Keresés ebben a blogban

2012. október 31., szerda

2012-10-31

Ahogyan én szerettelek titeket, ti is úgy szeressétek egymást! Arról fogja
megtudni mindenki, hogy az én tanítványaim vagytok, ha szeretitek egymást.
(Jn 13:34-35)

Naponta vizsgázunk a szeretet elnevezésű tantárgyból. Gyakran elbukunk,
elégtelenre teljesítünk. De Isten kegyelmes és újabb lehetőségeket ad nekünk
a bizonyításra. Ha elbuktál, kérd az Urat, hogy adjon erőt szeretni, jobban
szeretni a másikat. Legyen növekedésedre a következő vers:

Pótvizsga szeretetből (Túrmezei Erzsébet)

A Mester nagy iskolájában

Ma szeretetből pótvizsgáztam

Tanítóm előtt remegve álltam.



Az első vizsgán én elbuktam,

A tételt bár kívülről tudtam,

De gyakorlatilag azt előadni nem tudtam.



Szerettem én ki engem szeret,

Minden jó embert, akit csak lehet,

De az ellenségemet?



Aki rágalmaz, kinevet?

Ad mindenféle csúf nevet,

Gyaláz és megaláz engemet?



Ilyet nem tudok szeretni: - Nem!

És ezt húztam ki, ez volt a tételem.

Hogy ellenségemet is szeressem.



Szereted? - Kérdezte tanárom,

Az én Mesterem és Megváltóm.

Nem tudom! - Hiába próbálom.



Szelíden mondta, de erélyesen:

Pótvizsgára mész! És ha mégsem

Tanulod meg, megbuksz egészen.



A szeretet nehéz tétel.

A legtöbben ebben buknak el,

Mert aki bánt, azt is szeretnünk kell.



De Mesterem tovább tanított,

Különórára hívott,

Szeretetével sokat kivívott.



Mutatta kezén, lábán a sebet,

Hogy mennyit tehet a szeretet,

Eltűrni a kereszt-szegeket.



Eltűrni a gúnyt, gyalázatot,

Töviskoronát, nehéz bánatot.

A dárdaszúrást, mit értem kapott.



Megrendültem egész szívemben.

Hát a szeretet ilyen végtelen?

Tanítóimtól tanulni kezdtem.



Megnyerheted vele úgy lehet,

Hogy ő is megtér, hogy ő is szeret,

Ha látja a te szeretetedet.



Így tanított, szívem felrázta.

Látta, hogy hajlok a tanításra.

Szeretetét szívembe zárta.



És most pótvizsgáztam belőle,

Ott volt ellenségem is,

Gúnyos megjegyzést kaptam tőle.



De én szeretettel feleltem,

S e szeretettel őt megnyertem,

És a pótvizsgán általmentem.



Tovább tanulok, tovább megyek.

Vannak szeretet egyetemek,

Magasak, mégsem elérhetetlenek.



Mert más tudományt, sokat tanulhatok,

Megcsodálhatnak, úgy vizsgázhatok,

De ha szeretet nincs bennem

Semmi vagyok!

A nap gondolata:

Isten a szeretet cselekedeteit nem annyira a nagyságuk, hanem inkább indító
okuk miatt becsüli. (Spurgeon)

2012. október 30., kedd

2012-10-30

Engedj most, mert az illik hozzánk, hogy így töltsünk be minden igazságot.
Akkor engedett neki. (Máté 3:15)

Keresztelő János engedett Jézusnak. Úgy cselekedett, ahogy kérte. Bár később
voltak pillanatai, amikor nem értette, miért így kellett eljönnie a
Messiásnak, és kétkedően küldte el követeit Jézushoz: Te vagy-e az eljövendő
vagy mást várjunk? (Lk 7.19) De később meglátta, hogy engedni Jézusnak a
legjobb dolog volt, amit tehetett. Ez juttatta el őt magát is szolgálata
csúcsára, betöltve küldetését. Bennünk is megjelenhet a kétely, hiszen nem
ez az általános a mai világban. De Isten segít, támogat és biztat, hogy
megtegyük ezt a meghatározó lépést életünkben! E mai napon gondolkodjunk el
az elengedés csodáján, amit Isten akar nekünk ajándékozni. Arra kér, bízzuk
rá életünket, mert a legjobb kezekben lesz az. Így tudunk majd másokat is
erre biztatni, hogy minél több ember, család és higgyük, népünk is
megláthatja, beláthatja, hogy abban van az igazi erőforrás, amikor Istennek
adja szívét az ember. Ott nyílnak ki a lehetőségek, ekkor áradhat reánk
áldás, így nyerhetjük vissza békességünket. Isten adja, hogy így történjen
ez velünk is! (Berencsi Balázs)

A nap gondolata:

Aki engedelmesen lépést tart Istennel, az korának testies irányzatai közt is
meg tud állani. (Kroeker)

2012. október 29., hétfő

2012-10-29

Engedj most, mert az illik hozzánk, hogy így töltsünk be minden igazságot.
Akkor engedett neki. (Máté 3:15)

Mai kérdésünk: engedsz-e Istennek? Milyen egyszerű, s mennyire felszabadító
kérdés. "Engedj most....és engedett neki." Itt kezdene kinyílni a te életed
is Testvérem! A bevezető szavakban emberi értelemben hallottunk engedésről,
megengedésről. Milyen sok embernek engedtél már, s kaptál hideget-meleget.
Csalódtál talán abban, hogy mit is jelent engedni másoknak. Önvédelmi
reflexeid arra figyelmeztetnek, hogy védd a saját érdeked, magad, családod,
tieid és ebben igazad is van. De íme, a bajok gyökere: embereknek engedtél,
nem az Istennek. Ez a legnagyobb rabiga egy emberen, vagy akár egy népen is,
mikor sorsa jobbra fordulását attól várja, hogy embereknek engedjen. Ma újra
szólít az Ige, bízd magad Istenre! Bízd magad kegyelmére, szeretetére és
ígéreteire! Hidd el: Isten jót akar neked. Mit jelent engedni neki? Még a
legkiválóbbak is rögös utakon tanulgatták ezt az utat. Mennyire nem akart
engedni Jézusnak a tanítványa, Péter. Mentette volna a kereszttől: "Uram, ez
nem eshetik meg veled." (Mt 16.22)Majd amikor a lábát akarta megmosni Jézus,
az utolsó vacsorán, alig akarta megengedni, mert megalázónak tartotta (Jn
13.1kk). Míg végül Jézus szelíd szavaira engedett neki. Annyira várja Jézus
ma is, hogy engedd el magad és bízd Őrá életed. Mit jelent ez? Moody, a
híres evangélista mondta: "Ha engedelmeskedünk, a felelősség Istenen van."
Hallottuk: engedni felelősséget jelent. Ez ebben az esetben is igaz. Ha
engedsz Istennek, Ő felelősen gondol majd rád és felelősen cselekszik érted.
Ha engedsz neki, megtapasztalod hordozó szeretete hatalmát. S nap, mint nap
átélheted, hogy életed legnagyszerűbb döntését hoztad meg azzal, hogy
engedsz Isten hívásának és útmutatásainak. Adja Isten, hogy átéld, mit tud Ő
cselekedni az életeddel, ha teret adsz neki. (Berencsi Balázs)

A nap gondolata:

A világnak szüksége van világosságra, amit mi Istentől nyertünk, a
szeretetünkre, amely a Szentlélek által kitöltetett szívünkbe, önzetlen
odaszentelésünkre, mely Isten Bárányával való közösségünkből fakad. Szüksége
van a hit és a lélek gyümölcseire, mert azok neki meggyőzésére és
gyógyítására szolgálnak. (Kroeker)

2012. október 28., vasárnap

2012-10-28

Engedj most, mert az illik hozzánk, hogy így töltsünk be minden igazságot.
Akkor engedett neki. (Máté 3:15)

