Keresés ebben a blogban

2012. március 31., szombat

2012-03-31

Szeretet és hűség találkoznak… (Zsoltárok 85:11)
A házasság fontos „kelléke” a hűség. Eszembe jutott az egyik közkedvelt, közismert magyar énekes egyik dalának sora: „A hűség a legkegyetlenebb béklyó.” De tényleg így van? A hűség egy kegyetlen béklyó lenne? Lehet, hogy így van, hiszen nem olyan egyszerű dolog hűségesnek bizonyulni mindig, minden élethelyzetben a házastársunk felé. Ha ezt mégis könnyűnek gondoljuk, akkor a bibliai mércét kell segítségül hívnunk. A bibliai mérce nem az, amit nagyon sok férfi elmond akkor, amikor megtekint egy jó kinézetű, kellemes megjelenésű hölgyet, mondván, hogy „Hűséget fogadtam, nem vakságot!” Erre ugyanis az Úr Jézus Krisztus azt mondja, hogy aki kívánsággal tekint a másik asszonyára, már házasságtörést követett el az ő szívében.  Ez egy elképesztően magas mérce! Nem is tudunk neki megfelelni – szerintem ezt őszintén és töredelmesen bevallhatjuk. Nincs ember, aki ennek megfelelne. De ez a mérce! A hűség tekintetében ez a krisztusi mondat a mérce! Hiszen tényleg ott indulnak el a valódi házasságtörések, hogy előbb megjelenik az ember gondolataiban, majd idővel cselekedetté válik. Te mennyire vagy hűséges?
A nap gondolata:
Aki szeret, az kedveséért viseljen el minden bajt és keservet, és a kellemetlenségek miatt ne szakadjon el tőle. (Kempis Tamás)

2012. március 30., péntek

2012-03-30

Nincsen olyan rejtett dolog, amely le ne lepleződnék, és olyan titok, amely ki ne tudódnék. (Lukács 12:2)
Szerinted, ha jó az alap, akkor mi kell még a házassághoz? Sok minden, hiszen építkezünk. Ez a néhány sor nem is alkalmas minden kellék felsorolásához, csak bemutatóban szerepeljen néhány. Szeretetre mindenképpen szükség van, ez bizonyára vitán felüli, de a bizalom a házasságnak ugyanilyen nélkülözhetetlen része kell, hogy legyen. Elmélkedjünk most erről egy kicsit! Azt fogalmaztam meg magamnak, hogy „Kiben bízik az ember, ha még a házastársában sem?” A házastársunk felé kell, hogy legyen egy élő, valóságos bizalom, mert ha ez nincs, akkor csak él egymás mellett két ember. De hogy milyen annak az együttélésnek a minősége, az már más kérdés. A bizalommal kapcsolatban el lehet mondani, hogy ott véthet az ember hibákat, hogy ha elkezd titkolózni a házastársa előtt. Bizonyos dolgokat el akarunk hallgatni: „Nem fontos ezt neki tudni, elég, ha én tudom!” Ez azért nem jó, mert egy ilyen gondolat után egyre több dolgot megtart az ember magának. Akkor az a bizalom, ami lehet, hogy megvolt korábban, szétfoszlik. Egy nagy szakadék keletkezik férj és feleség között, ami egyáltalán nem építő dolog. Bízol a házastársadban? Ő megbízhat benned?
A nap gondolata:
A hit nem erőlködés, hogy egy tételt elhiggyünk, hanem magunk odaengedése Annak, aki szeret minket, s egyszülöttét értünk a halálba adta.

2012. március 29., csütörtök

2012-03-29

Engedelmeskedjetek azért az Istennek, de álljatok ellen az ördögnek… (Jakab 4:7)
Amikor jön a kísértés, emlékezz erre a hét dologra: 1) Soha ne mondd, hogy „soha”! Sosem leszel annyira szellemi ember, hogy teljesen immúnis lennél. De: „Emberi erőt meghaladó kísértés még nem ért titeket. Isten pedig hűséges, és nem hagy titeket erőtökön felül kísérteni; sőt a kísértéssel együtt el fogja készíteni a szabadulás útját is, hogy el bírjátok azt viselni” (1Korinthus 10:13). 2) Ismerd fel, hogy akár az utolsó fordulóban is elbukhatsz! Az, hogy eddig még nem szúrtad el, nem jelenti azt, hogy nem is fogod. A sátán az időzítés mestere, és különösebben nincs miért sietnie. 3) Ismerd be, hogy mi az, ami alapvetően irányít! Szent Ágoston mondta: „Semmi sem tudja olyan biztosan földre kényszeríteni egy férfi lelkét, mint az asszonyi simogatás”. A tested erős hatalom, ha elkényezteted, mindig többet akar majd. 4) Értsd meg, hogy felelősséggel tartozol! A bűn egy döntés. Ha úgy döntesz, hogy visszaélsz Isten kegyelmével, akkor ennek meg fogod fizetni az árát; akár most, akár később. „Ne tévelyegjetek: Istent nem lehet megcsúfolni. Hiszen amit vet az ember, azt fogja aratni is” (Galata 6:7). 5) Nem egy tehetetlen báb vagy. Lehet, hogy nem tudod megváltoztatni a múltban történteket, de a döntésed, Isten kegyelmével megerősítve, meg fogja határozni a jelenedet és a jövődet. 6) Ha vétkeztél is, még van remény. Isten megbocsát, és újra használni fog. Jézus azt mondta Péternek: „… könyörögtem érted, hogy el ne fogyatkozzék a hited: azért, ha majd megtérsz, erősítsd atyádfiait” (Lukács 22:32). 7) Maradj biztonságban Isten közelében! „Engedelmeskedjetek azért az Istennek, de álljatok ellen az ördögnek, és elfut tőletek” (Jakab 4:7).
(Forrás: www.maiige.hu)
A nap gondolata:
Tetőled sohasem fut el a Sátán, de ha Krisztusban talál, elfut Krisztus elől. (Steinberger)

2012. március 28., szerda

2012-03-28

Aki tehát hallja tőlem ezeket a beszédeket, és cselekszi azokat, hasonló lesz az okos emberhez, aki kősziklára építette a házát. És ömlött a zápor, és jöttek az árvizek, feltámadtak a szelek, és nekidőltek annak a háznak, de nem omlott össze, mert kősziklára volt alapozva. Aki pedig hallja tőlem ezeket a beszédeket, de nem cselekszi, hasonló lesz a bolond emberhez, aki homokra építette a házát. És ömlött a zápor, és jöttek az árvizek, feltámadtak a szelek, és beleütköztek abba a házba; az összeomlott, és teljesen elpusztult. (Mt 7:24-27)
         Házasság hete. Bizonyára hallottál már erről. Ha még nem, akkor leírom, hogy ez a kezdeményezés Angliából indult el több, mint 10 esztendővel ezelőtt, azért, hogy a házasságra, és a házasság bibliai értékeire felhívja a ma élő emberek figyelmét. Néhány napig ez lesz a témánk. A házasság szavunkban benne van a „ház” kifejezés. A két szót azért hoznám párhuzamba egymással, mert mind a kettőben fontos, hogy megtörténjen az alapozás és az építkezés. Ha egy felépülő házra gondolunk, akkor nyilvánvaló, hogy nem a tetővel kell kezdeni, hanem egy remek, stabil, jó alap szükséges ahhoz, hogy majdan egy biztonságos, kényelmes, és jó házban lakhasson az, aki ezt építi, vagy építteti. Nos, a házassággal kapcsolatban ugyanez a helyzet. Lehet, hogy nagyon sokan nincsenek is tudatában annak, hogy a házasságot ugyanígy kell felépíteni. Valamire kell alapozni, és aztán fokozatosan építeni és építkezni kell a házasságban élő embernek. De mégis mire alapozzunk? Vajon elegendő a szerelemre alapozni egy házasságot? Azt gondolom, hogy nem. Mert bár nagyon fontos a szerelem, sőt, szerelem nélkül ne is házasodjon senki, de hosszú távon csupán a szerelemre alapozni két ember kapcsolatát: ez kevés. Csak, ha Isten az alap, akkor épülhet meg egy tartós, a küzdelmektől, viharoktól egyáltalán nem mentes épület, amit házasságnak nevezünk. Jó lenne, hogy ha a hívő ember meglátná azt, hogy az Istenre kell bíznunk önmagunkat, házasságunkat, családunkat, munkánkat, emberi kapcsolatainkat. Mert mi vagyunk olyan gyarlóak, hogy tönkre tudjuk tenni egyiket is, másikat is…
A nap gondolata:
Aki boldog akar lenni, ne lépjen házasságra, mert a házasság annyit jelent, mint boldogítani.

