2016-03-31

Tiszta élet Mert meg van szentelve a hitetlen férj az ő feleségében, és meg van szentelve a hitetlen asszony az ő férjében, mert különben a ti gyermekeitek tisztátalanok volnának, most pedig szentek. (1Kor 7,14) A milánói képtárban van egy híres kép: Raffaello festménye. Címe: Sponsalitio. – Eljegyzés. József és Mária eljegyzését ábrázolja. József egy fehér liliomot nyújt át Máriának, ez a tisztaság jelképe. Bárcsak minden vőlegény és menyasszony a lelki és testi tisztaság fehér liliomával lépne be a házasság szent kötelékébe, akkor tisztább, boldogabb lenne a családi társadalmi élet s erősebb a magyar nemzet is. (P.Á.) A nap gondolata: Aki boldog akar lenni, ne lépjen házasságra, mert a házasság annyit jelent, mint boldogítani.

2016-03-30

Ami előttem van, annak nekifeszülve futok egyenest a cél felé, Isten mennyei elhívásának a Krisztus Jézusban adott jutalmáért. (Filippi 3:14) Olvastam egy történetet arról, hogy mi, emberek mennyire rövidtávra tervezünk: A tudósok bementek egy középiskolába azzal a szándékkal, hogy megvizsgálják mennyire motiválhatók a tanulók a jutalmazással. Amikor bementek egy osztályba a következőt mondták: - Egy választást kínálunk ma nektek. Mindenki kaphat tőlünk most egy tábla csokoládét, amit azonnal megehet, ha akar, de haza is viheti, ha úgy gondolja. Aki viszont úgy dönt, hogy nem kéri most a csokit, az később, amikor végez az iskolával, ezer dollárt fog kapni. Hogyan döntötök? A diákok 99 százaléka az édességet választotta. Amikor megkérdezték tőlük, hogy miért, azt válaszolták, hogy nem bíznak abban, hogy valóban megkapnák az 1000 dollárt az érettségi után. Vizsgáljuk meg, hogy mennyire hosszú távúak a céljaink! Bízunk az Úrban, az Ő ígéreteiben? A nap gondolata: Idő kell ahhoz, hogy a mészből márvány, a gipszből alabástrom legyen.

2016-03-29

Megint a hálaadásról Hálát adok értetek Istennek mindenkor, azért a kegyelemért, amely nektek a Krisztus Jézusban adatott. Mert a vele való közösségben mindenben meggazdagodtatok, minden beszédben és minden ismeretben, amint a Krisztusról való bizonyságtétel megerősödött bennetek. Azért nincs hiányotok semmiféle kegyelmi ajándékban, miközben a mi Urunk Jézus Krisztus megjelenését várjátok, aki meg is erősít titeket mindvégig, hogy feddhetetlenek legyetek a mi Urunk Jézus Krisztus napján. Hű az Isten, aki elhívott titeket az ő Fiával, Jézus Krisztussal, a mi Urunkkal való közösségre. (1Kor 1,4-9) Egyszer beszélgettem egy lelkésszel, s megkérdeztem: Hogy van a gyülekezetében? Ő erre felsorolta az összes problémát, személyt, konfliktusokat, megoldandó helyzetet. És mindezt nem előzte meg a hála említése, hogy az alaphelyzet hálára adhat okot, de egyébként sok a konfliktus is. Nem gondolom azt, hogy ő nem hálás a gyülekezetéért, mégsem ez volt az első szava. Pál leveleiben találunk egyfajta rendet, sorrendet, felépítettséget, mely a következő: -         köszöntés -         hálaadás -         konfliktus, téma, probléma -         tanács, üzenet, feloldás -         konklúzió, áldás, üdvözletek Ebből az ötből most csak a hálaadással foglalkozunk. Hogyan van jelen életünkben a hálaadás? Vannak olyan évfordulók, ünnepek, amikor az ember végiggondolja minek mi a jelentősége a mindennapjaiban. Milyen gyümölcsöket termett az életem, a hitem? Van a hálaadásnak egy egyszerű változata: ha van élelmünk, ruházatunk, tüzelőnk, munkánk, szeretteink, céljaink stb. – mennyi ember nem rendelkezik ezekkel – tehát legyünk hálásak. Amikor a migránsok először megjelentek a hírekben, az embernek sokszor az jutott először eszébe, hogy ők mennyi mindent nélkülöznek abból, ami nekünk van. A másik egyszerű megközelítés: a hálaadás mindenre gyógyszer. Ha ingadozol hitedben, ha kétségeid vannak, akkor kezdj el hálát adni, s minden jó lesz, megváltozik a látásod. Most azt nézzük meg, hogy a fenti ige, hogyan egészíti ki az erről való gondolkodásunkat? Pál apostol először hálát ad azért a kegyelemért, ami Krisztusban adatott a híveknek. Mit is jelent ez? Hogy a másik hitért, kitartásáért, erejéért ad hálát. Nem a sajátjáért. Felismeri a másikban a jót. Nem lemondó, nem irigy, hanem hálás a másik hitéért. Észrevesszük egy másik testvérben, hogy milyen értékeket hordoz? Pál azt monda: gazdagok vagytok! Ez nem összehasonlítás, értékelés és mérlegelés, hanem megállapítás. Korinthus városa sok dologban volt gazdag, mint kereskedelmi központ, forgalmas kikötőváros. A bűnökben és konfliktusokban is. Pál mégis azt emeli ki, hogy beszédben és ismeretben gazdagodtak. És ebbe még az is belefér, hogy nincs hiányuk semmiben, pedig az ember azért nagyon is tisztában van a hiányaival. De Pál azt mondja, hogy a lényegre nézve, Krisztus ismeretére nézve nincs. És megerősíti Pál a gyülekeztet. Arról a szilárd alapról lehet elindulni, a konfliktusokat rendezni, amit Pál átélt a korinthusiakkal is kapcsolatban. Mert tudjuk jól, hogy mi következik a korinthusi levél további részében. De Pál a hálaadással kezdi. Próbáljuk ki mi is, hogy hálaadással állunk hozzá a napi próbánkhoz és feladatokhoz! (Bölcsföldi András) A nap gondolata: A hálából élünk, ha élünk. Hála nélkül mi más az élet: szakadéknyi mély hiányérzet, mibe az ember beleszédül. (Füle Lajos: Hála)

