2016-01-31

Isteni őrségben 6. „Őrhelyemre állok, odaállok a bástyára, figyelek, várva, hogy mit szól hozzám és mit felel panaszomra." (Hab 2,1) Őrhelye van az őrnek: Bástya. Saját őrhely, ahová az Isten állítja és ezért a részért az őr felel. A bástya magasan van, ahonnan jól lehet látni és ahol erősebbek a viharok. Az őrt látja az ellenség és a lakosság. Az ellenség az őrt akarja először elpusztítani, hogy ne tudjon figyelmeztetni. Ha elfoglalod az őrhelyedet, akkor téged fog érni először a kísértés, a támadás, az ütés, meg a köpés, meg a kritika, a kikezdés. Mindez talán arról az oldalról és attól az embertől, ahonnan a legkevésbé vártad. Az őrt, ha nem tudja az ellenség elpusztítani, akkor megvesztegetéssel akarja elnémítani. Az ördög lehet, hogy sok mindent ígért (karriert, sikert, pénzt...) csak cserébe ne figyelmeztess senkit. Számítani kell az ellenség támadására. Ha nem számítunk, elesünk. De lát és figyel a lakosság is. Ezért az őrnek méltónak kell lenni a küldetéséhez. Leginkább az őrnek kell az általa védett értékeket képviselni. A bástya (az őrhely) mivel magasan van, erősebbek a szelek és viharok, mint lent, a biztonságot adó falak között. Ha elfogadjuk az őrséget, jönnek különböző megpróbáltatások. A keresztyén élet egyáltalán nem mentes a próbatételektől (nincstelenség, anyagi kár, betegség, gyász). Nem tudjuk, milyen viharok következnek még ránk. De ezek a próbák edzik meg az embert, hogy jobban és éberebben tudja betölteni küldetését. (Prókai Árpád) A nap gondolata: A keresztény nyelvtanban első személy: Ő, az Isten, második te, a felebarátod. Csak a harmadik személy én.

2016-01-30

Isteni őrségben 5. „Őrhelyemre állok, odaállok a bástyára, figyelek, várva, hogy mit szól hozzám és mit felel panaszomra." (Hab 2,1) Az őr ismeri a rá bízottakat és az ellenséget. 1. Ismeri a rá bízottakat. Ismerni kell azt a területet, embereket, értékeket, amelyet az Isten ránk bízott. Fel kell ismerni, ki tartozik különösen a védelmed alá (család, testvérek, barátok, munkatársak...) és milyen összetartó értékeket kell megvédeni. Ismerni kell a közösségünk erényeit és hátrányait. 2. Ismeri az ellenséget. A mi ellenségünk az Ördög, aki Emberölő volt kezdettől fogva. Ismerni kell a jelenlegi kísértéseit, a pusztítási területét. A közösségünk gyenge pontjait, amelyen keresztül támad az ellenség. Nem kell elbagatellizálni az ellenséget. Az a célja az ellenségnek, hogy ne vegyék komolyan. Te vedd komolyan az ellenséget, „mert ellenségetek, az ördög, mint ordító oroszlán jár szerte, keresve, kit nyeljen el: álljatok ellene a hitben szilárdan." (1Pt 5,8-9) (Prókai Árpád) A nap gondolata: A Sátán ösztönözhet, de nem kényszeríthet. Állj ellene az Ördögnek, és elfut tőled!

2016-01-29

Isteni őrségben 4. „Őrhelyemre állok, odaállok a bástyára, figyelek, várva, hogy mit szól hozzám és mit felel panaszomra." (Hab 2,1) Az őr felelőssége. Az őr felelőssége két részből tevődik össze: 1. Szereti a rábízottakat. Szeretni és elköteleződni kell azok felé és azon értékek felé, akiket, és amiket az Isten ránk bízott (egyház, nemzet, gyülekezeti tagok, család, barátok, munkatársak stb.). Az őrnek öntudatos embernek kell lennie. Hiányzik az öntudat a gyülekezeti tagjainkból. Ismét fel kell fedezni és azok mellett el kell köteleződni. Ha őszintén fedezzük fel az értékeinket, akkor nagyon fogunk hozzájuk ragaszkodni és nagyon fogjuk szeretni. Ha Krisztus szeretete van bennünk, akkor még a kellemetlen embereket, rokonokat, szomszédokat, munkatársakat, szolgatársakat, gyülekezeti tagokat is tudjuk szeretni. Az őrt a parancsnok ellenőrzi, és ha nem teljesíti a küldetését, akkor felelősségre vonja. Krisztus visszajön és akkor ítélet lesz. Minden embert megítél, hogy miképpen teljesítette a küldetését. Számon fogja kérni az Isten a megértett, de nem teljesített küldetést! (Prókai Árpád) A nap gondolata: A gyertya csak akkor lesz valóban gyertya, ha meggyújtják. Azelőtt csak faggyú és kanóc volt.

2016-01-28

Isteni őrségben 3. „Őrhelyemre állok, odaállok a bástyára, figyelek, várva, hogy mit szól hozzám és mit felel panaszomra." (Hab 2,1) Nem akárki lehet őr. Hiszen nagy a felelőssége, mert nagyon sok jelenlegi és jövőbeni élet van rá bízva. Az őr kiválasztott. Nem önmagától lesz valaki őr, hanem a feljebbvalója bízza meg a feladattal. Ezt a kiválasztást az ember egészen világosan megérti. Lehet, hogy folyamatosan  alakul ki benne a kiválasztottság tudata, mint Habakukban a felismerés, hogy hol a helye. Ha magunkba tudunk szállni, látjuk a feladatot, akkor kiválasztottak vagyunk. Úgy kell a másik emberre tekinteni, mint Isten kiválasztottjára. A kiválasztással szemben kétirányú a felelősség: 1. A küldő felé: elfogadni a parancsot, nem visszakozni, mert akkor soha nem nyugszol meg, és soha nem leszel a helyeden. Lehet, hogy Isten, aki a kövekből is tud fiakat teremteni, mást tesz a helyedre, de te akkor tudsz csak, még a legnagyobb próbákban is békés lenni, ha elfogadtad a kiválasztottságod küldetését, ha ettől a naptól elfoglalod a helyed a bástyán; 2. Magunk felé: méltó élet. A kiválasztottsághoz méltónak kell lenni. A bástyán látnak azok, akiket védelmezünk: jobban figyelik a templomba, hittanra, kátéra járó embereket, mint a hitetleneket és sokszor számon is kérnek bennünket. Ezért tehát élj Krisztushoz méltó életet, az Ő parancsát teljesítve minden nap! (Prókai Árpád) A nap gondolata:  Aki félig Istené, az egészen az Ördögé.

