Az Úr Jézus annak idején megígérte, hogy vissza fog jönni e földre...
Hiszünk az ígéretébe. Mi lenne, ha ez ma éjjel lenne...?
Ha kérdezhetnél egy utolsót visszajövetele előtt, mi lenne az?
Kérdezd meg!
Ez a link egy adatürlapra vezet, ahol felteheted a kérdésed

>>>íme a kérdőív

2012-12-31

Eljön az óra, és az most van, amikor az igazi imádói lélekben és igazságban imádják az Atyát, mert az Atya is ilyen imádókat keres magának. (János 4.23)

3. Sok ima, kevés Ige = rajongó élet. Ez az előző fordítottja. Amikor valaki szokott imádkozni, de hiányzik, vagy elenyésző az Ige jelenléte. Régen elterjedtek voltak az imádságos könyvek. Volt, aki csak azt forgatta. Beszélgetett Istennel tanult imádságok segítségével, aztán időnként a saját szavaival, néha felszínesen, néha jobban elmélyedve. Itt jelen van a Lélek, van kapcsolat Istennel, de nincs medre az Isten imádásának. Ez a rajongó élet. Az ilyen ember mondogatja előszeretettel, hogy egy Istent imádunk, nem? Mindegy is, hogyan imádkozunk, ahogy itt az asszony mondja: mi a hegyen, ti meg Jeruzsálemben imádjátok Istent. Nem mindegy? Aztán a másik hasonló: otthon is imádkozhatok, minek menjek a templomba? Tehát ez az asszony is imádkozhatott, elrebeghette Istennek a panaszait, az emberekkel kapcsolatosan, akik bántják (többnyire ez lehetett a baja, lásd a kúthoz menetelt), de hiányzott az igazság: Jézus szemébe mondja, hogy 5 férjed is volt, és a mostani nem férjed. Az asszony számára itt fordul meg a kocka: elfelejtette az isteni igazságot odatenni imái mellé. Rendezetlen életét nem nézte meg az Ige tükrében. Vannak sokan, akik imádkoznak, időnként igazán lelkesen és sokat, ezek közé tartoznak azok is, akik miért?-jeikkel ostromolják az eget, rengeteg kérdésük van Isten felé, de nem hallgatják meg az Igét, Isten véleményére nem kíváncsiak. A sok imával, de kevés igével élő ember életére jellemző, hogy imádságnak tekinti minden felekezet imádságát válogatás nélkül (akár még szentekhez is imádkozik, vagy ha kedve tartja, meditál), mindegy, megmagyarázza, ő csak Istent keresi, de mivel hiányzik az igazság a dolgok felől, torzul az istenképe az illetőnek. Istent sem annak tartja már, aki az Igében kijelenti magát. Rajongásával saját magának kovácsol egy helytelen istenképet. Izrael esett bele ugyanebbe, amikor bálványokat imádott és nem értette sokszor a prófétákat, hogy miért ostorozzák őket, közben pedig az egy, élő, igaz Istentől kerültek egyre messzebb. Imáid mellé ragassz Igét! Tedd mellé az igazságot, ami segít tükörbe nézni, megláttatja bűneidet, zsákutcákra hívja fel a figyelmet abban Isten, medret ad ezzel az Úr a maga igaz imádatára… (Berencsi Balázs)

A nap gondolata:

Az imádság olyan hatalom, mely által a lehetetlen lehetséges lesz. (Kelly)

2012-12-30

Eljön az óra, és az most van, amikor az igazi imádói lélekben és igazságban imádják az Atyát, mert az Atya is ilyen imádókat keres magának. (János 4.23)

2.  Kevés ima, sok Ige = száraz élet. Az ilyen ember már meghallgatja Isten tanácsait, él az igei alkalmakkal, eljár templomba és igehirdetéseket is hallgat. Sőt, idetartoznak azok is, akik olvassák az Igét. Úgy fogalmazhatnék, hogy az Úrral való kapcsolatukat többnyire az Igével történő élés tölti ki. Az ilyen ember életében mennyiségileg az Ige felé billen a mérleg. Ugyanakkor kevesebbet imádkozik. Jelen van bőségesen az Ige, azaz kíváncsi arra mit mond Isten, azonban nem beszélget vele. Erre azt lehetne mondani, hogy száraz élet. Az igemagvak (Máté 13.) a Lélek, a Szentlélek nélkül kiszáradt, terméketlen magvak maradnak. Láttuk az idei nyáron is, milyen az elvetett magok sorsa eső nélkül. Jézus szavai szerint ebben az esetben, a Lélekben és igazságban való imádásból csak az igazság van jelen. Aki olvassa az Igét, szembesül Isten igazságával. De ez legalább olyan nyomorúságos dolog, mint mikor valakinek a szemébe mondják az igazságot egy dolgot illetően, de lelketlenül, szárazon, aminek nem sok haszna van. Pál apostol ráadásul azt mondja, hogy „az ismeret felfuvalkodottá tesz, a szeretet az, ami épít.” Ahol csak az Ige van jelen, Isten kőkemény igazságai, a dogmák, a hitelvek, de nem beszélgetek Istennel arról, hogy segítsen ezek szerint élni, adjon erőt, hogy ezekkel élet költözzön belém, akkor száraz, terméketlen lesz a keresztyén életem. Aki ebben a cipőben jár, beszélgessen többet Istennel és szánjon időt az imádságra, illessze be a napirendjébe a beszélgetést Atyjával. (Berencsi Balázs)

A nap gondolata:

Jézus a szívünk vendége. Ne legyünk szótlanok mellette. Szóljunk a vendéghez, Ő várja azt. (Stewart)

2012-12-29

Eljön az óra, és az most van, amikor az igazi imádói lélekben és igazságban imádják az Atyát, mert az Atya is ilyen imádókat keres magának. (János 4.23)

Jézus azt mondja, ott van helyes Isten-imádás, azaz istentisztelet, ahol Lélekben és igazságban imádják Istent. A Lélekkel betöltött élet az imára utal, az igazság pedig Isten Igéjére. Alapvetően négyféle változata van annak, hogy kinek-kinek akár az ima, akár az Ige mennyiségileg mennyire van jelen az életében. Ezeket nézzük meg sorjában.