2012. március 27., kedd

2012-03-27

Engedj most, mert az illik hozzánk, hogy így töltsünk be minden igazságot. Akkor engedett neki. (Máté 3:15)

Keresztelő János engedett Jézusnak. Úgy cselekedett, ahogy kérte. Bár később voltak pillanatai, amikor nem értette, miért így kellett eljönnie a Messiásnak, és kétkedően küldte el követeit Jézushoz: Te vagy-e az eljövendő vagy mást várjunk? (Lk 7.19) De később meglátta, hogy engedni Jézusnak a legjobb dolog volt, amit tehetett. Ez juttatta el őt magát is szolgálata csúcsára, betöltve küldetését. Bennünk is megjelenhet a kétely, hiszen nem ez az általános a mai világban. De Isten segít, támogat és biztat, hogy megtegyük ezt a meghatározó lépést életünkben! E mai napon gondolkodjunk el az elengedés csodáján, amit Isten akar nekünk ajándékozni. Arra kér, bízzuk rá életünket, mert a legjobb kezekben lesz az. Így tudunk majd másokat is erre biztatni, hogy minél több ember, család és higgyük, népünk is megláthatja, beláthatja, hogy abban van az igazi erőforrás, amikor Istennek adja szívét az ember. Ott nyílnak ki a lehetőségek, ekkor áradhat reánk áldás, így nyerhetjük vissza békességünket. Isten adja, hogy így történjen ez velünk is! (Berencsi Balázs)

A nap gondolata:
A szövetség engedelmesség nélkül hatástalan és használhatatlan.

2012. március 26., hétfő

2012-03-26

Engedj most, mert az illik hozzánk, hogy így töltsünk be minden igazságot. Akkor engedett neki. (Máté 3:15)

Mai kérdésünk: engedsz-e Istennek? Milyen egyszerű, s mennyire felszabadító kérdés. „Engedj most….és engedett neki.” Itt kezdene kinyílni a te életed is Testvérem! A bevezető szavakban emberi értelemben hallottunk engedésről, megengedésről. Milyen sok embernek engedtél már, s kaptál hideget-meleget. Csalódtál talán abban, hogy mit is jelent engedni másoknak. Önvédelmi reflexeid arra figyelmeztetnek, hogy védd a saját érdeked, magad, családod, tieid és ebben igazad is van. De íme, a bajok gyökere: embereknek engedtél, nem az Istennek. Ez a legnagyobb rabiga egy emberen, vagy akár egy népen is, mikor sorsa jobbra fordulását attól várja, hogy embereknek engedjen. Ma újra szólít az Ige, bízd magad Istenre! Bízd magad kegyelmére, szeretetére és ígéreteire! Hidd el: Isten jót akar neked. Mit jelent engedni neki? Még a legkiválóbbak is rögös utakon tanulgatták ezt az utat. Mennyire nem akart engedni Jézusnak a tanítványa, Péter. Mentette volna a kereszttől: „Uram, ez nem eshetik meg veled.” (Mt 16.22) Majd amikor a lábát akarta megmosni Jézus, az utolsó vacsorán, alig akarta megengedni, mert megalázónak tartotta (Jn 13.1kk). Míg végül Jézus szelíd szavaira engedett neki. Annyira várja Jézus ma is, hogy engedd el magad és bízd Őrá életed. Mit jelent ez? Moody, a híres evangélista mondta: „Ha engedelmeskedünk, a felelősség Istenen van.” Hallottuk: engedni felelősséget jelent. Ez ebben az esetben is igaz. Ha engedsz Istennek, Ő felelősen gondol majd rád és felelősen cselekszik érted. Ha engedsz neki, megtapasztalod hordozó szeretete hatalmát.  S nap, mint nap átélheted, hogy életed legnagyszerűbb döntését hoztad meg azzal, hogy engedsz Isten hívásának és útmutatásainak. Adja Isten, hogy átéld, mit tud Ő cselekedni az életeddel, ha teret adsz neki. (Berencsi Balázs)

A nap gondolata:
Isten nem azért mond valamit, hogy értelmeddel mérlegeld, hanem azért, hogy engedelmeskedj Neki.

2012. március 25., vasárnap

2012-03-25

Engedj most, mert az illik hozzánk, hogy így töltsünk be minden igazságot. Akkor engedett neki. (Máté 3:15)
Az ember enged Istennek. Milyen ritka ez a kép a Szentírásban is! Hiszen mióta nyomon tudjuk követni a Bibliában az ember Isten előtti életének történetét, nagyon sokszor nem ezt látjuk. Ádám és Éva nem engedett Istennek, mint ahogy Káin sem Ábelnek. Nem mondták, hogy rendben van, ha ez az út, igazodom. S ezzel utódaikra is tragikus sorsot vontak. Milyen jó, hogy később enged egy Ábrahám az elhívásnak és utódai ezerszeres áldást nyernek. Nem úgy a fáraó, aki nem engedett az Úrnak és tízszeres csapással kellett szembenéznie Egyiptom földjén. De sajnos azt látjuk, az onnan kiszabadított Izrael népe is milyen sokat nem engedett Istenének. Már a pusztában Mózes és Áron ellen zúgolódtak. Később Kánaán földjére letelepedést követően sem arról voltak híresek, hogy engedtek volna a próféták szavának és egyben Isten közeledésének. Mire Jézushoz érünk időben, egy megkeményedett szívű, farizeusi kegyességgel kell szembesülnünk, akik közül már alig-alig képesek igazán tisztán meglátni az Úr útjait és a nagytanács tagjai közül egy emberről, Nikodémusról olvassuk csak, hogy őszinte szívvel közeledett Jézushoz, engedve beszédének. Pál apostol, mint egykori farizeus életében szemlélhető a leginkább, hogy mennyire a saját, emberi akarata szerint akarta Istent szolgálni és számára is merőben új volt a damaszkuszi út, megtérése helyszíne, ahol rá kellett döbbennie, hogy az nyitja ki az áldások kapuját, ha enged Jézusnak és kimondja a szót: „Mit akarsz, Uram, hogy cselekedjem?” (Berencsi Balázs)
A nap gondolata:
Az engedelmesség minden egyes ténye újabb kapocs, mely szorosabban fűz bennünket Istenhez.