2016-01-27

Isteni őrségben 2. „Őrhelyemre állok, odaállok a bástyára, figyelek, várva, hogy mit szól hozzám és mit felel panaszomra." (Hab 2,1) Az őr célja: a reá bízott közösség és értékek védelme. A mi célunk, a reánk bízott közösség  és értékek (szeretet, hűség, önmegtartóztatás, szívesség, kedvesség, megbocsátás, becsület) megőrzése. Csak közösségben és ezek között az értékek között lehet élni. Csak az a nemzet maradt meg, amelyik összetartott. Amelyik nem tartott össze, az szétesett és elveszett. Rómának a jelképe volt a sok vékony vesszőből összekötött nyelű balta. A közös erő jelképe. Az összetartozáshoz közös értékekre van szükség, mely meghatározza egy közösség egymáshoz tartozását. A zsidóság szétszóródott a világban már több ezer év óta, a legtöbben már elfelejtették a héber nyelvet, de a mózesi törvényekhez való ragaszkodásuk összetartotta és megtartotta őket. Ezért, sok ezer év elteltével és elnyomatásával is hátuk mögött, a 20. században ismét egy államot tudtak alkotni. Mert volt egy összetartó erő. A mi feladatunk, hogy a megtartó értékeinket és így a közösségünket, mint az életünk feltételét védelmezzük. (Prókai Árpád) A nap gondolata: Minden jellem megjelölésére a legalkalmasabb jelző: Krisztushoz hasonló. (Stanley)

2016-01-26

Isteni őrségben 1. „Őrhelyemre állok, odaállok a bástyára, figyelek, várva, hogy mit szól hozzám és mit felel panaszomra." (Hab 2,1) Ha a fenti igeszakasz előtti részt is elolvassuk a Bibliából (Hab 1), akkor észrevesszük, hogy egy  párbeszéd van Isten és Habakuk között. E beszélgetésben kiderül Habakuknak vívódása és panasza van Istennel és a néppel szemben. Úgy érzi a próféta, hogy Isten nem hallgatja, és nem segíti meg, a nép között lévő bűn és igazságtalanság pedig zavartalanul folytatódik. Aztán Isten felmutatja ítéletét a bűnnel szemben (egy hódító nép pusztítja majd el Izráelt). Habakuk hangneme ekkor vált és már féltő szeretettel könyörög a népe miatt Istenhez. Ennek az őszinte vívódásnak, a jelen felvázolásának, ill. az Isten igazságával és akaratával való összevetésének a  lezárása és végkövetkeztetése, hogy Habakuk megérti és elfogadja a küldetését: „Őrhelyemre állok, odaállok a bástyára". Neked is el kell foglalnod az őrhelyedet. Felismerni, hol a helyed személyesen és a közösség melyik részét kell védened. Isten őrhelyre akar állítani, amit talán még sose foglaltál el, vagy az őrségedben akar megerősíteni, esetleg felébreszteni akar talán már rég az őrhelyen vagy, de alszol.  Mától foglald el a kijelölt helyedet! (Prókai Árpád) A nap gondolata: Önmagában Jézus leghűségesebb tanítványa sem élőforrás.

2016-01-25

„Uram, te voltál nékünk hajlékunk nemzedékről nemzedékre!" (Zsolt 90,1b) Mózesnél ez az Ige valóság volt. A pusztai vándorlás idején csak sátorban lakhattak, a sátrat magukkal kellett hordozniuk mindenhova. Mégis sokat jelentett az a menedék, amit a sátor nyújtott. Az éjszaka sötétjében, a vadak ellen, az eső ellen jó menedék volt a sátor. Bárhová mentek ezt a sátrat magukkal vitték, s ahol megpihentek, ott mindjárt felállították. A sátor és a nép elválaszthatatlanok lettek egymástól. Egy dolgot azonban nem szabad félreértenünk. Izrael népe ugyan maga hordozta a sátorát, de én nem hordozhatom Istent, hanem Ő hordoz engem. Olyan hajlék Isten, aki magával hordozza a lakóját. Olyan hajlék Isten, amilyen hajlék volt a bárka Noé számára. A bárka hordozta, és mentette meg Noét. Így hordoz engem is az Úr Isten ebben a bűnös, nyomorult, a Sátán igájában szenvedő világban. Ugyan itt vagyunk ebben a világban, de mégis Jézus Krisztusban kősziklára állva, megőriztettünk a gonosztól. De az árnyék is csak addig véd, amíg ki nem megyünk a napra! Ha lelépünk a kőszikláról, ha kilépünk, a hajlék ajtaján már ki leszünk téve az ellenségnek! Kérjük tehát az Urat, hogy legyen életünk hajlékává, rejtsen el bennünket önmagában, és hordozzon az Ő mentő szeretetében, mint a bárkában Noét. (Prókai Árpád) A nap gondolata: Hidd el, amit Isten mond, és nemcsak abban fogod örömödet lelni, amit Isten tesz, hanem boldog örvendezéssel tölt meg, ami Isten maga.

2016-01-24

Uram, te voltál nékünk hajlékunk nemzedékről nemzedékre! (Zsoltárok 90,1b) Ha Istenben élek, Ő az én hajlékom, akkor Ő menedéket nyújt nekem. Menedékhely Isten, ahova a veszedelem idején elrejthetem magam. Így szólt az Úr Mózeshez: „Íme, van hely én nálam; állj a kősziklára. És mikor átmegy előtted az én dicsőségem, a kőszikla hasadékába állatlak téged, és kezemmel betakarlak téged, míg átvonulok." (2Móz 33,21-22) Veszedelmek idején így nyújt menedéket az Úr nekem is.  Én az erőtlen ember rá vagyok utalva teljesen Istenre. Hogy is ne lennék. Még a féreg is oltalmat keres a veszedelem ellen. A madár a lombok között húzza meg magát, a róka az odújába menekül. Akkor nekünk ne lenne menedékünk, amit nekünk készítettek? Ez a menedék nem téglából van, nem márványpalota, hanem maga az élő Isten. Jézus Krisztus a kőszikla! Ő az én oltalmam, segítségem, azért benne bízom! (Prókai Árpád) A nap gondolata: Isten teljességével csak úgy tudsz megtelni, ha szívedet minden teremtett dologtól megüresíted.