1.  Kevés ima, kevés Ige = beteg élet.  Amikor valaki nem hallgat igehirdetést, otthonában sem olvassa az Igét és egyáltalán nem tartja fontosnak az imádkozást, az következésképpen beteg élethez vezet. Az ilyen ember saját maga rágódik a problémáin, nincs Ige, ahol Isten közbeszólhatna, és mivel nem beszélget az Úrral, ezért ki van téve ebben a magányban az ördög támadásainak, kísértéseknek is. Maga körül forgó, önmaga keresztjét egyedül hordozó, az alatt roskadó emberi élet az ilyen. Élhet közösségben az ilyen ember, de akkor is pusztán emberi vélemények, ami után megy a megoldáskeresésben. Az emberek jelenlétének a hatása hatalmas. Véleményüknek, domináns viselkedésüknek az ilyen ember különösen ki van téve. Nem ismerve Istent, nem tőle tanulva, nem vele megbeszélve élete dolgait nem számolhat egyébbel, mint az emberi faktorral. Az Igében azt olvassuk: Átkozott az a férfi, aki emberben bízik. S ez hatalmas figyelmeztetés. A samáriai asszonnyal történő beszélgetésből való mai Igénk. Erre az asszonyra nagyon hatottak az emberek. Azért megy délben a kúthoz vizet meríteni, hogy ne találkozzon velük, de mivel nincsenek jelen, éppen ez jelentett esélyt Jézus számára, hogy beszélgessen vele, Isten imádásáról, és az Ő igazságairól. S itt fordul meg az élete. Mennyi ima és mennyi Ige van életedben? Kevés? Akkor változtass sürgősen. Ez saját és környezted érdeke is… (Berencsi Balázs)

A nap gondolata:

Az imádságnak mindig ígéreten kell alapulnia. De hála az Istennek, hogy az Ő ígéretei mindig szélesebbek, mint a mi imádságaink. (Havergal)

2012-12-28

Atyám, ha lehetséges, távozzék el tőlem ez a pohár; mindazáltal ne úgy legyen, ahogyan én akarom, hanem amint te. (Máté 26:39)

Jézus csodálatosan tudta saját akaratát alárendelni Mennyei Atyja akaratának. Neki is volt akarata, szándéka, terve, de tudta, hogy Atyjának is van és Jézus le tudott mondani a sajátjáról. Miért lényeges ez ránk nézve? A következő történet remekül megvilágítja majd: Volt egyszer egy idős hölgy, aki házalóként kereste kenyerét. Mindig, amikor keresztúthoz ért, feldobott egy gyufaszálat a levegőbe. Arra indult el, amerre mutatott a gyufaszál, amikor földet ért. Egyszer egy ember látta, hogy feldobja a gyufaszálat, egyszer, kétszer, háromszor. Megkérdezte az asszonytól, hogy mit csinál. Az idős nő így felelt: „Hagyom, hogy Isten mutassa meg ezzel a gyufaszállal, hogy merre menjek.” Az ember kíváncsian nézte, majd így szólt: „De miért dobja fel háromszor?” „Mert az első két alkalommal rossz irányba mutatott!” – felelte az asszony. Jót derülünk ezen a történeten, de ilyesmi velünk is előfordulhat. Velem biztosan megtörtént már. Az úgy nézett ki, hogy valamit nagyon szerettem volna, ezért imádkoztam is érte gyakran. Nem teljesült kérésem. Kellett egy kis idő, mire megbékéltem azzal, hogy Istennek más a szándéka, és győzött az Ő akarata.

Láttam azonban már olyan hívő embereket is, akik a saját akaratuk, szándékuk mögé állították az Urat és azt mondták: Isten akarta így. Terveztek valamit, elég hajmeresztőt, és kivitelezték, mert ők nagyon akarták, majd azt mondták: ez az Úr akarata. Ez bizony súlyos tévedés. Gondolkodjunk ma el azon, hogy nem szoktunk ilyen hibába, bűnbe esni? Mert nem baj, ha van akaratunk, de alá tudjuk-e rendelni azt az Isten akaratának? Jézusnak sikerült. Van mit tanulnunk ezen a téren is úgy érzem…

A nap gondolata:

Vesd a jövő gondját oda, ahová való: Krisztusra.

2012-12-27

Lábam előtt mécses a Te Igéd, ösvényem világossága. (Zsoltárok 119:105)

Egy felmérés adatai arról számolnak be, hogy az amerikai emberek 62 százaléka „mélyen spirituális” beállítottságúnak vallja magát. Amikor arról kérdezték őket, hogy ez a spiritualitás hogyan befolyásolja őket a döntéseik meghozásában, akkor 31 százalékuk válaszolta azt, hogy erkölcsi döntései azon alapszanak, amit éppen „jónak és kényelmesnek érzek”. 18 százalékuk mondta azt, hogy „ami éppen számomra a legjobb”. 14 százalékuk mondta azt, hogy „ami a legkevesebb konfliktussal jár”. De csupán 16 százalékuknál volt a döntésük alapja az „amit Isten Igéje mond.”

Mit jelent ez? Gyakorlatilag azt, hogy a legtöbb keresztyénnek, nem-keresztyén világnézete van. Lehetsz olyan keresztyén, aki ugyan a menny felé tekint, de ettől függetlenül még lehet egy olyan nem-keresztyén világnézeted, amelyet arra alapozol, amit a világtól tanultál és nem pedig arra, amit az Igéből.

Te milyen alapon hozol döntéseket? Megkérdezed az Urat, vagy mész a saját fejed, szíved után? Nézz magadba és légy őszinte! Ha kell, változtass: fordulj jobban az Úr felé! Ő szeretne vezéred lenni, mert ismer és szeret téged…

A nap gondolata:

Hogy hited hídja le ne szakadjon, a pillérnek is jónak kell lenni. A jó pillér Krisztus.