Az ember enged Istennek. Milyen ritka ez a kép a Szentírásban is! Hiszen
mióta nyomon tudjuk követni a Bibliában az ember Isten előtti életének
történetét, nagyon sokszor nem ezt látjuk. Ádám és Éva nem engedett
Istennek, mint ahogy Káin sem Ábelnek. Nem mondták, hogy rendben van, ha ez
az út, igazodom. S ezzel utódaikra is tragikus sorsot vontak. Milyen jó,
hogy később enged egy Ábrahám az elhívásnak és utódai ezerszeres áldást
nyernek. Nem úgy a fáraó, aki nem engedett az Úrnak és tízszeres csapással
kellett szembenéznie Egyiptom földjén. De sajnos azt látjuk, az onnan
kiszabadított Izrael népe is milyen sokat nem engedett Istenének. Már a
pusztában Mózes és Áron ellen zúgolódtak. Később Kánaán földjére
letelepedést követően sem arról voltak híresek, hogy engedtek volna a
próféták szavának és egyben Isten közeledésének. Mire Jézushoz érünk időben,
egy megkeményedett szívű, farizeusi kegyességgel kell szembesülnünk, akik
közül már alig-alig képesek igazán tisztán meglátni az Úr útjait és a
nagytanács tagjai közül egy emberről, Nikodémusról olvassuk csak, hogy
őszinte szívvel közeledett Jézushoz, engedve beszédének. Pál apostol, mint
egykori farizeus életében szemlélhető a leginkább, hogy mennyire a saját,
emberi akarata szerint akarta Istent szolgálni és számára is merőben új volt
a damaszkuszi út, megtérése helyszíne, ahol rá kellett döbbennie, hogy az
nyitja ki az áldások kapuját, ha enged Jézusnak és kimondja a szót: "Mit
akarsz, Uram, hogy cselekedjem?" (Berencsi Balázs)

A nap gondolata:

A "mi Urunk" azt jelenti, hogy én neki rabszolgája vagyok, akiért Ő felel,
akiről Ő gondoskodik. (Barth)

2012. október 27., szombat

2012-10-27

Engedj most, mert az illik hozzánk, hogy így töltsünk be minden igazságot.
Akkor engedett neki. (Máté 3:15)

Mit jelent Istennek engedni? A mai Igében kétszer is olvassuk ezt a szót,
amikor Jézus Keresztelő Jánoshoz beszél: "Engedj most, mert az illik
hozzánk, hogy így töltsünk be minden igazságot." Akkor engedett neki." (Mt
3.15) Keresztelő János nem akart engedni Jézus kérésének, miszerint Őt is
keresztelje meg. Arra hivatkozott János, hogy ő kisebb, jelentéktelenebb,
mint Jézus, s éppen fordítva kellene, hogy legyen: Jézus keresztelje meg őt.
De nem. Isten Fia másként gondolkodott. Osztozni kívánt embervalónkban és
Atyja menetrendje szerint vállalni akarta a keresztséget, s megmutatni, hogy
egy velünk. Azt kérte Jánostól, hogy engedjen neki. S akkor olvassuk ezt az
egyszerű mondatot: "Akkor engedett neki." Milyen szép ez a mondat. Az ember
teret enged az Istennek. Enged akaratának, megengedi terve megvalósulását.
Nem okoskodik, mert bölcselkedik felül azon, ami adatott neki, enged
Teremtő, Megváltó Istenének. (Berencsi Balázs)

A nap gondolata:

Minél közelebb vagyunk a Naphoz, annál jobban látjuk magunkon a foltokat.

2012. október 26., péntek

2012-10-26

Engedj most, mert az illik hozzánk, hogy így töltsünk be minden igazságot.
Akkor engedett neki. (Máté 3:15)

A mindennapi életben számtalan esetben feszülnek egymásnak különböző
nézetek. Abból fakad ez, hogy mindenki mást akar véghezvinni az életében.
Mindenkinek vannak tervei, elgondolásai, s bizony előfordul, amikor
akaratunk, törekvésünk sérti a másik ember, vagy egy közösség érdekeit. Ha
szöges ellentétben vagyunk azzal, amit a másik vagy a többiek akarnak, akkor
azonnal megvan a konfliktus. Ilyenkor nagy kérdés, hogy vajon ki enged?
Enged-e a szülő vagy a pedagógus a gyermeknek? Enged-e a szomszéd a mezsgye
miatt? Enged-e egy közösség a fő hangadónak? Enged-e a vezető a
beosztottainak? Enged-e egy üzleti partner a másiknak? S ugye, az elmúlt
hetek, hónapok egyik nagy kérdése volt, hogy enged-e a kormány az IMF-nek és
Brüsszelnek? Az engedés, megengedés néha jelentéktelen, máskor pedig nagyon
kockázatos és komoly következményekkel járhat. Amikor megengedünk valamit a
másiknak, azzal akaratának adunk helyt. Ha mi nem akarunk adott esetben,
akar más. Ez örök törvény. Engedni tehát felelősséget jelent. Legyen az két
ember ügye, vagy akár az országé. Ha megengedek valamit a másiknak, akkor
felelősséggel ruházom fel. Átadom neki a kormánykereket és lehetőséget
biztosítok a számára, hogy szabadon cselekedjen. Sokak számára nem
egyértelmű, hogy engedni nagy felelősség. Nagy döntések kapcsolódnak azokhoz
a pillanatokhoz, amikor engedni készülünk egy dologban. (Berencsi Balázs)

A nap gondolata:

Isten igaz gyermekei nem annyira az Isten áldásaival törődnek, hanem csak a
lábainál akarnak ülni, közösségben akarnak Vele lenni, mert érzik, hogy ez a
legdicsőbb dolog a világon.

2012. október 25., csütörtök

2012-10-25

Az emberektől való rettegés csapdába ejt. (Példabeszédek 29:25a)

Ha folyamatosan azon aggódsz, hogy mások mit gondolnak, akkor érzelmi
csapdába fogsz esni. Nem kell mindenkinek jobban a kedvében járnod, mint
amennyire képes vagy erre. Az csak egy legenda, hogy a boldogság eléréséhez
mindenkinek meg kell felelned, akivel csak találkozol. Ez egyszerűen nem
igaz.

Még maga Isten sem képes mindenkinek a kedvére tenni, és csak egy bolond
próbálkozik olyasvalamivel, amit Isten sem tud megtenni. Jézus is csak arra
fókuszált, hogy Atyja kedvében járjon. (János 8:29)

Hogy hogyan kezeld a "nehéz" embereket? Egy dolgot biztosan ne tegyél,
éspedig ne add be a derekad! Az, hogy keresztény vagy, még nem jelenti azt,
hogy mindenkinek be kellene hódolnod, és hagynod, hogy mások manipuláljanak.
A Róma 12:2 azt mondja: "... ne igazodjatok a világhoz"

Az igazság az, hogy senki sem befolyásolhat téged az engedélyed nélkül. Ha
úgy érzed, valaki nyomást gyakorol rád, akkor hagyod magadnak, hogy
nyomasztva érezd magad az illető személy által. Ha pedig manipulálva, vagy
irányítva érzed magad, akkor megengeded magadnak, hogy irányítva,
manipulálva legyél.

Nem kell ezt tenned! Rendben van, ha kiállsz azért, amit igaznak tartasz. Az
is jó, ha magabiztos vagy. Sok keresztény fél attól, hogy felszólaljon.
Sokan azt hiszik, hogy az a lelkibb viselkedés, hogyha csendben maradnak, és
beletörődnek mindenbe. Isten nem azt várja tőled, hogy lábtörlő legyél - és
Ő nem tesz téged gyámoltalanná.

(Forrás: Napi remény)

A nap gondolata:

A gyertya csak akkor lesz valóban gyertya, ha meggyújtják. Azelőtt csak
faggyú és kanóc volt.

2012. október 24., szerda

2012-10-24

Mert Isten igéje élő és ható, élesebb minden kétélű kardnál, és áthatol az
elme és a lélek, az ízületek és a velők szétválásáig, és megítéli a szív
gondolatait és szándékait. Nincsen olyan teremtmény, amely rejtve volna
előtte, sőt mindenki mezítelen és fedetlen az ő szeme előtt. Neki kell majd
számot adnunk. (Zsidó 4:12-13)

Isten jól ismer bennünket. Szaván, Igéjén keresztül vezetni is kíván
mindnyájunkat. Azonban előfordul, hogy a hallott, vagy olvasott Ige az egyik
fülünkön be-, a másikon kimegy. Pedig nem ez a célja Urunknak velünk. Egy
szerzetesről olvastam a következőket: Kecskeméten tartott missziót. A
Miatyánkot imádkoztatta bevezetőként. És amikor odaértek, hogy bocsásd meg a
mi vétkeinket, miként... Harsány hangon felkiáltott. "Állj! Mit imádkozol?
Átkot kérsz magadra! Megbocsátottál-e ellenségednek, mielőtt ide jöttél a
templomba? Nem! Most menjetek haza, és holnap csak az jöjjön ide a
templomba, aki megbocsájtott felebarátjának." És a tömeg egymást taposva
ment ki a templomból.