2016-01-23

Uram, te voltál nékünk hajlékunk nemzedékről nemzedékre! (Zsolt 90,1b) A hajlék elválaszt engem a külvilágtól. A ház négy fala igen nagy feladatot tölt be. A benne lakó embereket elválasztja a külvilágtól. Kint tombolhat a vihar, belül békesség lehet. Ha valaki egyszer megtalálta az életet Jézus Krisztusban, ha valakinek Isten egyszer hajlékává lett, annak az élete el van különítve, el van választva a világtól, és a világ minden nyomorúságától. Ne szeressétek a világot, sem azokat, amik a világban vannak – mondja az Ige. Olyan házba ki költözne be, és ki lakna szívesen, amelyiknek még nincs meg a teteje, ablakai, ajtói hiányosak? Az ilyen ház nem nyújt védelmet a külvilág ellen. Nekünk tehát arra kell törekednünk, hogy az életünk egészen Istenben való élet legyen, hogy Isten hajlékunkká váljon, s mi ebben a hajlékban teljes menedéket találjunk a világ bűnei és a Sátán kísértései elől. A keresztyén ember ebben a világban él, de nem otthona ez a világ. Hajléka az Isten kell, hogy legyen. Nem lehet közösségem e világ gyümölcstelen cselekedeteivel, hanem el kell fogadnom azt az elkülönítést, amellyel elválaszt az Úr engem a világtól. „Ne szabjátok magatokat e világhoz, hanem változzatok el a ti elméteknek megújulása által, hogy megvizsgáljátok, mi az Istennek jó, kedves és tökéletes akarata." (Róma 12,2) (Prókai Árpád) A nap gondolata: Fontos, hogy Ő lát téged, és ismeri a benned levő vágyat, hogy teljesen az Övé légy.

2016-01-22

Uram, te voltál nékünk hajlékunk nemzedékről nemzedékre! (Zsolt 90,1b) Ez a zsoltárvers úgy beszél Istenről, mint hajlék. Tanuljuk meg, hogy Isten nekem a saját hajlékom. Nem bérelt lakás, nem szálló, nem vendégszoba, ahol egy ideig meghúzom magam, hanem saját lakásom. Hányan vágyódnak saját lakásra manapság. Van, akinek távolinak tűnik, hogy saját lakása legyen. Sokan szülőknél húzzák meg magukat, ami feszültséggel járhat. Igénk azt mondja, hogy Isten hajlék számunkra. Úgy kell tehát tekintenem Istenre, mint az én Istenemre. Mert mit ér nekem, hogy millió embernek van lakása, ha nekem itt vagy ott kell meghúznom magam, ha nincs saját hajlékom, saját otthonon. Mit érne nekem, ha millió ember örömmel dicsekedne az ő Istenével, ha én Isten nélkül élnék a világban árván és elhagyottan? Mert a hatalmas, világteremtő, világmegváltó Istennek, enyémnek is kell lennie! (Prókai Árpád) A nap gondolata:  Örvendezz Isten jelenlétének még akkor is, ha a lelkedben levő homály miatt nem láthatod Őt.

2016-01-21

Nem a nélkülözés mondatja ezt velem, mert én megtanultam, hogy körülményeim között elégedett legyek. (Filippi 4,11) Elégedettség. Ez olyan veszélyes szó. Főleg hétfő reggel. Mert az első gondolatunk ezzel kapcsolatban az, hogy elég volt-e a hétvége. Elég volt-e mindarra, amire elterveztük? Tudom, hogy egy perccel sem volt hosszabb vagy rövidebb, mint bármelyik eddigi, vagy épp az ez utáni. De pont ettől érdekes a helyzet: elégedett vagyok-e a hétvége után!? S egyáltalán hogy lehet mérni az elégedettséget. Egy gyárban minden bizonnyal elégedett a vezető, ha a munka elkészül, de elégedett lehet a munkás akkor is, ha kevesebb a munka. Tehát, ami az egyiknek elégedettséget okoz, az a másiknak elégedetlenséget. De elégedettek lehetünk-e mondjuk a gyülekezetben? Az elégedettség az tanulható – sőt, csak tanulható. De igazából nem oktatják az iskolában, főleg nem az egyetemen. De az élet iskolájában, az örök élet iskolájában az az első lecke ma, hogy hidd el: nem a körülményeid határozzák meg a megelégedettségedet, hanem az, ahogy Te döntesz azokról. Pálnak semmi körülménye nem változott meg – ugyanúgy a börtönben maradt. Lehet, hogy számunkra sem ez a mai reggel hozza el a nagy változást, de elégedettségünkhöz nem is az kell. Ahhoz elég egy kicsi: mától megpróbálom megtanulni az elégedettséget, mindenféle hátsó szándék nélkül, csak azért mert Isten Igéje ezt mondja.  (Nagy Péter) A nap gondolata: Hadd érezze meg rajtad a világ, hogy szentély pitvarában áll, mikor veled van, amikor üzleti, gazdasági téren vagy az élet bármely viszonylatában veled érintkezik. (Kroeker)

Az irgalmas samaritánus történetek margójára

Istennek néhány érintése kapcsán született egy jegyzet a honlapomon. Érdemes elolvasni, témába vág.
A bejegyzés elolvasható ITT:

2016-01-19

Kire számíthatok? 2. Válaszul Jézus ezt mondta neki: „Egy ember ment le Jeruzsálemből Jerikóba, és rablók kezébe esett, akik kifosztották, meg is verték, azután félholtan otthagyva elmentek. Történetesen egy pap ment azon az úton, de amikor meglátta, elkerülte. Hasonlóképpen egy lévita is odaért arra a helyre, és amikor meglátta, ő is elkerülte. Egy úton lévő samaritánus pedig, amikor odaért hozzá és meglátta, megszánta; odament, olajat és bort öntött sebeire, és bekötötte azokat. Aztán feltette őt a saját állatára, elvitte egy fogadóba, és ápolta. (Lk 10,30-34) A samaritánus az ellenségen segített. Annak a népnek egy fián, akivel haragban állt az ő népe. De nem erre gondolt, hanem arra, hogy ez egy ember, aki segítségre szorul. Amikor meglátta, könyörületességre indult. Leszállt az öszvérről. Lehajolt a sebesülthöz a porba és ellátta a sebeit. Bár Jézus nem mondta magáról: Én vagyok az irgalmas samaritánus, mégis őrá ismerhetünk. A bűn az a rablóbanda, amelyik elbánik velünk. Megles, letámad, kifoszt, félholtra ver, aztán otthagy. A bűnös embert mutatja be az utas a példázatban. Így fekszünk összetörve a bűneink alatt, mint az utas a porban. Képtelenek vagyunk megmozdulni is. És jön Jézus, az Irgalmas samaritánus. Ő is ugyanazon az úton jár, mint mi. Jézus velünk akar lenni minden utunkon, a veszélyeseken is. Ő nem a mennyország színarany útjain sétálgat kényelmesen és gondtalanul, hanem itt jár velünk, a rablóktól fenyegetett úton, az Élet útján, ahol az ő megváltottjai járnak. (Prókai Árpád) A nap gondolata: Csak az egész keresztények boldog emberek.