2016-03-28

Gyermekségünk Ekkor kisgyermekeket vittek hozzá, hogy megérintse őket, a tanítványok azonban rájuk szóltak. Amikor ezt Jézus észrevette, megharagudott, és így szólt hozzájuk: „Engedjétek hozzám jönni a kisgyerekeket, és ne tiltsátok el tőlem őket, mert ilyeneké az Isten országa. Bizony, mondom néktek: aki nem úgy fogadja az Isten országát, mint egy kisgyermek, semmiképpen sem megy be abba." Ekkor átölelte és kezét rájuk téve megáldotta őket. (Mk 9,13-16) Amikor Isten országáról kerül szó, akkor sokan használják azt a kifejezést, hogy a gyermekeké az Isten országa, úgy lehet bemenni oda, hogy az ember újra gyerek lesz. Ezt fogalmazza meg Jézus az egyik leghíresebb mondatában. De mi a leginkább jellemző dolog egy gyermekben, hogy ilyen erős kritériummá válik? Többnyire ilyeneket szoktunk felsorolni: őszinte, nem képmutató, van bennük egyfajta szent naivitás, amivel rácsodálkoznak a világra. Nem teológiai értelemben azt is szoktuk mondani: ők még ártatlanok, romlatlanok. A bizalom, az őszinteség a jellemző, ami például a mesék világában van (A király új ruhája). Pedig jól tudjuk, hogy az ember felnőttként már soha nem lesz gyerek, és nem is tud úgy gondolkodni és élni. Ha egy felnőtt egy játszótéren önfeledten játszana, akkor inkább arra gondolnánk, hogy valami nem stimmel. Nem mehet vissza az ember a gyerekkorába, bármilyen vonzó és csábító annak szabad világa. Amikor Nikodémus éjjel felkeresi Jézust, éppen erről beszélgetnek, és Nikodémusnak is világossá teszi Jézus, hogy nem születhet meg az ember még egyszer erre a világra. (Jn 3,3-6) Mit mond akkor ez számunkra ez az ige? A gyermek státuszt jelent, Isten gyermekévé lenni, mely éppen Jézus Krisztus gyermek-volta miatt lehetséges. Pál így fogalmaz a római levében: „Maga a Lélek tesz bizonyságot a mi lelkünkkel együtt arról, hogy valóban Isten gyermekei vagyunk." (Róm8,16) János levelében pedig így ír: „Lássátok meg, hogy milyen nagy szeretetet tanúsított irántuk az Atya: Isten gyermekeinek neveznek minket és azok is vagyunk." (1Jn 3,1) A gyermekség tehát nagyon is fontos a hitünkkel kapcsolatban. Mégis négy rövid megfogalmazással egészíthetjük ki tapasztalatainkat: Mit jelent gyermeknek lenni? Először is kiszolgáltatottságot. A gyermek nem tud önálló lenni, fizikailag is, lelkileg is kötődik a szülőkhöz. Vannak olyan teremtmények, melyeknek utódai hamar elszakadnak a szülőktől és önállóan is képesek megmaradni. De az emberé nem ilyen. Érezzük-e magunkat így kiszolgáltatva Istennek? Aztán jelent függést. A gyermek erősen függ a szülőktől, nagyon szoros az a kapocs, amely a szülőkhöz fűzi. A káténk így fogalmaz az isteni gondviseléssel kapcsolatban: „Az ő akarata nélkül semmit sem tehet, de még csak meg sem mozdulhat." (28. Káté) Szerepet játszanak a hiányaink is, melyeket a gyermek tapasztal meg életében. Belőle pont a felnőttekre jellemző átgondoltság hiányzik, a logika, a bölcs megközelítése a dolgoknak. És végül: ráhagyatkozás a szülőkre, az a bizalom, hogy ők jól döntenek. Még akkor is, ha időnként nehezen fogadjuk el az irányításukat, döntéseiket. (Bölcsföldi András) A nap gondolata:  28. KÉRDÉS: Mit használ nekünk Isten teremtő munkájának és gondviselésének ismerete? Hogy a kedvünk ellenére való dolgokban türelmesek, a boldogságban háládatosak, jövendő dolgainkra nézve pedig a mi hűséges Istenünkben és Atyánkban jó reménységünk legyen afelől, hogy semmi sem szakaszthat el minket az ő szerelmétől, mivel minden teremtmény annyira az ő kezében van, hogy az ő akarata nélkül semmit sem tehet, sőt meg sem mozdulhat. (Heidelbergi Káté)

2016-03-27

Mert aki meg akarja menteni az életét, elveszti, aki pedig elveszti az életét énértem, megtalálja. (Máté 16:25) Mai Igénket remekül magyarázza az alábbi történet: Ez egy történet a hegymászóról, aki szeretett volna feljutni a legmagasabb hegycsúcsra. Erre a nagy útra sok évi felkészülés után indult el. De mivel a dicsőséget saját magának akarta, úgy döntött, hogy egyedül mászik fel a csúcsra. Elindult felfelé. Telt az idő és késő este lett. Ahelyett, hogy éjjeli sátrát elkészítette volna, folytatta a mászást, mindaddig, amíg besötétedett. Sűrű éjszaka borult a hegytetőre. Körülvette a feketeség, a Holdat felhők takarták el, semmi sem látszott. Ahogy így mászott felfelé, már csak pár lépésre a csúcstól, megcsúszott és zuhanni kezdett. Csak fekete pontokat látott maga körül, és érezte az erőt, ami kegyetlenül húzta lefelé. Ezekben a félelmetes percekben életének minden jó és rossz pillanata lejátszódott a szeme előtt. Érezte, hogy milyen közel van a halálhoz. Egyszer csak erős rántást érzett, elakadt a kötél és megállt a zuhanásban. A kötél fájón hasított a tenyerébe. A teste a levegőben lógott, csak a kötél tartotta. Abban a pillanatban csak azt tudta kiáltani: - Istenem segíts! Az égből váratlanul egy mély hang hallatszott: - Mit akarsz, hogy mit tegyek? - Ments meg, Istenem! - Tényleg hiszed, hogy megmenthetlek? - Persze, hogy hiszem! - Akkor vágd el a kötelet, amivel meg vagy kötve... Egy pillanatra csend lett. Az ember úgy döntött, hogy mégis teljes erejével kapaszkodik a kötelébe és megvárja a reggelt. A mentőcsapat mesélte, hogyan találták meg másnap a megfagyott hegymászót. A teste a kötélen lógott, amihez oly görcsösen ragaszkodott. CSAK KÉT MÉTERRE A FÖLDTŐL… A nap gondolata: Isten nem azért mond valamit, hogy értelmeddel mérlegeld, hanem azért, hogy engedelmeskedj Neki.

2016-03-26

„Vessetek véget a kicsapongásnak és a tobzódásnak, a civakodásnak és a versengésnek. Öltsétek magatokra Urunkat, Jézus Krisztust, és ne dédelgessétek a testeteket, nehogy bűnös kívánságokra gerjedjen." (Róm 13,13)  Ágoston személyiségének jellemzője a boldogságvágya. Zavaros fiatalsága volt tanulás és erkölcs terén is. Anyja vallásosságát sokáig dajkamesének tartotta. Pogány társaival kicsapongó életet élt. Vívódva kereste élete értelmét. Sírt és imádkozott, sőt kiáltozott kilátástalan helyzetében: „Meddig még, Uram?" A zsoltáros szavában újra meg újra magára ismert. És akkor váratlanul meghallott egy vékony gyermekhangot, amely ezt ismételgette: „Tolle, lege, tolle, lege", azaz „Vedd és olvasd, vedd és olvasd".  Kezébe vette az előtte fekvő Szentírást és ennél a helynél ütötte fel: „Vessetek véget a kicsapongásnak és a tobzódásnak, a civakodásnak és a versengésnek. Öltsétek magatokra Urunkat, Jézus Krisztust, és ne dédelgessétek a testeteket, nehogy bűnös kívánságokra gerjedjen" (Róm 13,13). Ez Isten válasza volt, mely békét és megnyugvást adott Ágoston szívének. Téged melyik Ige nyugtatott meg legutóbb? Melyik Ige mutatott irányt számodra és vitt közel az Úrhoz? A nap gondolata: Ahogyan vagy, úgy jöhetsz, de ahogy vagy, úgy nem maradhatsz.