Szeretettel ajánlom figyelmetekben a Komáromi Baptista Gyülekezetben elhangzott ünnepi igehirdetést

2012-12-18

...hogy tudjátok: örök életetek van. (1János 5:13)

Amikor a tízéves Mary édesanyja meghalt, ő lett "a ház asszonyává",
gondoskodott apjáról, aki a helyi bányában éjszakai műszakban dolgozott.
Egyik este, amikor ételt csomagolt neki, becsúsztatott egy füzetkét, amely
az Evangéliumokat tartalmazta, remélve, hogy apja vigasztalást talál majd
benne felesége elvesztése után. Éjjel egykor hirtelen megszólalt a vészjelző
sípszó, jelezve a városka lakosságának, hogy bányászok estek csapdába, mert
a bánya beomlott. A mentőalakulat egész éjjel dolgozott, és végül átjutottak
egy kis üregig, ahol megtalálták a bányászokat. Sajnos már túl későn.
Mindannyian megfulladtak, Mary édesapja is. A mentőcsapat tagjait mélyen
feldúlta a tragédia. Amikor átvizsgálták a helyszínt, észrevették, hogy a
férfiak körben ülve haltak meg. Közelebbről megnézve felfedezték, hogy Mary
édesapjának az ölében egy kis füzetke volt, az utolsó oldalon kinyitva. Azon
az oldalon a megváltás rövid magyarázata volt olvasható. Ugyanarra a lapra a
férfi különleges üzenetet írt Mary-nek: "Drága Mary-m! Mire ezt megtalálod,
én már édesanyáddal leszek. Többször is felolvastam a könyvecskédet a
többieknek, amíg a mentőcsapatra vártunk. Reményünk egyre kevesebb erre az
életre - de nem az odaátira. Megtettük, amire a könyv kért, és imádkoztunk.
Szeretlek, és egy napon majd együtt leszünk a mennyben." Te a mennybe mész?
Biztos vagy benne? Biztos lehetsz. "Ezt azért írtam nektek, akik hisztek
Isten Fia nevében, hogy tudjátok: örök életetek van" (1János 5:13).

(Forrás: www.maiige.hu)

A nap gondolata:

Ó, szerencsétlen és esztelen bűnös, ki néha a haragos emberi tekintettől is
félsz, mit felelsz majd Istennek, ki valamennyi gonosz tettedet ismeri?

2012-12-17

Tudok cselekedeteidről, hogy az a neved, hogy élsz, pedig halott vagy.
Ébredj fel, és erősítsd meg a többieket, akik halófélben vannak, mert nem
találtam cselekedeteidet teljesnek az én Istenem előtt. (Jelenések 3:1-2)

Egy fiatal lelkész véleményét olvastam a közelmúltban. Így szólt: A
bélyeggyűjtő klub meg a gyülekezet között néha alig felismerhető a
különbség. De az Isten nem arra hívott el, hogy vallásoskodjunk, meg
alkalmakat tartsunk, hanem arra, hogy embereket Krisztushoz vezessünk el. Ez
egy komoly, belülről érkező kritika. Mégsem megsértődnünk kell, mert van
igazságtartalma. Nézzük meg gyülekezeteinket! Látszik, hogy Krisztust
ismerő, hozzá tartozó, benne hívő, egymást is szeretni tudó emberek
alkotják? Ha igen, akkor dicsőség az Úrnak! Ha nem, akkor nézzünk magunkba,
mert mi is alkotói vagyunk gyülekezetünk közösségének. Tőlünk, általunk
milyen a gyülekezetünk? Több szeretet jellemzi, vagy több kötözködés? Mások
elhordozása, türelmes szeretet - ezek is rólunk szólnak? Egyre fogyóban
vannak közösségeink - tisztelet a kivételnek. De ez azt jelenti, hogy fel
kell ébrednünk és megerősíteni egymást az Úrra figyelésben, melynek
következménye az egymásra figyelés és a másokért végzett szolgálat is.
Legyen odaszántabb életünk Isten dicsőségére!

A nap gondolata:

Éljünk úgy, amint a halottak élnének, ha visszatérhetnének a földre.
(Augustinus)

2012-12-16

Lábam előtt mécses a Te Igéd, ösvényem világossága. (Zsoltárok 119:105)

Mi, keresztyének az Ige egyházának tartjuk magunkat, vagyis hisszük és
valljuk, hogy a Biblia Isten kijelentése. Ebben a könyvben minden benne van,
amit szükséges tudnunk a bűnbocsánatról, az üdvösségről, Isten evilági és
túlvilági céljairól velünk kapcsolatban. Mind egyénileg, mind közösségileg
fontos számunkra a megújulás. Ez pedig nem önmagunktól, nem saját
elhatározásból, hanem Isten Igéjének hatására következik be. Ehhez persze
olvasni és hallgatni kell az Igét. A közelmúltban olvastam valahol egy
idézetet, mely kissé furcsának tűnő, mégis nagyon igaz dolgot fogalmaz meg:
"A jó gyülekezet olyan, mint egy szép nő, igényes, ápolt, és ha van valami a
fejében, akkor nemcsak utána fordulnak az emberek, hanem meg is akarják
ismerni. Egy olyan közösségben, ahol az Isten Igéje van a középpontban, ott
árad a Krisztus jó illata, és nem nagyon kell reklámozni, mert működik,
ezért az emberek keresik." Egyénileg és gyülekezetileg is az a feladatunk
tehát, hogy Igeközpontú legyen az életünk. Ha pedig ez így van, akkor a
hatás nem marad el. Mindezért pedig egyedül Istené a dicsőség!

