2011-07-31

Nem az egészségeseknek van szükségük orvosra, hanem a betegeknek. (Márk 2:17)

Mit jelent ez a mondat ránk nézve? Azt, hogy kevesen tartják betegnek magukat, kevesen érzik azt, hogy a bűn tönkretenne bármit is életükben. A másik véglet az, amikor már gyógyíthatatlannak látja magát az ember. Ilyen vagyok, nem tudok és nem is akarok megváltozni – mondta egyszer fülem hallatára valaki a saját bűnös dolgaira. Ez olyan, mint amikor valaki beteg, elmehetne az orvoshoz, bevehetné a megfelelő gyógyszert, de nem akarja, mert jól érzi magát jelenlegi nem éppen rózsás helyzetében, állapotában. A bűn nevű romboló lelki betegségben is el lehet kényelmesedni, le lehet mondani a gyógyulásról. Ennek az az oka, hogy az ilyen ember nem tudja, még csak nem is sejti, hogy milyen az egészséges élet…

A nap gondolata:

Két dolgot tehetünk az Evangéliummal: hiszünk benne és megéljük. (Susannah Werly)

2011-07-30

Nem az egészségeseknek van szükségük orvosra, hanem a betegeknek. (Márk 2:17)

Ady Endre egyik versében így fogalmaz: Beteg a világ, nagy beteg. Ez egy teljesen helytálló megállapítás volt akkor, amikor megírta, sőt ma is, de el tudjuk-e, el merjük-e mondani ugyanezt saját magunkról? Mert általánosságban a világot betegnek kikiáltani bármikor lehet – és ezzel nem Ady Endrét szeretném kisebbíteni –, de magamról ezt elmondani lelki értelemben, már komoly önvizsgálat és őszinteség kérdése is. Ugyanis, ha beteg az ember, akkor a legbölcsebb, amit tehet az, hogy felkeresi az orvost. Ha a bűn teszi beteggé, ha a bűn rombolása van jelen valakinek az életében, akkor pedig az Áldott Orvost, Jézus Krisztust kell felkeresni. Furcsa látni, hogy sokan mégsem az Áldott Orvost keresik, hanem mindenféle kuruzslót, sarlatánt keresnek fel, és azt hiszik, hogy így meggyógyulnak. Mire gondolok? Horoszkópoktól megkezdve mindenféle ezoterikus önmagukat kellető, jónak tűnő módszerekre. Jézus azt mondja magáról, hogy én vagyok az út, az igazság és az élet, senki sem mehet az Atyához, csakis énáltalam. Mit jelent ez? Azt, hogy nincs más út a bűnbocsánatot, örök életet adni akaró Istenhez csak egyetlen egy, ez pedig Jézus maga. Aki Jézuson kívül keres gyógyulási lehetőséget a bűn nevű betegségből, tévúton jár. Ezt ki kell mondani akkor is, ha fájdalmas, vagy ha keménynek tűnik is.

A nap gondolata:

Mindennek a kezdete a hit, és a vége pedig a szeretet. (Antiókiai Ignatius)

2011-07-29

Nem az egészségeseknek van szükségük orvosra, hanem a betegeknek. (Márk 2:17)

Ismerjük Jézusnak ezt a mondatát, de mégis milyen betegekről beszél az Úr? Nos, Jézus ezt a mondatot lelki értelemben fogalmazta meg, így azokról szól, akiket a bűn legyengít, erőtlenné tesz, akiknek az életében a bűn számtalan megjelenési formája tönkreteszi önmagával, embertársaival és Istennel való kapcsolatát. Nagyon sokan látják önmagukat egészségesnek ezen a téren. Minden rendben van, nincsenek bűneim. Én jó ember vagyok! Hibám az van egy-kettő, de kinek nincs?! Ó, hányan hitegetik magukat ezzel kimondva-kimondatlanul így gondolkodva, és nem látják, hogy betegek, hogy a bűn az ő életüket is pusztítja, és valamit kezdeni kellene már végre, mert magától nem képes meggyógyulni az ember a bűn okozta betegségből. Te hogy látod magad: szükséged van az Áldott Orvosra, vagy makkegészséges vagy és nincs semmi bűnöd?

A nap gondolata:

Szívünket neked adjuk Ó Urunk, és csak benned tud megnyugodni. (Augustine)

2011-07-28

Nem az egészségeseknek van szükségük orvosra, hanem a betegeknek. (Márk 2:17)

A Bibliát sok mindenhez hasonlították már. A közelmúltban azt olvastam valahol, hogy Isten Igéje olyan, mint egy gyógyszeres doboz: mindenféle bajra megvan benne az orvosság. Azonban nagyon nem mindegy, hogy kinek mit adunk oda belőle! Mert ha valaki alacsony vérnyomással küszködik, és mi odaadjuk neki a magas vérnyomást enyhítő gyógyszert, az végzetes lehet! Pedig gyógyszer mind a kettő, és nem a hatóanyagokban van a hiba – hanem mi nem csináltuk jól a dolgunkat! Az sem megoldás, hogy odalökjük a betegnek az egész gyógyszeres dobozt, mondván, ebben minden megvan, ami az egészséghez kell, csak higgy, imádkozz, és válogass közülük! És ha gyógyszermérgezést kap, legfeljebb megvonjuk a vállunkat, hogy valami bűn volt még az életében, nem is tért meg igazán, vagy visszahúzta a világ meg a Sátán együtt. Ahhoz, hogy a Bibliára, mint gyógyszeres dobozra tekintsünk, először is arra van szükségünk, hogy felismerjük: betegek vagyunk. Ennek meglátása pedig nem is olyan egyszerű feladat. Te hogy látod magad: szükséged van az Áldott Orvosra, vagy makkegészséges vagy és nincs semmi bűnöd?