2012. március 24., szombat

2012-03-24

Engedj most, mert az illik hozzánk, hogy így töltsünk be minden igazságot. Akkor engedett neki. (Máté 3:15)
Mit jelent Istennek engedni? A mai Igében kétszer is olvassuk ezt a szót, amikor Jézus Keresztelő Jánoshoz beszél: „Engedj most, mert az illik hozzánk, hogy így töltsünk be minden igazságot." Akkor engedett neki.” (Mt 3.15) Keresztelő János nem akart engedni Jézus kérésének, miszerint Őt is keresztelje meg. Arra hivatkozott János, hogy ő kisebb, jelentéktelenebb, mint Jézus, s éppen fordítva kellene, hogy legyen: Jézus keresztelje meg őt. De nem. Isten Fia másként gondolkodott. Osztozni kívánt embervalónkban és Atyja menetrendje szerint vállalni akarta a keresztséget, s megmutatni, hogy egy velünk. Azt kérte Jánostól, hogy engedjen neki. S akkor olvassuk ezt az egyszerű mondatot: „Akkor engedett neki.” Milyen szép ez a mondat. Az ember teret enged az Istennek. Enged akaratának, megengedi terve megvalósulását. Nem okoskodik, mert bölcselkedik felül azon, ami adatott neki, enged Teremtő, Megváltó Istenének. (Berencsi Balázs)
A nap gondolata:
Az engedelmesség Isten gyermekeinek életfeladata. (Zeller)

2012. március 23., péntek

2012-03-23

Engedj most, mert az illik hozzánk, hogy így töltsünk be minden igazságot. Akkor engedett neki. (Máté 3:15)
A mindennapi életben számtalan esetben feszülnek egymásnak különböző nézetek. Abból fakad ez, hogy mindenki mást akar véghezvinni az életében. Mindenkinek vannak tervei, elgondolásai, s bizony előfordul, amikor akaratunk, törekvésünk sérti a másik ember, vagy egy közösség érdekeit. Ha szöges ellentétben vagyunk azzal, amit a másik vagy a többiek akarnak, akkor azonnal megvan a konfliktus. Ilyenkor nagy kérdés, hogy vajon ki enged? Enged-e a szülő vagy a pedagógus a gyermeknek? Enged-e a szomszéd a mezsgye miatt? Enged-e egy közösség a fő hangadónak? Enged-e a vezető a beosztottainak? Enged-e egy üzleti partner a másiknak? S ugye, az elmúlt hetek egyik nagy kérdése volt, hogy enged-e a kormány az IMF-nek és Brüsszelnek? Az engedés, megengedés néha jelentéktelen, máskor pedig nagyon kockázatos és komoly következményekkel járhat. Amikor megengedünk valamit a másiknak, azzal akaratának adunk helyt. Ha mi nem akarunk adott esetben, akar más. Ez örök törvény. Engedni tehát felelősséget jelent. Legyen az két ember ügye, vagy akár az országé. Ha megengedek valamit a másiknak, akkor felelősséggel ruházom fel. Átadom neki a kormánykereket és lehetőséget biztosítok a számára, hogy szabadon cselekedjen. Sokak számára nem egyértelmű, hogy engedni nagy felelősség. Nagy döntések kapcsolódnak azokhoz a pillanatokhoz, amikor engedni készülünk egy dologban. (Berencsi Balázs)
A nap gondolata:
A külső vallásosság és a formaságok nem helyettesítik az Istennek tetsző életet.

2012. március 22., csütörtök

2012-03-22

„Jézus így válaszolt: „Én vagyok az út, az igazság és az élet; senki sem mehet az Atyához, csakis énáltalam.”(Ján.14,6)
Az igazság nem egy elv. Az igazság egy személy: Jézus Krisztus.

Jézus egyik legegyértelműbb és legismertebb kijelentése ez: „Én vagyok az út, az igazság és az élet; senki sem mehet az Atyához, csakis énáltalam.”(Ján.14,6)

Figyeld meg, hogy Jézus ezt mondja: "Én vagyok az igazság..." Nem azt mondja, hogy az igazság egy vallás, vagy egy szertartás, vagy szabályok és rendeletek összessége. Ő azt mondja : ”Én”. Tehát, az igazság egy személy.

Ez az, ami megkülönbözteti Jézus Krisztust minden más vallási vezetőtől. A többi vallási vezető azt mondta: „keresem az igazságot”, vagy „tanítom az igazságot”, vagy „rámutatok az igazságra”, vagy hogy „én vagyok az igazság prófétája”. De ekkor jön Jézus, és azt mondja: „Én vagyok az igazság”.

Sokan azt mondják: „Úgy gondolom, Jézus csak egy nagyszerű tanító volt”. De ő nem csak az volt.  Egyetlen nagy tanító sem vallaná magát Istennek, ha nem lenne valóban az. Vagyis: vagy arról van szó, hogy Jézus csak ugratja azt 2,3 milliárd embert, akik egy hazugságban hisznek, vagy nem volt teljesen ép elméjű, --- vagy Jézus valóban az, akinek mondja magát.

Mindenki felteszi az életét valamire. Én arra teszem fel az életemet, hogy Jézus az, akinek mondja magát.
(Napi remény)
A nap gondolata:
Az emberek szeretik az igazságot, mikor önmagát eléjük tárja, gyűlölik, amikor leleplezi őket. (Augustinus)

2012. március 21., szerda

2012-03-21

A szeretet ne legyen képmutató. Iszonyodjatok a gonosztól, ragaszkodjatok a jóhoz, a testvérszeretetben legyetek egymás iránt gyengédek, a tiszteletadásban egymást megelőzők, a szolgálatkészségben fáradhatatlanok, a lélekben buzgók: az Úrnak szolgáljatok. (Róma 12:9-11)
Egy régi legenda szerint két testvérnek közös pincéje volt, ahol a terményt tartották, amit a mezőn arattak és gyűjtöttek. Egy éjjel az egyik lement, hogy átlapátoljon a másik testvére oldalára a magáéból titokban, mert tudta, hogy a testvérének beteg a felesége, neki többre van szüksége, hogy az orvost ki tudja fizetni. Később, amikor mind a kettőjüknek fogytán volt már a terménye, egyszer a testvére lejött a pincébe, és a maga maradék terményének a felét átlapátolta a magáéból a testvére oldalára, mert testvérének sok gyermeke volt, neki meg egy sem és úgy gondolta, hogy kell az eleség a sok éhes szájnak a másik családban. Aztán megöregedtek és meghaltak, de a történetet megőrizte a hagyományt, és amikor a faluban később templomot építettek, akkor úgy döntöttek, hogy ott álljon a templom, ahol egykor ezek a testvérek laktak, mert az a hely a legméltóbb arra, hogy ott Istent dicsérjék és az ő igéjét hirdessék. És így is lett.
A nap gondolata:
Az igazi szeretet sohasem tétlen, hanem megállás nélkül munkálkodik vagy szenved.

2012. március 20., kedd

2012-03-20

Viseljétek el egymást, és bocsássatok meg egymásnak, ha valakinek panasza volna valaki ellen: ahogyan az Úr is megbocsátott nektek, úgy tegyetek ti is. (Kolossé 3:13)
A következő történet segíthet abban, hogy hogyan is lehet megbékélni egymással:
,,Nagypapa és nagymama összevesztek valamin, s nagymama annyira dühbe gurult, hogy nem szólt többet nagypapához. Másnap nagypapa már teljesen megfeledkezett a vitáról, de nagymama továbbra sem figyelt rá, és nem is szólt hozzá. Tehetett a nagypapa akármit, nem tudta a párját kihúzni sértődött hallgatásából. Végül is nagypapa hozzáfogott turkálni a szekrényekben és a fiókokban...
Miután ez így ment egy darabig, nagymama már nem bírta türtőztetni magát:
- „Mi az ördögöt keresel?” - kérdezte dühösen.
- „Istennek legyen hála, megtaláltam!” - mondta nagypapa hamiskás mosollyal.
- „A hangodat!”
A nap gondolata:
A megbocsátani nem tudó ember nem lehet közösségben a megbocsátó Istennel. (Fosdick)

