ez gyakran egy forintunkba sem kerül, mégsem tesszük meg a legszükségesebbeket. Az Ige együttérzésre szólít bennünket. Kívánom, hogy ne csak hírből ismerjük ezt a kifejezést, hanem gyakoroljuk is embertársainkkal – olykor még az idegenekkel – kapcsolatban is!

A nap gondolata:

Az öröm akkor kezdődik, amikor abbahagyod saját boldogságod keresését azért, hogy megkísérelj másokat boldoggá tenni. (Michel Quoist)

2011-06-01

Boldogok a lelki szegények, mert övék a mennyek országa. (Máté 5:3)

Lelki szegényként élni tudod-e mit jelent? Azt, hogy nincs dicsekedni valód Isten előtt. Mert bizony kórkép e világról, környezetünkről, hogy valaki csak a dicsekvésből áll ki. Az emberek előtt. A gyermeket felneveltem, vezetem a háztartást, gondját viseltem a családomnak, feddhetetlenül helyt álltam a munkahelyemen, becsülettel szerzem a kenyeremet... Emberek előtt sok mindent el lehet mondani. Még azt is, hogy micsoda próbákat kellett kiállnom, mekkora terhet kellett viselnem, látogattam, ápoltam, adtam.

A Hegyi Beszéd, azaz a Jézus katedrája előtt való megállás azonban arra tanít, hogy nekünk Isten előtt kell megállnunk. Az ember, Isten előtt! És ettől kezdve már nem az a kérdés, hogy mit szólnak hozzám az emberek, hanem, hogy mit szól hozzám Isten? Keresztyénnek lenni ezt jelenti: én Isten előtt állok! Úgy, amint vagyok. „Jövök semmit nem hozva, keresztedbe fogózva…” (458.) És itt, ami az emberek előtt elmondható volt, Isten előtt már semmit sem jelent, semmivé válik. Jézus éppen ezt tanítja nekünk. Csak az jut be a mennyek országába, aki ennyire szegény. Üres a zsebe, üres a keze, üres a szíve. Nincstelen. Ez lehet egyetlen módja annak, hogy azt a hőn áhított boldogságot átélje. Mert ezek a tanítványok is kiben bízhatnának? Nincs biztonság, saját föld, saját lelkierő, saját tapasztalat, vagy felismerés? Jézusért veszítették el mindezt. És amikor elkezdték Őt követni, önmagukat is elvesztették, és minden oda lett, ami gazdaggá tehette volna őket.

(Lovász Krisztián)

A nap gondolata:

Nagylelkű az az ember,aki belátja,ha nincs igaza. Még nagyobb lelkű az,aki hallgatni tud amikor igaza van. (Jim Fiebig)

2011-03-01

Nem az egészségeseknek van szükségük orvosra, hanem a betegeknek. (Mt 9:12)

Olykor az a gond velünk, hogy nem vesszük észre: betegek vagyunk. Amíg ezt nem érezzük, nem valljuk be magunknak, addig az Áldott Orvos nem tud segíteni. Az alábbi történet jó lehet arra, hogy mind magunkon, mind másokon segíthessünk.

A világon elterjedt egy szokatlan betegség. Akik megbetegedtek, azok szíve egyre kisebb lett, erejük csökkent, vidámságuk alább hagyott. Az orvosok tanácstalanok voltak. Rengeteg orvosságot írtak elő, de semmi nem használt. Még szívátültetést is alkalmaztak.
Az átültetett szív is pár napra a műtét után kezdett összezsugorodni. Tehetetlen félelem fogta el őket. A betegség tovább terjedt. A kórházak megteltek az utolsó ágyig. Rövid idő után mindenki szívbajos lett. Ágyban fekvő lett az egész világ és a halált várta.
Egyedül egy személyt nem ragadott el a kór. Idős ember volt, szép nagy és egészséges volt a szíve, sőt a szokottnál is nagyobb. Nekilátott a betegápolásnak. Azt vette észre, ha meg fogta a beteg kezét és rámosolygott a kis szív azonnal növekedni kezdett. Amint elengedte a növekedés megállt. Fölfedezett valamit. A szokatlan betegség oka a szeretet hiánya volt. Nekilátott a munkának, betegtől betegig járt. Fogta a kezüket és nevetett. Amikor a beteg szíve kellő nagy lett, ő is képes volt gyógyítani. Az új orvosság gyorsan terjedt az egész világon. Világszerte megszaporodtak a nagyszívű emberek. Mindenkit gyógykezeltek és a szívek nőttek. Elég volt meg fogni a kezet és mosolyogni. Testvéreim! Jézus elénk élte ezt a szeretetet, betegeket gyógyított és segített a rászoruló emberen, ezért lehet Jézus élete példa minden kor minden embere számára. Legyünk ebben is munkatársai.

A nap gondolata:

Minden szeretet ősképe a golgotai áldozat: önmagamat maradéktalanul odaadni. (Hamvas Béla)