2016-03-25

Egy fogyatkozásod van; eredj el, add el minden vagyonodat, és add a szegényeknek, és kincsed lesz mennyben; és jer, kövess engem... (Márk 10,21) Nincs olyan őszinte ember, akinek ezt olvasva ne futna végig a hideg a hátán. Valamit mindannyian érzünk. Jaj, most mit is kell tennem? Eszünkbe jut Szent Ferenc, aki ez alapján hagyta ott Assisi-i otthonát. Mentegetjük magunkat: azért én nem vagyok olyan gazdag. A szomszédnak több van. Meg Magyarország igazán nem a leggazdagabb ország, hol vagyok én... Különben is annyit adakozom... Mondjuk a magunkét, és ezzel nem vesszük észre, ugyanabba a csapdába esünk, mint ez az ifjú. A pénz, a vagyon felől értelmezzük ezt a mondatot. Pedig Jézust borzasztóan nem érdekelte a pénz. Sem akkor, ha volt, sem akkor, ha nem. Neki édes mindegy volt, hogy mije van ennek az embernek. Gondolja valaki, hogy Jézus el akarja szedni azt, amit összedolgoztunk? Az a rettenetes anyagias szemléletünk az, ami miatt elkezdünk a pénzről gondolkodni e mondat hallatán. Kuporgatásainkat tükrözi vissza, ezt a félelemes pénzéhes létünket, hogy magyarázkodunk. Nem ez a lényeg! Jézus a mélyben bizalmat kér ettől az embertől. A mi világunk igazán a gazdag ifjú világa. Kösd be a biztonsági övedet, biztonságos befektetésre tedd be a pénzed, amit persze a bankban biztonsági őrök vigyáznak. Végezz biztonsági mentéseket a biztonságos védelemmel ellátott számítógépen! És a legkeményebb elvárás, hogy még a halálod utánra is biztosítsd be a családod. Mert milyen apa az, aki bármikor meghalhat, és netalán itt hagyja a családját a semmiben? Biztonság és biztonság mindenhol. Jézus kérése ma hozzánk: a bizalom. El mered engedni a biztonságodat a bizalomért? A biztonsági kínálat mindig az ember félelmére apellál. Azt hiszem, ez a fiatalember igazából tele volt félelemmel, mert az ember megijed néha magától is: "Nem lesz erőm", "Nem fogok kitartani", "Egyedül maradok", "Mi lesz velem?"... félek... A félelem nem engedi meg a bizalmat. Ugyanakkor a félelem egyfajta vágy is. Ha például félek attól, hogy becsapnak, akkor ezt érdemes átalakítani így: Vágyom arra, hogy őszinte légkörben éljek. Ha félek attól, hogy egyedül leszek, akkor vágyom a közösségre. Ha ki tudjuk bányászni valamiképpen a szívünk mélyéről a vágyainkat, akkor jó döntéseket tudunk hozni. Mert ezek már a bizalomról szólnak. Jézus mindig kézzelfogható, valóságos és konkrét volt az emberekkel. "Mit akarsz?" "Mire vágysz a mélyben?" "Tedd meg!" "Gyere, kövess!" A bizalom útja ez a fajta kibontás. Formáld át a félelmeidet a visszájára, vágyakká, és halld meg Jézus szavát! Adja Isten, hogy legyen bátorságunk az Ő bizalmába kapaszkodni. (Fekete Ágnes) A nap gondolata: A hit nem erőlködés, hogy egy tételt elhiggyünk, hanem magunk odaengedése Annak, aki szeret minket, s egyszülöttét értünk a halálba adta.

2016-03-24

Minekelőtte hegyek lettek és föld és világ formáltaték, öröktől fogva mindörökké te vagy Isten. (Zsolt 90,2) Olyan jó hallani Isten megerősítő szavát, amikor fájdalmak között vagyunk, gyászban, nehézségben vagyunk: „Nem hagylak titeket árván; eljövök hozzátok." (Jn 14,18) Igen. Isten örökkévaló. Az Ő esztendei soha el nem múlnak, soha el nem fogynak. Nézzünk reménykedve előre, félelem nélkül, mert tudhatjuk, hogy Isten örökkévaló Isten, és Ő megmarad minden időben, és megtart minden időben! A nap gondolata: Minden csoda gyökerében egy boldog hitvallás rejlik: én megtapasztaltam Istent, és nagyobb volt mindennél a világon. (Ravasz László)

2016-03-23

Minekelőtte hegyek lettek és föld és világ formáltaték, öröktől fogva mindörökké te vagy Isten. (Zsolt 90,2) Isten nagyon szeretné megmutatni az embereknek, hogy Ő él, és hogy mindenhol jelen van, az emberek többsége azonban nem hisz Benne. A szél emberi szemmel nem látható, de mégis biztosan tudjuk, hogy létezik. Azért tudjuk, mert megmutatja magát. Hogyan? A saját munkálkodása által. Mozognak a fák levelei, hullámzik a víz, és így tovább. Hasonlóképpen abban is biztosak lehetünk, hogy Isten létezik. De az emberek nem hisznek Benne, inkább a saját tudásukban bíznak.  Az elektromosság sem látszik, mégis tudjuk, hogy van. Látjuk a munkájának az eredményeit. Jár a mosógép, nézhetjük a tévét, a hűtőgép segít, hogy hidegen tartsunk dolgokat, csak egy kattintás, és fényárban úszik a szoba. Ha valaki megfog egy csupasz vezetéket, azonnal érezni fogja, hogy elektromosság létezik. A földön lévő alkotások nem véletlenül jöttek létre. minden dolognak van teremtője, mégpedig az Örökkévaló Isten. Háborúk híreit halljuk, itt vannak a bevándorlók. Mi lesz velünk? Milyen jó, ha van hitünk és fel tudunk tekinteni arra, aki mindenek fölött élő Isten, aki mindörökké megmarad, aki mindnyájunkat kegyelmesen hordoz. (P.Á.) A nap gondolata: Isten számára teremtettem, az Ő tulajdona vagyok. (Bernleres)

2016-03-22

Minekelőtte hegyek lettek és föld és világ formáltaték, öröktől fogva mindörökké te vagy Isten. (Zsolt 90,2) Ahogy ránézek gyermekeimre, unokámra, tudom, hogy eljön az idő, amikor itt kell hagyni őket, amikor el kell indulnom a minden élők útján. Lehet, megérem még, hogy unokákat, dédunokákat láthassak magam körül, de ők is arra fognak figyelmeztetni, hogy még közelebb vagyok az elmúláshoz. Elfoghatna az aggodalom és a bánat, de mégis örömmel és reménykedéssel nézem őket, mert tudom, hogy az én Istenem mindörökké él. Én nem leszek ugyan, de Isten lesz mindig, és Isten nekik is Istenük lesz, mint ahogy Istene volt azoknak, akik előttünk voltak, akik minket hagytak itt. Emlékszem arra, amikor feleségem édesanyja elment. Jó volt tudnom azt, hogy ő is azzal a reménységgel ment haza, hogy Isten velünk marad. Isten itt van azokkal, akik élnek. Mert Jézus Krisztus tegnap, ma és mindörökké ugyanaz. (N.N.) A nap gondolata: Inkább ne legyen semmilyen képzetünk Istenről, mint helytelen. (Stanley)

2016-03-21

Minekelőtte hegyek lettek és föld és világ formáltaték, öröktől fogva mindörökké te vagy Isten. (Zsolt 90,2) A szülőfalumban az iskolaudvaron egy hatalmas tölgyfa áll. Alatta tartottunk minden ünnepséget. Nagyapám, aki már százkilenc éves lenne, ha élne, mondta nekünk, unokáinak, hogy az ő gyerekkorában is ilyen hatalmas volt már ez a fa. Bizony megilletődve nézünk egy ilyen fát, ami túlél bennünket. Gyerekként a Tisza mellett éltem, és sokat álltam a hömpölygő folyó partján és csodáltam, hogy a rengeteg víz állandóan tova folyik, és mégsem fogy el a vize soha. Ki tudná megmondani, mióta folyik? Volt idő, amikor az a hatalmas tölgy csak egy elhullott mag volt, amikor a folyó még nem indult el a maga útján. De hát mi volt akkor? „Minekelőtte hegyek lettek és föld és világ formáltaték, öröktől fogva mindörökké te vagy Isten." Te Uram, igen te voltál már akkor is. Milyen csodálatos bizonyosság az, hogy nekem ilyen Istenem van! Nekem Örökkévaló Uram van! A pogányok istenei születnek és meghalnak, az Örökkévaló Isten azonban mindeneknek előtte volt, hiszen Ő teremtett mindent, ezért Ő előtte „Isten nem alkottatott és utána nem lesz."(P. Á.) A nap gondolata: Örvendezz Isten jelenlétének még akkor is, ha a lelkedben levő homály miatt nem láthatod Őt.