2012. március 19., hétfő

2012-03-19

Viseljétek el egymást, és bocsássatok meg egymásnak, ha valakinek panasza volna valaki ellen: ahogyan az Úr is megbocsátott nektek, úgy tegyetek ti is. (Kolossé 3:13)
Egy vita vagy veszekedés után a kibéküléshez vezető út egyik fontos állomása a bocsánatkérés, ám míg egyesek könnyen, mások rendkívül nehezen szánják erre rá magukat. Egy nemrég megjelent kutatás arról számolt be, hogy bizonyos személyiségjegyek nagy biztonsággal elárulják valakiről, hogy képes-e elnézést kérni, vagy sem. A kanadai Grant MacEwan Egyetem kutatói kérdőívek segítségével mérték a résztvevők bocsánatkérési hajlandóságát. Megkérték őket, hogy határozzák meg, mennyire értenek egyet a felsorolt állításokkal, például „Elhúzódó haragom gyakran megakadályoz abban, hogy bocsánatot kérjek” vagy „Ha úgy gondolom, hogy senki sem tudja meg, mit tettem, valószínűleg nem fogok érte bocsánatot kérni.” A válaszok alapján meghatározták minden résztvevő „bocsánatkérési hajlandóságát”, és ezt összevetették az illetőről készített személyiségvizsgálat eredményeivel.
A kutatók kezdettől fogva azt gyanították, hogy akikre nagyfokú beleegyező-készség és együttérzés jellemző, azok hajlandók leginkább a bocsánatkérésre. Ezt a feltételezést az eredmények igazolták is, ám emellett a kísérlet számos meglepő összefüggésre is rávilágított.
Az alacsony önbecsüléssel rendelkezők például kevésbé voltak hajlandók elnézést kérni, annak ellenére, hogy igen rosszul érezték magukat egy konfliktus után. Ugyanígy hadilábon álltak a bocsánatkéréssel a nárcisztikus (végletekig egocentrikus és önmagukról túlzott elképzelésekkel rendelkező) személyiségek.
Ezzel ellentétben a magabiztos emberek képesek voltak belátni a hibáikat és kezelni azokat, így a bocsánatkéréssel sem volt problémájuk - derült ki a tanulmányból.
A kutatókat leginkább az lepte meg, hogy az erős igazságérzet negatív korrelációt mutatott a bocsánatkérési hajlandósággal, amely arra utalhat, hogy a bűnbánat és a „szemet szemért” elv nem igazán fér össze. A megbékélés ugyan véget vethet egy konfliktusnak, de nem mindig tudja megoldani az összezörrenés valódi okát.
Annyit tennék hozzá, hogy akármilyen személyiségjegyekkel rendelkezünk bocsánatot kérni és megbocsátani Isten kegyelmére tekintve szeretetből és hitből szükséges megtennünk. Senkinek nem jó a haragszom rád, az őrlődés…
A nap gondolata:
Mi sohasem bocsáthatunk meg annyit, mint amennyi nekünk bocsáttatott meg. (Fosdick)

2012. március 18., vasárnap

Mi van közted és a te célod, sorsod között?| http://katoistvan.hu/

A Bibliában a Józsué vezette Izrael vándorlása során hatalmas akadályba ütköztek. Ez az akadály egy város volt, mégpedig Jerikó. E város hatalmas, leküzdhetetlennek tűnő erődítmény volt. Megkerülni nem lehet, csak egy út van: magán a városon keresztül.
http://katoistvan.hu

2012-03-18

Nekem adatott minden hatalom mennyen és földön. (Máté 28:18)

Nem fukarkodnak az amerikai közvélemény-kutatók az izgalmas felmérésekkel, most például közölték: az USA lakóinak 52 százaléka elégedett Isten munkateljesítményével. Úgy általában.
Az Egyesült Államok lakói sokkal elégedettebbek Isten művével, mint a politika gyászos teljesítményével. Legalábbis a demokrata kötődésű Public Policy Polling szakértői szerint. Az észak-karolinai székhelyű kutatócég ugyanis éppen ezt mérte fel reprezentatív mintán – adta tudtul a CNN.
A sajátos feladatra vállalkozó cég szigorúan a tudomány eszközeivel mért: telefonos adatfelvételi metódus révén 928 honpolgár véleményét rögzítették 3 nap alatt. Gondosan ügyeltek a liberális és mérsékelt konzervatív meggyőződések túlsúlyára, plusz-mínusz 3,2 százalékos hibahatár számításba vétele mellett.
Az eredmények magukért beszélnek: általánosságban a válaszadók 52 százaléka elégedettségének adott hangot Isten munkateljesítményével kapcsolatban, a világban úgy alapból látottakat legfeljebb 9 százalékuk helyteleníti. A kérdés már ab ovo kasszandrai önbeteljesítést vetíthetett az értők elé – már a végső összegzés tekintetében, ugyanis ez állt a papíron: „amennyiben létezik Isten, Ön elismeri, vagy elutasítja a teljesítményét?”
A részletes munkaértékelés is beszédes: a válaszadók 71 százaléka alapvetően jó dolognak tartja az univerzum megteremtését, ezt mindössze 5 százalék tartja visszavonandó munkafolyamatnak. Az állatvilág úgy, ahogy az van, a válaszadók 56 százaléka szerint elfogadható, ebben a kérdésben már 11 százaléknyian rendeznék újra a már létezőket. A természeti katasztrófák puszta létét 50 százaléknyian tartják – Isten részéről – adekvátnak, míg 13-an a Teremtő rossz munkavégzéseként könyvelték el eme jelenségeket.

Isten népszerűsége egyébként a legszeretettebb republikánus és demokrata vezetőkét is meghaladta…
Számomra megdöbbentő az emberi gondolkodás: minősíteni Istent? Hogy jövünk mi ehhez? Majd Ő fog minket minősíteni. Mert Ő a Teremtő, Gondviselő, Mindenható Úr, akinek erre egyedül joga és lehetősége van. Szabad sokkal alázatosabbnak lennünk akkor, amikor Istent minősítgeti az ember. Csak hálát adhatunk Neki és leborulhatunk előtte…
A nap gondolata:
 Isten nem törölgeti könnyeinket, hanem örömmé változtatja őket. (Janette Oke)

2012. március 17., szombat

2012-03-17

Neveld a gyermeket a neki megfelelő módon, még ha megöregszik, akkor sem tér el attól. (Példabeszédek 22:6)
A következő sorokat olvastam a közelmúltban:
Brenda Armes-nak, egy észak-karolinai étterem tulajdonosának elege lett abból, hogy sok szülő nem szól rá az ebéd közben randalírozó, hangoskodó gyerekére, a gyerektelen vendégek pedig azért panaszkodtak, mert csendben és nyugalomban szeretnének étkezni. A tulajdonos úgy oldotta meg a kérdést, hogy az étterem ajtajára ezt írta ki: „Az üvöltő gyerekeket nem tűrjük.”
„A zajongó gyereket és szüleit nem rúgjuk ki az étteremből, de egy alkalmazott megkéri a szülőket, hogy vigyék ki és ott nyugtassák le a hisztiző kölyköket. Ez a megoldás úgy tűnik, működik, a forgalom fellendült, és több vendég tért be, mint amennyi elment a szabályozás miatt. Olyan embereket vonzunk így be, akik tudják, hogy biztosan nem kell egy asztalnál ülniük egy rakás sikító gyerekkel ”- nyilatkozta a tulajdonos.
Volt, akinek nagyon tetszett ez a megoldás és örül neki, hogy nem zavarják visítozó gyerekek az ebédje elfogyasztásában. Nemtetszését fejezte ki viszont egy kétgyerekes anyuka, aki nem értett egyet az étterem politikájával.
A „Gyereket behozni tilos!” mozgalom Amerikában egyre terjed: egyre több étterem nemkívánatos vendégeinek listájára kerülnek fel a gyerekek. Éttermek mellett van olyan szálloda, utazási iroda, légitársaság, üzlethálózat és mozi is, aki nem tűri vendégei között a gyerekeket. A dolognak az Europe1 szakértője szerint szociológiai okai vannak: az Államokban minden ötödik nő azt vallja, nem szeretne gyereket, és egyre több a gyermektelen pár, az ő igényeiket szeretnék kielégíteni – és ezzel magukhoz vonzani – a kereskedelmi intézmények.
Számomra több tanulsága is van ennek az írásnak. Az egyik, hogy nemcsak Amerikában, de szerte a világon, így nálunk is sok szülő egyáltalán nem neveli a gyermekét. Aztán majd csodálkozik rajta, hogy kire ütött ez a gyerek?! Egy másik tanulság, hogy mennyire önző világban élünk. Kevés a szeretetteljes hozzáállás, melyben elhordozzuk a másik gyengeségeit, akkor is, ha gyerekről van szó…
A nap gondolata:
 A szeretet nem az élet egyik alkotó része, a szeretet az élet maga.  (H.Kutter)