A nap gondolata:

Tedd, amivel Isten megbízott, és engedd, hogy a többiről gondoskodjon Ő. (C.Hilt)

2011-07-27

Mert pontosan a megfelelő időben, amikor még erőtlenek voltunk, akkor halt meg Krisztus az istentelenekért. (Róm. 5:6)

Tanulj meg bízni Istenben azáltal, hogy kis dolgokban is engedelmeskedsz. Jézussal való mostani kapcsolatod alapján biztosan egyetértesz azzal, hogy Isten az univerzum legfőbb Ura, hatalma elég  bármely problémád megoldására, vagy bármely ellenséged legyőzésére, mert "Tőle, általa és érte van minden: övé a dicsőség mindörökké". (Róm. 11:36)

Ha ez igaz, akkor azzal kapcsolatos küzdelmeink, hogy tökéletesen bízzunk Istenben nem arról szólnak, hogy vajon Isten képes-e betartani ígéreteit vagy sem, hiszen nyilvánvaló, hogy igen. Inkább talán azért van bennünk ellenállás amikor Istenben kell bíznunk, mert abban nem vagyunk biztosak, hogy Isten úgy cselekszik majd, ahogy mi szeretnénk. Sokszor így gondolkozunk: "Igen, elhiszem hogy Isten ezt a problémát meg tudja oldani, de abban nem vagyok biztos, hogy úgy oldja meg, ahogy én szeretném".

De Isten türelmes, és megérti ezt a hozzáállást. Ő volt az, aki megtette az első lépést afelé, hogy kapcsolatot létesítsen velünk, és ennek a kapcsolatnak a szeretet és a bizalom az alapja. Csak gondolkodjunk el azon, hogy Ő nem várta meg, hogy elég megbízhatók legyünk ahhoz, hogy elfogadjuk az Ő szeretetét, és nem ragaszkodik ahhoz, hogy méltók legyünk arra, hogy ő értékes ajándékokat bízhasson ránk. (Róm. 5:6-8, angolból fordítva)

Még akkor is, amikor még gyengék voltunk, Jézus jött, hogy megmutassa nekünk a hazafelé vezető utat, és hogy bővölködő életet adjon nekünk. Az amikor még gyengék voltunk kifejezés azt is sugallja, hogy most viszont már van elég erőnk arra, hogy bővölködő életet éljük, és hogy kövessük Jézust a célig. Igen, van! Ez az erő azonban Jézus ereje, ami bennünk és rajtunk keresztül munkálkodik, és nem egy olyan erő, amit magunk szereztünk meg vagy fejlesztettünk ki.

Ha mi engedelmesek vagyunk Istennek még a kis dolgokban is, akkor "ott találjuk magunkat, ahol mindig is reméltük, hogy állhatunk majd - ott, ahol Isten kegyelme és dicsősége betölti a teret, és mi ott állunk magasan, kiáltva (Isten iránti) dicséretünket." (Róm. 5:2, angolból fordítva)

(Forrás: Napi remény)

A nap gondolata:

Két dolgot soha nem értünk meg egészen: a mindenséget, s önmagunkat. Minden tudománynak elérhető tárgya csak e kettő között fekszik, s éppen ez az ok, melyért a tudományban teljes megnyugvást nem találhatunk. (Eötvös József)

2011-07-26

Menjünk el az Úr házába! (Zsoltárok 122:1)

Sok embertársunk fenntartásokkal van a templomba járással kapcsolatban. Ritkán vagy egyáltalán nem teszik lábukat Isten házába. Pedig vallják, hogy hívő emberek. Na, jó: lehet, hogy csak vallásosnak tartják magukat. De akinek élő kapcsolata van az Úrral, annak ez nem lehet kérdés: ha egészsége engedi, elmegy a templomba Istent imádni, feltöltekezni és másokkal együtt erősödni a hitben. Kifogások azonban mindig vannak és lesznek arra nézve, hogy valaki miért nem jár települése keresztyén közösségébe. Az alábbi írás a kifogáskeresőket szeretné megszólítani:

Mi az oka annak, hogy nem jársz keresztyén közösségbe, gyülekezetbe/templomba?

Mielőtt válaszolnál, olvasd el a következőt: Tíz ok, ami miatt soha nem mosakszom!

1)    Gyerekkoromban kényszerítettek, hogy mosakodjam.

2)    Azok az emberek, akik mosakodnak, mind képmutatók: azt hiszik, hogy tisztábbak, mint bárki más.

3)    Olyan sok különféle szappan van - egyszerűen nem tudom eldönteni, melyik lenne a legjobb számomra.

4)    Régebben mosakodtam, de ráuntam, és felhagytam vele.

5)    Csak különleges alkalmakkor mosakszom, például karácsonykor és húsvétkor.

6)    Egyetlen barátom sem mosakszik.

7)    Majd elkezdek mosakodni, ha idősebb és piszkosabb leszek.

8)    Nincs időm a mosakodásra.

9)    A fürdőszoba sohasem elég meleg télen, és sohasem elég hűvös nyáron.

10)                         A szappangyárosok csak a pénzedre hajtanak!

Ugye érted ezeket a sorokat? Ne a kifogásokat keresd hát, hagyd abba a nyafogást is, mert az Úr Téged szeretne ott látni övéinek közösségében! Tedd félre a magyarázkodást, indulj, mert hív az Úr és meglátod felüdülés lesz testednek és lelkednek egyaránt, amit átélsz a hívek gyülekezetében! (Katona Béla)

Ha az ember élete nem egy üzenet, mit ér akkor bármiféle üzenet? (Szentgyörgyi Albert)

2011-07-25

Az Istentől nekem adott kegyelem szerint, mint bölcs építőmester, alapot vetettem, de más épít rá. Vigyázzon azonban mindenki, hogyan épít rá. Mert más alapot senki sem vethet a meglevőn kívül, amely a Jézus Krisztus.  Azt pedig, hogy ki mit épít erre az alapra: aranyat, ezüstöt, drágakövet, fát, szénát, szalmát; az a nap fogja világossá tenni, mivel tűzben jelenik meg, és akkor mindenkinek a munkája nyilvánvalóvá lesz; és hogy kinek mit ér a munkája, azt a tűz fogja kipróbálni.  (1Kor 3:10-13)

Földi életünkben sok mindent építünk, de a hogyan és miképpen nagyon hangsúlyos. A következő történet szeretne erre rámutatni:

Az idős ács egy szép napon úgy döntött, ideje nyugdíjba vonulnia. Főnökének elmondta, hogy bár hiányozni fog a kereset, amit a munkájáért kapott, mégis otthagyja a házépítést, mert többre értékeli a szabadidőt, amit az évtizedek során nem tölthetett családjával.

- Valahogy majd csak elleszek – mondta.

A főnök nagyon sajnálta, hogy elveszíti legjobb ácsmesterét, és arra kérte őt, hogy utoljára segítsen még neki felépíteni egy házat.