2016-01-18

Kire számíthatok? 1. Válaszul Jézus ezt mondta neki: „Egy ember ment le Jeruzsálemből Jerikóba, és rablók kezébe esett, akik kifosztották, meg is verték, azután félholtan otthagyva elmentek. Történetesen egy pap ment azon az úton, de amikor meglátta, elkerülte. Hasonlóképpen egy lévita is odaért arra a helyre, és amikor meglátta, ő is elkerülte. Egy úton lévő samaritánus pedig, amikor odaért hozzá és meglátta, megszánta; odament, olajat és bort öntött sebeire, és bekötötte azokat. Aztán feltette őt a saját állatára, elvitte egy fogadóba, és ápolta. (Lk 10,30-34) A pap és a lévita Isten szolgái, akiknek az a dolguk, hogy Isten meghosszabbított karjai legyenek a másik ember felé. Mindkettő szereti Istent, hiszen rögtön eszükbe jut, hogy halott embert Isten törvénye szerint nem szabad érinteni. Mit is gondolhattak volna mást az út mellett vérében fekvő emberről, mint hogy meghalt. De nem győződtek meg róla. Van a Bibliában egy igevers: „Ha látod annak szamarát, aki téged gyűlöl, a teher alatt feküdni, vigyázz, rajta ne hagyd, vedd le róla!"  (II.Mózes  23,5) Talán eszünkbe jut Jézus vitája a farizeusokkal: Szabad-e szombatnapon gyógyítani? Jézus eltalálja az érzékeny pontjukat: Ha egy juhod kútba esik szombatnapon, nem húzod ki? Dehogynem! Hiszen a juh érték, micsoda veszteség lenne, ha belefulladna a kútba! És a szamár, amelyik összeesett a teher alatt? Meg kell szabadítani alóla, mert még agyonnyomja! Pedig ez annak a szamara, aki téged gyűlöl! Az ellenséged szamara! Mégis, mentsd meg! És az ember? Milyen értéket képvisel egy ember élete? A szamárra és a bárányra vigyázni kell, mert értékesek. És az ember? Nem döbbenetes, hogy az állatot többre becsüljük, mint az embert, saját embertársunkat, akit Isten a saját képére teremtett. Hát micsoda világ az, ahol ennyit ér az emberi élet?  (Prókai Árpád) A nap gondolata: Ha két fillérest összeteszünk, egy pengő lesz belőle. Ötszáz darab ötven filléres kétszázötven pengőt ér, de ezer fél keresztény nem ér egy egész keresztényt. (Bagdazarián)

2016-01-17

Uralkodik az ÚR! (Zsoltárok 93,1) Uralkodik az ÚR! Ez egy olyan bátor kijelentés, amit ma hangoztatnunk kellene. Minél több helyen, fórumon. S hogy miért? Mert nem hiszik el az emberek – olykor még mi sem. S nem csak azért nem hiszik el, mert nem jelenik meg az újságban, hanem azért, mert a világ ma nem erről tanúskodik. Látunk uralkodót pompába öltözve, igaz ma már tudjuk, hogy uralkodásuk, királyságuk inkább csak látszat. De látunk magunk körül uralkodó divatot – sokakat meg is hódít, mindent megtesznek érte, hogy kövessék. Látunk uralkodó embereket és népeket, akik másokon anyagilag, gazdaságilag uralkodnak. De látunk olyat is, hogy valaki lelkileg uralja a másikat. Lassan már mindenki uralkodik, s talán e között a sok minden között egyik az Isten. De jövőre már nem az a divat uralkodik, nem az a nemzet, nem az az ember. S tavalyiak közül sincs már uralmon a legtöbbje. De az Úr még mindig uralkodik. Nem kirívóan, nem nagyratörően, nem tolongva a jobb pozícióért. Csak úgy a maga helyén – reménység szerint benned és bennem. S neki ez a terület elég, hogy ma a legnagyobb csodát rajtunk keresztül tegye meg. Menjünk és hirdessük az életünkkel ma is: uralkodik az ÚR. (Nagy Péter) A nap gondolata: Mire van szükséged Istenen kívül? Vagy számodra Ő nem elég? (Kempis Tamás)

2016-01-16

Ezért, szent testvéreim, mennyei elhívás részesei, figyeljetek hitvallásunk apostolára és főpapjára, Jézusra… (Zsidók 3,1) A zsidókhoz írt levél szerzője a 3. fejezet bevezetéseként újból megszólítja a közösség tagjait. Két megszólítást is mond: szent testvéreim és mennyei elhívás részesei. Szent testvérek – ez az a fajta megszólítás, amit ismertek jól a gyülekezet tagjai. Aki hallotta biztos tudta, hogy mit is jelent: testvérnek lenni Jézus Krisztusban, az Ő vére által. De pontosan azért, mert ez gyakori volt, voltak, akik erre már nem kapták fel a fejüket, hogy akkor ez nekem szól. De ott van egy másik megszólítás is: mennyei elhívás részesei. Nem másokat szólít meg a szerző, hanem ugyanazt a csapatot. S igen, erre már sokan felkaphatták a fejüket: hogy micsoda, vagy még inkább kicsoda? Én, mennyei elhívás részese? De hát ki vagyok én? Egy apró pici ember a gyülekezetben. Egy gyenge láncszem a nagy egészben. Miféle mennyei elhívás részese vagyok én? Testvérek, egyrészt nagyon jó, hogy a levél szerzője használja ezt a retorikai, szónoklati fogást: megszólításával nem hagy senkit gondolataiban elkalandozni. De azt hiszem sejtjük, hogy azért ennél több van e két megszólítás mögött. Egyrészt az, hogy a levél szerzője sem több a többieknél. Azért, mert ő levelet ír, még ugyanúgy testvér marad. Testvér Jézus Krisztusban. De ő éppúgy a mennyei elhívás részese, mint az, aki olvassa a levelet. S jó ebben egymást megerősíteni. Kapcsolatunk van Jézus Krisztus által egymással – testvérek vagyunk, de kapcsolatunk lehet és kell legyen a mennyei elhívóval, az Úr Jézus Krisztussal is, mert bármiféle megszólítást is használunk a gyülekezetben, annak egy célja lehet csak: figyeljetek hitvallásunk apostolára és főpapjára, Jézusra. Szólítsunk meg ma így valakit az Ő nevében! (Nagy Péter) A nap gondolata: Nem az a fontos, hogy jó lesz a királyi székben ülni, és uralkodni, hanem az, hogy Istent fogjuk dicsőíteni.