2012. március 16., péntek

2012-03-16

Amit vet az ember, azt fogja aratni is. (Galata 6:7)
Minden értelemben vetünk és aratunk életünk során. Erről is szól a következő történet:
Volt egyszer egy földműves, aki nagy szorgalommal igyekezett kilépni a szegény paraszti sorból. Nap, mint nap kora reggel befogta egyetlen ökrét és vén szamarát az eke elé és egész naplementig fáradhatatlan munkálkodott.
Egy nap aztán az ökör azt mondta az öszvérnek:
- Én olyan fáradt vagyok, semmi kedvem ma is kimenni a földre. Gyere, játsszunk beteget és ma pihenjünk egy kicsit.
A vén öszvér így válaszolt:
- Nem. A munkát most kell elvégezni, aztán majd pihenhetünk.
Hajnalban mikor jött a földműves, látta a földön elnyúlt ’nagy beteg’ ökröt, úgy döntött aznap nem fogja be az iga elé. Friss szénát, vizet és abrakot rakott elé. Minden kényelmet megadott neki.
Este, mikor az öszvér hazaért a szántásból, az ökör megkérdezte;
- Hogyan boldogultatok?
- Hát nélküled nem sokra jutottunk, de azért haladtunk valamicskét.
- válaszolt az öszvér.
- Aztán beszélt-e rólam a gazdánk?
- Nem szólt semmit - volt a válasz.
A következő nap az ökör arra gondolt; olyan jó volt itthon maradni, extra táplálék, kényelem, hűs árnyék… És megint betegséget színlelt.
Mikor az öszvér fáradtan hazaért, elkezdte faggatni:
- Hogy telt a nap?
- Azt hiszem jól, bár most sem jutottunk túl sokra, de már látni a barázda végét.
- És mit mondott a gazda felőlem?
- Semmit - hangzott a válasz - ám visszafele megálltunk a vágóhídnál és hosszasan elbeszélgetett a mészárossal.
Te ma hogy döntöttél?
Jössz Isten magvetésébe?
Vagy tovább szimulálsz?
A nap gondolata:
 A tökéletes győzelem önmagunk felett diadalmaskodni. (Kempis Tamás)

2012. március 15., csütörtök

2012-03-15

Mert aki meg akarja menteni az életét, az elveszti, aki pedig elveszti az életét énértem és az evangéliumért, megmenti azt. (Márk 8:35)
Miért nem érzünk nagyobb beteljesedést? Rengeteg ember teszi fel ezt a kérdést önmagának. Nem vagyunk boldogok, nem vagyunk elégedettek – valójában nyomorultak vagyunk.

Miért? A szociológus John Brueggemann a „Gazdag, szabad és nyomorult” c. könyvében megosztott egy történetet, ami nagyszerűen illusztrálja, hogy miért. A Mount Everest megmászása az egyik olyan kihívás, amely inspirálja az embereket, hogy valami nagy dolgot vigyenek végbe. Egy csomó ember megpróbálta, bár közel tíz százalékuk belepusztult a kalandba. A csapatok sokan most is a hegyi ösvényen vannak. Az emberek még mindig meg akarják mászni a csúcsot – noha ennek semmi valódi társadalmi értéke.

Egy néhány évvel korábban az egyik hegymászó, David Sharp, komoly bajba került a hegyen. Nyilvánvaló szüksége 40 hegymászónak jutott tudomására azon a napon, mégis magára hagyták. Meghalt a Mount Everesten, mert nem volt egyetlen hegymászó sem, aki a személyes célját félretette volna, hogy segítsen rajta.

Pontosan ez az. Hajtjuk magunkat, hogy többet szerezzünk, hogy többek legyünk, hogy többet tegyünk, így aztán elveszítjük a látásunkat, hogy mi a valóban fontos. Isten azonban nem erre teremtett, nem így „huzalozott” minket. Az élet nem arról szól, hogy mit alkotsz, mit tudsz, mit teszel. Az élet mindenek felett a szeretetről szól – Isten szeretetéről és egymás szeretetéről.

Jézus azt mondja a Márk 8:356-ben: „Csak a ki feladja az életét értem és az evangéliumért, az fogja valaha is megtudni, mit jelent igazán élni.” (TLB fordítás) Isten úgy alkotott, hogy sosem leszel boldog, hacsak nem adod az életed az ő munkájára. Valami sokkal többre lettél teremtve, mint önmagad. A Biblia úgy nevezi ezt, hogy ez a te küldetésed az életben. Ennek a jelentősége nem a státuszból, fizetésből, nemi hovatartozásból ered. A szolgálatból jön. Csak ha feladod az életed, akkor érezheted meg, hogy az életed fontos, jelentőségteljes.
(Forrás: Napi remény)
A nap gondolata:
Ha valaki magamagát keresi, megszűnt szeretni. (Kempis Tamás)

2012. március 14., szerda

2012-03-14

Ne ölj! (2Mózes 20:13)
Igénkhez a következő történet nagyszerűen segíthet közel kerülni:
Egy asszony elmegy a nőgyógyászhoz, és így szól: - Doktor úr, óriási bajban vagyok és nagyon nagy szükségem lenne a segítségére. A gyermekem még nincs egy éves, és megint terhes lettem. Nem akarok ilyen közeli korú gyerekeket. - Rendben, mit szeretne tőlem? - Azt szeretném, hogy szakítsa meg a terhességemet, nagyon számítok Önre. Az orvos gondolkodóba esik, majd így szól: -Azt hiszem, van egy jobb............ megoldás, ami az Ön számára is kevésbé veszélyes. A nő elmosolyodott, gondolván a doki megértette, mit szeretne. Az orvos folytatta: -Nézze, hogy ne kelljen egyszerre két kisbabára vigyáznia, öljük meg azt, amelyik az ölében van most. Így tudna egy kicsit pihenni, mielőtt a másik megszületik. Ha meg akarjuk ölni az egyiket, mindegy melyik az. Az Ön testére semmi veszélyt nem jelentene, ha az ölében lévő babát választaná. A hölgy elszörnyedt. -Na de, doktor úr! Milyen szörnyű! Megölni egy gyereket, az bűn! -Szerintem is, - mondta az orvos – de nekem úgy tűnt, ez Önnek nem probléma, és azt gondoltam, akkor ez a legjobb megoldás. Az orvos elmosolyodott, érezte, érthető volt az álláspontja. Sikerült meggyőznie a mamát arról, hogy nincs különbség aközött, hogy egy már megszületett gyereket ölnek meg, vagy azt, aki még az anyaméhben van. A bűn ugyanaz! Ha ezzel egyetértesz, kérlek, oszd meg. A szeretet azt mondja: Feláldozom magam, hogy a másiknak jobb legyen. Az abortusz azt mondja: Feláldozom a másikat, hogy nekem jobb legyen.
A nap gondolata:
Sokan azért mennek tönkre, mert az igazságot senki sem mondta meg nekik szeretettel.

2012. március 13., kedd

2012-03-13

Miközben Pál Athénben várta őket, háborgott a lelke, mert látta, hogy a város tele van bálványokkal. (ApCsel 17:16)
Bálványok. Legtöbbünk bizonyára azt mondja erre, hogy ó, nekem nincsenek bálványaim. Csak Istent imádom, Őt tisztelem és szolgálom. De tényleg így van? Mi is a bálvány? Az alábbi vers nagyszerűen mutat rá erre:

Bálvány (Dömötör Tibor)


Lehet  élő, lehet halott,
kőbevésett vagy faragott.
Lehet agyag, lehet márvány,
atom, bomba vagy szivárvány.
Lehet  állat, lehet ember,
hideg szobor vagy tűztenger.
Lehet apád, lehet fiad,
anyád, lányod vagy önmagad.
Lehet rangod, lehet címed,
vágyad, célod vagy reményed.
Lehet pénzed, lehet honod,
munkád, neved vagy otthonod.
Lehet  múltad, lehet jövőd,
házad, kocsid vagy képernyőd.
Bálvány, ami hitet zavar,
örök Istent most eltakar.