A nap gondolata:

A Biblia nem teológiai rendszer, hanem az üdvösség kézikönyve, a gyermek
abc-je és a tudós számára a legmélyebb bölcsesség tárháza. (Spurgeon)

2012-12-15

Viseljétek el egymást, és bocsássatok meg egymásnak, ha valakinek panasza
volna valaki ellen: ahogyan az Úr is megbocsátott nektek, úgy tegyetek ti
is. (Kolossé 3:13)

Mennyit beszélünk a megbocsátásról. Pedig gyakorolni kellene, nemcsak a
szólamokat hangoztatni és meghallgatni. Gondolkodtál már azon, hogy hogy
lehet megbocsátani? Valójában többféleképpen lehet. Nagyvonalúan,
fölényesen: Ugyan kérem, szót sem érdemel! Vértanú-képpel, szenvelegve: Lám,
ekkora kárt, fájdalmat okoztál. Nem, nem haragszom, de a sebeim véreznek.
Gőgösen: Nem veszlek annyiba, hogy képes volnék haragudni rád. Mindig
tudtam, mi lakik benned, most végre te is rájöhetsz arra, hogy ki vagyok én.
Bakafántosan: Megbocsátok, de kérj bocsánatot! Vagy hajszoltan,
kényszeredetten: Megbocsátok, mert ez a kötelességem. De felejteni, azt nem
tudok. És mohón: Megbocsátok, de számítok arra, hogy mindent sokszorosan
jóváteszel. Te hogy szoktál megbocsátani? Szoktál vagy szívedben hordozod az
ellened elkövetett vétkeket? Isten nem így bocsát meg nekünk, ha belátjuk,
és megvalljuk előtte vétkeinket, hanem úgy, mintha soha meg nem történtek
volna. Nekünk ez mennyire sikerül? Kérj ehhez erőt Tőle bárkire haragszol is
vélt vagy valós sérelmek miatt! Ha nem teszed, akkor a meg nem bocsátás, a
harag foglya vagy. Abból pedig csak Jézus tud igazán megszabadítani...



A nap gondolata:

Hányszor kell megbocsátani? Ezt csak addig kérdi az ember, amíg nem szívesen
bocsát meg az ellene vétkezőnek. (Viktor János)

2012-12-14

Tudok cselekedeteidről. Íme, nyitott ajtót adtam eléd, amelyet senki sem
zárhat be, mert bár kevés erőd van, mégis megtartottad az én igémet, és nem
tagadtad meg az én nevemet. (Jelenések 3:8)

Egy rózsa éjjel-nappal a méhekkel álmodott, de a valóságban egy sem pihent
meg a szirmain. A virág azonban tovább álmodozott. Hosszú éjszakáin
elképzelte, hogy az eget ellepik a méhek, és sorra leszállnak, hogy
megcsókolják őt. Így tudta kibírni másnapig, amikor a napsütésben újra
kinyílt.

Egyik este megszólalt a hold, aki ismerte a rózsa magányát:
- Nem unod a várakozást?
- Talán. De folytatnom kell a küzdelmet.
- Miért?
- Mert ha nem nyílok ki, elhervadok.
Amikor úgy érezzük, hogy a magány minden szépséget elpusztít, a túlélés
egyetlen módja az, ha nyitottak maradunk.
De nem mindegy, hogy mire!

Maradj nyitott az Úrra életed nehézségei ellenére is! Sőt, ezek is vigyenek
Őhozzá. Térden állva keresd Őt, és megmutatja, hogy mi miért van jelen
életedben...

A nap gondolata:

Sokkal könnyebb a helyes keresztény életről beszélni, mint az életünkkel
megmutatni. (Szikszai György)

2012-12-13

Arról fogja megtudni mindenki, hogy az én tanítványaim vagytok, ha
szeretitek egymást. (János 13:35.)

A Biblia azt mondja, hogy egy keresztény gyülekezet nélkül olyan, mint egy
szerv test nélkül, mint egy bárány nyáj nélkül, vagy egy gyermek család
nélkül. Ez egy természetellenes állapot. Az Efézus 2:19 mondja: Ezért tehát
nem vagytok többé idegenek és jövevények, hanem polgártársai a szenteknek és
háza népe Istennek.

A független egyéniség mai kultúrája rengeteg szellemi árvát hozott létre -
"nyuszi hívőket", akik ugrálnak egyik gyülekezetből a másikba
személyazonosság, felelősségre vonhatóság vagy elkötelezettség nélkül. Sokan
azt hiszik, hogy "jó keresztények" lehetnek anélkül, hogy csatlakoznának
(vagy akár eljárnának) egy helyi gyülekezetbe, viszont ezzel Isten nem ért
egyet!

A gyülekezet annyira fontos, hogy Jézus meghalt érte a kereszten. Krisztus
is szerette az egyházat, és önmagát adta érte (Efézus 5:25/b.)

Néhány fontos kivételt leszámítva, a történelem során élő összes hívőre utal
és majdnem minden esetben a gyülekezet szót úgy használja a Biblia, mint egy
helyi, látható összegyülekezést. Az Újszövetség úgy foglalja össze, mint
tagság a helyi gyülekezetben.

A gyülekezeti család hiteles hívőként azonosít téged. Nem vallhatom, hogy
követem Krisztust, ha nem kötelezem el magam egy tanítványokból álló csoport
mellett. Jézus mondja: Arról fogja megtudni mindenki, hogy az én
tanítványaim vagytok, ha szeretitek egymást. (János 13:35.)

Amikor szeretetben összegyűlünk, mint egy gyülekezeti család, különböző
háttérből, fajból, társadalmi állapotból, az is bizonyságtétel a világnak.
(Galata 3:28.)

Mit mond el rólad a gyülekezeti tagságod?

Nem csak gyülekezeti tagként, hanem hívőként is azonosítod magad. Hogyan
szolgálod a gyülekezeti családod és a környezeted?

(Napi remény)

A nap gondolata:

Krisztus lelket átható erő. Aki azt mondja, hogy Őbenne marad - azon meg
kell látszania, hogy ezzel az erővel van összeköttetésben.