2016-01-15

Bizony, bizony, mondom néktek: aki nem az ajtón megy be a juhok aklába, hanem másfelől hatol be, az tolvaj és rabló; de aki az ajtón megy be, az a juhok pásztora. (Jn 10,1-2) Valaki benn van a juhok közt: biztos, hogy csak a pásztor lehet! Csak épp hol ment be? Nem az ajtón. Valaki megpróbálja hívni a juhokat, elvinni az igazi pásztortól, csak épp nem hallgatnak a hangjára, mert az nem a pásztor. A világ az egy nagy farsang: sokan öltöznek be jó pásztornak. De a jó pásztor sohasem csapja be az övéit, nem téveszti meg, nem jár álcában. Ő felvállalja az övéit – nevükön szólítja, kivezeti őket, előttük jár, hallgatnak rá, mert Ő az egyetlen tökéletes a sok tökéletlen előtt. Hallgassuk minél többet a hangját, hogy mindig, minden körülmény között felismerjük azt! (Nagy Péter) A nap gondolata: Nem az a kérdés, hogy mennyire távolodhatok el Istentől, hogy azért még keresztyén maradjak, ellenkezőleg, az a kérdés, hogyan juthatnék Hozzá mindig közelebb. (Stewart)

2016-01-14

Mit teszel? Aki azért tudna jót cselekedni, és nem cselekszi, bűne az annak. (Jak 4,17) Az kevés, hogy nem teszek rosszat. Az egész világ így gondolkodik, és meg is magyarázza, hogy ő semmi rosszat nem csinált. Ha nem ölsz meg valakit, akkor már jó ember vagy? Mert nem csinálsz rosszat? Érdemnek tartod, hogy nem cselekszel rosszat? Ebben benne van, hogy nem cselekszel. A semmittevést tartod Isten előtt értéknek? Büszke vagy arra, hogy nem cselekszel rosszat? Ehhez nem kell keresztyénnek lenni. A világ tele van olyan emberekkel, akik vigyáznak arra, hogy ne csináljanak semmi rosszat. Attól nem lesz jobb a világ, hogy te tartózkodsz a rossztól. Majd elköveti helyetted valaki más. Amikor az ember világra jön, tehetetlen, nem tudja magát ellátni, csak sírni tud. Meg kell füröszteni, melengetni kell, szoptatni kell, tisztába tenni, gondoskodni róla. E nélkül elpusztul. Nem kell bántani, hozzá sem kell nyúlni, egyszerűen csak otthagyni és nem törődni vele. Garantáltan meghal, pedig semmi rosszat nem cselekedtek vele. Mégis meghal, mert nem cselekedtek vele jót. Kezdd el a jót cselekedni! Győzd le a rosszat jóval. Jézusról azt olvassuk: széjjeljárt jót tévén. Jócselekedetekkel járt szerte az országban. És mi? Emlékezzünk Zákeusra! Jézus bement hozzá, de hallgatott. Csak amikor kész volt jót cselekedni, akkor szólalt meg: Ma lett üdvössége ennek a háznak. Mondhatta volna Zákeus ezt is: Soha többé nem fogok becsapni senkit. Mától kezdve nem cselekszem rosszat. Ez kevés. Ettől még nem lett üdvösségre a házának. A rossz hiánya még nem jó. Vegyük komolyan az Ige szavát és próbáljuk hétköznapjainkban életre váltan! (Prókai Árpád) A nap gondolata: Minden bálvány elválaszt Istentől. Elválasztanak, és Isten és ember közé állnak még azok is, melyeket Isten egykori áldásaiból faragtunk. (Kroeker)

2016-01-13

Tetszett ez a beszéd az egész gyülekezetnek, és kiválasztották Istvánt, aki hittel és Szentlélekkel teljes férfi volt, valamint Fülöpöt, Prokhoroszt, Nikánórt, Timónt, Parmenászt és Nikoláoszt, az antiókhiai prozelitát; az apostolok elé állították őket, és miután imádkoztak, rájuk tették kezüket. Az Isten igéje pedig terjedt, és nagyon megnövekedett a tanítványok száma Jeruzsálemben, sőt igen sok pap is engedelmeskedett a hitnek. (ApCsel 6:5-7) Az apostolok – Igénk szerint – megbeszélve Istennel és a gyülekezettel a dolgokat szolgálatba állítottak embereket. De nem világi módszerekkel választották ki őket, hanem más szempontok alapján. Az egyház, Isten népe ebben is jelentősen kell különbözzön attól, ami világi. Itt nem önjelöltekre van szükség, nem olyanokra, akik magukat ajánlják, hanem olyanokra, akiket az Úr ajánl. Akikről jó bizonyságot tesznek, akik a Szentlélektől vezetett emberek. Hívő életet élnek, bölcsességgel rendelkeznek. „Az Isten igéje pedig terjedt, és nagyon megnövekedett a tanítványok száma Jeruzsálemben, sőt igen sok pap is engedelmeskedett a hitnek." Az Ige terjedt. Mit tehetünk, hogy ma is így legyen? Légy terjesztője! Szavaiddal, az életeddel! Tedd vonzóvá a Krisztuskövető életet mások számára! Ültess és öntözz, a növekedést pedig bízd az Úrra! Meg fogsz lepődni, hogy milyen emberek fognak közel kerülni az Úrhoz. Senkiről ne mondj le, senkire ne legyints, csak tedd a dolgot és hagyd, hogy az Úr is végezze azt, ami az Ő dolga! Csak akkor zúgolódj, ha többet vállalnál az Úrért! Kifogásokat keresve másra osztani a feladatokat mindig könnyebb, mint azt mondani, hogy itt vagyok, Uram, használj, ha akarsz! A nap gondolata: Olyan gyülekezetről álmodom... amelynek istentisztelete nemcsak a vasárnapi istentiszteletben és az imaórákon nyilvánul meg, hanem az otthonokban, hétköznapi munkában és az élet mindennapi dolgaiban. (John Stott)

2016-01-12

Mi pedig megmaradunk az imádkozás és az ige szolgálata mellett. (ApCsel 6:4) Az imádkozás komoly munka. Aki nem hiszi, még nem gyakorolta igazán. De tegyen próbát. Szánjon rá napi 30 percet 1 hónapon keresztül. Ha ezt valaki vállalja és meg is csinálja, nem fogja azt sem gondolni, sem mondani, hogy az imádkozás könnyű dolog. Az Igére figyeléssel ugyanez a helyzet. Azt olvasni, abban elmélyülni, hirdetni és hallgatni, odaszánt időt igényel. S ami még ebből kell, hogy következzen: az engedelmesség. Hiszen mit sem ér, ha valaki olvassa, hirdeti, hallgatja az Igét, de nem engedelmeskedik az Úr szavának, akaratának. Egy gyülekezet életének középpontjában ugyanis Isten áll. Az imádság és az Ige pedig Vele köt bennünket össze. Olykor azt érzem, hogy vannak, akik összetévesztik a gyülekezetet világi klubokkal. Ez utóbbiban összegyűlnek az emberek, jól érzik magukat különösebb kötelezettségvállalás nélkül. A keresztyén gyülekezetekben is összegyűlnek az emberek, ám elsősorban nem azért gyűlnek össze, hogy jól érezzék magukat, hanem azért, hogy az Urat keressék, Őt dicsérjék, szolgálják, az Ő akaratát megtudják és megvalósítsák. Mindezt pedig csak elkötelezetten lehet és érdemes végezni.  Legyél imádkozó, Igére figyelő ember! Találd meg azt a szolgálatot, melyet rád akar bízni az Úr! Egyáltalán nem mindegy, hogy egy gyülekezetben kiszolgálást vár az ember, vagy ő maga akar szolgálni. Jézus azt mondta magáról, hogy „Az Emberfia nem azért jött, hogy neki szolgáljanak, hanem hogy Ő szolgáljon és adja az Ő életét váltságul sokakért." És mi mit mondunk önmagunkról? A nap gondolata: Ha használjuk a menny kapujának kulcsát, az imádságot, minden kinyílik előttünk, amire lelki életünknek szüksége van.