A vers elolvasása után még mindig azt állítod, hogy nincsenek bálványaid? Akkor dicsőség az Úrnak, mert Ő ledönti a bálványokat a helyükről. Legyen szó valakidről, vagy valamidről, nem előzheti meg az Urat életedben. Ez az Isten előtti helyes sorrend: 1. az Úr. Mindenki és minden csak utána következhet…
A nap gondolata:
Isten nem kényúr, aki keresztülgázol rajtam. Szeret és meg akar menteni.

2012. március 12., hétfő

2012-03-12

Nagy az ereje az igaz ember buzgó könyörgésének. (Jakab 5:16)
Amikor imádkozunk, akkor a világmindenség legnagyobb hatalmát, az élő Istent hívjuk segítségül. De ennek nem mindig vagyunk tudatában. Az alábbi történet segítségünkre lehet:
Egy szombat reggel egy kisfiú a homokozójában játszott. Ott volt nála egy doboznyi autója és teherkocsija, a műanyagvedre és egy fényes, piros műanyag lapát. Ahogy utakat épített és alagutakat ásott a puha homokban, talált egy nagy követ a homokozó közepén. A fiúcska körülásta a követ, és így sikerült kiszabadítania a homokból. Nem csekély vesződséggel nyomta-taszigálta a követ a lábával. (A fiúcska nagyon kicsi volt, a kő meg nagyon nagy.)
Amikor a homokozóláda falához ért a kővel, azt látta, hogy nem tudja átgurítani rajta. A kisfiú csak tolta, nyomta, és a lapáttal feszítve emelte, de valahányszor azt gondolta, hogy előbbre jutott, a kő megbillent, és visszaesett a homokozóba. A kisfiú morgott, küszködött, taszította, lökte, de csak annyit ért el, hogy a kő visszagurult, és meghorzsolta pufók ujjait. Végül csalódottságában sírva fakadt.
Közben édesapja a nappali ablakából követte az események alakulását.
Ahogy eleredtek a könnyek, egy óriási árnyék vetődött a homokozóban a sírdogáló kisfiúra.
A fiúcska édesapja volt az. Szelíden, de határozottan kérdezte:
- Fiam, miért nem vetettél be minden rendelkezésedre álló erőt?
A kisfiú megsemmisülten zokogta:
- De hát azt csináltam, apa, hát azt csináltam! Minden erőmet beleadtam!
- Nem fiam - helyesbített az apa kedvesen. - Nem adtad bele minden erődet. Nem kértél meg engem!
Azzal az édesapa lehajolt, megragadta a követ, és kirakta a homokozóból.
Ugye nem kell külön megmagyarázni ezt a történetet?
A nap gondolata:
Isten közelében élni annyi, mint valóságnak venni az élő Isten létezését és bátran levonni ennek a következményeit. (Ravasz László

2012. március 11., vasárnap

2012-03-11

Nagy az ereje az igaz ember buzgó könyörgésének. (Jakab 5:16)
Minden helyzetben lehet és kell is imádkozni. Isten hatalmas Úr, akit bármivel felkereshetjük. Olvasd figyelmesen az alábbiakat:

1993. április 27-én egy tragikus baleset történt, amely egész Zambiában nyomokat hagyott. A nemzeti futballcsapat tagjai egy repülőgép lezuhanása közben életüket veszítették. A futballcsapat Szenegálba akart repülni egy világbajnoki selejtezőre. A rákövetkező hétfőn volt az állami temetés. Ekkor mondta a Zambiai Köztársaság elnöke:
Mielőtt megtartanám beszédemet, engedjék meg, hogy imádkozzak, hogy ezt az országot újra Istennek ajánljam. “Polgártársaim, imádkozzunk: Oh Ábrahámnak, Izsáknak és Jákóbnak Istene és mindazoknak Istene, akik félik a Te Neved! Jövünk e mai reggel Hozzád, s újra felajánljuk Neked ezt az országot, és kiszolgáltatjuk a Te akaratodnak és döntésednek. Hisszük, hogy senki sincs, aki magától lesz király. Nincs olyan ember, aki elnökként születik – csak Te vagy, aki odaállítod őket, és Te fosztod meg, csak egyedül Te. Dicsőség legyen a Te szent Nevednek! Uram, mi alávetjük magunkat Neked, hiszünk és bízunk Benned, mert csak átutazóban vagyunk itt. Mezítelenül születtünk és mezítelenül hagyjuk el ezt a világot. Semmit sem viszünk magunkkal. Amikor ezek a fiatal emberek, a testvéreink meghaltak, nem tudták, hogy idejük lejárt. Nem voltak bűnösebbek, mint mi. Mi sem tudjuk mikor jön el az utolsó napunk ezen a földön. De mi tudjuk, hogy…úgy szerette Isten e világot, hogy az Ő egyszülött Fiát adta, hogy valaki hiszen Őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen. Aki a Mindenható oltalmában van és a Mindenható árnyékában marad, az mondhatja ezt az Úrnak: Én oltalmam és váram az én Istenem, akiben bízok. Atyám, köszönjük Neked, dicsérünk téged Atyánk! Kérünk, tekints le a te gyermekeidre ebben az országban! Csüggedtek és feldúltak vagyunk. De Te velünk vagy Uram. A te angyalaid körülöttünk vannak és vigyáznak ránk. Igen, Uram, elveszítettük országunk fiait, de Te segíteni és vezetni fogsz bennünket. Uram, szeretnénk a békességet, ami csak Tőled jön, és nem azt a békességet, amelyet a világ ad, hanem azt, ami minden értelmet felülhalad! Oh Jézus, mi Urunk, még egyszer felajánljuk magunkat Neked! Légy a kőfalunk a Gonosszal szemben, hogy ne győzhessen le bennünket! Te legyőzted őt a Golgotán. A Golgota hozott nekünk békességet. Ezt a békességet kérjük erre az országra. Atyám, Neked ajánljuk fel a kabinetet is! Légy a miniszterekkel! Nem azért vannak ott, mert intelligens férfiak és nők, hanem azért, mert Te bíztad meg őket, hogy teljesítsék akaratodat. Mi csupán követek vagyunk, Te vagy az országunk Királya és Ura. Atyánk, mindenünket odaadjuk Neked, amink van. És ezt teszem én is, akit ebbe a pozícióba helyeztél, habár sok ember alkalmasabb erre, mint én. De Te bíztál meg engem, hogy hirdessem a Te Neved! Atyám, köszönöm Néked, köszönöm Neked, Uram! (F.Chibula elnök itt félbeszakította imáját, mert könnyei eleredtek.)
Atyám, megígérem Neked itt most mindenki előtt, e nemzet előtt, hogy továbbra is hirdetni fogom Neved és Nevedet felmagasztalom. Soha nem adunk helyet semmilyen igazságtalanságnak! Jézus Nevét, mint Urat akarjuk felmagasztalni! Tudom, hogy ilyen helyzetek máskor is lesznek. Volt egy férfi, akit szerettél. Jóbnak hívták. Elveszítette mind a tíz gyermekét, összes jószágát és mindenét, amije csak volt. Mégis bízott Benned. Mi is bízunk Benned e sötét pillanat ellenére.
Most kérek mindenkit, hogy ismerjük el, hogy Jézus az Úr, hogy Te Isten vagy, ez ország Ura vagy. Győzni fogunk, győzni fogunk – a Jézus nevében.”


(Michael Pflaun a családjával misszionáriusként dolgozik Zambiában, ő küldte el ezt az imádságot barátjának. Vajon van-e ilyen ember, aki így imádkozik országáért?)