2016-03-20

Mózesnek, az Isten emberének imádsága. (Zsolt 90,1a) Az imádság céltudatos lelki munka. Cél nélkül nem szokott az ember imádkozni. Amikor imádkozunk, akkor tudnunk kell, hogy miért imádkozunk. Valamit kérünk, valamiért hálát adunk, valamit kiöntünk a szívünkből Isten előtt. Nem azért imádkozunk, hogy valamivel eltöltsük az időt, hanem célunk van az imádsággal. Vagy Isten dicsőítése, vagy a szívünk hálájának, fájdalmának, kérésének kiöntése. Adja az Úr, hogy imádságunk által dicsőíthessük a mi Istenünket, aki egyszülött Fiát adta értünk. Adja az Úr, hogy az imádságok kapcsoljanak össze bennünket egy nagy testvéri közösségbe, ahol áldás és békesség van, ahol Isten Szentlelke betölt teljesen. (Prókai Árpád) A nap gondolata: Ha nincs kedved imádkozni, komoly figyelmeztetés számodra, milyen égetően szükséges, hogy azonnal imádkozzál.

2016-03-19

Mózesnek, az Isten emberének imádsága. (Zsolt 90,1a) Az imádság a lelki közösség kifejezője is. Azért mert az imádság összeköti az embereket, ha még fizikailag távol is vannak egymástól. Az imádkozó emberek egy nagy lelki közösségbe kerülnek egymással éppúgy, mint a fecskék, amikor csapatba gyülekezve melegebb vidékre akarnak költözni. Éppen az teszi ezeket a madarakat olyan erősekké, olyan kitartókká, és tudnak nagy célokat elérni, mert közösségben vannak egymással. Az imádságnak és éneklésnek az az áldása, hogy ilyen lelki közösséget létesít a hívő emberek között. (Prókai Árpád) A nap gondolata: Isten gyakran megvárakoztat, hogy imádságba űzzön bennünket.

2016-03-18

Mózesnek, az Isten emberének imádsága. (Zsolt 90,1a) Ez a zsoltár eredetileg imádság volt, később került be a zsidó nép zsoltárai közé, és kezdték énekelni. Csodálatos, hogy ez az imádság idők folyamán énekké lett. Azzal, hogy énekké lett nem szűnt meg imádság lenni. Azért mert az igazi lelki ének tulajdonképpen imádság is. „Aki énekel, kétszeresen imádkozik." Milyen legyen hát az éneklésünk? Legyen az éneklésünk szárnyalás Istenhez, mint az imádság. A pacsirta vidáman szárnyal, a gólya fáradt, lassú repülésű. A lassú vontatott ének bágyasztóan hat a lélekre, és az igazi magasságokba nem ér el. A vidám lelkes éneklés viszont megnyitja az eget. Hogy szárnyal az énekünk Isten elé, mint a pacsirta, vagy még mindig gólyaként próbálunk eljutni a Trónus elé? (Prókai Árpád) A nap gondolata: Inkább imádkozz a szíveddel szavak nélkül, mint szavakkal, de szív nélkül.

2016-03-17

Mózesnek, az Isten emberének imádsága. (Zsolt 90,1a) Hogyan született meg ez a zsoltár? Sok szenvedés árán. Gondoljuk csak bele, mennyi szenvedésen kellett keresztül Mózesnek, az Isten emberének. Csecsemőként a Nílus vizére tették. Igaz, hogy királyi udvarban nőtt fel, de annál nehezebb lehetett számára a menekülés, a 40 évnyi pásztorkodás a pusztában. Mennyi bántalmat kellett elszenvednie a Fáraó részéről, sőt a saját népe részéről is. A szenvedések és küzdelmek idején Isten csodáinak megtapasztalása volt segítségére abban, hogy ez a hálaadó és hitvalló imádság megszülessen a szívében. Luther Márton akkor írta énekét, amikor minden percben várhatta a halált: Erős vár a mi Istenünk, jó fegyverünk és pajzsunk. Isten a szenvedésekből áldást akar kihozni az életünkben. Isten azt akarja, hogy szenvedéseink hálaadó énekké legyenek, amelyekkel Őt magasztaljuk. Így született meg ez az ének Mózesnek, az Isten emberének szívében. A mi szívünk pedig zengje tovább ezt az éneket ugyanazzal a hittel, ugyanazzal a reménnyel és bizonyossággal, amellyel először zendült meg Mózes szívében. (Prókai Árpád) A nap gondolata: Jellemünket nem a külső körülmények alakítják, hanem imádkozó életünk.

2016-03-17

Úgy ragyogjon a ti világosságotok az emberek előtt, hogy lássák jó cselekedeteiteket, és dicsőítsék a ti mennyei Atyátokat. (Mt 5:16) Életünk hatással van másokra. Ez tény. De ami mögötte van, az ettől sokkal összetettebb. Miképpen a következő idézet fogalmaz: „Minden attól függ, hogyan nézed a dolgokat. Van öt olyan erény, amit ha sikerül megőrizned magadban, mindig békében leszel a világgal. Az első erény: nagy dolgokat vihetsz véghez, de soha ne feledd, hogy van egy Kéz, amely vezeti a lépteidet. Ezt a kezet mi Istennek hívjuk, és mindig az Ő akarata felé fog téged vezetni. A második erény: néha egy kicsit abba kell hagynom az írást, hogy kihegyezzem a ceruzát. A ceruzának ez szenvedést okoz, de a végén hegyesebb lesz. Van olyan fájdalom, amit el kell tudnod viselni, mert jobb ember leszel tőle. A harmadik erény: a ceruza mindig hagyja, hogy kiradírozzuk azt, amit elrontott. Megérti, hogy ha kijavítunk valamit, amit rosszul csináltunk, az nem szükségszerűen rossz – épp ellenkezőleg: fontos, mert az igazság útján tart minket. Negyedik erény: a ceruzában nem a fája vagy a külső formája a lényeg, hanem a grafit, ami benne van. Ezért mindig törődj azzal, ami a bensődben történik. Végül a ceruza ötödik erénye: mindig nyomot hagy maga után. Tudd meg, hogy az életben te is ugyanígy nyomot hagysz a tetteid után, és ennek tudatában cselekedj." A nap gondolata:  A gyermek kis szívében éppen annyi, sőt több öröm fér meg, mint a férfiúéban. De kár, hogy szívünk csak azért nő, hogy üresebbé váljék. (Eötvös József)