2016-01-11

Azokban a napokban pedig, mivel nőtt a tanítványok száma, zúgolódás támadt a görögül beszélő zsidók között a héberek ellen, hogy mellőzik a közülük való özvegyasszonyokat a mindennapi szolgálatban. Ekkor összehívta a tizenkettő a tanítványok egész gyülekezetét, és ezt mondták nekik: „Nem helyes az, hogy az Isten igéjét elhanyagolva mi szolgáljunk az asztaloknál. Hanem válasszatok ki magatok közül, atyámfiai, hét férfit, akikről jó bizonyságot tesznek, akik telve vannak Lélekkel és bölcsességgel, és őket állítsuk be ebbe a munkába; mi pedig megmaradunk az imádkozás és az ige szolgálata mellett." Tetszett ez a beszéd az egész gyülekezetnek… (ApCsel 6:1-5) Az Igében szereplő gyülekezeti közösség tagjai szolgálni akartak. Látták, tapasztalták az Úrnak való szolgálat áldásait és ki akarták venni ebből a részüket. Szerettek volna odaférni a szolgálók közösségébe. Azért zúgolódtak, mert hasznos, tevékeny, áldozatkész tagjai akartak lenni a gyülekezetnek. Ez egy áldott zúgolódás. Ez a zúgolódásnak az egyetlen fajtája, mely előreviszi a közösséget. Minden más csak árt. Érdemes megvizsgálnunk zúgolódásaink okát... Ezek után nézzük meg, hogy kezelték az apostolok a zúgolódást. Először is meghallották, másodszor komolyan vették, harmadszor nem sértődtek meg, negyedszer az egész gyülekezetet összehívták, ötödször a közösség elé tárták a zúgolódás tárgyát, hatodszor Istenre hangolt megoldást vázoltak fel. Ezt mondták: „Nem helyes az, hogy az Isten igéjét elhanyagolva mi szolgáljunk az asztaloknál. Hanem válasszatok ki magatok közül, atyámfiai, hét férfit, akikről jó bizonyságot tesznek, akik telve vannak Lélekkel és bölcsességgel, és őket állítsuk be ebbe a munkába; mi pedig megmaradunk az imádkozás és az ige szolgálata mellett."      Az apostolok munkamegosztásra bíztatták a közösség egészét. Nézzük meg a feladatokat! Nem kell pár embert megszakítani, amikor ugyanazt a feladatot mások is elláthatják. Válasszunk ki embereket a tennivalók intézésére. Mi pedig megmaradunk az imádkozás és az ige szolgálata mellett. Ez az utóbbi a kiindulópont: egy gyülekezet Isten gyermekeinek közössége, tehát imádkozó és az Igére figyelő emberekből áll. Közös ima, közös Igére figyelés – ez tesz embereket gyülekezetté. A nap gondolata: Az a domb, ahol Mózes állt, nem páholy volt, hanem az imádság csatatere. (Darányi Lajos)

2016-01-10

Azokban a napokban pedig, mivel nőtt a tanítványok száma zúgolódás támadt… (ApCsel 6:1) Nőtt a tanítványok száma – írja az Ige, és ennek következtében zúgolódás támadt a gyülekezetben. Ezt is érdemes megvizsgálnunk. Ennek hátterét, okát. Először is le kell szögezni, hogy nincs emberi közösség zúgolódás nélkül. Nincs az a házasság, ahol olykor ne lenne zúgolódás valamelyik fél szívében. Nincs az a család, melyre zúgolódásmentesség lenne jellemző mindig, minden körülmény közepette. S természetesen nincs olyan gyülekezet sem, ahol fel ne ütné a fejét a zúgolódás. A nagy kérdés azonban ezzel kapcsolatban úgy hangzik, hogy ha valaki zúgolódik egy gyülekezetben, annak mi a valódi oka: a gyarló énje, az előtörő önzősége, saját szempontjai, vagy az, hogy kevésbé vonják be a szolgálatokba, nem kap elég lehetőséget arra, hogy az Úr ügyét a Tőle kapott talentumokkal előre mozdítsa. Ha valaki zúgolódik egy gyülekezetben, akkor általában ez a két ok jöhet szóba. Vagy nem az ő szempontjai, meglátásai, elgondolásai szerint folynak az események, vagy szeretne többet szolgálni és nem hagyják. Vajon melyik zúgolódástípus a gyakoribb? Vagy nem is kellett volna feltennem ezt a kérdést annyira nyilvánvaló? Hiszem, hogy fontos és szükséges feladata a gyülekezet tagjainak – vagyis neked és nekem – hogy megvizsgáljuk a belőlünk olykor előtörő zúgolódás okát. Legyünk őszinték. Ebben is. Az Úr úgyis ismeri szívünket... A nap gondolata: Minél gyorsabban kihúzzuk a szálkát az ujjunkból, annál jobb, mert így elkerülhetjük ujjunk elgennyesedését. (Keller)