2012-12-12

Gyermekeim, ezt azért írom nektek, hogy ne vétkezzetek; ha pedig vétkezik
valaki, van pártfogónk az Atyánál: az igaz Jézus Krisztus, mert ő engesztelő
áldozat a mi bűneinkért; de nemcsak a mienkért, hanem az egész világ bűnéért
is. (1Jn 2:1-2)

A közelmúltban voltam egy társadalmi temetésen, és az elhunytról azt mondta
a szónok, hogy egy igaz ember volt. Egy picit azon gondolkodtam, hogy vajon
milyen mérce szerint? Milyen mérce szerint mondja valaki a másikra, hogy ő
egy igaz ember? A bibliai mérce szerint, nincs igaz ember egy sem - ezt
olvassuk a római levél 3. fejezetében. Emlékezzünk csak arra, hogy itt a
káté azt mondja, hogy az igaz ember az nem bűnös. János evangéliumának 8.
részében van egy történet, amikor Jézushoz odavisznek írástudók és
farizeusok egy házasságtörés közben tetten ért asszonyt, és azt mondják,
hogy Jézus, rendelkezz felőle! A törvény azt mondja, hogy meg kell kövezni,
te mit mondasz? Csapdát akarnak állítani Jézusnak, hiszen, ha azt mondja,
hogy menjetek, kövezzétek meg, akkor Jézus egy felbujtó, egy gyilkos, aki
maga is támogatja valakinek a halálát. Ha viszont azt mondja, hogy nem kell
megölni, csináljatok valami egyebet vele, akkor két lábbal tiporja a
törvényt. Mi a megoldás? Jézus tudta, mi a megoldás, ő csak annyit mondott,
hogy aki bűntelen közületek, az vesse rá az első követ. És azok a farizeusok
és írástudók, akik naponta olvasták az Isten törvényét, és ott álltak
kövekkel a kezükben, leejtették a követ, mert tudták, hogy ők is bűnösök.
Noha ítélkezni gyűltek össze, ők ezt nem tehetik meg, mert ők is bűnös
emberek. Nos, a Biblia szerint igaz, azaz bűntelen ember nincs. Igaz ember
nincs, de megigazult ember van, és lehet. Mit jelent az, hogy megigazult
valaki? Azt jelenti, hogy valaki igazzá tette, igazzá nyilvánította.
Megigazult ember mindenki, aki az Úr Jézus Krisztus áldozatát elfogadta, aki
a golgotai keresztáldozatát, az Ő szenvedését és halálát elfogadja hit
által. Hiszen hogyan is van az alapigében? Ha pedig vétkezik valaki, van
pártfogónk az Atyánál, az igaz Jézus Krisztus, mert ő engesztelő áldozat a
mi bűneinkért, de nemcsak a mieinkért, hanem az egész világ bűnéért is.

A nap gondolata:

Ha már nincsen tenéked semmi igazságod Isten előtt: mutasd fel Neki a Jézus
Krisztus megtört testét és véres áldozatát, mint a te igazságodat és
érdemedet. (Ethán)

2012-12-11

Aki azt mondja, hogy őbenne van, annak magának is úgy kell élnie, ahogyan ő
élt. (1Jn 2:6)

Miért kövesse a keresztyén ember Jézus Krisztust? Kövesse az ember az Urat
magáért, az Úr Jézusért: kövesse őszinte, feltétel nélküli szeretetből, hogy
példájával és hitével dicsőséget szerezzen Istennek az emberek között! Ne
csak a maga haszna miatt kövesse. Ne csak az üdvösségért, ne csak egy
boldogabb életért, ne csak szolgálatban lévő drága eredményekért, a
hitvallás gyümölcséért, hogy mások is követik példánk nyomán az Urat, hanem
kövessük Jézust lénye, szeretete, a vele való drága kapcsolat öröme végett.
Ebben van a legnagyobb öröm és a legteljesebb kapcsolat Istennel. Kövessük
azzal a szívvel, hogy nem is nagyon tudunk mások lenni, minthogy éljük azt
az életet, amit Ő élt, közénk hozott és nekünk ajándékozott. (Berencsi
Balázs)

A nap gondolata:

Jézus szolga. Engedd, hogy szolgáljon neked és általad.

2012-12-10

Aki azt mondja, hogy őbenne van, annak magának is úgy kell élnie, ahogyan ő
élt. (1Jn 2:6)

Miért kövesse a keresztyén ember Jézus Krisztust? Követni Őt a hitvallásunk
végett: aki keresztyénnek, azaz "krisztusinak" vallja magát: valóban legyen
is azzá! Nagy nyomorúsága Isten népének és személyes életünknek, amikor csak
mondjuk, de nem éljük a hitünket! A hiteles keresztyén élet sokszor nincs
jelen és hiányzik. Ha mások számára meg akarjuk vallani a hitünket, akkor ez
Jézus követése nélkül egyáltalán nem lesz vonzó, és hívogató mások számára.
Az igazi Krisztus-követés, további Krisztus követőket teremt. Ha ez nem így
van az életünket illetően, ezen feltétlenül gondolkodjunk el. Pál apostol
mondja: Legyetek követőim, ahogyan én is követője vagyok a Krisztusnak.
Hiteles életként hívogatott, élte az evangéliumot, szolgálta az Urat és
voltak, akik ráléptek erre az útra, mert életes hitvallása arról
tanúskodott, amiről ma olvasunk: Aki azt mondja, hogy Őbenne van, annak
magának is úgy kell élnie, ahogyan Ő élt. Te hogy látod saját életed?
Hiteles szolgája, követője vagy Jézusnak, aki másokat az Úrhoz vonz?
(Berencsi Balázs)

A nap gondolata:

Jézus olyan út, amelyen célhoz jutunk. (Ecsedy Aladár)

2012-12-09

Aki azt mondja, hogy őbenne van, annak magának is úgy kell élnie, ahogyan ő
élt. (1Jn 2:6)