2016-03-16

Mózesnek, az Isten emberének imádsága. (Zsolt 90,1a) A 90. zsoltár kedves zsoltárunk, amit szívesen éneklünk is, ahogy az ószövetségi ember is énekelte a jeruzsálemi Templomban. Hol született ez a zsoltár? Ha bennünket megkérdeznek, hogy hol születtünk, meg tudjuk nevezni az országot, a települést, talán még a kórházat is, ahol születtünk. A 90. zsoltár egy ember szívében született meg. Az Isten emberének szívében. Mózes úgy ír magáról, hogy ő az Isten ember. Ez a zsoltár csak akkor születhetett meg, amikor már Mózes egészen az Istené volt. Mert volt idő, amikor Mózes szíve nem volt még arra alkalmas, hogy benne imádság születhessen. Annak a Mózesnek, aki elbizakodott gőgös szívvel járt a Fáraó udvarában, annak a Mózesnek, aki haragjában megölte az egyiptomit, annak a Mózesnek a szíve nem volt alkalmas arra, hogy megszülessen benne ez a csodálatos zsoltár, mert még nem volt Istené a szíve. Volt benne sok jó, és sok rossz, sok szeretet és sok gyűlölet, de nem volt még Istennek odaadott szív. Amikor aztán felajánlotta Mózes ezt a szívet Istennek, amikor kész volt ott a pusztában az égő csipkebokornál felajánlani Istennek bűnös életét, akkor alkalmassá tette Isten arra, hogy benne hálaadó ének születhessen. Vajon a mi szívünk már Istené? Addig ugyanis, amíg  fel nem ajánlottuk Istennek, amíg oda nem adtuk Neki teljesen szívünket, addig az nem alkalmas arra, hogy imádság, Istent magasztaló zsoltár szülessék meg benne, sem arra, hogy énekeljen. Vizsgáljuk meg magunkat, hogy amikor énekelünk valóban a szívünk énekel-e, vagy csak a szánk? Bármilyen lelkesen is énekeljük is ezt a zsoltárt, nem jelent Isten előtt semmit az énekünk addig, amíg nem lett Övé a szívünk, mert csak a neki adott szív dicséri Őt énekével. Oda kell eljutnunk ahova Kálvin János is eljutott: „Szívemet, mint égő áldozatot Neked ajánlom Uram." (Prókai Árpád) A nap gondolata: Az Úr Jézus nem egyszer úgy el volt foglalva, hogy evésre sem jutott ideje, de sohasem volt annyira elfoglalva, hogy imádkozásra ne lett volna ideje.

2016-03-15

Lábam előtt mécses a Te Igéd, ösvényem világossága. (Zsoltárok 119:105) Isten Igéje olyan, mint egy mécses: világít, utat mutat. A következő történet elmélyítheti bennünk ezt a gondolatot: A gazdag, milliárdos férfi nagy izgalommal lépett be az autószalon fotocellás ajtaján, ahol a tervezőmérnök személyesen várta. Végre elkészült az, amire mindig is vágyott: egy teljesen személyre szabott luxusautó, a legkorszerűbb extrákkal. - A slusszkulcsért jöttem! - mondta köszönés helyett a férfi. - Jó napot - válaszolt a mérnök - arra gondoltam, hogy mielőtt beül a vadonatúj autójába, beszélgethetnénk néhány alapvető, de fontos dologról a kocsival kapcsolatban. - Én nem beszélgetni akarok, hanem vezetni az autómat. Hol a kulcs? - kérdezte türelmetlenül a férfi. - Szívesen átadom a kulcsot, de ha nem akarja meghallgatni a fontos információimat az autójáról, akkor a legjobb, ha néhány kilométeren át elkísérem, hogy megismerkedjen az újításokkal. - így a mérnök. - Hogyisne! A maga kocsija ez, vagy az enyém?! - csattant fel idegesen a férfi - nem fogom sétakocsikázásra elvinni. - Ahogy gondolja, - válaszolt a mérnök tudomásul véve az ügyfél akaratosságát - de ha már így áll a helyzet, akkor hadd adjam oda írásban azt a tájékoztatót, amelyet a mérnöki stábbal állítottunk össze, és amelyben felhívjuk a figyelmet az újításokra és az esetleges veszélyekre. A gazdag fiatalember kikapta a mérnök kezéből a füzetet, majd immár ingerülten kérdezte meg: - Végre megkaphatnám a kulcsot? - Igen, parancsoljon. - válaszolta a mérnök, és átnyújtotta az autó kulcsát, ami egy modern, chipes kártya volt. - Esetleg segítsek beindítani? - Nem szükséges - felelte gúnyosan a kocsi tulajdonosa, és a következő pillanatban a kezelési útmutatót beledobta az első kukába, majd bepattant a kocsiba és elhajtott. A tervezőmérnök néhány perc múlva még utána telefonált, de hiába, mindannyiszor kinyomta, nem vette fel. A fiatalember aznap csak egy pár kilométert tudott megtenni a kocsijával. Először magától beindult az ablaktörlő, és nem tudta leállítani, aztán a számítógépes vezérlés vette át a kormányzást és egy teljesen más úti cél felé indult el - és amikor zavarában megnyomott néhány gombot a műszerfalon, kigyulladt három piros lámpa, amiről nem tudta, hogy mit jelentenek, a kocsi felgyorsult 180 km/h-ra, majd hirtelen fékezett, végül pörgések közepette egy árokban kötött ki. A férfi bosszúsan kiabálta a körülötte gyülekező emberek gyűrűjében, miközben kikászálódott az összetört kocsiból: - Még ma feljelentem ezt a mérnököt, meg akart ölni! Milyen tragacsot rakott össze nekem! Sokszor mi emberek olyanok vagyunk, mint ez az újdonsült autótulajdonos. Isten adott nekünk egy csodálatos dolgot, az életünket. De ahhoz, hogy jól éljünk, meg kell hallgatnunk az Ő tanácsait és útmutatásait. Sokszor ezt elmulasztjuk, mert nincs időnk, mert türelmetlenek vagyunk, mert nem érdekel minket - mi csak élni akarjuk az életet! Aztán amikor bekövetkezik a baj, akkor vádoljuk Őt: Miért ilyen rossz az életem? Miért tette ezt velem? Miért ilyen kegyetlen és igazságtalan az Isten? Ne felejtsd el kikérni a "tervezőmérnök" tanácsát! A nap gondolata: Amennyivel világosabb a nap minden más világosságnál, annyival világosabb a Szentírás minden más könyvnél.

2016-03-14

Úgy ragyogjon a ti világosságotok az emberek előtt, hogy lássák jó cselekedeteiteket, és dicsőítsék a ti mennyei Atyátokat. (Mt 5:16) Életünk hatással van másokra. Ez tény. De ami mögötte van, az ettől sokkal összetettebb. Miképpen a következő idézet fogalmaz: „Minden attól függ, hogyan nézed a dolgokat. Van öt olyan erény, amit ha sikerül megőrizned magadban, mindig békében leszel a világgal. Az első erény: nagy dolgokat vihetsz véghez, de soha ne feledd, hogy van egy Kéz, amely vezeti a lépteidet. Ezt a kezet mi Istennek hívjuk, és mindig az Ő akarata felé fog téged vezetni. A második erény: néha egy kicsit abba kell hagynom az írást, hogy kihegyezzem a ceruzát. A ceruzának ez szenvedést okoz, de a végén hegyesebb lesz. Van olyan fájdalom, amit el kell tudnod viselni, mert jobb ember leszel tőle. A harmadik erény: a ceruza mindig hagyja, hogy kiradírozzuk azt, amit elrontott. Megérti, hogy ha kijavítunk valamit, amit rosszul csináltunk, az nem szükségszerűen rossz – épp ellenkezőleg: fontos, mert az igazság útján tart minket. Negyedik erény: a ceruzában nem a fája vagy a külső formája a lényeg, hanem a grafit, ami benne van. Ezért mindig törődj azzal, ami a bensődben történik. Végül a ceruza ötödik erénye: mindig nyomot hagy maga után. Tudd meg, hogy az életben te is ugyanígy nyomot hagysz a tetteid után, és ennek tudatában cselekedj." A nap gondolata:  A gyermek kis szívében éppen annyi, sőt több öröm fér meg, mint a férfiúéban. De kár, hogy szívünk csak azért nő, hogy üresebbé váljék. (Eötvös József)