2016-01-09

Azokban a napokban pedig, mivel nőtt a tanítványok száma… (ApCsel 6:1) Ne legyenek irreális elvárásaink senkivel szemben! Még a lelkésszel szemben sem. Egyetlen lelkész sem tud növekedést adni. Csak ültetni, meg öntözni tud Isten minden elhívott szolgája. Növekedést adni egyik sem. Ezzel természetesen egyetlen lelkészről sem szeretném levenni a felelősség súlyát – magamról sem – csupán a makacs tényekre hívom fel a figyelmeteket. Isten Igéjének tényére. Sokat tud fáradozni egy lelkész Isten ügyéért, mégsem biztos, hogy bármilyen látszata is van. Évtizedekkel ezelőtt hallottam egy lelkészről, aki kiment nagy hévvel, missziói lelkülettel, odaszántsággal egy gyülekezetbe, ahol igen kevesen jártak templomba. Éjt nappallá téve szolgálta az Urat. Hirdette az Igét, kereste és hívta az embereket az Úrhoz. Pár év múlva a fiatal lelkész elgyötörten, lelkileg belefáradva, megkeseredve mondta többeknek: Nem tér a nép! Meg kellett tapasztalja a Szentírás nagy igazságát: hiába az ültetés, az öntözés minden buzgalmával, ha az Úr nem ad növekedést. Egy másik példát is írok: Luther Mártonról, a nagy reformátorról maradt fenn a történet, mely szerint túl volt már a 95 hittétele kifüggesztésén és elkezdtek gyűlni a viharfelhők a feje fölött, amikor az egyik alkalommal sörözgetett barátai között, s valaki szóvá tette a következőket: Jobb lenne, ha nem iszogatna, hanem terjesztené a Biblia üzenetét. Ő pedig azt mondta: Nézd, én itt ülök és sörözgetek, az Úr pedig most is munkálkodik és terjed az Ige, növekszik az Isten országa, ha kell, akkor nélkülem is. A reformáció pedig elterjedt Európa szerte meglehetősen hamar. Az előbbi két történetnek természetesen nem az az üzenete, hogy a sörözgetés jobb megoldás, mint az odaszánt, buzgó szolgálata Urunknak. Azt viszont üzeni, hogy a növekedést tényleg nem az ember csinálja, hanem az Úr adja. Az ő kezében, hatalmában van nemcsak a növények növekedése, hanem bizony a gyülekezeteké is. Igen, használni akar bennünket az Úr ebben a folyamatban, de helyesen kell látnunk a saját szerepünket éppen úgy, mint az Úrét. A nap gondolata: Nem propaganda, hanem lélekmentés, nem személyi kultusz, hanem az élő Jézus dicsősége az egyetlen célja azok munkájának, akik tanítványai a názáreti Jézusnak. (Kroecker)

2016-01-08

Azokban a napokban pedig, mivel nőtt a tanítványok száma… (ApCsel 6:1) Ahhoz, hogy alaposabban lássuk a gyülekezet létszámbeli növekedésének okát, mélyebbre kell nézni. Fel kell tenni a kérdést, hogy mitől növekedett az első keresztyén gyülekezet? Vajon attól, hogy a tanítványok, az apostolok olyan ügyesek voltak? Remek rábeszélőképességgel rendelkeztek? Sokkal nagyszerűbb emberek voltak, mint mi? Remélem, mindnyájan érezzük, hogy nem az előbbiekről van szó. Nem ilyen okok vezettek a növekedéshez. Nagyon közel kerülünk az igazsághoz, ha Pál apostol egyik levelét idézzük fel. A korinthusi gyülekezethez írott első levelét, annak is a 3. fejezetét. A civakodó korinthusiaknak írja az apostol, hogy felesleges azon vitatkozni, veszekedni, összekülönbözni, hogy Apollós, vagy éppen ő végzett-e jobb munkát közöttük. Felesleges azt mondani, hogy én Pálé vagyok, én pedig Apollósé. Kik ezek? Isten szolgái, akik által sokan hívővé lettek, de a helyzet az, hogy „Én ültettem, Apollós öntözte, de a növekedést az Isten adta. Úgyhogy az sem számít, aki ültet, az sem, aki öntöz, hanem csak Isten, aki a növekedést adja. Aki ültet, és aki öntöz: egyek, és mindegyik majd a maga jutalmát kapja fáradozásához méltóan. Mert mi Isten munkatársai vagyunk…" Világos beszéd. Az egyik ültet, a másik öntöz, de a növekedés nem tőlük van. A növekedést Isten adja. Ez minden gyülekezetre igaz. Nemcsak a korinthusira, akiknek megírta Pál apostol, hanem a mi közösségünkre is. Persze nagyon fontos az ültetés és az öntözés, de a növekedés mindig az Úrtól jön. Ha nagyon röviden, tömören akarom megfogalmazni a mai üzenetet, akkor az így hangzik: tedd meg azt, amit Isten rád bízott, a többit bízd az Úrra és ne emberektől várd! Vedd ki a részed a munkából! Örülj, hogy Isten országának munkása lehetsz, és tedd a dolgod! Tedd azt, amit rajtad keresztül akar elvégezni az Úr. Mindnyájunknak feladata van egy gyülekezetben: ültetni, öntözni, gyomlálni, építeni, rombolni. Gyomlálj és irts, pusztíts és rombolj, építs és plántálj – ezt a nem könnyű feladatot kapta annak idején Jeremiás próféta az Úrtól. A feladat ma sem kevesebb: kigyomlálni a harag gyökerét, kiirtani a nem jézusi indulatot, lerombolni a gyűlölet falát és építeni az Úrnak tetszőt, elültetni a szeretet, békesség, türelem magvait. De a növekedést akkor sem mi adjuk! Mert nincs a hatalmunkban. Ezt jó, ha a szívünkbe véssük. A nap gondolata: Aki az Ige erejét saját szívében át nem élte, az nem képes más számára sem erővel hirdetni. (Kroecker)

2016-01-07

Azokban a napokban pedig, mivel nőtt a tanítványok száma… (ApCsel 6:1) „Nőtt a tanítványok száma" – írja az Ige. Hogy ebben mi az üzenet számunkra? Különösen, ha arra gondolunk, hogy a legtöbb református gyülekezetre nem a növekedés jellemző, (talán más felekezetre sem) s ha őszintén önmagunkra nézünk, akkor azt mondhatjuk el, hogy nem éppen növekedésben van a tanítványok száma, nem éppen fellendülésben van a gyülekezet létszáma nálunk sem. Mégis mi ebben az üzenet? Nos, van benne bőven, csak Isten előtt nyitott szívvel kell keresni, és biztosak lehetünk benne, hogy meg fogjuk találni. „Nőtt a tanítványok száma" – írja Igénk az első keresztyén közösségről. S olyan jó és örvendetes lenne, ha mi ugyanezt el tudnánk mondani. Ha széles mosollyal az ajkunkon tudnánk nyugtázni azt, hogy igen, növekszik a gyülekezet létszámban. Ránk pontosan ez igaz: egyre többen vagyunk, egyre többen jönnek és keresik, szolgálják, dicsérik az Urat. Jönnek és csatlakoznak hozzánk. Egyre többen vagyunk, kicsi a templom, a gyülekezeti terem, bővíteni szükséges. Ám mintha nem ez lenne a helyzet. Sem nálunk, sem máshol. Ez lesz a téma pár napig. Gondolkozz rajta te is és imádkozz érte! A nap gondolata: Fordítson sok gondot a saját hitéletére az, aki a más hitéletén akar dolgozni.