Miért kövesse a keresztyén ember Jézus Krisztust? Saját boldogságunk végett
is követnünk kell Őt. Aki szeretne felülemelkedni gondjain, elhordozni
terheit, békességét megta­lálni: járjon úgy, amint Ő járt! Azaz mint, aki
bár üdvösséget nyert, de még ebben a földi életben kell járnia. Jézust
követve végig menni ezen a földi úton is, csakis Ővele. Ahogy Ő cselekedett,
ahogy beszélt az emberekkel, ahogyan imádkozott, ahogyan kereste az Atyával
való közösséget, úgy élni. Akkor vagyunk a legboldogabbak, ha úgy szeretünk
mindenkit, ahogyan Ő szeretett, ha úgy fogadunk mindent az Atya kezéből,
ahogyan Ő fogadott és úgy szolgálunk egész életünkkel, amint Ő szolgált! A
keresztyén ember tudja ezt, hogy a világ vigyorgása mögött sokszor
boldogtalanság van, de a keresztyén derű mögött igazi öröm. Igazi földi
boldogságot is csak Krisztus adhat. A neki való örvendezés, az Igével élés,
az imádkozás teheti boldoggá életünket, családjainkat, gyermekeinknek
életét, barátaink, ismerőseink sorsát. Keressünk az üdvösségen túl földi
javainkat is csakis Ő nála! (Berencsi Balázs)

A nap gondolata:

Krisztus olyan, mint a virág, de nem hervad el, olyan mint a folyó, de ne
apad ki soha, olyan, mint a nap, de nem mutat fogyatkozást. Ő minden
mindenekben, - sőt a mindennél is valamivel több. (Spurgeon)

2012-12-08

Aki azt mondja, hogy őbenne van, annak magának is úgy kell élnie, ahogyan ő
élt. (1Jn 2:6)

Jézus követése egy életforma. Nem utánzása annak, amit Jézus tett. Hiszen
nincsen erre nekünk elég kitartásunk, munkálnak bennünk hiábavalóságaink,
erőtlenek vagyunk megvalósítani önerőből a keresztyén életet. Az, hogy úgy
éljünk, ahogy Ő élt viszont követésére hív és arra, hogy vegyük komolyan a
Jézushoz való tartozást.

Miért kövesse a keresztyén ember Jézus Krisztust? Saját üdvösségéért: "Én
vagyok az út ..." - mondta Ő, és csak "Rajta" keresztül juthatunk el az
Atyához, és bocsáttatnak meg bűneink. Nem minden út visz a mennybe. Csak
egy. Ezt sokszor elfelejtik az emberek. Rengetegen élnek abban a tévhitben,
hogy végül is majd minden út a mennybe visz. S ezért az üdvösség felől is
tájékozatlanok. Sokan ezért nem akarják követni Jézust, mert számukra Jézus
is csak egy a sokféle út közül, egy alternatíva, semmi más. Távol áll
sokaktól ez a kizárólagos hit. Pedig Jézus nem azt mondta, hogy én is egy út
vagyok a sok közül, hanem azt, hogy Én vagyok az út! Az egyetlen. Nem azt
jelenti ez, hogy ne lennének hasznos dolgok más tanításokban. Még az is
előfordul. De egyet jegyezzünk meg: azok nem elegendőek a teljes
győzelemhez. Mi a teljesre törekedjünk. Végig megálld a nagy tusát....-
mondja az egyik ének. Az üdvösség szava az eredeti bibliai szövegekben a
teljes, végső győzelmet jelenti. Az Úr Jézust követni tehát: a halálba és az
örök életre való feltámadásba az újjászületés által. Az üdvösség nem más,
mint végig menni azon az úton, hogy meghaljon az óember, és feltámadjon az
újember. Isten Szentlelkének műve ez. Követni Jézust, hogy bizonyosak
legyünk a felől, hogy örök életünk és üdvösségünk van. Nem szűnünk meg a
halálban, hanem örökre megmaradunk, sőt uralkodunk Ővele. A saját
üdvösségünkért követni kell Őt. Tekintettel lenni arra, hogy ha mások
másként is gondolkodnak, mi végig akarunk menni az újjászületés ezen
lépcsőjén. Meghalni a bűnnek és feltámadni új életre Krisztussal. Egyszerűen
azért, mert Ő hív erre és az mindig kivételes pillanat. Megszólítottak
lehetünk, és munkálja bennünk Isten az akarást a döntésre, az Őt való
követésre, hogy úgy éljünk, ahogy Ő élt...(Berencsi Balázs)

A nap gondolata:

Krisztus nélkül élni a legboldogtalanabb állapot. (Spurgeon)

2012-12-07

Tudjuk pedig, hogy aki szűken vet, szűken is arat, és aki bőven vet, bőven
is arat. Mindenki úgy adjon, ahogyan előre eldöntötte szívében, ne
kedvetlenül vagy kényszerűségből, mert "a jókedvű adakozót szereti az
Isten". (2Kor 9:6-7)

Mai Igénkben Pál apostol azt mondja, hogy ne kényszerből vagy
kedvetlenségből adakozzunk, mert a jókedvű adakozót szereti Isten. Erre
mondta egyik ismerősöm, hogy ő mindig mosolyogva szokott a perselybe dobni,
amikor kifelé megy a templomból. Persze ő is tudja és mi is, hogy nem erre
gondol az Ige, amikor jókedvű adakozót említ. Hiszen arról van szó, hogy
helyén kezelem önmagam, az anyagi javaimat - emberileg akár sok az, akár
kevés - és hálából adok vissza az Úrnak, mert Tőle kaptam és általa jutottam
hozzá. Már ha nem becstelenül jutottam a bevételeimhez!

Ki lehet a példánk az adakozás tekintetében? Ki más, mint Jézus. Róla azt
írta Pál apostol, hogy gazdag lévén szegénnyé lett értünk, hogy mi az Ő
szegénysége által meggazdagodjunk. Mit jelent ez? Azt, hogy Jézus a mennyei
dicsőséget hátrahagyta, az angyalok dicsőítő énekét otthagyta értünk. Hogy
szenvedésével, halálával, feltámadásával a bűneinkre bocsánatot nyerhessünk
és az örök élet reménye, bizonyossága legyen a mienk. Bennünket gazdagított
meg mindezzel. Hálásak vagyunk Neki mindezért? Ezekkel a gondolatokkal
senkinek nem a pénztárcájában akartam kutakodni, mert nekem ahhoz semmi
közöm. Az Úrnak ugyanis a szívünkre van szüksége. Ha pedig a szívünk az övé,
akkor minden a helyére kerül életünkben, még anyagi javainkra is másképpen
tekintünk. Akkor adakozásunk sem kényszeredett, kedvetlen lesz, hanem
szívből jövő, az Úrnak szánt.