Ez nem egy szokványos istentisztelet volt, de most hozzánk szól Istenünk,
mert nekünk ugyanígy érdemes végiggondolnunk az úri imádság ezen sorát:
bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk
vétkezőknek...

A nap gondolata:

Az ellenségnek meg nem bocsátani nagyon szegényes lelkület, a haragtartás a
silányságnak a jele. (Fosdick)

2012. október 23., kedd

2012-10-23

Te azonban azt hirdesd, ami egyezik az egészséges tanítással.(Tit 2:1)

Az egészséges tanítás a Szentírásból ered. A Biblia Istenről tesz
tanúbizonyságot és ez nem elsősorban az emberről akar beszélni. E könyvről
szóló tudomány neve is az, hogy teológia, jelentése szerint Istenről való
beszéd. Aki tehát helyesen, egészségesen ismeri Istent, annak az élete,
céljai, mindennapjai is egészségesek lesznek minden értelemben. Helyére
kerülnek a dolgok az ilyen ember életében. Nem önmaga lesz a fontos, és nem
maga körül fog forogni, hanem Istenre nézve fog élni és cselekedni. Az Úr
dicsőségét fogja keresni és itt jön a kulcsmozzanat: ez őt, magát is
boldoggá fogja tenni. A boldogság, az öröm, az egészség, annak az érzése,
hogy helyünkön vagyunk az életben, pusztán következmény. Következménye egy
egészséges, biblikus hitnek, az Úrhoz való tartozásunknak. Akinek mindezek
Isten nélkül kellenek, nem jó úton jár. Keressük az egészséges tanítást!
Keressük a gyülekezetben, otthon Bibliát olvasva, imádságban elkérve, hogy
egész életünk, testestől-lelkestől az egészség jeleit mutassa, Isten
dicsőségére. (Berencsi Balázs)

A nap gondolata:

Ne engedd, hogy erőt vegyen rajtad az álom, mielőtt be nem számoltál aznapi
tevékenységedről. Kérdezd meg magadtól: hol voltál, mit csináltál, és mit
kellett volna cselekedned.

2012. október 22., hétfő

2012-10-22

Te azonban azt hirdesd, ami egyezik az egészséges tanítással.(Tit 2:1)

Az egészséges tanítás középpontjában Isten áll. Egészséges tanítás nem csak
az egészség esetén szükséges. Minden életterületünkön fontos, hogy helyén
lássuk életünk dolgait, úgy, ahogyan Isten lája azt. Ezt nevezi a Szentírás
egészséges látásnak, egészséges tanításnak. Az egészséges tanításra
jellemző, hogy helyükön vannak a hangsúlyok. Isten Igéje a helyes
hangsúlyokra tanít meg. Sokan azt hiszik csupa tiltás a Szentírás, pedig
valójában a dolgokat helyükre teszi az életünkben. Pál apostol tanítja:
"Isten minden teremtménye jó, semmi sem elvetendő, ha hálaadással élnek
vele." Így van ez az egészséggel. Az egészség jó, de kísérje hála, és
szolgálat. A munka jó, de ne az önmagamba vetett hitet növelje, hanem Isten
ügyét gyarapítsa. Kedvesek számunkra gyermekeink, unokáink, de neveljük őket
is Isten dicsőségére. Különben - bármilyen furcsa -, de ők is lehetnek
bálvánnyá. Nemrégen hallottam valakitől, aki azt mondta egy gyermekre: "Jaj,
de szép, hadd nézzelek, te, kisisten." Ennyire nyilvánvalóan még nem
hallottam, hogy valaki így beszéljen egy gyermekről, felmagasztalva őt.

Tehát vannak hangsúlyeltolódások. Pál apostol, amikor Titusnak írja a
levelét, az ottani gyülekezetben, Krétán is sok-sok olyan dologra tették a
hangsúlyt, ami saját örömüket szolgálta, és nem az élő Istent. Voltak
prófétáik és azt vallották, hogy ismerik Istent, de cselekedeteikkel
megtagadták az igaz hitet és bármilyen jó cselekedetre alkalmatlanok lettek.
Nem tudták életre váltani Isten beszédét. Egészségtelen volt a tanításuk, és
így egészségtelen lett a hitük és egész életük is. Nehéz dolga volt ott
Titusnak. Pál többször is kéri, hogy képviselje az egészséges tanítást. Csak
ezzel tud lelkeket menteni az örök életre. (Berencsi Balázs)

A nap gondolata:

A keresztény nyelvtanban első személy: Ő, az Isten, második te, a
felebarátod. Csak a harmadik személy én.

2012. október 21., vasárnap

2012-10-21

Te azonban azt hirdesd, ami egyezik az egészséges tanítással.(Tit 2:1)

Mire van az egészség, ha nem élsz Isten dicsőségére? Mire a testi erő, az
energikusság, ha nem Teremtőjét magasztalja az ember? Van, mikor Isten
egészséget és gyógyulást ad, de az ember máris másra használja azt. Jó példa
a Szentírásban a tíz leprás története. Ismeretes, hogy a tíz beteg emberből,
akiket Jézus meggyógyított, csupán egy ment vissza, hogy megköszönje azt,
amit Jézus cselekedett vele. Nem vált az egészség bálvánnyá az életében,
hanem visszament és azt olvassuk: dicsőítette Istent. A másik kilenc, a
világba veszett el. Egészségesek, talán még fiatalemberek is voltak. Azt
mondják: a fiatalság az erő. Mégis a fiatal erő sok esetben a világot építi,
tetszeni szeret, visszajelzésekre szomjazik, önmagát, saját önbizalmát
építi. Ez a látásmód hamis, pillanatnyi öröm csupán, s ha bealkonyul az
erőnek, mindennek a vége üresség, boldogtalanság. Ne engedjük becsapni
magunkat e világi nézettől! Lássuk meg, hogy van egy tágabb értelemben vett
egészség, amire törekednünk kell. Ahhoz, hogy erre felnyíljon a szemünk,
egészséges tanítás kell. (Berencsi Balázs)

A nap gondolata:

Aki Isten előtt megalázott szívvel olvassa Bibliáját, csakhamar
megnyilatkozott szentélyt fog abban találni. (Kroeker)

2012. október 20., szombat

2012-10-20

Te azonban azt hirdesd, ami egyezik az egészséges tanítással.(Tit 2:1)

Ugyanakkor azt is láthatjuk napjainkban, hogy egészség kérdése bármennyire
is fontos, legalább annyira bálvánnyá is lett. Bálvány a test, a szépség és
az egészség kultusza, amely nem rossz dolgot tart szem előtt, de mivel azt
isteníti, ezért hazug. A mai pletykalapok nagy része ennek a bálványnak
állít tiszteletet. Eszményképe a csupa-izom ember. Kultusza a fogyókúra, a
testépítés, a kozmetika, a plasztikai sebészet, a vegetáriánus táplálkozás
és még összekapcsolódik más okkult praktikákkal is. A lényege a gondolkodás
teljes lefoglalása, így alkalmas eszköz arra, hogy egyesekben
bizonytalanságot keltsen testük felől. Így ha nem is beteg valaki, már jó
előre aggódik, hogy vajon egészségesen él-e, megtesz-e mindent testéért,
továbbá nem lesz-e beteg, ha nem él a legújabb táplálék kiegészítővel. Így
válhat a testi egészség helytelen céllá, melynek nyomán már nem Isten
dicsőségét keresi az ember, hanem az egészség-bálványt szolgálja. Maga az
élő Isten mondja: "Az Urat, a te Istenedet imádd, és csak neki szolgálj!"

Másfelől az élő Isten sokszor szégyenítette már meg az egészséges embereket
azzal, hogy beteg embereket használt fel arra, hogy másokat hitre juttasson.
Pál apostol is azt mondja, tövis adatott a testébe, mely gátolta a jobb
szolgálatban, háromszor is imádkozott, hogy ez elvétessen tőle, de Isten így
látta bölcsnek, hogy ennek fegyelme alatt ez erőtlen ember által megérintse
a görög területen élőket és gyülekezeteket hívjon életre. Pál apostol
cserépedény, törékeny életében Isten dicsőségét szolgáló élet lakozott.
Hasonló volt szülőfalumtól nem messze egy tolókocsis néni, aki minden nyáron
tábort szervezett mozgássérült gyermekeknek, akiknek beszélt Jézusról,
akikért imádkozott, holott betegségében önmagát is alig tudta ellátni.
(Berencsi Balázs)

A nap gondolata:

Sok keresztény a kegyelmi ajándékokból akar élni, ahelyett, hogy a kegyelem
Istenére bízná magát.