2016-01-06

„Megfenyítelek igazságosan, mert nem hagyhatlak büntetés nélkül." (Jeremiás 30,11) Nem éppen szeretjük a Bibliából a hasonló tartalmú szavakat: fenyítés, büntetés; akkor sem, ha az igazságosság fogalma kapcsolódik hozzájuk. Legyen szó inkább lelkünket simogató, „könnyen fogyasztható" igékről, áldásról, békességről, melyek azt üzenik: a kegyelmes Isten mindent megbocsát – hiszen ez a dolga… Egyáltalán, milyen Isten az, aki megbünteti a követőit? A kisded Jézus képétől valóban távol áll a fenyítés, fegyelmezés fogalma – szeretünk is letáborozni ennél az istenképnél. De ha már a világnak rendjét gondviselő Atyaként kezében tartó Istent is látjuk a hitnek útján, akkor könnyen felismerhetjük e súlyos szavak létjogosultságát is. Mert az igazságos fegyelmezés irányt mutathat, keretet adhat, s ezáltal megtarthat. Néhány gondolat erejéig képzelj el egy olyan világot, ahonnan ez az igazságos visszajelzés, „kontroll" hiányzik. Gondolj bele, ha mondjuk a legelemibb szinten, a tested működéséből hiányozna az „igazságos fenyítés". Ha nem létezne macskajaj vagy gyomorrontás, nem lennének figyelmeztető tünetek arra nézve, hogy olyat teszel, ami tested számára ártalmas, hanem egyből a visszafordíthatatlan katasztrófával kellene szembenézned. Persze, hogy nem esnek jól a tünetek, de ha van egy csepp bölcsességed, tanulsz belőlük. Vagy gondold el, hogy egy nap arra mégy haza, hogy a kamasz gyermeked a bedrogozott haverjaival szétverte a lakást. Mit mondanál neki? Jól van, drága gyermekem, mindennél jobban szeretlek, ezért ha neked ez így esett jól, veled együtt örülök én is. Sőt, holnap a szomszéd lakását is zülljétek szét, adok pénzt, vegyetek még kábítószert is. Sokkal inkább mondanád neki talán ugyanezeket a szavakat: „megfenyítelek igazságosan, mert nem hagyhatlak büntetés nélkül". Szeretlek, éppen ezért nem hagyhatom, hogy butaságot butaságra halmozz; nem hagyhatom, hogy a vesztedbe rohanj, nem hagyhatom, hogy eltékozold az életed… Gyermekkorodban bizonyára te is kaptál szüleidtől vagy tanáraidtól ilyen-olyan büntetést, elzárást, megvonást. És abban is biztos vagyok, hogy ritkán érezted ezeket igazságosnak, inkább rúgkapáltál ellenük. Ha viszont utólag gondolsz rájuk vissza, talán csak elismerően bólogatsz: nemhogy igazságtalan nem volt a fenyítés, de éppen hogy a javadat akarta, csak nevelni akart, visszafordítani egy rossz döntésből, egy elhibázott cselekedetből. Az igazságosság keretei nélkül, a rend és fegyelem irányvonalai nélkül, ha mindig mindenki azt tenné, amihez éppen kedve van, egészen egyszerűen káoszba fulladna életünk. Miért éppen az Istentől várjuk, hogy országában, gyermekei között némán és bénán tűrjön minden ellenszegülést, kihágást, önsorsrontó, tékozló életet – mert a szeretetnek ez a kötelessége? Nem hagyhat büntetés nélkül, vagyis: nem hagyhat a kárhozat felé rohanni. Ez a szeretet kötelessége. Legyen bölcsességünk, hogy amikor Isten kezéből nem tetsző próbákat, életfordulatokat kapunk, akkor ne a tőle való elfordulással válaszoljunk, hanem keressük nevelő, formáló szándékát. Uram, mi az a rosszra vezető gondolkodás, talán egész életforma, amiből ki akarsz vezetni? /Gyallai Henrietta/ A nap gondolata: Magad tetteit mentegetni és szépíteni jól tudod, de ha más menti magát, azt elfogadni nem akarod. Helyesebb volna, ha magadat vádolnád, és felebarátodat mentenéd. (Kempis Tamás)

2016-01-05

Az Úr pedig a Lélek, és ahol az Úr Lelke, ott a szabadság. (2Kor 3,17) Azt hiszem, mindannyiunknak voltak olyan tanárai, akik azt vallották az általuk oktatott tárgyról, hogy annál fontosabb nincs az életben. „Megfontolt, logikus matematikai gondolkodás nélkül nem jutsz semmire!" – mondta az egyik. „Ha nem ismered a magyar írókat, költőket, nem is mondhatod, hogy magyar vagy!" – így a másik. „A történelem eseményeinek, összefüggéseinek ismerete nélkül nem tekinthetsz előre!" – hirdette a história ismerője. „Legalább egy idegen nyelvet (és ez az, amit én tanítok) ismerned kell, mert 'ahány nyelv, annyi ember' vagy!" – ismételte a nyelvtanár. Kinek van, melyik, kedves tanárunknak volt igaza? A felsoroltakon túl, a többi tárgy oktatóival együtt: mindegyiknek. És egyiknek sem. Mindegyiknek igaza volt, mert egyenként, olyan alapvető tényeket igyekeztek a fejünkbe diktálni, melyek – most már látjuk -: valóban hozzátartoznak mindennapi teendőinkhez, előmenetelünk sikeréhez, beszédkultúránk szinten tartásához. És egyiknek sem volt igaza, mert egyikőjük tárgya sem foglalt magába mindent, ami elengedhetetlenül szükséges testi, lelki jólétünkhöz. Mi szükséges az ember testi, lelki jólétéhez? A Biblia szerint egyetlen dolog – amiből minden következik -: a szabadság. Szabadság a döntéshozatalra. Az erőltetett szokások figyelmen kívül hagyására. A hamis elvárások kikerülésére. A Biblia ezt kínálja. Lehet igent mondani és lehet nemet mondani az isteni kínálatra. Ez a propaganda nélküli szabadság. Mert feltételek és megkötések nélkül, önként vállalja az ember. (Kereskényi Sándor) A nap gondolata: Jaj, azoknak, akik pásztorokat keresnek ahelyett, hogy a szabadságot keresnék! (Paulo Coelho)

Kedves Olvasóm!

Először is nagyon köszönöm, hogy követitek ezeket a bogbejegyzéseket.

 (Jn 6:63 Jézus mondja: a melyeket én szólok néktek, lélek és élet.)

Ezúton szeretnék Krisztusban megáldott új esztendőt kívánni minden kedves bogkövetőmnek, olvasómnak.

Mindenható Istenem a következő Igével bátorított újév kapcsán. Kívánom, hogy életet, tartalmat, biztatást merítsetek ti is ebből:

Jer 29:11 Mert csak én tudom, mi a tervem veletek - így szól az Úr -: békességet és nem romlást tervezek, és reményteljes jövőt adok nektek.

Jer 29:12 Ha segítségül hívtok, és állhatatosan imádkoztok hozzám, akkor meghallgatlak benneteket.

Mindenható Istenünk egy folyamatos párbeszédre hív bennünket. Merjük Őt keresni!

Kedves Olvasóm!

Örömömet lelném abban, ha megismerhetnélek Benneteket. Ha gondolod, s szeretnél beszélgetni, írj nekem egy bemutatkozó emailt.

Előre is köszönöm

Isten áldjon Benneteket