A nap gondolata:

A jókedvű adakozó összhangban van Istennel, és azért szereti Istent, mert a
saját művére ismer benne. (Spurgeon)

2012-12-06

Hit által ajánlott fel Ábel értékesebb áldozatot, mint Kain.(Zsidó 11:4)

Áldozat-e tőlünk, amit adunk, vagy csak dobunk a feleslegünkből? Kain és
Ábel esetét idézzük fel. Kain földművelő, Ábel juhpásztor volt és egyszer
vittek áldozatot az Úrnak. Kain a föld gyümölcséből, Ábel pedig az
elsőszülött bárányokból, a kövérjükből. Az Úr pedig csak az utóbbi áldozatra
tekintett. Mai Igénk azt írja, hogy hit által ajánlott fel Ábel értékesebb
áldozatot, mint Kain. Ábel tehát hitből áldozott az Úrnak, nem sajnálva
Istentől jószágállományának legszebb újszülötteit. Adakozni csak hitből
lehet igazán. És ehhez hozzátartozik, hogy észreveszem nemcsak a fogyasztói,
az energia árak emelkedését, hanem azt is, hogy mindezek gyülekezetemre is
érvényesek. Ha nekem több az áram- és gázszámlám, akkor ezek pontosan így
jelennek meg gyülekezetemben is. Az utóbbi időben gyülekezetünk
presbitériuma mindig feljebb-feljebb emelte az egyházfenntartói járulék
minimálisan befizetendő összegét. Tudjuk, hogy ez nem népszerű dolog, nem is
azért csináltuk. Ez kényszerű dolog. Annál érdekesebb látni, hallani a
reakciókat. Meggyőződéssel állítom, hogy ezek hitből fakadó reakciók. A
közelmúltban mondta valaki, hogy egy korábban templomba járó testvérünk
sokallta az évi 5.000Ft-os egyházfenntartói járulék minimumösszegét és
megjegyezte, hogy ő többet nem fizet. Joga van hozzá! De ennyi a hite? Én
ezen csodálkozom. Azon nem, hogy egyre nehezebb a megélhetése a legtöbb
embernek, de hogy nem akarom, hogy napi 14 Ft (!!), vagy ha úgy jobban
tetszik: havi 417Ft (!!!) jusson az egyházamra, az Isten ügyére, ez meglep
egy korábbi templomba járó esetében. Te hogy gondolkodsz gyülekezeted
fenntartásáról?

A nap gondolata:

Az embernek a pénztárcája tér meg legkésőbb.

2012-12-05

Akkor rájuk tették a kezüket, és részesültek a Szentlélek ajándékában.
Amikor látta Simon, hogy az apostolok kézrátételével adatik a Lélek, pénzt
ajánlott fel nekik, és így szólt: Adjátok meg nekem is ezt a hatalmat, hogy
akire ráteszem a kezemet, az vegye a Szentlelket. Péter azonban ezt mondta
neki: Vesszen el a pénzed veled együtt, amiért azt gondoltad, hogy pénzen
megszerezheted az Isten ajándékát! Nem részesülhetsz, és nem is örökölhetsz
ebből, mert a szíved nem egyenes az Isten előtt. Térj meg tehát e
gazságodból, és könyörögj az Úrhoz, hátha megbocsátja neked szíved
szándékát. Mert látom, hogy a keserű irigység és a gonoszság fogságába
estél. (ApCsel 8:17-20)

Egy furcsa dolgot többször is megtapasztaltam már: vannak, akik megpróbálják
Istent lefizetni. Azt hiszik, hogy bizonyos összegek befizetésével
megvásárolják Isten védelmét, kegyelmét, áldásait. Tévedés! Soha ne tégy és
ne is gondolkodj így! Egy amerikai lelkész rövid áhítatát olvastam a
közelmúltban és ez úgy kezdődött, hogy az istentisztelet után odament a
lelkészhez egy gyülekezeti tag és ezt kérdezte: Lelkésztestvérem! Most
dobtam a perselybe 100.000 dollárt. Mit teszel értem? Mire a lelkész ezt
mondta: Semmit. Vedd ki a pénzt a perselyből, mert te vásárolni akartál és
nem adakozni! Amikor adakozunk, akkor ugyanis nem azért tesszük, hogy utána
bizonyos igényekkel lépjünk fel! Megdöbbentő keménység ez ugye? De itt van
mai Igénk, amely egészen hasonló az előbbi példához. Erre is azt mondjuk,
hogy kemény beszéd, de igaz. Péter apostol kimondta Simonnak, hogy a szíved
nem egyenes az Isten előtt. Ez a lényeg: a szívük milyensége Isten előtt.
Mert mi egymás szívébe nem látunk bele, az ember ugyanis azt nézi, ami a
szeme előtt van, de az Úr azt nézi, ami a szívben van. Ő látja a szívünk
indulatait, érzéseit is. A fonákságot éppen úgy, mint az őszinteséget. Ha
adakozol, ne le- vagy megfizetni akarj, hanem tedd Isten iránti hálából!