2012. október 19., péntek

2012-10-19

Te azonban azt hirdesd, ami egyezik az egészséges tanítással.(Tit 2:1)

Egyszer egy vendégszolgálatban volt részem egyik erdélyi gyülekezetben, ahol
Isten kegyelméből hirdethettem az Igét. Az ott töltött két napban volt
alkalmam a lelkészcsaláddal is beszélgetni. Sok gyülekezeti dolog között,
beszélgettünk arról is, hogyan nevelik gyermekeiket. Ekkor mondta el a
lelkipásztor, hogy minden este imádkoznak a gyermekekkel és van egy állandó
imatémájuk, ez az egészség. Nagyon nehéz anyagi körülményeik között,
általában elmondható volt, hogy akármelyikük is lett beteg, a gyógyszerek
olyan drágák voltak, hogy hónapokra visszavetette őket az anyagiak terén, de
a környékbeli kórházakról még több rosszat hallottak. Megállapítottuk, hogy
valóban fontos az egészség, és milyen nagy ajándék, ha valaki egészséges
lehet, jó erőnlétben dolgozhat, örömmel lehet övéi között és legfőképpen
szolgálhatja szabadon az Urat.

Bár az egészséges tanításról szeretnék szólni, egy kicsit járjuk körül az
egészség fogalmát, amit a mai ember ért alatta. Mi is az egészség?

Az egészségre sok esetben úgy gondolunk, mint testi egészségre. Sokat
változott az orvoslás az utóbbi században, de még mindig tartja magát az a
közkeletű felfogás, hogy többnyire betegséget gyógyítunk, nem az egész
embert. Pedig a betegség az egész embert érinti, testünket-lelkünket
egyaránt. Bebizonyosodott mára, hogy legalább annyit tehet az egészségéért
valaki, ha a lelkével is foglalkozik. Nem mindegy tehát milyen valakinek az
élethez való mentális hozzáállása, a lelkiállapota, reménység lakik-e
szívében, vagy borús jövőkép, ezek mind-mind kihatással vannak az ember
fizikai állapotára. (Berencsi Balázs)

A nap gondolata:

A tökéletes győzelem önmagunk felett diadalmaskodni. (Kempis Tamás)

2012. október 18., csütörtök

2012-10-18

...a mi Istenünktől bátorságot kaptunk... (1Thessz 2:2)

Ha azt szeretnéd, hogy Isten vezessen, meg kell tanulnod, hogyan legyél
bátor. Nem goromba vagy érzéketlen, hanem bátor - mert Isten néha olyan
dolgok megtételére irányít téged, melyet mások nem értenek meg, vagy nem
értenek egyet vele. Valahányszor átléped azt a határt, melyet mások még
elfogadhatónak találnak, kockáztatod, hogy elutasítanak. Hát legyen! Nem
engedheted meg, hogy ez távol tartson valamitől, amiről tudod, hogy Isten
azt akarja tőled. A bírálatokkal való szembesülés kicsit könnyebben
elviselhetővé válik, ha nem felejted el, hogy végül "mindegyikünk maga fog
önmagáról számot adni az Istennek"(Róma 14:12). A kritika sérti az embert.
De ha sikert akarsz elérni az életben, fel kell venned Pál apostol
magatartását. "Én pedig a legkevésbé sem törődöm azzal, hogy ti hogyan
ítélkeztek felettem, vagy más emberek hogyan ítélkeznek egy napon; sőt magam
sem ítélkezem önmagam felett. Mert semmi vádat nem tudok önmagamra mondani,
de nem ez tesz igazzá, mert aki felettem ítélkezik, az Úr az." (1Korinthus
4:3-4) A szilárd emberek képesek kezelni, hogy ők az egyetlenek, akik egy
bizonyos dolgot tesznek. Ők megengedhetik másoknak is a hasonló választást,
mert tudják, hogy arra lettünk elhívva, hogy egymást szeressük, és nem arra,
hogy elemezzük vagy kategorizáljuk a másikat. Ahhoz, hogy ne úgy kelljen
megvénülnöd, hogy úgy érzed, mintha valahol elvesztél volna az úton, és
sohasem jutottál sikerre abban, amire Isten elhívott, bátornak kell lenned.

(Forrás:  www.maiige.hu)

A nap gondolata:

Isten előtt csak megalázkodni és ujjongani lehet. Megalázkodni, hogy ami
vagy, kegyelemből vagy, tehát nincs okod gőgre, fennhéjázásra, mert mindent
ingyen vettél, - de ujjongani, hogy ingyen ekkora ajándékot vettél. (Ravasz
László)

2012. október 16., kedd

2012-10-16

Most kezdem igazán megérteni, hogy nem személyválogató az Isten... (ApCsel
10:34)

Isten nem személyválogató. Milyen örvendetes üzenet ez számunkra. De ebből
annak kellene következnie, hogy mi sem vagyunk azok. Vagy mi azért mégis
megválogatjuk, hogy kit szeretünk és kit nem? A következő vers tanulságait
keressük és fogalmazzuk meg önmagunk számára:

Uram! Szeretem a Te szent egyházadat

S jelenléted földi helyét.

De míg Zöld Gergely lesz a papunk,

Nem viselem semmi terhét



Szeretlek Téged áldott Uram

S vágyom, hogy akaratod tegyem.

De a mellettem ülő testvértől

- Ó kérlek, szabadíts meg engem!



Köszönöm neked a hangomat

S az éneklésre kapott erőt.

De míg Nagy Pál lesz a kántor

Az éneklésben nem segítem őt.



Asztalodra drága Jézus

Kegyelmednek kelyhét helyezed.

De ha Kiss Bálint osztja ki azt

Sem bort, sem kenyeret magamhoz nem veszek.



Mindenem, mikkel megáldottál

Tőled jöttek, s tieid ezek.

De ha Rácznét is segélyezik

Az adakozásban részt nem veszek.



Könyörgöm hozzád esdekelve

Készíts nekem helyet a mennybe'

Égi lakást. De kérlek Uram,

Semmiképpen ne a Nagyné mellett!



A szerző ismeretlen és a gondolkodásmód? Ha az is, akkor minden rendben. Ha
még sincs minden rendben, akkor kérjük az Urat, hogy segítsen, terelgessen
bennünket, változtassa meg szívünket, gondolkodásunkat!

A nap gondolata:

Ha a hitben apály van, akkor emelkedik a bűn dagálya.

(Spurgeon)

2012. október 15., hétfő

2012-10-15

Senki sem szolgálhat két úrnak... (Máté 6:24)

Egy televíziós vetélkedőben a műsorvezető bemutatta az egyik játékost és
elmondta róla, hogy hittanári végzettsége is van. Következő mondatában
vázolta, hogy a játékosnak köze van az ezotériához is. Majd meg is kérdezte:
hogy jön össze a kettő? Mire a válasz ez volt: ezt inkább ne feszegessük.
Engem teljesen megdöbbentett a dolog: akinek köze van Istenhez, sőt
végzettsége van az Úrhoz tartozásról annak, hogy lehet köze az ezotériához?
A műsorvezető érezte, hogy a kettő nem igazán hozható közös nevezőre, de nem
forszírozta a dolgot. Nem is gondolnánk, hogy hány ember hitébe fér bele az
Úr mellé még egy kis ez, meg egy kis az! Ismerek embereket, akiknek szívében
elképesztő katyvasz van. Nem tudok rá jobb szót. Katyvasz, vagyis innen is
egy kicsi, meg onnan is egy kicsi, aztán még amonnan is. Jézus világosan
beszél: senki sem szolgálhat két úrnak. De az is világos beszéd Tőle, hogy
senki sem mehet az Atyához csakis énáltalam. Te hogy állsz ezzel? Csak az Úr
Jézus vagy valaki, valami más is? Dobd ki a bálványaidat, mert azok nem
tudnak segíteni rajtad! Üdvözíteni pedig végképp nem fognak...