A nap gondolata:
Az imádság egy kapu, melyen át egy magasabb világba érünk. Imádság nélkül nincs újjászületés, bűnbocsánat, megszentelődés, örök élet. Imádság nélkül nincs vigasztalás, nincs csoda, nincs igazi élet. (Ravasz László)

2012. március 10., szombat

2012-03-10

Ne nyugtalankodjék a ti szívetek: higgyetek Istenben, és higgyetek énbennem. (János 14:1)
Néhány hónappal ezelőtt hallottam valakinek a bizonyságtételét, és amit szavaival elmondott, annak valóságtartalma rá is volt írva az arcára, hogy hogyan lehet a hívő ember példaértékű a hitében. Azt mondta egy továbbképzésen az egyik gyülekezetből odahívott hívő asszony, hogy „a hit nagy erő, s nem roggyanok meg sem a munkanélküliségtől, sem a férjem betegségétől.” Egy negyvenes éveiben járó asszony mondta ezt, aki hónapokkal korábban elveszítette az állását, és aki a beteg férjét ápolja. Többen tanácsolták neki, hogy költözzenek el az adott városból, ahol laknak, és ő azt mondta, hogy nem tenné, mert egyfelől bízik az Úr Istenben, hogy az Isten megsegíti és megáldja őket, az egész családot. Másfelől azért nem költözne el, mert gyülekezetének közössége olyan jó és szeretetteljes, hogy ő azt nem szeretné elhagyni. Csodálattal hallgattuk – pedig jó néhány lelkész volt, aki hallgatta ezeket a szavakat – ezt a fantasztikus bizonyságtételt, amit valaki a hitéről mondott. Nem fog megroggyanni, mert az Istenre tekint. Nos, a hitre leginkább tényleg akkor van szükségünk, amikor gondjaink vannak, amikor az élet nem úgy alakul, ahogyan szeretnénk. Mert könnyű hinni akkor, amikor az áldásokat vesszük el, könnyű hinni, amikor viszonylag minden rendben van az életünkben, de akkor hinni, amikor egyáltalán nem úgy alakul életünk, ahogyan szeretnénk, amikor összecsapnak fejünk fölött a hullámok – ekkor hinni és ekkor kitartani, ez az, amit az Isten kér tőlünk. Akkor is bízzunk benne, amikor látjuk a vihart, akkor is bízzunk benne, hogy van Valaki, aki még a vihartól is nagyobb…
A nap gondolata:
Valahányszor nehézre fordul életem, az sohasem jogcím arra, hogy ellanyhuljon a hitem, hanem ellenkezőleg, isteni kihívás, hogy erősebb bizalommal higgyek. (Viktor János)

2012. március 9., péntek

2012-03-09

Végül pedig legyetek mindnyájan egyetértők, együttérzők, testvérszeretők, könyörületesek, alázatosak. (1Péter 3:8)
Ritka dolog focimeccsen, hogy egyik kapus a másiknak úgy lő gólt, hogy a saját tizenhatosán belülről hatalmasat rúg a labdába, mely kb. 90 métert megtéve egyet lepattanva a hálóban köt ki. Ez a ritkaság megtörtént az angol fociligában néhány hete, és a szenvedő fél nem más, mint magyar válogatottunk egyik kapusa. A történetet nem is ezért érdemel említést, hanem azért, mert az ily módon gólt szerző kapus láthatóan nem örült a találatnak, pedig ezzel vezetést szerzett csapatának. A gólszerző kapus a mérkőzés után az egyik televíziós csatornának ezt nyilatkozta:
„Beszéltünk utána (az ellenfél kapusával), és elmondtam neki, hogy együtt érzek vele. Nem kellemes szituáció. Nekem is volt hasonlóban részem még nagyon régen, ezért nem ünnepeltem. Örültem neki, hogy megszereztük a vezetést, és bíztam benne, hogy begyűjtjük a három pontot, de ez szörnyű érzés egy kapusnak.”
Ilyen együttérzést a mai pénzzel tele focivilágban? Meglepő és örvendetes volt számomra olvasni ezt az emberi, empatikus nyilatkozatot. Vajon nekünk a hétköznapi életünkben időnként sikerül ennyire együtt éreznünk valakivel, aki nehéz helyzetbe jut?

A nap gondolata:
Minden igazi nagyság abból fakad, hogy valaki le tud hajolni mások szolgálatára. Minden más nagyság hazug önámítás. (Viktor János)

2012. március 8., csütörtök

2012-03-08

„Én vagyok az út…” (János 14:6)
A judaizmus úgy tekint a megváltásra, mint ítéletnapra, amikor is a döntés az erkölcsösségen alapul. A hinduk többszöri újjászületést várnak, amely során lelkük bejárja a világmindenséget. A buddhisták a Négy Nemes Igazság és a Nemes Nyolclépcsős Út szerint vezetik életüket. A muzulmánok a Hit Öt Oszlopa alapján érdemlik ki útjukat Allahhoz. Sok filozófus a halál utáni életről úgy vélekedik, hogy az rejtett és ismeretlen, „egy nagy ugrás a sötétbe”. Vannak, akik Jézust egy kalap alá veszik Mózessel, Mohameddel, Konfuciusszal és más vallási tanítókkal. Jézus viszont ezt mondta: „Én vagyok az út, az igazság és az élet; senki sem mehet az Atyához, csakis énáltalam” (János 14:6). Sokan tiltakoznak. „Minden út a mennybe vezet” – mondják. De hogy lenne ez lehetséges? A buddhisták a nirvánát várják, ami nem kevesebb, mint 547 reinkarnáció után érhető el. A keresztyének egy életben és egy halálban hisznek, és egy Istennel töltött örökkévalóságban. A humanisták nem ismerik el az élet Teremtőjét. Jézus azt állítja, hogy Ő az élet forrása. A spiritiszták a tenyeredből olvasnak. A keresztyének a Bibliát kérdezik. A hinduk többistenhívők és személytelen istenségben gondolkodnak. Krisztus követői hiszik, hogy „…csak egy Isten van” (1Korinthus 8:4 NLT). Minden nem keresztyén vallás azt mondja: „Meg tudod váltani magad”. Jézus azt mondja: „Kereszthalálom vált meg téged”. Nem vezet minden út Rómába, nem minden hajó megy Ausztráliába, és nem minden repülő landol Londonban. Nem minden út vezet Istenhez. Jézus megjelölt egy egyedülálló utat, érvénytelenné téve az önmegváltást. Világosan megmutatott egy különleges ösvényt, melyet nem az emberi erőfeszítés kövezett ki. Egyetlen különleges meghívást kínál, amelyben Ő végzi a munkát, mi pedig bízunk Benne, Ő meghal, és mi élünk. Ő hív, és mi hisszük, hogy: „Az az Istennek tetsző dolog, hogy higgyetek abban, akit ő küldött” (János 6:29).
(Forrás: www.maiige.hu)

A nap gondolata:
Az alázatos szívben állandó béke honol.

2012. március 7., szerda

2012-03-07

Ha ti megtartjátok az én igémet, valóban tanítványaim vagytok; megismeritek az igazságot, és az igazság megszabadít titeket. (Jn 8:31-32)
Szabadság? Mit jelent neked ez a szó? Sok mindent jelenthet. A világ történelmének egyik kulcsfogalma ez. A ma rabszolgaként dolgoztatott emberek ezreinek jelenti azt a néhány napot, amikor nem kell bemenni a munkahelyre. Valahol, a következő mondatot olvastam: Szabad embernek csak az mondható, aki egyszerre rendelkezik pénzzel és szabadidővel. Ez is egy meghatározás. Jézus másképpen beszél erről és mást mond: szabad ember, aki ismeri az igazságot, mert az igazság megszabadítja. De mi az igazság? Nem mi, hanem ki! Jézus maga. Azt mondta: Én vagyok az út, az igazság és az élet. Ő az igazság, tehát Ő tud megszabadítani. Mitől is? A bűn kötözi meg az embert számtalan módon. A kérdés, hogy akarunk-e megszabadulni? Sokan nem is gondolják, hogy foglyok, hogy a bűn rabjai. Egyik énekünk így fogalmaz: Lásd: millióknak lelke megkötözve, Rabláncként hordoz sötét bűnöket; Nincs kitől hallja: Megváltónk keresztje Mily gazdag élet kútja lett neked.  Jézus azonban eljött, hogy megszabadítson a bűn szolgaságából. Neked ez a szabadság? Van még életednek olyan része, melyet nem engedtél át Szabadítódnak?