Az ácsmester ráállt, de nem telt el sok idő és máris látni lehetett, hogy az utolsó házba a szívét már nem tette bele. Az elvégzett munka hanyag volt, a felhasznált anyagok minősége silány. Szomorú befejezése volt ez az egyébként kiváló és elkötelezett ácsmester szakmai életének.

A ház átadására megjelent a főnök is, magával hozta a ház kulcsait, és átadta azokat az ácsmesternek.

- Ez a Te házad - mondta - Ezt én adom ajándékba.

Az ácsmester meg volt döbbenve. Milyen kár..... Ha tudta volna, hogy a saját házát építi, egész másképp dolgozott volna.

Így van ez mindannyiunkkal. Építgetjük életünket nap-nap után, de sokszor nem éppen a lehető legjobbat adjuk ki magunkból. És aztán rádöbbenünk, hogy magunknak kell majd abban a házban laknunk, amit építettünk, ha újra kezdhetnénk, egészen más életet építenénk.

De már nincs visszaút, Te is építőmester vagy, Te is nap mint nap kalapácsot fogsz a kezedbe, hogy szöget verj a falba, léceket illesztesz egymáshoz, falakat húzol fel.

„Az élet egy csináld magad vállalkozás!” Ahogy ma állsz a dolgokhoz, és ahogy döntesz, az szabja meg, hogy holnap hogyan élsz majd.

Annyiban más a véleményem a történet tanulságát illetően, hogy az élet nem csináld magad vállalkozás, hanem építs az Úrra és építkezz az Úrral vállalkozás. Ha így teszel, akkor nem fogsz a történetbeli ácshoz hasonlóan szólni: Milyen kár…! Ha tudtam volna…! Te már tudod: az Úr hűséget és engedelmességet vár tőled minden munkádban, az áldást pedig megadja hozzá! (Katona Béla)

A nap gondolata:

Bármit akarsz mondani, mielőtt másnak mondanád, előbb mondd magadnak. (Seneca)

2011-07-24

Ó, mily szép és mily gyönyörűséges, ha a testvérek egyetértésben élnek! (Zsoltárok 133:1)

Egyedül vagy együtt boldogulunk jobban? Elég, ha én jó vagyok valamiben, vagy nem árt, ha másokkal közösségben egymás erényei által is épülhetünk? Ezekre a kérdésekre is válaszol a következő történet:

Miután a tudósok kidolgozták az IQ tesztet, világszerte elkezdtek felméréseket végezni, hogy ki hogyan teljesít. A tesztet elvégezték gyerekeken, felnőtteken, szegényeken, gazdagokon, városiakon, vidékieken, stb. Volt olyan eset, amikor kifejezetten annak érdekében töltették ki a tesztet, hogy majd az összegzésnél megállapítsák, hogy a különböző embercsoportok hogyan teljesítenek.

Amikor egy már-már kihalófélben lévő szűk indiáncsoportra került a sor, különös dolog történt. Ahogy kézhez kapták a tesztet, elkezdték egymást közt megbeszélni. Ekkor a felügyelő azonnal közbelépett:
- A tesztet nem szabad egymással megbeszélni és senki nem segíthet a másiknak. Mindenki csak magára számíthat! - harsogta fennhangon.
Erre az indiánok nagyon dühösek lettek, és az egyikőjük felkiáltott:
- Nem az a fontos, hogy én vagyok az okosabb vagy a testvérem! Csak az számít, hogy együtt mire vagyunk képesek!

Természetesen fontosak az egyéni képességek, de milyen jó lenne, ha megtanulnánk együtt munkálkodni és egy irányba húzni közösségeink szekerét. A fenti történet szereplői nagyszerű példát adtak számunkra erre nézve. Ha sikerülne minél inkább így gondolkodni, akkor több békesség, szeretet jellemezné közösségeinket, legyen szó akár családunkról, gyülekezetünkről, munkatársi csapatunkról vagy éppen településünk egészéről. Az önző, csak önmagunkban gondolkodás helyett áldásos lenne önzetlen egymásért élésben gondolkodni… (Katona Béla)

A nap gondolata:

Ha gyorsan akarsz haladni, menj egyedül. Ha messze akarsz jutni, menj a többiekkel.

2011-07-23

Mert ahogyan a test egy, bár sok tagja van, de a test valamennyi tagja, noha sokan vannak, mégis egy test, ugyanúgy a Krisztus is. (1Kor 12:12)

Az élet csapatmunka. A családod élete csapatmunka. A gyülekezetedé nem különben. Mindenkinek meg vannak a feladatai. Ám olykor egymásra várunk. A fogjuk meg és vigyétek mentalitás uralkodik el rajtunk. Ez pedig nem jó. Szolgáljon tanulságunkra a következő történet:

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer négy ember. Név szerint: Mindenki, Valaki, Bárki és Senki. Egy szép napon szóltak Mindenkinek, hogy akadt egy fontos munka, amit sürgősen meg kell csinálni. Mindenki biztos volt benne, hogy Valaki megcsinálja. Bárki megcsinálhatta volna, de Senki nem csinálta meg. Valaki nagyon megdühödött emiatt, mivel ez Mindenki dolga lett volna. Mindenki úgy gondolta, hogy Bárki megcsinálhatná és Senki nem vette észre, hogy Mindenki kerüli a munkát. Végül Valaki lett az, akit Mindenki okolt, amiért Senki sem csinálta meg azt, amit Bárki megtehetett volna.

Amit rád bízott az Úr, az elől ne menekülj, azzal kapcsolatban ne azt várd, hogy majd más megoldja, hanem mutass jó példát és ezáltal is dicsőítsd az Urat és szolgálj embertársaidnak! (Katona Béla)

A nap gondolata:

Minden uralkodó hatalom akkor legerősebb, mikor legigazabb és akkor legállandóbb, mikor legirgalmasabb! (Bessenyei György)

2011-07-22

Bocsássatok meg egymásnak, ha valakinek panasza volna valaki ellen: ahogyan az Úr is megbocsátott nektek, úgy tegyetek ti is. (Kolossé 3:13)