A nap gondolata:

Minél közelebb kerülünk Krisztushoz, annál nagyobb rejtély leszünk mások
számára. (Spurgeon)

2012. október 13., szombat

2012-10-13

Mert közülünk senki sem él önmagának, és senki sem hal meg önmagának; mert
ha élünk, az Úrnak élünk, ha meghalunk, az Úrnak halunk meg. Tehát akár
élünk, akár meghalunk, az Úréi vagyunk. (Róma 14:7-8)

Sokszor túlságosan önmagunkkal vagyunk elfoglalva, ahelyett, hogy másokért
élnénk és fáradoznánk. Ha ezt megtesszük, életet menthetünk vele. Még az sem
kizárt, hogy a sajátunkat is. Éppen úgy, mint a következő történet
szereplője:

Egy ember, aki az alaszkai Chugach hegységben túrázott, remélte, hogy még a
halálos hófúvás előtt eljut a táborhelyre. De már túl késő volt. A hófúvás
olyan dühvel tört rá, hogy egy méternyit sem látott előre. Miközben
igyekezett megtalálni a helyes útirányt, a szélfútta hó és jég leverte
lábáról. Bár tudta, hogy nagyon közel van a tábor, elveszítette tájékozódó
képességét, és nem tudta eldönteni, merre menjen.

Végül az éj sötétjében - csuromvizesen, átfagyva és teljesen kimerülten -
leroskadt egy hókupacra. Nem bírt továbbmenni. Beletörődött, hogy itt kell
meghalnia.

Ahogy ott feküdt a hóban, úgy tűnt, mintha valamit hallott volna -
valamiféle halk sírást, mintha egy kutyakölyök szűkölne. Szólongatni kezdte,
és megpróbálta a hang irányába vonszolni magát. Hát persze, hogy egy kutya
volt az, ami szintén eltévedt a hófúvásban. A kiskutya valahogy elkeveredett
az anyjától, és most halálra fagyva nyüszített a hóban. A férfi gyorsan
elkezdte dörzsölni a kis testet, hogy a vérkeringés beinduljon, és így
életben maradhasson. Leheletével is melengette a kutyust, és egész éjszaka
azon fáradozott, hogy életben tartsa.
Másnap falusi járőrök megtalálták a férfit és a kutyát, mindkettőt élve.
Kiderült, hogy amíg az éjszaka folyamán azon fáradozott, hogy életben tartsa
a kutyust, önmagát is életben tartotta.

A nap gondolata:

A Szentírásban található igazság soha nem tesz boldoggá bennünket, amíg az
a szívünkben élő igazsággá nem válik. (Spurgeon)

2012. október 12., péntek

2012-10-12

Legyetek mindnyájan egyetértők... (1Péter 3:8)

Ahhoz, hogy egyetértsünk valakivel, időnként arra van szükség, hogy
belehelyezkedjünk a másik gondolatvilágába, hogy elfogadjuk, másképpen is
lehet látni a dolgokat, mint ahogyan én látom. Segítsen bennünket ebben a
következő történet:

Egy faluban mindenki vak volt. Egy napon a falu lakói közül hatan
találkoztak egy emberrel, aki elefántháton jött feléjük. A hat ember
megkérte az utazót, engedje meg, hogy megérintsék a nagy állatot, nem tudták
ugyanis, hogyan néz ki egy elefánt, és úgy akartak visszamenni a faluba,
hogy el tudják ezt mesélni a többieknek. Az utazó beleegyezett, és a hat
embert az elefánt különböző testrészeihez vezette. A vakok alig várták, hogy
visszaérjenek, és elmeséljék a faluban, hogy mit tapasztaltak.

Az első, aki az állat oldalánál állt, ezt mondta: - Az elefánt olyan, mint
egy nagy fal.

- Nem úgy van, - vágott közbe a második, aki az elefánt agyarát fogta - az
elefánt kicsi, kerek, sima és hegyes.

A harmadik, aki az elefánt fülét fogta, tiltakozott: - Az elefánt egyáltalán
nem ilyen! Olyan, mint egy hatalmas levél.

- Nem értek egyet veletek, - mondta a negyedik, aki az ormányát fogta - az
elefánt olyan, mint egy cső.

Az ötödik nem értette, hogy miért mondják ezt. Ő az állat egyik lábát fogta.
- Az elefánt kerek és vastag, mint egy fatörzs.

A hatodiknak megengedte az utazó, hogy felüljön az elefánt hátára. Ő így
szólt: - Egyik megállapítás sem jó! Az elefánt olyan, mint egy nagy mozgó
hegy.

Mindannyian másképp látjuk a dolgokat, és sokszor nem lehet azt mondani,
hogy nekem van igazam, vagy neked. Több részből áll össze az egész.
Mindnyájan a saját "szemüvegünkön" keresztül nézzük egymást, a helyzeteket,
és Istent is!

A nap gondolata:

Semmi sem szabadítja fel annyira a titkos vágyakat, mint a hatalom.

2012. október 11., csütörtök

2012-10-11

Izsák Ézsaut szerette... Rebeka viszont Jákóbot... (1Mózes 25:28)

A próféta azt írja: "Atyáink... vétkeztek... nekünk kell hordanunk bűneik
terhét" (Jeremiás siralmai 5:7) Szülők, nincs nagyobb felelősség, mint a
tiétek! Bármilyen gyarlók és gyengék vagytok is, Isten csodálatos hatalmat
adott kezetekbe: a következő generáció formálásának hatalmát. Az üzleti
életben aratott siker vagy bukás jelentősége össze nem hasonlítható azzal,
ha sikert érsz el, vagy kudarcot vallasz szülőként. Ha hibázol, gyakran a
gyermekeid fizetik meg tévedéseid árát. Sokan csodáltuk áhítattal bölcsőben
fekvő ártatlan gyermekünket, és így imádkoztunk: "Ó, Istenem, bárhol máshol
hibázhatok, csak azt ne engedd, hogy ezt elrontsam!" Isten válaszol erre az
imára, de ez tőled is elkötelezettséget kíván három területen.
Először: teljes elköteleződés gyermekeid felé. Ez azt jelenti, hogy ott vagy
a futballmeccseken, a színházi előadásokon és társadalmi eseményeken akkor
is, ha kimerült vagy; és részt veszel gyermeked lelki, érzelmi és tanulmányi
fejlődésében.
Másodszor: feltétel nélküli elfogadás. Ez azt jelenti, hogy még akkor is, ha
nem azzá akarnak válni, amiben te reménykedtél, teljes szívvel támogasd őket
abban, hogy azzá lehessenek, amire Isten tervezte őket!
Harmadszor: folyamatos biztatás. Akár nyernek, akár vesztenek, akár igazuk
van, akár tévednek, akár jó híredet keltik, akár szégyent hoznak rád, te
értsd meg, támogasd és bátorítsd őket, azzal, hogy hiszel az istentől kapott
képességeikben, és tudatosítod bennük, hogy soha nem utasítod el kőket,
bármi történik is. Mi van akkor, ha későn kaptál észbe, gyermeked élete
kisiklott, és te tudod, hogy te rontottad el? Valld be az Úrnak, és nekik!
Tudják, hogy elrontottad, de a gyermekek nagylelkűek a megbocsátásban! Kérd
Istent, és hidd el, hogy Ő megváltoztat téged, és megváltoztatja őket is.
Isten megígérte: "Kárpótollak azokért az évekért..." (Jóel 2:25), amelyeket
a hibák és mulasztások megraboltak.

(Forrás: www.maiige.hu)

A nap gondolata:

Magyarázat van rá, mentség nincs.

2012. október 10., szerda

2012-10-10

Legyetek mindnyájan együttérzők... (1Péter 3:8)

A következő történet nagyszerűen mutatja, hogy milyen az, amikor valaki
együtt érez a másikkal:

Egy tizenéves fiú rákos volt, és több hetet töltött a kórházban, ahol
sugárkezelésnek és kemoterápiának vetették alá. Közben kihullott a haja.
Amikor hazafelé tartott a kórházból, aggódott - nem a rák miatt, hanem a
szégyenérzet miatt, hogy kopaszon kell visszamennie az iskolába. Azt már
korábban elhatározta, hogy nem fog parókát viselni vagy sapkát hordani.

Amikor hazaért, bement az ajtón, és felkapcsolta a villanyt. Legnagyobb
meglepetésére mintegy ötven barátja ugrott fel, és üdvözölte:

- Isten hozott itthon! - kiáltották.

A fiú körülnézett, és alig akart hinni a szemének: barátai mindnyájan
kopaszra nyiratkoztak!



Nézz szét a családodban, a barátaid vagy a munkatársaid között és lásd meg,
hogy kinek mutathatnád meg együttérzésedet! Légy találékony, mert a szeretet
egyik jellemzője ez...