2016-03-13

Taníts úgy számlálni napjainkat, hogy bölcs szívhez jussunk! (Zsoltárok 90:12) A bölcs szív Istenre tekint és tanulékony. Mindenből tud és akar tanulni. Íme, egy történet, melyből levonhatjuk a tanulságokat: A tanár egy papírlapot adott a gyerekek kezébe és azt kérte gyűrjék gombóccá. Egy kísérlettel akarta bemutatni, hogyan működnek a kiváltságok a társadalomban. A tanár leültette a gyerekeket és az első pad elé odatette a kukát. - A játék nagyon egyszerű - mondta. - Ti mind egy ország polgárai vagytok, és mindnyájatoknak lehetősége van arra, hogy meggazdagodjon és feljebb kerüljön a társadalmi ranglétrán. Ehhez nem kell mást tennetek, mint beledobni a kukába a papírgombócot úgy, hogy ülve maradtok. Természetesen e kijelentés hallatán a terem hátsó felében ülök rögtön lázadozni kezdtek. A terem elején ülőknek sokkal nagyobb esélyük van, hogy betaláljanak a kukába. A tanár erre nem reagált. A "verseny" végén egyértelmű eredmény született: az első padokban ülők mind beletaláltak, a hátsó sorokból azonban épp csak a kosár közeléig tudtak eldobni a diákok. A tanár így összegezte a játékból levonható tanúságot: - Minél közelebb ültél, annál jobbak voltak az esélyeid – ez a kiváltság. Észrevettétek, hogy csak azok kiabáltak fair-play-ért, akik hátul ültek? Az elől ülők észre sem vették, vagy nem foglalkoztak kiváltságos helyzetükkel, hiszen "beleszülettek", így csak azt a pár métert látták, ami köztük és a céljuk között van. Az a feladatotok, hogy észrevegyétek a kiváltságot, amit úgy hívnak tanulási lehetőség és használjátok fel az itt megszerzett tudást arra, hogy képviseljétek azokat, akik mögöttetek vannak. A nap gondolata:  Istennel való kapcsolatunk életünkre is kihat. Ha újjászülettünk, és Isten családjának tagjai lettünk, akkor Isten Szentlelke bennünk lakozik, és rövidesen életmódunkat is megváltoztatja. (...) Az igazságos élet és a cselekvő szeretet felebarátaink iránt, különösképpen keresztény testvéreink iránt, nélkülözhetetlen jellemzője Isten gyermekének. (John R. W. Stott)

Kedves Olvasóm!
Sajnálom az üzenetek szüneteltetését. Igyekszem a továbbiakban pontosan továbbítani.
Szeretettel
P

2016-03-07

Mi az Isten akarata? "Mert a ki az Isten akaratát cselekszi, az az én fitestvérem és nőtestvérem és az én anyám." (Márk 3,35) Mi az Isten akarata? Az ember újból és újból felteszi ezt a kérdést. Babonás szokásaink hátterében is az a félelem áll, hogy nem tudjuk pontosan, mit helyes tenni. Ezért le kell kopogni, vagy pontosan meg kell forgatni valamit. Úgy hisszük, egy eleve elrendelt akaratnak így felelünk meg, és nem vétjük el az utat. Mi az Isten akarata? Valóban előre benne van egy könyvben? Valahol titokban...? Megváltoztathatjuk Isten szándékát? Az ember elemi, ősi félelmei vannak ezek mögött a kérdések mögött. Egyedül érezzük magunkat ebben a világban és kiszolgáltatottan. Talán maga az akarat szó az, ami minket meggátol a megértésben. Sokféleképpen elemzik ezt az igét. Nagyon régi, messziről hozott szavunk az akarni szó. Egészen más kép jelenik meg mögötte, mint például a want, angol ige mögött. Ismerjük a wanted feliratokat, amikor valakit köröz a rendőrség. Birtokolni, elkapni, megtartani valamit - ez sejlik a szó mögött. Mi, amikor akarunk valamit, inkább egy akadályt akarunk leküzdeni. Valahogy mögé halljuk az ütközetet, az akaratok összecsattanását. Nehéz elképzelnünk egy olyan akaratot, amelyik nem jelent senki számára akadályt. Ezért talán Isten akaratának kifejezésére kicsit jobb az Isten szándéka kifejezés. Isten akaratát tenni olyan, mint egy család tagjának lenni. Az ember tudja, hogy odatartozik, tudja, hogy jó helyen van. A családban normális körülmények között nem írásos szerződéseket kötnek, hanem szinte ösztönösen élik meg a döntéseket, az élet kiosztja a szerepeket. Isten akarata sem egy erőltetett, akadályoknak nekiveselkedő akarat. Még akkor sem az, ha előfordul a családokban is az ütközés. Nyilvánvalóan nem könnyű egyeztetni a dolgokat úgy, hogy mindenkinek egyformán jó legyen. Egyszer a gyerekeknek kedvezünk, egyszer magunknak. És ha az ember ügyesen vigyáz az egyensúlyra, és képes elfogadással élni, akkor jól érzi magát. Isten akarata nem olyan, mint egy törvénykönyv, hanem mint egy családi megbeszélés. Ezért lehetséges az, hogy bár Jónás megkapja az üzenetet, még negyven nap, és elpusztul Ninive, de aztán mégsem pusztította el Isten a várost. A családi megbeszélés rendjében megtörténhet az, ami a törvény szigorában nem lehetséges. Ezért, ha Isten akaratát keressük, ha nem akarjuk elvéteni az utat, akkor azt a kérdést kell először feltennünk magunknak, hogy szeretnénk-e ebbe a családba tartozni? Szeretjük-e Istent? El tudunk-e csodálkozni rajta? Akarunk-e sok időt vele együtt tölteni úgy, ahogyan egy jó családban az ember szeret egyszerűen jelen lenni. Mert ez a közös jelenlét az ő megvalósult akarata. A Miatyánkban kérjük: "legyen meg a te akaratod, amint a mennyben, úgy a földön is." Ez azt jelenti, hogy a Mennyben megvalósul Isten akarata. Nem azért, mert lépésről lépésre az történik, amit Isten egy trónon kigondol, hanem azért mert ott folyamatos családi ünnep van. Isten együtt van szeretetben azokkal, akik hozzá tartoznak. Óriási szabadságot ad, ha így tudjuk látni Isten akaratát. Nem kell lebénulnunk a döntések előtt, nem kell azt hinnünk, hogy a mi kitalálásunkon múlik, hogy jó vagy rossz lesz az életünk. Ha Isten szeretetébe helyezkedem el, akkor túlságosan nagy baj nem lehet. Dietrich Bonhoeffer ezzel a lélekkel tudta leírni a náci lágerben: "Köröttem jó erők hűsége, csendje oltalmaz s nyújt vigasztalást. Veletek élek, ha a napok rendje új esztendőben int majd indulást. A múlt még egyre gyötri szíveinket s mit gonosz napok terhe ránk rakott. Uram, te adjad riadt lelkeinknek az üdvöt, melyre kezed alkotott. S ha a keserű pohárt szánod nékünk sok szenvedéssel csordultig tele, hálával vesszük s nem remeg a szívünk, jó s kedves kezed közelít vele. S ha mégis úgy adod, hogy szép világunk gyémánt napján áradjon örömünk, el nem feledjük, merre vitt parancsod, csak a Tiéd lesz akkor életünk..." (Fekete Ágnes) A nap gondolata: Azért hiszem az örök életet, mert nem tudom nem hinni. Egyszerűen nem hiszek a hitetlenek hitetlenségében. Tudniillik az ilyen nagy, végső alapgondolatokra, általában a nagy alapigazságokra, amelyek a kozmosz, a világmindenség tengelyébe be vannak építve, mi csak rátalálni tudunk, de kitalálni azokat nem tudjuk... A kinin már régen benne volt a kininfában, amikor rájöttek a gyógyhatására... (Gyökössy Endre)