Hányszor vétkezünk egymás ellen földi életünkben és hányszor vétkeznek ellenünk? Csak Isten tudja. De tudunk-e bocsánatot kérni és megbocsátani? Bűn, bűnvallás (megbánás és bocsánatkérés), megbocsátás, ez az a folyamat, amelyen keresztül kell menjen az ember. Továbbá sok esetben az igazi bűnbánatot a megváltozott élet is kell, hogy kövesse. Van, aki nehezen, s van, aki nagyon könnyen tud bocsánatot kérni, azonban ez utóbbi is lehet veszélyes, mert, ha nincs benne az igazi bűnbánat, annak felismerése, hogy vétkeztem, akkor mit sem ér a dolog. Bocsánat, bár nem tudom miért! Hallottam már ilyen bocsánatkérést is. Te mit gondolnál, ha valaki ezt mondaná neked, noha te tudod, hogy tényleg megbántott az illető? Kimondta a bocsánatkérő szót, de meg nem bánt semmit. Így nem fog változni semmi sem. Te bocsáss meg az ellened vétkezőnek, de szeretettel figyelmeztesd, hogy ne maradjon minden a régiben, nézzen magába. Jézus mit is mondott a házasságtörő nőnek? Nem azt, hogy megbocsátok, és eredj, vétkezz tovább! Hanem azt, hogy eredj el, és többé ne vétkezz! Jézus soha nem volt bűnpártoló, ma sem az! Légy gyors a megbocsátásra, de segíts a másiknak szembenézni önmagával és bűneivel is! (Katona Béla)

A nap gondolata:

A bűn nem akkor a legveszedelmesebb, amikor nyíltan és bátran szembeszegül az erénnyel, hanem mikor erénynek álcázza magát és megfertőzi a felismerő-érzékedet. (Weöres Sándor)

2011-07-21

Bocsássatok meg egymásnak, ha valakinek panasza volna valaki ellen: ahogyan az Úr is megbocsátott nektek, úgy tegyetek ti is. (Kolossé 3:13)

Úrvacsorás istentiszteleteinken a záró intelmek között szereplő ige ez. Mégis sokan sokszor évekig hordoznak sebeket lelkükben, mert képtelenek a megbocsátásra. Nem is bocsátok meg, az a megoldás, ha meghal az illető! – ilyen véleményt is hallottam már. Megdöbbentő szavak. Vajon, ha meghal az, akire haragszunk, akkor megoldódik a probléma? Nem lesz még nagyobb teher az elmulasztott kölcsönös megbocsátás? A következő vers legyen segítségünkre ebben a kérdésben:

Gyulai Pál: Tanács:

Kiket szeretsz s akik szeretnek / Ha bántanak, ha megsebeznek; / Ne haragudj’ rájok sokáig! / De öntsd ki szíved’, s ha letörléd / A fájdalom kicsordult könnyét: / Bocsáss meg! hidd, enyhedre válik.
Oh egymást hányszor félreértjük, / Szeretteinket hányszor sértjük, / Bár szívünk épen nem akarja. / Mi is talán vérzünk a sebben, / Nekünk is fáj, még élesebben, / De büszkeségünk be nem vallja.
Ne légy te büszke, légy őszinte, / Híved legott azzá lesz szinte, / Oszlik gyanú, megenyhül bánat; / Oly váratlan jöhet halálunk, / S ha egymástól haraggal válunk, / A sírnál késő a bocsánat!"

Vizsgáld felül emberi kapcsolataidat! Ne halogasd sokáig a megbocsátást, nehogy késő legyen, mert akkor fog fájni igazán! (Katona Béla)

A nap gondolata:

Senki sem ismeri önmagát, mielőtt próbára nem tétetett.
(Franz Werfel)

2011-07-20

"Én sem ítéllek el téged, menj el, és mostantól fogva többé ne vétkezz!" Ján.8,11

A kegyelem célja, hogy megigazítsa a bűnöst - "menj el, és mostantól fogva többé ne vétkezz". De a kegyelem soha nem igazolja a bűnt, tehát nem arról van szó, hogy "minden  meg van bocsátva, maradj olyan, amilyen vagy." Más szóval, az Úr kegyelme nem az, hogy "kiszabadítalak a börtönből, neked semmit nem kell tenned".

A kegyelem ingyen van, de Jézus véres árat fizetett, hogy felajánlhassa nekünk: "Most pedig Krisztus Jézusban ti, akik egykor távol voltatok, közel kerültetek a Krisztus vére által." Ef.2,13

A kegyelemet ingyen kapjuk, de azért, hogy Jézussal együtt járjunk a kegyelemben,  nekünk is árat kell fizetnünk, ha csatlakozunk Jézushoz, "Mert az ő alkotása vagyunk, akiket Krisztus Jézusban jó cselekedetekre teremtett, amelyeket előre elkészített Isten, hogy azok szerint éljünk." (angolból fordítva: ha csatlakozunk Jézushoz "a munkában, amit ő végez, a jó munkában, amit ő elkészített nekünk, hogy elvégezzünk, a munkában, amit legjobb, ha már most is végzünk.") Ef.2,10 Jézus megmentette a halálra ítélt asszonyt, akit házasságtörésen kaptak, de volt elvárása is az asszony felé. Azt akarta, hogy az élete azonnal megváltozzon. Ha az asszony visszatért volna a régi életéhez, azzal kigúnyolta volna azt a kegyelmet, amit Jézus aznap felajánlott neki. Ő ma is azt akarja, hogy változzon meg az életünk, az Ő elvárása velünk szemben  ma is ugyanaz: "Menj el, és mostantól fogva többé ne vétkezz."

(Forrás: Napi remény)

A nap gondolata:

Egyedül abban lehetünk biztosak, hogyha a holnap keresztet fog hozni, Ő, aki küldi, meg tudja, és meg is fogja adni a kegyelmet az elhordozására. (Ryle püspök)

2011-07-19

„…idejében megtermi gyümölcsét” /Zsolt 1,3/

Nem vagyok mezőgazdász, de tudom: a gyümölcstermésnek sok feltétele van. Megfelelő táptalaj, elegendő csapadék és többek között a mezőgazdasági kalendáriumnak megfelelő időponthoz igazodó munkálatok. Hiába szeretnék én áprilisban gyönyörű tulipánokat a kertembe, ha csak márciusban jut eszembe elültetni a hagymákat. Lehet, hogy valami satnya kis levelet még hajt, de virágban pompázni biztosan nem fog.

Nem egy – a templomot széles ívben elkerülő  - embertől hallottam már azt a magyarázatot (magyarázkodást), hogy majd, ha eljön az ideje, majd akkor foglalkozik a hittel, a vallással. Most ugye ott a sok munka, meg a családdal is lenni kell ugye, de ha nyugdíjas lesz, akkor majd ő is ráér „ilyenekkel” foglalkozni. Vagyis olyan a hit fontossága, mint egy Pató Pál úr-féle legyintés: „Ej, ráérünk arra még!”. 