A nap gondolata:

Eldöntöttem, hogy a bennem lakozó szenvedélyt
mások megsegítésére irányítom. (Bryan James)

2012. október 9., kedd

2012-10-09

Békességet hagyok nektek: az én békességemet adom nektek; de nem úgy adom
nektek, ahogyan a világ adja. Ne nyugtalankodjék a ti szívetek, ne is
csüggedjen. (János 14:27)

Milyen az Úr békessége? Valaki így fogalmazta meg:


Egy festőt egyszer arra kértek, rajzolja le a békességet.
A feladat egyszerűnek látszott,
s ő nyomban neki is látott.
Rajzolt tengert, széltől mentesen,
rajta egy hajót, mely állt csöndesen.
Utasa mind lusta álomba merült,
s a kép összegyűrve a szemétre került.
Nem békesség volt a papíron,
hanem szélcsend és unalom.
Aztán újabb rajzba kezdett,
s egy szundító öreg bácsit festett.
De békességet nem ábrázolt ez sem,
nekiállt hát, hogy tovább keressen.
Rajzolt virágot, csöndes téli tájat,
békésen legelésző birkanyájat.
A papírkosár lassan tele lett,
s közben be is esteledett.
Ám az este sem volt békés,
messziről hallatszott a mennydörgés.
Vihar közeledett, az ég rengett,
a festő az ablaknál töprengett.
Nézte a szélben sodródó leveleket,
a villámokat, mik átjárták az eget.
A ház előtti tölgy recsegve hajlongott,
kövér esőcseppek verték az ablakot.
A festő nem tudta, tovább hogyan legyen,
Istent kérte hát, hogy csodát tegyen.
Tekintete ekkor ismét a fára esett,
s ott meglátta, amit egész nap keresett.
A fa egyik vastag benső ágán,
úgy a fának szíve táján,
a viharról szinte mit sem sejtve,
ült egy madár, fejét szárnya alá rejtve.
Nyugodtan aludt, miközben zengett az ég.
Ez hát az igazi békesség.
"Uram, te megmutattad békességedet!"
- szólt a festő, és nem tévedett.
Csodálatos isteni békesség ez,
mit a viharban alvó madár jelképez.
A világ legyen bármily nyugtalan,
ha szívünkben Isten békessége van.
Ő minden gondot vállára vesz,
s bennünket szabaddá, békéssé tesz.
Az Ő békessége tökéletes,
minden félelemtől mentes. (Sék Gusztáv: A békesség.)

Nekünk részünk lehet benne? Igen, Jézus által. Benne bízz, Rá tekints, add
neki szíved és ez a békesség a tied...

A nap gondolata:

Miként lehetne annak tartós békessége, aki másnak dolgaiba belekeveredik, ki
idegen ügyek után szalad, s aki ritkán és keveset száll magába. (Kempis
Tamás)

2012. október 8., hétfő

2012-10-17

Keressétek először az ő országát és igazságát, és ezek is mind ráadásul
megadatnak nektek. (Máté 6:33)

Régi történet szól arról, hogy két szerzetes csodás ígéretet talált egy
pergamen lapon. E szerint a világ ezer útjának végén van egy ajtó, ahol
összeér a menny és a föld. Aki ezen az ajtón bekopogtat, az előtt megnyílik,
s küszöbén átlépve meglátja az Istent. A két szerzetes hosszú szabadságot
kért. Elhagyták a kolostort s útnak indultak, hogy megkeressék azt az ajtót.
Bejárták a világ ezer útját. Találkoztak ezer kísértéssel, tengernyi
szenvedésen vergődtek át. Megöregedtek és elfáradtak ugyan, de Isten közeli
látásának vágya fiatalos tűzzel vitte őket egyre tovább. Egy napon célhoz
értek. Ott volt az ajtó, ahogy a régi írás ígérte. Ott a küszöb s azon
túl... - majd Isten.
A várva várt pillanat itt volt, az ajtó megnyílt, szemüket behunyták, úgy
lépték át meghatottan a küszöböt. Amikor kinyílt ismét szemük -
kolostorukban találták magukat. Ugyanott, ahonnan sok évvel azelőtt
csodavárón elindultak. Asztalukon a nyitott Biblia feküdt, kint megszólalt a
harang reggeli imára és a napi munkára...

Ez a történet nagyon elgondolkodtató: keressük a menny és a föld
találkozását, Isten jelenlétét életünkben és olykor azt hisszük, hogy
mindent hátra kell hagynunk, mert nem vagyunk a helyünkön. Majd máshol jobb
lesz, mert ahol vagyunk, azt már unjuk, ott már besokalltunk másoktól és a
dolgoktól. Ha sok nehézséged van is: adj hálát az Úrnak azért, hogy ott
élsz, ahol, és szolgáld Őt örömmel...

A nap gondolata:

Van békesség, mely nem függ külső körülményektől, hanem a belül lakozó
Krisztustól. Ezt semmiféle vihar nem zavarhatja meg.

2012-10-14

A bűn zsoldja a halál...(Róma 6:23)

Hogy milyen a bűn és milyen következményekkel jár? Ezt sokan nem veszik
komolyan. Talán a következő történet segíteni fog:

A mexikói férfi, aki egy dél-arizonai szeméttelepen ócskavasat pakolt
rozzant kisteherautójára, izgatott volt. Ez a nagy fogás azt eredményezi,
hogy étel kerül az asztalra és pénz a zsebbe, amint a vasat készpénzre
váltja a mexikói vas- újrahasznosítónál.
Ahogy a kocsi az autópályára fordult, egy régi fogászati röntgenkészülékből
kis acélgolyócskák gurultak ki és szaladtak szét a kocsi bordás rakterén.
Ezek az apró radioaktív golyócskák ott pattogtak az elmozduló fémlemezek
között, és ide-oda gurultak a platón. Némelyik az úttesten landolt.
Mihelyt pesóvá változott az ócskavas, a férfi visszasietett a falujába, s
közben még mindig fémgolyócskák gurultak a plató bordái között. Nem telt
bele sok idő, és a gyermekek felfedezték a csillogó, fényes kincset - és a
golyózás népszerű lett a faluban. Az üveggyöngyök, macskaszemek, apróságok
mellett a kis golyók lettek a legáhítottabb kincsek minden gyermek
gyűjteményében.
Nemsokára a helyiek közül sokan hasonló tünetekre kezdtek panaszkodni:
vöröses kiütés, kimerültség, hajhullás, hányás. Hónapok teltek el, és több
haláleset is bekövetkezett a faluban, mire felfedezték az okot: emberek
tucatjai szenvedtek súlyos sugárfertőzésben.
A kicsi szép golyókról, amelyeket tartogattak, eladtak, és kincsként
őriztek, kiderült, hogy nemcsak elragadóak, hanem halálosak is.

A bűn nagyon hasonlít ezekre a fémgolyócskákra. Bár sokszor úgy tűnik, hogy
ártalmatlan, ártatlan, és nagyszerű szórakozás vele játszani, azonban mindig
halálos méreg.

A nap gondolata:

Testvéreim, azokat az Igéket olvassátok a legtöbbször, amelyek a legtöbb
fájdalmat okoznak! (Spurgeon)

2012-10-08

Van, aki bőven osztogat, mégis gyarapszik, más meg szűken méri a
járandóságot, mégis ínségbe jut. Az ajándékozó bővelkedik, és aki mást
felüdít, maga is felüdül. (Péld 11:24-25)