2016-03-06

Mikor láttunk jövevénynek, hogy befogadtunk volna, vagy mezítelennek, hogy felruháztunk volna? A király így felel majd nekik: Bizony, mondom néktek, amikor megtettétek ezeket akárcsak eggyel is a legkisebb atyámfiai közül, velem tettétek meg. (Mt 25:38.40) Mai Igénket egy történet hozza közel szívünkhöz: Egy hadsereg egyik lovasezrede a község utcáin vágtatott keresztül. Az ezredes egyszerre csak egy kis ötéves lányt vett észre az utca közepén, akit édesanyja a vad futásban elveszített. Ha az ezredes otthagyja a kisleányt, azt a lovak menthetetlen agyontiporták volna. Egy szempillantás alatt leugrott a lováról, odaugrott a kisleányhoz és fölemelte. E percben egy gránát csapott le arra a helyre, ahol az ezredes lova állott, és a lovat darabokra tépte, az ezredes pedig a kisleánnyal együtt sértetlen maradt. Az ezredes életet mentett, és e nemes cselekedetével megmentette a saját életét. Ez a csodálatos megmenekülés annyira meghatotta az ezredest, hogy a kisleányt odaadta adjutánsának, hogy nyargaljon ki vele a tűzvonalból, s mikor a kis picinek szülőit kitudakolni nem lehetett, elküldte a kisleányt a feleségéhez, és azt írta neki, hogy hat gyermekük van már ugyan, de kerül még az asztalnál az új kisgyermek számára egy tányér, a hetedik tányér… A nap gondolata:  Az életről csak annyit tudunk, amennyit e földi létben megtapasztalhatunk. Örülünk, sírunk. Boldogok vagyunk, és szenvedünk. Az élet sok kérdéssel jár. A legtöbbre nincs válaszunk. Mondjuk meg őszintén: az élethez nem sokat értünk. Annyit értünk, hogy az élet több mint a létezés. Van, ami a test nélkül is fáj, s van, ami a test nélkül is boldog. Krisztus bemutatta a tökéletes földi életet, és tanít, hogy van egy másik élet, ahol az Isten gyermekei mind tökéletes életet élhetnek. A bemutatás mellett Krisztus munkálja minden ember üdvösségének a lehetőségét és az örök életbe jutását. Boldog ember az, aki elmondhatja: Hiszek, Uram! (Udvarnoki Béla)

2016-03-05

„Mert én megtanultam, hogy a körülményeim között elégedett legyek…" (Filippi 4,11) Elégedettség? Mennyire jellemez téged? Sikerül elfogadni mind a jót, mind a rosszat, mint Jób tette? Sikerül tanulgatni az elégedett lelkiállapotot? Tanulnunk kell ezt. Legalábbis legtöbbünknek biztosan. Milyen igaza van annak, aki így fogalmazott: „A mai embereket sokkal inkább birtokolják javaik, mint bármely korábbi nemzedéket… Minél bonyolultabbá válik az élet, annál inkább meg vagyunk győződve arról, hogy többre van szükségünk ahhoz, hogy boldogok lehessünk. Ha egyszer megszereztük, amiről úgy gondoltuk, hogy szükségünk van rá, hamarosan újra boldogtalanok leszünk, mert kijön egy újabb modell, ami sokkal csillogóbb… Sokkal kevesebbre van szükség annál, mint gondoljuk, ahhoz, hogy felfedezzük a boldogságot, ha az belülről fakad, és ezzel megtörjük a dolgok szorítását életünkön." Te hogy vagy ezzel? A nap gondolata: Az igazi hálaadás többet gondol az adományozóra, mint az adományra, és az adományozóért értékeli az ajándékot.

2016-03-04

„Mert én megtanultam, hogy a körülményeim között elégedett legyek…" (Filippi 4,11) Nem születünk egyforma lelkülettel. Van, aki a szegénységben is tud elégedett lenni; és van, akinek Dárius kincse sem lenne elég, akkor is mindig hiányozna valami. De még ha vannak is születésbeli különbözőségek közöttünk, azt mondja a Szentírás, hogy meg lehet tanulni elfogadni a körülményeinket. Pál apostol sem olyan természettel született, hogy elégedett tudott volna lenni a börtön körülményei között is. De amikor Filippibben bilincsek közt kénytelen hosszú időt tölteni, már így buzdít: „… én megtanultam, hogy körülményeim között elégedett legyek. Tudok szűkölködni és tudok bővölködni is…" Évekkel ezelőtt hallottam Gulácsy Lajos református lelkipásztor, nyugalmazott kárpátaljai püspök egy előadását, melyben külön nagy hangsúlyt kaptak azok az esztendők, melyeket a kazahsztáni lágerben volt kényszerű eltölteni – 7,5 év. Egy rövid történetet hadd idézzek tőle, a hálás és elégedett életre vonatkozóan, hogy milyen nehéz próbák által tudunk csak megtanulni örülni a „van-nak". A lágerben esténként sokáig fenn maradtak, beszélgettek, és minden este más-más tartott közülük „előadást". Ki mihez értett, ki mire emlékezett. Így tartották egymásban a lelket. Egyik este a budapesti Gundel étterem szakácsa tartott „beszédet". Húsleves gazdagon, töltött káposzta, rakott palacsinta – sok-sok receptet elrészletezett. A sötétben csak a lesoványodott rabok üres csámcsogását lehetett hallani, amikor az egyik rab keserves sírásban tört ki: „Drága feleségem, te finomabbnál finomabb étkeket főztél nekem, és még csak arra sem voltam képes, hogy megköszönjem… Csak jutnék még egyszer haza hozzád, másképp élnék!" Az Úr Isten megadta, hogy évek múltán valóban hazatérhettek, püspök úr pedig felkereste, meglátogatta ezt a fogolytársát is. Kérdezte annak feleségét: „Hogyan viselkedik ez a betyár?" A feleség pedig nagy sóhajtással válaszolt: „Valóban egy betyár ment el itthonról, de egy angyal jött haza. Azelőtt mindenen morgolódott, semmi sem volt jó neki, most pedig egy pohár vízért is végtelen hálás…" Vajon miért kell tragédiának történni ahhoz, hogy felismerjük kincseinket, örömeinket? Vajon miért kell ilyen történeteket hallanunk ahhoz, hogy mélyen magunkba szálljunk és elszégyelljük magunkat: Istenem, mire is panaszkodok én annyit, inkább megtanulnék elégedetten élni! Ahogyan püspök úr megfogalmazta: amikor fiatal teológusokkal beszélget, azt szokta mondani: nem kívánok nektek 7,5 év kazahsztáni lágert, de azért 1-2 évre elküldenélek benneteket… /Gyallai Henrietta/ A nap gondolata: A hálátlanság a kevélység leánya, s az egyik legnagyobb vétek; ha valaki háládatos jótevőinek, hálás lesz Istennek is, mert Istentől annyi jóban részesült és részesül a jövendőben is. (Miguel De Cervantes)