A nap gondolata:

Ha úgy adsz egy tíz fillérest, hogy tíz forintnak gondolják az emberek,
akkor az az ördög alamizsnája. Ha pedig adományodat nem az Úrnak adod,
inkább ne is adakozzál! (Trudel)

2012-12-04

Tanúskodom arról, hogy erejük szerint, sőt erejükön felül is önként
adakoztak. Ha megvan a készség, az aszerint kedves, amije kinek-kinek van,
nem aszerint, amije nincs. (2Kor 8:3.12)

Mire tanít ez az Ige bennünket az adakozás kérdésében? Arra, hogy Isten
előtt kedves dolog, ha tisztában vagyunk a saját lehetőségeinkkel és nem
éppen csak dobunk valamennyit az Úrnak, hanem erőnk szerint vagy erőnkön
felül tudunk adakozni. Az a meglátásom, hogy szabad nekünk tudatosabban
adakoznunk! Vannak ugyanis tudatosan imádkozó, tudatosan Bibliát olvasó hívő
emberek, de vajon hány tudatos adakozó van Isten gyermekei között? Legyünk
tudatos adakozók, akik nemcsak az igeolvasást, az imádságot, hanem az
adakozást is tudatosan végzik! Áldás van az ilyen hívő magatartáson!

A második mondat megint egy kijózanító gondolat: amink nincs, azt nem tudjuk
és ne is akarjuk adni! Ha nyernék a lottón, ó, de sokat adnék az egyháznak!
- mondták már néhányan. Kezdjük ott, hogy a hívő ember nem hordja a
lottózóba a pénzét! Folytatjuk ott, hogy nem a nem létező javainkból akarja
az Úr, hogy visszaadjunk Neki, hanem abból adjunk, amit már Tőle kaptunk.
Mindig arra nézz, amid van, azt kaptad az Úrtól, abból tudsz adakozni is...

A nap gondolata:

Isten nem aszerint értékeli adományunkat, amit adunk, hanem aszerint, amit
visszatartunk. (Spurgeon)

2012-12-03

Senki se jelenjék meg üres kézzel az ÚR színe előtt. Mindenki aszerint
vigyen ajándékot, amilyen áldást kapott Istenedtől, az ÚRtól, aki adja azt
neked. (5Móz 16:16-17)

Adakozásaink kapcsán gondolkodjunk el arról, hogy hálaadás-e az, ahogyan és
amennyit adakozunk? Itt van mai Igénk: elég világos és egyértelmű beszéd ez.
Az Úrtól van mindenünk, és hálából adjunk Neki vissza abból, amit Tőle
kaptunk. Az áldással arányos legyen az adományunk. Vagyis nekünk soha nem
azt kell nézni, hogy X. Y. mennyit adakozik, mert mindenkitől egyénre
szabottan vannak elvárásai az Úrnak. Ne másokhoz mérd adományaidat, hanem
önmagadhoz, a saját lehetőségeidhez.

Az özvegyasszony két fillérje meglehetősen rövid történet a
Szentírásban. Arról szól, hogy Jézus egy templomi istentisztelet után nézte,
hogy ki mennyit tesz a perselybe. Miután mindenki dobott bele azt mondta,
hogy egy özvegyasszony dobott a legtöbbet, noha a létező legkisebb pénzt,
egy két fillérest dobott, de ő nem a feleslegéből adott az Úrnak, hanem
mindazt, amije volt Istennek ajánlotta. Ebben a történetben nézzük meg, hogy
mennyire másképpen gondolkodik hozzánk képest az Úr. Szerinte nem az
adományozott összeg egymáshoz képest való nagysága számít, hanem az, hogy
ki-ki önmagához mérten hogyan tud adakozni. Ez a mi életünkre lefordítva és
konkretizálva azt jelenti, hogy előfordulhat az, hogy aki vasárnaponként
5Ft-ot tesz a perselybe, az nagy áldozatot hoz, más esetben lehet, hogy
1.000Ft is alig a feleslegből való adomány. Persze, ha mindenki 5Ft-ot
adakozna, nem igazán lennének életképesek gyülekezeteink, de adakozásunk
mértékének megítélése az Úrra tartozik. Református gyülekezeteinkben nem áll
senki ott a perselynél sohasem és nem nézi, hogy ki mennyit dob bele, de
Jézus ott áll és ő tudja, hogy milyen mértékű és lelkületű adományokat
helyezünk el az Ő ügyére. Tetszik az Úrnak, ahogyan, amennyit adakozunk?

A nap gondolata:

Aki a mennyben aratni akar, annak a földön vetni kell.

2012-12-02

Nem csak azt tették, amit reméltünk, hanem először önmagukat adták az Úrnak.
(2Kor 8:5)

A hívő ember hogyan viszonyuljon az adakozáshoz? Először is, örüljünk, ha
adhatunk, és nem nekünk gyűjtenek! Légy hálás Istennek, ha lehetőséged van
adni! Az adakozás legnagyobb titka ott van mai Igénkben. Amikor Pál ezt írja
Macedónia gyülekezeteiről: először magukat adták az Úrnak, ezzel
megfogalmazza az Isten szerinti adakozás alappillérét. Adakozásunk mikéntje,
mértéke egyértelműen ettől függ: odaadtuk-e már magunkat egészen az Úrnak?
Vagy még nem egészen? Csak félig-meddig? Életünk nagy része az övé, de az
anyagi kérdésekbe nem avatom, nem vonom be Istent? Ezekre a kérdésekre
mindenki maga tudja a személyes válaszát megadni.

Fontos leszögezni, hogy Isten gyermekei számára az adakozás soha nem
pénzkérdés, hanem mindig hitkérdés. Mit jelent ez? Azt, hogy tisztában
vagyok vele: minden, amit a magaménak vallok, úgy az enyém, hogy kaptam. Mid
van, amit nem kaptál? - kérdezi Pál szintén a korinthusiaktól. A kérdés
költői, mert mindent Istentől kaptunk. Tarthatjuk ügyesnek, okosnak, talpra
esettnek önmagunkat, aki anyagi jólétet teremtett magának és családjának, de
ez egy komoly önámítás. Ez Isten nélkül nem jöhetett volna létre. Kitől van
az egészségem, az erőm, a munkahelyem? Ilyen kérdéseket kell feltennie
annak, aki magának tulajdonítja anyagi javait...

A nap gondolata:

Isten a neki adományozott ezüstpénzt arannyal fizeti vissza.