Honnan származhat ez az adakozó lelkület? Fel kell ma ismernünk, hogy
mindennek forrása maga Isten. Minden mozgás és ajándékozás Tőle indul. Isten
nemcsak gazdag, de ugyanakkor ajándékozó Isten is. Nemcsak egy mozgásban
lévő világegyetemet ajándékozott nekünk, hanem azt mondja az Ige: Aki
tulajdon Fiát nem kímélte, hanem mindnyájunkért odaadta, hogyne ajándékozna
nekünk vele együtt mindent? Figyeljük meg viszont jól a sorrendet! Előbb
Fiát adta és aztán Vele együtt mindent. Tehát van egy fontossági sorrend
Isten ajándékozásában. Jézus mondja: Keressétek először Isten országát és az
Ő igazságát, és mindenek ráadásul megadatnak nektek! Mindenütt ott van a
ráadásnak ez a gondolata. Mi sokszor a ráadást akarjuk először és aztán
majd, ha minden megadatott, akkor elképzelhető, hogy foglalkozunk Isten
dolgaival is. Ez természetesen nem jó, nem megfelelő fontossági sorrend. A
Biblia elsődleges üzenete nem a földi áldásokra nézve tanít, hanem azokra a
lelki áldásokra utal, amit a hitben kaptunk Urunktól. Ez az üdvösség, az
örök élet, a Jézus Krisztussal való élő, eleven kapcsolat. Mindenek előtt
az evangéliumot kell egymással megosztanunk. Pál írja római levelében:
szeretnélek látni benneteket, hogy megerősítésetekre valamilyen lelki
ajándékot adjak nektek, vagyis, hogy együtt bátorodjunk meg közöttetek
egymás hite által, a tietek és az enyém által. Pál lelki ajándékokról
beszél, mindenekelőtt azt akarja odaadni testvéreinek a hitben. Ez a
legfontosabb. Minden más áldás ennek ráadásaképpen jön. Ő a lelki áldásokat
akarja keringetni, a hitet és az arról való bizonyságtételt akarja mozgásban
tartani. A mai alapige is azt mondja: ...aki mást felüdít, maga is felüdül.
Leginkább arra kell odafigyelnünk, hogy az Ige továbbadása és annak áldása,
a lelki, hitbeli felüdülés mindenkori fontossága ki ne vesszen életünkből.
Aki felismeri, meglátja és rácsodálkozik Isten ajándékozó voltára, az tehát
maga is elkezd ajándékozó emberré lenni, minden téren. Erről szól ez a mai
Ige. Bátorít, hogy legyünk hasonlóak ebben Istenhez, váljunk olyan
gyermekeivé, akik kezén a kapott jó nem folyik el, hanem használ,
gyarapodik, és szolgál mások javára és üdvösségére. (Berencsi Balázs)

A nap gondolata:

Ahol szeretet van, ott nem terhes a munka, de ha terhes is lenne, kedvessé
teszi azt a szeretet.

2012. október 7., vasárnap

2012-10-07

Van, aki bőven osztogat, mégis gyarapszik, más meg szűken méri a
járandóságot, mégis ínségbe jut. Az ajándékozó bővelkedik, és aki mást
felüdít, maga is felüdül. (Péld 11:24-25)

A keresztyén ember éppen adakozó. Minden értelemben. Lételeme, hogy adjon,
mert tudja, hogy akkor megmozdulnak a dolgok és valamikor rá is visszaszáll
áldásként az, amit egykor ő indított el. Pál apostol írja: Aki szűken vet,
szűken arat, aki bőven vet, bőven arat. A jól ismert ki mint vet, úgy arat
gondolatát folytatja a mai Ige is, amely olyan szépen tanítja: Van, aki
bőven osztogat, mégis gyarapszik, más meg szűken méri a járandóságot, mégis
ínségbe jut. Az ajándékozó bővelkedik, és aki mást felüdít, maga is felüdül.
Amikor adásra, ajándékozásra, adakozásra int a Szentírás, nemcsak anyagi
értelemben érti ezt. Arra inti a keresztyén embert, hogy tartsa mozgásban a
dolgokat. Ha szeretné, hogy több szeretet legyen a világban, kezdje el
szeretni az embereket, ha több mosolyt szeretne látni, mosolyogjon. Ugyanígy
ne tartsunk haragot, ne konzerváljuk a mérget, dühöt, hanem bocsássunk meg
embertársainknak, ezzel adva esélyt arra, hogy újra a jó, a tisztességes, a
méltányos keringjen emberi kapcsolatainkban. Azt akarja az Úr, hogy adjanak
ott az övéi, ahol mások talán óvatosabbak vagy óva intenek ettől. Amikor
adunk, az olyan, mintha elvetnénk egy magot, aminek aztán a sokszorosát
kapjuk vissza. Vannak rossz magok, amik sokat álltak és elvesztették
erejüket a termésre, és nem kelnek ki. Ez tanulság arra nézve, hogyan is
vessünk. Azt olvassuk a hogyan-ról, a II. Korintusi levélben írja Pál:
Mindenki úgy adjon, ahogyan előre eldöntötte szívében, ne kedvetlenül vagy
kényszerűségből, mert a jókedvű adakozót szereti az Isten. A kedvetlenül,
lehangoltan, kényszerűségből való adás a romlott maghoz hasonló. Kevés
gyümölcse van, ha van egyáltalán eredménye. Látjuk, hogy nemcsak az adásra
biztat a Szentírás, hanem legfőképpen azt a lelkületet mutatja fel, ami ott
kell, hogy legyen életünk tettei és jót cselekvése mögött. (Berencsi Balázs)


A nap gondolata:

Mindig tud adni, akinek a szíve tele van szeretettel. A szeretethez nem
kell erszény.

2012. október 6., szombat

2012-10-06

Van, aki bőven osztogat, mégis gyarapszik, más meg szűken méri a
járandóságot, mégis ínségbe jut. Az ajándékozó bővelkedik, és aki mást
felüdít, maga is felüdül. (Péld 11:24-25)

Az ember különös lény, mert sokszor arra törekszik, hogy valamiképpen
megállítsa a dolgokat. Egy biztosabb élet reményében gyűjt, sőt felhalmoz
dolgokat, elraktároz, amivel lassítja a dolgok áramlását. Ezért inti Jézus a
bolond gazdagot példázatában, hogy Bolond, még ez éjjel elkérik tőled a
lelkedet, kié lesz akkor mindaz, amit felhalmoztál? A kapzsi módon
felhalmozott dolgok a halál jeleit mutatják, és pangáshoz vezetnek. Éppen
ezért Jézus nem gyűjtögetésről, takarékoskodásról beszél, ilyen fogalmakkal
nem fogunk találkozni sehol a Szentírásban, viszont annál többet beszél
sáfárkodásról, adakozásról, odaszánt életről. A sáfárkodás a dolgok
áramlásával rokon. Aki szellemi, lelki és fizikai javaival sáfárkodik, az
mozgásban tartja a dolgokat, hagyja szabadon áramlani a kapott áldásokat,
ott elevenebb lesz a lelki és a fizikai élet is. (Berencsi Balázs)

A nap gondolata:

Bensődben a szeretet legyen a gyökér, ebből a gyökérből csak jó jöhet létre.

2012. október 5., péntek

2012-10-05

Van, aki bőven osztogat, mégis gyarapszik, más meg szűken méri a
járandóságot, mégis ínségbe jut. Az ajándékozó bővelkedik, és aki mást
felüdít, maga is felüdül. (Péld 11:24-25)

Egy olyan világban élünk, ahol minden mozgásban van. Ha kiülünk egy
folyópartra, ami látszólag csendes, és elkezdjük figyelni a dolgokat, akkor
felfedezhetjük, hogy valójában áramlanak a dolgok. Ha egy ideig megállt is,
elkezd mozogni a levegő, a fűszálak, a fák levelei is megmozdulnak.
Észreveszünk egy pillangót, amint virágról virágra száll. Madaraknak hallani
a hangját, némelyik elrepül előttünk. S ha lassan is, de a folyó is folyik
egy irányba. Miről van szó tehát? Akármilyen csendes a táj, mégis minden
mozog. Ha ez a festőien békés természetben így működik, hatványozottan igaz
az embervilág morajló mindennapjaira. Hiszen az emberek is igyekszenek,
hogy elvégezzék a mindennapi tennivaló-forgatagban a feladataikat. Ha
próbálsz találni valamit ebben a világban, ami nincs mozgásban, nem fogsz
találni, mert előbb-utóbb minden megmozdul valamilyen irányba. Vannak persze
helyek, ahol megszűnik a mozgás, de ott az elmúlás és a halál jeleit
fedezhetjük fel. Ilyen, amikor egy szurdokból lezúduló tiszta vizű folyó
megreked egy medencében, és azonnal állott, poshadt lesz ugyanaz a víz, ami
néhány nappal azelőtt még szikrázóan friss volt. Az embervilágban ilyen hely
a temető, ahol az emberre nézve megszűnik az élet áramlása. Egyszóval ezeken
a helyeken nincs élet, mert ami él, az mindig mozog. Ilyen az Isten által
teremtett, az élet jeleit mutató világ. Sehol sincs nyugalomban semmi.
Ilyenek az eleven gyermekek, az egymás társaságát kereső emberek, ilyen a
körforgásban lévő pénz, maga az ember, aki szüntelenül mozgatja a
környezetét, átformálja, és alakítja a sorsát. Egy ilyen világot teremtett
nekünk Isten. E mellett a tény mellett lehetetlen elmennünk anélkül, hogy ne
csodálkoznánk el rajta. Isten egy mozgó világegyetemet ajándékozott
számunkra, melyben keringenek, áramlanak tehát a dolgok. Csodálkozz ma erre
rá! (Berencsi Balázs)

A nap gondolata:

A mi időnket és Isten idejét nem ugyanazzal az órával mérik.