2016-03-03

„A megrepedt nádszálat nem töri össze, a füstölgő mécsest nem oltja el." /Ézsaiás 42,3/ Kicsiny országunkat az elmúlt esztendőkben sajnos egyáltalán nem kerülték el a természeti katasztrófák, hiszen hol a Tiszának áradása, hol a pilisi fagykárok, hol pedig a dunai árhullám miatt figyeltünk aggódással. S a féltő figyelem közben sokan elgondolkodtak az erőviszonyokról: hogy mennyire áll hatalmunkban az időjárás felett rendelkezni; hogy mit számít az emberi kéz ereje egy hirtelen érkező természeti erővel szemben. Minden hasonló katasztrófa rá kell, hogy ébressze az embert: mennyire erőtlenek, tehetetlenek, parányiak is vagyunk mi emberek, és a mi emberi kéz által épített eszközeink mennyire ingatagok. Hiszen ilyenkor természetes, hogy az ember nem a természethez és építményekhez kiált, hanem az Istenhez. Jaj annak a világnak, s annak az embernek, amely s aki még ilyen időkben is kerüli Isten nevét. Aki még ilyenkor sem akar tudni arról, hogy Isten kezében vagyunk. Aki még ilyen helyzetekben sem veszi észre, nem akarja észrevenni, hogy minden emberi kéz által teremtett építmény és hatalom oly erőtlenül, oly gyengén dől össze pillanatok alatt, mint egy kártyavár, mint a dicsőségesnek hitt bábeli torony.   Jaj annak az embernek, aki még ilyenkor sem eszmél rá, hogy Isten nélkül sem többek, sem erősebbek nem vagyunk, mint egy megrepedt nádszál, mint egy füstölgő mécses: a legkisebb teher alatt összeroppanunk, elveszítjük fényünket! De Isten kezében a megingott, akár a katasztrófák súlya alatt összetört élet is új erőt és értelmet nyerhet. Hiszen minden attól függ, kinek a kezében látjuk a dolgokat. A toll, amivel írok, egy gyermek kezében lehet játékszer, egy mindenre elszánt őrült kezében lehet akár gyilkos eszköz, egy írózseni kezében csodák születéséhez munkatárs. Megrepedt nádszál? Avatatlan szem számára értéktelen vacak. Ha szakember veszi kezébe – megtalálja a módját, hogy használni tudja. Az életedet olykor nem érzed többnek, mint megrepedt nádszál, mint füstölgő mécses? Csak bízd hozzáértő kezekre! /Gyallai Henrietta/ A nap gondolata: A hit átveti magát az idő korlátján és diadalénekbe kezd, amikor a csata még javában zajlik. (Spurgeon)

2016-03-02

„Azután odaállt Salamon az Úr oltára elé, Izrael egész gyülekezetével szemben, kiterjesztette kezét az ég felé, és ezt mondta: Uram, Izráel Istene! Nincs hozzád hasonló Isten sem fent az égben, sem lent a földön! Hűségesen megtartod a szolgáiddal kötött szövetséget, ha teljes szívükkel előtted járnak. … Ha majd éhínség lesz az országban, ha dögvész, aszály, rozsda, sáska vagy cserebogár lesz, vagy ha ellenség ostromolja az ország városait, vagy bármilyen csapás és betegség lesz, akkor minden imádságot és könyörgést, amelyet akár egy ember, akár egész néped, Izráel mond el, és ha valaki elismeri, hogy miatta van a csapás és kiterjeszti a kezét e ház felé, te hallgasd meg lakóhelyedről!" (1Kir 8,22-23. 37-39) Mai szóhasználattal élve azt mondhatjuk, hogy amikor Salamonnak fent idézett szavai elhangoztak, egy hatalmas projekt végén volt. Hiszen ő volt Izraelnek az a királya, aki megépítette a jeruzsálemi templomot, az elhívott nép máig legfontosabb szakrális helyét. Soha olyan gazdag, soha olyan erős nem volt az ország, mint ezekben a napokban. S amikor a templom elkészül, Salamon megáll a nép egész gyülekezete előtt, kiterjeszti kezét az ég felé és imádkozik. Nagy projektek, beruházások ma is vannak, a végükön nagy, lezáró dínom-dánomokkal, de ezekből rendszerint kimarad az Istennek való hálaadás. Izrael népe 14 napig ünnepelt –mert Isten országában is megvan az ideje az örömnek és a táncnak -, de ez az ünnep azzal kezdődik, hogy a király térdre borul és imádkozik! Az örömteli percekben nagyon hajlamosak vagyunk ezt a mozzanatot kihagyni. Nemes egyszerűséggel elfelejtjük az Úr előtt való megállásnak szükséges voltát. Amikor minden rendben van, amikor a szívben és a körülményekben béke és csend honol, amikor szárnyalnak a sikerek, nem érezzük szükségét sem hálaadásnak, sem könyörgésnek. Úgy összességében véve nem érezzük hiányát Istennek. Salamon nem csak hatalmáról, gazdagságáról volt híres, de bölcsességéről is. Messzi földről utaztak hozzá uralkodók, hogy találkozzanak vele, mert elkápráztatta őket Izrael királyának bölcsessége. És bölcs szívvel Salamon tudta, hogy bizony a földi életben minden forgandó. A jó napokat követhetik rosszak; a fiatalság sem örökkévaló; az egészség is megtörhet. Sőt, az oly gazdag és impozáns templom falai sem rendíthetetlenek – 380 év után földig is rombolták. Salamon mindezekkel a lehetőségekkel tisztában volt – bár az aktuális helyzet egyik veszélyt sem mutatta -, ezért tud a legnagyobb sikerek között is térdre borulni, alázattal kiáltani Isten felé, és sorolja: ha éhínség jön, ha ellenség tör be, ha betegség támad, ha rozsda, ha sáska – akkor is hallgasson meg az Úr minden imádságot! Tudod-e életed egészét, múltat és ismeretlen jövendőt ilyen szerves egységben az Úr kezébe tenni? Amit elértél – az Ő vezetésének köszönheted; ami vár rád – abban is az ő gondviselése fog hordozni! /Gyallai Henrietta/ A nap gondolata: A földi javak csak azután képezik valóban tulajdonunkat, miután hálát adtunk érte Istennek. Addig csak jogtalanul birtokoljuk.

2016-03-01

Volt ott hat kőveder a zsidók tisztálkodási rendje szerint, amelyekbe egyenként két vagy három métréta fért. Jézus így szólt hozzájuk: „Töltsétek meg a vedreket vízzel." És megtöltötték színültig. Aztán így szólt hozzájuk: „Most merítsetek, és vigyetek a násznagynak." Ők vittek. Amikor a násznagy megízlelte a vizet, amely borrá lett, mivel nem tudta, honnan van, csak a szolgák tudták, akik a vizet merítették, odahívta a vőlegényt, és így szólt hozzá: „Minden ember a jó bort adja fel először, és amikor megittasodtak, akkor a silányabbat: te pedig ekkorra tartogattad a jó bort." Ezt tette Jézus első jelként a galileai Kánában, így jelentette ki dicsőségét, és tanítványai hittek benne. (János 2:1-11) Vizet hozat Jézus, majd vitet a násznagynak kóstolásra. A víz borrá válik. Milyen rövid összefoglalása ez annak, ami történt. Jézus szavát tettek követik a szolgák részéről, akik nagy munkát végezve több száz liter vizet hordanak össze, majd megtörténik a csoda is Jézus által: a víz borrá változik. A mai igeszakasz egyik fontos tanulsága így hangzik: ha Jézusra bízzuk, elég is lesz, jó is lesz! Ne hagyjuk ki Jézust semmiből! Se az örömökből, se a kudarcokból, se a nehézségekből! Találtam egy idézetet, mely nagyszerűen bátorít bennünket: „Tegyük meg a magunk részét, és Isten is megteszi a magáét. Mi töltsük meg a vedreket vízzel, ültessük le a sokaságot, és hengerítsük el a követ Lázár sírjáról! Isten a vizet borrá változtatja, a sokaságot megelégíti, Lázárt feltámasztja." (Stewart) Olyan életet kívánok magunknak, melynek eseményeiben ott van Jézus. Ha ezt akarjuk, hívjuk meg őt minden életeseményünkre. Mondjuk el neki azt is, ami megörvendeztet, de azt is, ha baj van, ha elfogyott valami. Figyeljünk szavára! Legyünk türelmesek és engedelmesek irányába! A csodák nem maradnak el, csak észre kell venni azokat és hinni a csodatévő hatalmas Úrban, Jézus Krisztusban!  A nap gondolata:  Gondolatunk csalatkozó, tanácsunk vakság, szólásunk hiúság, kívánságunk ocsmányság: értelmünk olyan az isteni dolgok látására, mint a bagoly szeme a nap sugári nézésére világi dolgokban, amit tudunk, ezeredrésze annak, amit nem tudunk. (Pázmány Péter)