Ha idejében szeretnéd érezni a Lélek gyümölcseinek áldását, a magad és a környezeted életében, akkor ne „majd-ok-ban” gondolkodj. Nem biztos, hogy Isten kalendáriumában annyi nyugdíjas esztendő szerepel a nevünk mellett, amennyivel mi számolni szeretnénk… (Gyallai Henrietta)

A nap gondolata:

Higgy nekem: nem bölcs dolog így gondolkodni: majd másképpen fogok élni. A másnap mindig már késő – élj ma! (Martialis)

2011-07-18

Olyan lesz, mint a folyóvíz mellé ültetett fa, amely idejében megtermi gyümölcsét, és nem hervad el a lombja. (Zsolt 1,3)

Ha ennek az igének a képére, a folyóvíz mellé ültetett fára gondolok, akkor mindig a biztos életben maradás, a megtartatás, a viharokban is rendíthetetlenül álló élet fogalmai jelennek meg bennem.

Megmaradásról, kitartásról, ezáltal pedig megtartatásról üzen tehát az ige, amivel kapcsolatban hadd meséljem el két televíziós élményemet a közelmúltból.

Az egyik témája egy ma sikeres magyar pop-együttes egyik dalszövege kapcsán készített interjú volt. A dal címe ennyi: „Nem hiszek”, és refrénként elhangzik pl., hogy „nem hiszek a gyűrű aranyában; nem hiszek a szavak igazában… nem hiszek az otthon melegében, nem hiszek Apáink erejében…” Az énekes pedig elmondta, hogy ez dal egy generációs reflexió bizonyos társadalmi jelenségekre, a mai magyar fiatalság lelkületét kivetítve. És valóban nagy igazságot fogalmaz meg. Elég körbenézni fiataljaink körében, hogy mennyire nem hisznek, nem tudnak megmaradni semmiben. Ha nem tetszik az iskola, megyek másikba. Ha nézeteltérés adódik egy kapcsolatban, akár egy házasságban, lépek másikba, keresek mást, jobbat. Ha a munkahelyen kellemetlenség ért, majd keresek másik helyet. Ha az egyházamban nem tetszik valami, kipróbálok másik vallást. Megmaradni, kitartani bármiben – nem tartozik ma az erősségek közé…  A szabad választások korát éljük mindenben, csak mintha kellő bölcsességünk nem lenne a választások szabadságához.

A másik példa szintén egy interjú volt: 107 esztendős bácsit köszöntöttek születésnapja alkalmából, és neki is feltették az ilyenkor természetesen adódó kérdést: mi segített ezen a hosszú életúton megmaradni? A néhány szavas válaszban pedig ott rejlett a szívet melengető válasz: a hit segített megmaradni. Próbákhoz, háborúkhoz, szegénységhez – a hitben talált erőt a túléléshez.

A két példa összekapcsolása talán nem is igényel magyarázatot. Adott egy sokat próbált generáció hitvallása, és adott mellette egy nihilista nemzedék lelki gyökértelensége. Vezessük oda szeretteinket az élő vízhez, a megváltó Krisztus szeretetéhez, hogy ők is megtapasztalhassák az életviharokban való megtartatás csodáját! (Gyallai Henrietta)

A nap gondolata:

A te fádról unokáid szedik le az almát. (Vergilius)

2011-07-17

Olyan lesz, mint a folyóvíz mellé ültetett fa, amely idejében megtermi gyümölcsét, és nem hervad el a lombja. (Zsolt 1,3)

Csodálatos és nagyon gazdag jelentéssel bír a fának szimbóluma minden nép irodalmában. Gondoljunk csak bele, hány meg hány mesében, ősi mondában jelenik meg a fa: egyrészt az örök nyugalmat, az állandóságot jelképezve. Másrészt pedig – mint a magyar mesék sok példájában, az égig érő fáról szóló történetekben – ott rejlik az a jelentés is, hogy ezek a tekintélyt parancsoló élőlények mintha összekötnék az eget és a földet: ágaikkal, lombjukkal az ég felé nyújtózkodnak, a szem elől láthatatlan gyökérzetükkel pedig mélyen a földbe kapaszkodnak. Érdemes elgondolkodni rajta, hogy ez a szép jelkép a Biblia első és utolsó könyvében egyaránt megjelenik, az örökélet ígéretének szimbólumaként!

A boldog, az áldott élet titkát is ezzel a jelképpel mutatja be a zsoltáros. Az Istennel való szüntelen kapcsolatunknak olyannak kell lennie, mint az életrevaló fa gyökérzetének, amely képes akár egy ház alapzatát is tönkre tenni, csak hogy csapadékhoz, tápanyaghoz jusson, s ezáltal életben maradjon. Olyan szilárdan kell belegyökereznünk az Isten kegyelmébe, hogy a legaszályosabb időkben is legyen honnan táplálkoznunk.

Mert aszályos idői, szárazságtól küzdelmes napjai a hívő embernek is vannak! S nem mindegy, hogy ilyen bajokban, próbákban megtaláljuk-e az utat az élet vizét mindannyiunknak kínáló Istenhez! Vagy erős gyökérzet hiányában elsorvad a hitünk, s ezáltal egész életünk? (Gyallai Henrietta)

A nap gondolata:

Tévedni emberi dolog, de a tévedésben megmaradni: esztelenség. (Seneca)

2011-07-16

Boldog ember az, aki … az ő törvényéről elmélkedik éjjel-nappal. (Zsolt 1,2)

Mindannyiunknak szoktak időnként megrögzött gondolatai lenni. Amik szinte befészkelik magukat az agyunkba, éjjel és a nappal csak ezzel tudunk foglalkozni, még éjszakáinkon is csak ezeken agyalva forgolódunk álmatlanul.

A zsoltáros azt mondja, Isten Igéjének is ilyen megrögzött gondolatként kellene jelen lennie az elménkben. Hogy soha egy pillanatra se veszítsük szem elől az ő akaratát, mielőtt szólnánk, mielőtt cselekednénk. Áldott életű az az ember, aki mindenben keresi, és mindenben meg is találja Isten jelenlétét! Aki a tavaszi rügyfakadásban ugyanúgy meglátja Isten kegyelmét, ahogyan a maga életének örömeiben és próbáiban egyaránt meg tud maradni a kiválasztottság hitében. Mert aki képes a természet, vagy akár a történelem menetében is meglátni az isteni rendet, az a maga életére tekintve is bizonyos: Teremtőm az én életemnek is szép rendet szánt!