2012. október 4., csütörtök

2012-10-04

"Izsák Ézsaut szerette... Rebeka viszont Jákóbot..." (1Mózes 25:28)

A szülők elutasító viselkedése két szélsőséghez vezethet a gyermekeknél:
nevezetesen a lázadáshoz, és a megalkuváshoz. A gyermekek lázadásának
gyökere az elfogadottság iránti szükségük. Ézsau ismerte az alapelvet, mely
szerint házasságához szülői jóváhagyás szükséges. Sértődöttségét mégis úgy
mutatta ki áskálódó anyja ellen, aki nem tudta őt szeretni, és segített
testvérének kiforgatni őt az örökségéből, és szeretetlen apja ellen, hogy
lázadt Isten törvénye és a család törvénye ellen, és idegen népből hozott
feleségeket, amit mindenki ellenzett (1Mózes 26:34). Lehet, hogy Ézsau
érzett némi beteges elégedettséget, amikor anyja panaszkodott: "Megutáltam
az életemet a hettita leányok miatt" (1Mózes 27:46). Amikor gyermekink
abbahagyják az iskolát, megszöknek, teherbe esnek, elhagyják a gyülekezetet,
drogoznak, alkoholt fogyasztanak, tiltott szexuális viszonyba bonyolódnak és
katasztrofálisan házasodnak, sok esetben csak azt akarják mondani: "Majd én
megmutatom nektek!"
Most nézzük a megalkuvást: Ézsau lázadása nem nyerte meg anyja szeretetét,
ezért apjánál az ellenkező taktikát próbálta ki, azt remélve, ha apja
kedvére tesz, megszerezheti szeretetét. Amikor megtudta, hogy apja helyesli
Jákob házassági döntését, ebben is igyekezett apja kedvében járni. "Amikor
látta Ézsau, hogy apja, Izsák, a kánaáni leányokat rosszaknak tartja...
feleségül vette addigi feleségein kívül Mahalatot" (1Mózes 28:8-9), aki
ugyan Ábrahám unokája volt, de sajnos Izmael lánya. A gyermek, akárhány éves
is, mindent meg fog tenni, bármennyire irracionális vagy önromboló is az a
viselkedés, hogy általa elnyerje vagy megtartsa szülei szeretetét. Működött
ez Ézsaunál? Nem. Bármit tett, nem tudta megszerezni apja szeretetét. Az
igazi probléma az én-központú szülő volt, aki csak akkor szeretett, ha
számára előnyös volt. Természetesen Jákób és Ézsau felnőtt emberek voltak,
akik felelősek saját döntéseikért. A szülők azonban, mint a fazekas,
rendelkeznek azzal a hatalommal, amellyel formálhatják gyermekeik jellemét,
viselkedését, meggyőződését, és egész életüket. Szülők, gyermekeiteknek
egész életük során semmi sem számít jobban, mint feltétel nélküli
szeretetetek.

(Forrás: www.maiige.hu)

A nap gondolata:

Ha az Isten azt mondja "ma", akkor senki ne mondja, hogy "holnap".

2012. október 3., szerda

2012-10-03

Drága kincse az embernek a szorgalom. (Péld 12:27)

Szorgalom. Munka. Pihenés. Kikapcsolódás. Mindennapjaink részei ezek a
fogalmak. A következő történet segítségünkre lehet egy kis elmélyülésben e
témakörben:

A fiatal sólyom elmondta anyjának, hogy komoly tervei vannak.
- Mik a terveid? - kérdezte az anyja.
- Be akarom repülni az egész világot, el akarok olyan helyre jutni, ahol még
a madár sem járt.
- Jól van, tanulj csak szorgalmasan!
Attól fogva a fiatal sólyom megszakítás nélkül gyakorolta a repülést. Ám
eközben semmi mással nem foglalkozott, semmi más nem érdekelte.

Egy reggel így szólt hozzá az anyja:
- Gyere, menjünk táplálékot keresni.
- Nem anyám, én nem megyek. Én nem alacsonyodom le az ilyen dolgokhoz.
- Már miért nem?
- Anyám, ne háborgass ilyen hiábavalóságokkal. Te is arra serkentettél, hogy
szorgalmasan tanuljak és felkészüljek a világkörüli útra.

- Igen gyermekem, - felelte az anyja - de vágyad soha nem válhat így valóra,
ha nem vagy képes, hogy táplálékot szerezz magadnak. Első nap még csak éhes
leszel, másodikon nem tudsz tovább repülni, a harmadik napon éhen halsz.

Tanulság: Napjaink ne csak munkával, tanulással, ne csak pihenéssel vagy más
kikapcsolódásból álljanak, hanem ezek harmonikus egységéből. Mindent
szeretetből tegyünk, a legjelentéktelenebb tűnő dolgokat is. Istent pedig és
a Vele való közösségünket soha ne felejtsük el megélni!!

A nap gondolata:

A hit a gyengeségben megerősít, a szegénységben meggazdagít, a halálban
pedig megelevenít.

2012. október 2., kedd

2012-10-02

Nagy az ÚR, méltó, hogy dicsérjék Istenünk városában, szent hegyén.
(Zsoltárok 48:2)

Van egy szép ének Isten nagyságáról. Ez beszél nagyságának azon voltáról,
amit Isten nem a templomhegyen, hanem egy másik hegyen, a Golgota hegyén
végzett el. Jézus Krisztus ott szenvedett. Értünk tette ezt, hogy
megmutassa: Isten elég nagy ahhoz, hogy kilépve dicsőségéből, szolgáljon az
emberért. Nagysága leginkább hozzánk való lehajlásában öltött testet, amikor
választottaiért szenvedett. Ez tetőzi be az Isten nagyságáról szóló tanítást
és ad értelmet szolgáló, mentő hatalmának. Egyik énekünk sorai bátorítsanak
e nagy Istenre bízni magunkat:



1. Nagy vagy Te, Isten, nagy a Te hatalmad,
Világteremtő a Te szózatod!
Mondád: "Legyen!", s a puszta semmiségből
Világosság s mindenség támadott.
A csillagezrek, a nap fényessége,
Ég, föld követte szent parancsszavad.
Remeg szívem, s megdöbbenvén csodálja
Mindenható, dicső hatalmadat.

2. Nagy vagy Te, Isten, nagy a bölcsességed.
Mindent mi szépen s bölcsen alkotál!
A földi embert tetted gyermekeddé,
Lelkedből lelket őnéki adál.
Kicsiny fűszálban, óriási tölgyben
Dicső kezed nyomát szemlélteted.
Szívem kitárva, hódolással áldom
Csodálatos, nagy bölcsességedet!

3. Nagy vagy Te Isten, s mily nagy a kegyelmed,
Fiadban mit vélem éreztetél!
A pislogó kis mécsest el nem oltád,
S a megtört nádnak megkegyelmezél.
Mikor hevertem bűnben, megkötözve,
Felém kinyújtád irgalmas kezed.
Örömkönnyekkel, térdre hullva áldom
Te üdvözítő nagy kegyelmedet! (Berencsi Balázs)

A nap gondolata:

A felébredt lelkiismeretnek megborzadás és izgatottsága még nem igazi
bűnbánat. Az igazi bűnbánat Istenhez való vonzódás.

2012. október 1., hétfő

2012-10-01

Nagy az ÚR, méltó, hogy dicsérjék Istenünk városában, szent hegyén.
(Zsoltárok 48:2)

Ma is vannak szép templomok, de azokban Isten nagyságát kell felfedeznünk.
Jeruzsálemben még nem olyan templom állt, mint amiket ma ismerünk. A mai
templomok tornya az ég felé mutat. Nem kövei, falai a lényegesek, még csak
nem is hűvösen barátságos klímája, melyet néhány templomra nézve a
kánikulában meghirdettek az elmúlt héten az ország pár pontján, turisztikai,
marketing céllal, mondván: Melege van? Hűsöljön a templomokban! Nagy baj, ha
a templomokat csak ilyen szemmel nézi a mai magyar nép. Ezekkel szemben
lássuk végre a nagyságos Istent e falakon belül. Nagyságáról szól az ének,
az igehirdetés, az imádságos könyörgés alázata, s eljuttat bennünket arra a
hitre, melyre igazán szükségünk van, ami bennünket Isten gyermekivé formál.
Cselekedje meg ezt rajtunk is az élő Isten! (Berencsi Balázs)

A nap gondolata:

A hívő élet középpontja nem a templom, hanem az otthon. (Stanley)