A nap gondolata:
Szabadnak lenni annyi, mint fiúnak lenni. A fiú is függ valakitől, szolgál valakinek, - de az a valaki az édesatyja. (Varga T.)

2012. március 6., kedd

2012-03-06

Nem szeretnénk, testvéreink, ha tudatlanok lennétek az elhunytak felől, és szomorkodnátok, mint a többiek, akiknek nincs reménységük. (1Thess 4:13)
A temetőkben olvasható sírfeliratok nagyon sokat elárulhatnak a családtagok hitéről. Egyik temetési szolgálatom alkalmával lettem figyelmes egy rövid sírfeliratra: Haláloddal mindent, mindent elvesztettünk! Egy huszonévesen elhalálozott fiatal sírján olvastam ezeket a szavakat. Ha valaki fiatalon meghal szeretteink közül, tagadhatatlanul mélyen érinti az embert. Nem könnyű felállni a padlóról, de tényleg egy másik ember jelenti a mindent számunkra? Ha családtagjainkat nagyon szeretjük, akkor sem kellene, hogy ők jelentsék a mindent számunkra. A hozzánk legközelebb álló emberek is halandóak ugyanis, akiket Istentől ajándékba kapunk egy időre, de nem azért, hogy a mindent lássuk bennük, hanem azért, hogy nagyon szeressük, ám ezzel együtt is a helyükön kezeljük őket. Isten akar lenni a minden életünkben. Ő nem mulandó, hanem örökkévaló, Őt nem fogjuk soha elveszíteni. Sőt, a belé vetett hit tudja, hogy elveszített szeretteinket is visszakapjuk majd az örökkévalóságban. Hiszed ezt?

A nap gondolata:
Forrás mellett senki sem sírt azon, hogy meg fog szomjazni, fa tövében, hogy nem lesz árnyék, Isten közelében, hogy nem gondoskodik róla. (Ravasz László)

2012. március 5., hétfő

2012-03-05

Nem szeretnénk, testvéreink, ha tudatlanok lennétek az elhunytak felől, és szomorkodnátok, mint a többiek, akiknek nincs reménységük. (1Thess 4:13)
Elveszíteni valaki szeretteink, a hozzánk közel állók közösségéből szomorúsággal tölti el lelkünket. Mintha ez baj lenne az Ige szerint. Nem, ez nem baj, hiszen érző lények vagyunk mindnyájan, és ez alól a hívő ember sem kivétel. Akkor mire gondol valójában mai Igénk? Arra, hogy szomorúság és szomorúság között különbség van. Létezik ugyanis egy reménytelen szomorúság, mely úgy gondolkodik, amikor meghal valaki, hogy ennyi az élet, kész, vége. A másik fajta szomorúság viszont reményteljes. Van élet a halál után, Isten Jézusban feltámadást, örök életet, üdvösséget ígért övéinek. Ha a hívő veszít el valakit, akit szívében hordozott, szintén megszomorodik, bánat járja át lelkét, könnyeket hullat, de mindezt a boldog feltámadás és viszontlátás reményében teszi. Ismeri a vigasztalás forrását: az örökkévaló Istent. Vajon Benne keressük és találjuk meg vigaszunkat?

A nap gondolata:
Nem elég Istent megismernünk, engedni kell, hogy Ő éljen bennünk. (Kapi)

2012. március 4., vasárnap

2012-03-04

…csendesen éljetek, tegyétek a magatok dolgát…(1Thess 4:11)
A hívő élet nem harsány, hanem csendesen tevékeny élet. Mit jelent ez? Azt, hogy az Úr előtti elcsendesedés adja erőnket, hozzáállásunkat, munkavégzésünk hátterét. A ránk bízottakat úgy végezzük, mint akik az Úr tetszését keresik. Munkánkat nem félvállról véve végezzük, hanem odaszántan, mégis kerüljük a hivalkodást, a magamutogatást. Vannak, akik a semmit is úgy adják elő, hogy ők mennyit dolgoznak, de ez nem a hívő ember alapállása. Mi tudjuk (?), hogy Isten feladatokkal bíz meg bennünket munkahelyünkön, családunkban, gyülekezetünkben, és ezeket Rá tekintve igyekszünk a tőlünk telhető legjobb módon elvégezni, mert ez dicsőíti mennyei Atyánkat. Beszéljenek tetteink helyettünk, az, ahogyan hozzáállunk és elvégezzük munkánkat…

A nap gondolata:
Isten! Te mindenütt jelen vagy, Te mindent látsz, és az ember a nyomorult féreg, mégis olyan vakmerő, hogy szemed előtt vétkezik.

2012. március 3., szombat

2012-03-03

…titeket is az Isten tanított az egymás iránti szeretetre… (1Thess 4:9)  
A szeretet tanulható? Egyértelműen. Láthatunk jó példát szeretni tudó emberektől, családtagjainktól, lelki testvérektől. De a legnagyobb és az egyetlen tökéletes példa Isten szeretete az ember irányába, vagyis felénk. Az ember a bűn miatt hátat fordított Istennek, aki nem intézte ezt el egy kézlegyintéssel, nem mondta, hogy ha nektek ez kell, akkor levettem rólatok gondomat, hanem utánament az embernek, aláhajló, áldozatos szeretetével. Krisztusban önmagát áldozta értünk az Úr. Szenvedett, meghalt és feltámadt, hogy nekünk életünk, örök életünk legyen. Jeremiás könyvében olvassuk: Örökkévaló szeretettel szerettelek, ezért vontalak magamhoz irgalmasan – így szól az Úr. A végtelen szeretettel rendelkező Isten tanítani akar bennünket az egymás iránti szeretetre. Legyünk tanítható tanítványok! Engedjük, hogy Isten tanítson bennünket olykor a nehéz, a problémás emberek által is! Az ilyeneket nem könnyű szeretni, de Isten segítségével, a Tőle kapott szeretettel egyértelműen kivitelezhető. Ezt a szeretetet tanulnunk kell. Naponta…

A nap gondolata:
Nincs nagyobb hatalom a világon, mint az a szeretet, mely céljának eléréséért szenvedni is kész. (Fosdick)

2012. március 2., péntek

2012-03-02

A testvéri szeretetről pedig nem szükséges írnom nektek… (1Thess 4:9)
Vannak egyértelmű dolgok. Van, ami magától értetődik. Pál apostol a thessalonikai gyülekezet tagjainak nem akar hosszan írni a testvéri szeretet fontosságáról, szükségességéről, mert ennek megélése, gyakorlati életünkben való felmutatása nem lehet kérdéses. Krisztus Urunk erre tanította övéit. A tanítványok legfőbb ismertetőjele, hogy szeretik egymást. Pál, mintha azt fogalmazná meg, hogy ez a téma olyan, amire nem érdemes különösebben szavakat vesztegetni, mert ez megy, mint matematikában az 1x1. Ám nekünk, mai hívő embereknek érdemes ezen elgondolkodni: tényleg alap dolog nálunk a testvéri szeretet? Megvan bennünk és gyakoroljuk? Érzik rajtunk, bennünk, velünk kapcsolatban azok, akik mellé odaállított az Úr? Szerintem van fogyatkozásunk e dologban, de ha észrevesszük ezt, és nem pökhendi módon nagyra tartjuk magunkat, akkor a szeretet forrására, vagyis Urunkra rácsatlakozva tudunk ebben növekedni. A mai napon éld meg, gyakorold a testvéri szeretetet valakivel kapcsolatban…

A nap gondolata:
A szeretet olyan, mint egy édesanya: elnézi a fogyatékosságot abban, akiben a hit még csak bölcsőkorát éli.