Álmatlan éjszakáid vannak? Aggodalmak helyett elmélkedj te is az ő törvényéről, hogy vajon te miként tudnál még szebben belesimulni az ő akaratának rendjébe! (Gyallai Henrietta)

A nap gondolata:

A lélek számára felüdülés a természet szemlélése. (Cicero)

2011-07-15

Boldog ember az, aki …. az Úr törvényében gyönyörködik… (Zsolt 1,2)

Az első zsoltár egyértelműen megadja a boldog – vagyis áldott élet legfontosabb titkát. Úgy is mondhatjuk, hogy lefekteti az alapot, a fundamentumot, amire majd építeni lehet. Ez pedig így hangzik: a boldog ember elsőrenden az Úr törvényében gyönyörködik. Minden más csak ezután jöhet, ebből kiindulva lehet majd fejlődést, építést várni, de az első, hogy gyönyörködjünk az Úr törvényében!

Mi egészen más sorrend szerint éljük ezt meg: előbb várjuk a jócselekedeteket, s csak aztán kérdezünk rá a törvényhez való viszonyra. Másként fogalmazva: mi először moralizálunk a hitéletben, s csak aztán jön fontosság tekintetében a törvény szerepe. Egy egyszerű példával hadd ábrázoljam ezt a fajta gondolkodást: hitoktatóként nem egyszer döbbentem meg bizonyos szülők elvárásait hallgatva a hitoktatással kapcsolatban. Vannak szülők, akik azt várják, hogy a hittanórákon megtanítsuk „jól, szépen, becsületesen” élni a gyerekeket, de úgy, hogy közben a Bibliát csak érintőlegesen ismertessük; a feltámadásról szó se essék; imádkozni pedig aztán egyáltalán ne tanítsuk a gyereket, mert az finoman fogalmazva is butaság. Vagyis: már a gyermeki hit szintjén megjelenik, hogy sokan csak egyfajta erkölcsös életben látják a hit lényegét, míg az Istennel való kapcsolat, a törvény ismerete csak mellékes, akár mellőzhető is. Pedig a hit nem lecsupaszított moralizálás, hanem elsőként az Úrral való szüntelen kapcsolat, amelyben a fundamentum az ő akarata; ez keretbe foglalva a törvényben; s aztán születhetnek gyümölcsök! (Gyallai Henrietta)

A nap gondolata:

Gonosz ember az, aki elfogadja a jótéteményt, de viszonozni képtelen. (Plautus)

2011-07-14

Boldog ember az, aki nem jár a bűnösök tanácsa szerint, nem áll a vétkesek útjára, és nem ül a csúfolódók székére… (Zsolt 1,1)

Egy kedves kis történetet hadd osszak meg a testvérekkel:

„A nyuszinak és a teknősnek minél hamarabb oda kellene érniük egy bizonyos célhoz. A kettejük között lévő különbségből adódóan nehezen haladnak. A nyuszi szaladna, de a teknős csak lassan cammog utána. A nyuszi próbálja folyamatosan nyüstölni a teknőst, hogy szedje már a lábát, de a cammogó teknős egyre csak azt mondja:

- Te, nyuszi, milyen jó, hogy ilyen lassan haladunk!

A nyuszi végül már kissé idegesen visszakérdez:

- Ugyan, miért lenne jó?! Hát így nem érünk oda soha! 

Mire jön a csendes válasz a teknőstől:

-         Hát, mert nem jó irányba megyünk…”

Míg célba nem érünk, földi életünk végéig bármikor megláthatjuk mi is, hogy talán egész eddigi életünk nem jó irányba haladt. Isten kegyelmes, minden bűnös útról visszafordulhatunk, mindig a szerető Atya bocsánatával és örömével fogad bennünket. Ha csak egy dologban, ha csak érintőlegesen léptünk rá a bűnösök tanácsa szerint a széles útra – akkor is. Ha már több dologban is a vétkesek szavára figyeltünk, ha meg-megálltunk Istennek nem tetsző utakon is – akkor is. Ha már maradásunk is volt az atyai háztól távol, miként a tékozló ifjú megtelepedett a disznók vályúja mellett – akkor is.

Milyen jó, hogy a kegyelmi idő csak lassan pereg az életünkben! Ma még nem késő elgondolkodnod: jó irányba rohansz? Vagy egy csendes szó talán téged is próbál visszafordítani…?  (Gyallai Henrietta)

A nap gondolata:

Jobb visszalépni, mint a rosszul kezdett dolgot folytatni. (Binder)

2011-07-13

…Jézus pedig lehajolt… (János 8:6)

Emlékszel az asszonyra, „akit házasságtörésen értek”? A farizeusok azért hajoltak le, hogy köveket vegyenek fel, Jézus azért hajolt le, hogy az asszonyt felemelje. Te melyik csoportba tartozol? Nem lehetsz személyválogató abban, hogy kinek segítesz. Vannak, akik azt gondolják, hogy csak azoknak kell segítenünk, akik ugyanúgy hívők, mint mi. Nem! „…karoljátok fel az erőtleneket, legyetek türelmesek mindenkihez” (1Thesszalonika 5:14). Van egy történet egy srácról, aki gödörbe esett, és nem tudott kijönni. Arra jött egy szubjektív ember, és ezt mondta: „Igazán együtt érzek veled ott lenn”. Egy objektív személyiség is arra jött, és azt mondta: „Nos, végül is logikus, hogy valaki leesik oda”. A farizeus ezt mondta: „Csak a rossz emberek esnek gödörbe”. Egy törvényeskedő keresztyén így szólt: „Megérdemled a gödröt”. A realista ezt mondta: „Nos, ez egy gödör”. Egy geológus azt mondta a srácnak, hogy elemezze a kőzeteket odalenn. Egy adóellenőr megkérdezte, hogy kifizette-e a gödörre vonatkozó adókat. Egy önsajnálatban leledző ember megjegyezte: „Ez mind semmi az én gödrömhöz képest!”. Az optimista ezt mondta: „Lehetne rosszabb is”. A pesszimista ezt mondta: „Lesz ez még rosszabb is”. Jézus pedig, amikor meglátta a srácot a gödörben, lehajolt, kézen fogta, és kiemelte a gödörből.

Felfigyeltél már arra, hogyan fejezi be Jézus az irgalmas samaritánusról szóló híres példázatát? „Menj el, te is hasonlóképpen cselekedj!” (Lukács 10:37). Hatalmadban áll, hogy hatást gyakorolj a körülötted lévők életére. A biztatásod meghatározhatja valakinek a napját, hetét vagy akár az egész életét, és új utat mutathat. Persze nehéz bátorítani az embereket, ha nem tudod, hogy mire van szükségük. Ezért tanulmányozd az embereket! Tanuld meg, hogy mi motiválja őket, tudd, hogy mi emeli fel őket!

(Forrás: www.maiige.hu)

A nap gondolata:

Az erénynek olyannak kell lennie az emberben, mint a drágakőnek, amely minden körülmények közt megőrzi természetes szépségét. (Marcus Aurelius)

2011-07-12

Akkor az Úr ezt mondta Káinnak: Hol van Ábel, a testvéred? Káin ezt felelte: nem tudom! Talán őrzője vagyok én a testvéremnek? (1Móz 4:9)

IGEN!  Őrzői vagyunk egymásnak, hiszen Jézus Krisztusban mindannyian testvérek vagyunk, az Atya gyermekei. Felelősek vagyunk egymásért, és ezt nagyon elfelejtettük mostanság. Ma már mindenki megy a maga útján, és legjobb esetben kinevetjük, vagy megmosolyogjuk egymást az utcán. Nem ismerjük, ki lakik az utcánkban, nem hogy azt tudnánk, miben van szüksége. A mai világ szemével nézve még talán megbotránkoztató is lehet, ha odamegyünk a másikhoz azzal, hogy segíteni akarunk neki. Rögtön arra gondolunk, hogy hogyan fizetjük vissza, vajon milyen hátsó szándékkal jön elénk a másik ilyenkor. Pedig ennek nem így kellene lennie! Jézus mindenkin segített akit elé vittek, nem kérdezte mennyit kap érte. Hívő keresztyén embereken a sor, hogy elkezdjék az ADÁST és valóban őrzői legyenek a másiknak, mert az Úr ezt várja tőlünk. Ha pedig környezetünk meglátja, hogy így is lehet élni, talán lassan ez a magányos világ, ahol az emberek bezárt ajtók mögött vannak millió szám egyedül felismeri, hogy még sincsen olyan egyedül.

(Zámbori Zita)

A nap gondolata:

Az emberek napról napra többet tudnak a világról, s egyre kevesebbet magukról. (Anthony de Mello)

2011-07-11

Boldogok, akiket az igazságért üldöznek, mert övék a mennyek országa. (Máté 5:10)

És megérkeztünk. A végéhez. A boldogmondások végéhez. Amikor valaki támadja a Biblia isteni voltát, és annak igazságtartamát, a „templomosdit”, meg az egész hit-kérdést, akkor csak egyen gondolkozzon el: az amúgy is szegény tanítványok semmit sem gazdagodtak az evangélium hirdetéséből, nem éltek jobban, és még csak nyugalmuk sem volt. Pedig gazdagságért, jólétért, nyugalomért mindenre képes az ember, ha csalás lett volna az egész, egy kiagyalt történet, nem valószínű, hogy ezrek és milliók vállalják a szenvedést. Ők mégis kitartottak és vérüket hullatták az igazságért, a bőségesebb mennyei jutalomért. Azért a legnemesebb másik dimenzióért, amitől sajátos ez a küldetés.

És ha fájni kell, akkor, fáj, ha sírni kell, akkor sír, ha halni kell, akkor meghal… de lelkébe van égetve a legnagyobb küldetés és boldogságforrás, az Isten akaratának szolgálata.

Becsüljük meg Urunk igyekezetét, hogy minden alkalmat megragad arra, hogy észrevegyük Őt, ha örömben, akkor úgy, ha bánatban, akkor úgy, ha pedig üldöztetésben, akkor úgy tartsunk ki mellette, mert jutalmunk még bőségesebb lesz a mennyekben. (Lovász Krisztián)

A nap gondolata:

Az emberek valóban értelmetlenül cselekszenek. Azokkal a szabadságokkal, melyek az övék, nem élnek; s olyat követelnek, ami nem övék... (Kierkegaard)

2011-07-10

Boldogok, akiket az igazságért üldöznek, mert övék a mennyek országa. (Máté 5:10)

„Boldogok, akiket az igazságért üldöznek…”

Mi, magyarok ezt még nem tanultuk meg? Akiknek léte az elmúlt ezer évben egy hatalmas golgota-járás volt? Nem érezzük át, hogy ha nem tanulunk elődeink hitéből, akkor végleg elbukunk? Legalább a mi történelmünk tanítson, hogy soha nem győzött és nem is fog győzni olyan igazság, amelynek nem voltak vértanúi. Azt is mondhatnám, hogy amin nincs ott legalább egy csepp vér, az nem is igazság. Az teszi ugyanis az ügyet jó üggyé, hogy emberek készségesen vállalnak szenvedést, talán még halált is érte. (Lovász Krisztián)

A nap gondolata:

Az akadály az a rémisztő dolog, amelyet akkor látunk, ha levesszük szemünket a célról. (Henry Ford)

2011-07-09

Boldogok, akiket az igazságért üldöznek, mert övék a mennyek országa. (Máté 5:10)

 „Örüljetek…” Van értelme, jutalma, mégpedig bőséges a mennyekben. Mert jó lenne már elrugaszkodni attól a sok kifogás- és nyafogás rendszertől, ami az életet pusztán csak egy egysíkú, egydimenziós létként értelmezi. „A dolgozok, pénzt kapok, jól élek. Az adok, hogy adjanak, és haladok, majd pedig egyszer meghalok egysíkú felfogás, életellenes!”

Jó lenne, ha a teljes átértékelés irányába indulnánk el. Jó lenne észrevenni, hogy az emberi élet egy magasabb rendű akaratnak van alárendelve, amely a javunkat akarja. Amelyik akarat még azt is eldöntötte, hogy vér fog hullni, mégpedig, hogy megnyíljon az emberek látása, és világossá legyen ez a mennyei dimenzió, az igazság. Jézus ezért jött közénk. És szenvedésével állított példát az emberiség elé, és mi elénk is.

Így válik világossá előttünk, hogy csak egy hely van, ahol könnyeket elsírni, vért hullatni és lelket kilehelni a legméltóságosabb: ez pedig a Golgota! Innen hangzik fel a leghitelesebben, hogy „Boldogok, akiket az igazságért üldöznek…” (Lovász Krisztián)

A nap gondolata:

Jobb, ha felkészülten hiába várjuk a lehetőséget, mint ha a lehetőség készületlenül talál. (Whitney Young)

2011-07-08

Boldogok, akiket az igazságért üldöznek, mert övék a mennyek országa. (Máté 5:10)

Az igazságért való üldözése nem a jézusi korból származó sajátosság. Az ószövetségi időkben sem díjazták ezt. Hány próféta élete került veszélybe, hányan akartak más irányba menni, mert már-már meghasonlottak önmagukkal, hiszen nem valami gonosztett, hanem az Isten akaratának teljesítése volt a „bűnük”. Egy sajátos küldetés, ahol a Küldő és az üzenet mindenek felett áll.

Ebben áll egyébként a nyolcadik boldogmondás felfoghatatlansága a mi számunkra is: nem a megérdemelt büntetésünket szenvedjük, hanem az Isten, a világ kormányzójának akaratába való belesimulásunkért. Ezen a ponton újra életbe lép a méltatlankodás, hogy ha létezik a Jóisten, meg igaz a „Jó tett helyébe jót várj” mesés ígéret, akkor miért kell nekünk szenvednünk? Miért bántanak? És mit tegyek ellene? Hogyan védekezzek?

Bosszúval, duzzogással, mazochizmussal, önsajnálattal válaszoljak ezekre? Jézus szól most közbe. Még mielőtt elragadtatnánk magunkat, elcsendesít, és megnyugtat. (Lovász Krisztián)

A nap gondolata:

Akár azt hiszed, képes vagy rá, akár azt, hogy nem, igazad lesz. (Henry Ford)

2011-07-07

Boldogok, akiket az igazságért üldöznek, mert övék a mennyek országa. (Máté 5:10)

Csiha Kálmán püspök életrajzi írásában ez olvasható:

A barakk hátánál kőrakás. Vasárnap. Nem dolgozunk. Ide húzódtunk el mi magyarok istentiszteletet tartani. Lazán szétszórva ülünk, mintha csak beszélgetnénk, az istentisztelet tilos. Isten eszembe juttat mindig egy új Igét vagy bibliai történetet. Bejön a szögesdrótok mögé, hogy velünk találkozzék. Úrvacsorát is veszünk. Ötgrammnyi marmaládénkat félretesszük, kicsi vízzel összekeverve. Kicsit zavaros lesz, valami erjedésen megy át. Ez a bor. Kenyerünk a 25 deka napi fejadag (mikor dolgozunk, annyi járna), vagy ha nem, a lapos hideg málé. Most úrvacsorát veszünk újkenyérre. A lelkünk megtisztul és könnyű lesz. Meztelenre vetkőztethetnek, mindent átkutathatnak, halálra éheztethetnek: de Krisztust nem lehet elvenni tőlünk és bennünket sem Tőle. A templomozás napi békességével megyünk vissza a barakkba. Eszembe jut a II. Helvét Hitvallás meghagyása: az istentiszteletek megtartassanak.

És nem is kell annyira megerőltetni magunkat, hiszen naponta halljuk, hogy az arab világban, és Észak-Koreában micsoda hajtóvadászat folyik a keresztyének ellen. Erről az indulatról hallottunk Efézusból és Macedóniában is, amikor „az Úr útja miatt” nem kicsi zavargás támadt, és Pálékat merénylet fenyegeti. De ez a folyamat később sem állt meg az őrült Néró császár halálával, nem ért véget a 21. század beköszöntével. Folyik. Folyamatosan.

Kérdésünk, miért? Ártottam én, vagy mi, vagy ők valakinek is? Mert ugyanis két egymással szembenálló értékrend kibékíthetetlen feszültsége nyilvánul meg az üldözésben.

Gyengeségünk, gyarlóságunk, mi váltja ki ezeket? Nem gyengeség, nem is gyarlóság. A válasz egyszerű: „énmiattam”. Vagyis, Jézusért, az igazságért. Azért a hatalmas kontrasztért, ami az ég és a föld, a szent és a profán, a tiszta és a tisztátalan között van! (Lovász Krisztián)

A nap gondolata:

Aki azt mondja, képtelenség, legalább ne zavarja azt, aki képes rá! (ismeretlen)

2011-07-06

Boldogok a szelídek… (Máté 5:5)

A szelídség szó hallatán gyakran a gyengeségre asszociálunk, és beleesünk abba a kísértésbe, hogy egy gyámoltalan, együgyű „nyúlbélát” értünk rajta. Semmi sem áll távolabb a valóságtól! Jézus azt mondta: „Boldogok a szelídek, mert ők öröklik a földet” (Máté 5:5). Figyeld meg: a szelídek nem erőlködnek, nem manipulálnak, nem versengenek, mint mások, mégis ők örökölnek mindent. Amikor valamit örökölsz, nem kell megküzdened érte, egyszerűen csak megkapod, mert szeretnek, értékesnek tartanak, mert a családhoz tartozol. A szelídség a szeretetből születik. Nem hajlandó elhamarkodottan ítélkezni, nem hivatkozik nagy nevekre, és nem erőlteti rá módszereit senkire, mert nem kell semmit sem bizonyítania. A szelídséget aggasztja, ha a szervezet, a költségvetés vagy a vállalat arculata fontosabbá válik, mint azok az emberek, akiknek szolgálatára elhívattunk; szomorú, ha az időbeosztásunkban nem marad hely arra, hogy megálljunk, és törődjünk a kicsinyekkel, az idősekkel, a betegekkel vagy a szenvedőkkel.

A szelídség olyan erény, melyet nehéz megtalálnunk egy olyan társadalomban, mely az erőt és a keménységet csodálja. A világ arra bátorít minket, hogy intézzük el a dolgokat, intézzük el időben, akkor is, ha közben eltaposunk másokat. A siker, az elért eredmények és a termelékenység számít, de milyen áron? Ilyen légkörben nincs helye a szelídségnek.

Pál Isten egyik „erőműve” volt, mégis ezt írja: „…olyan szelíden léptünk fel közöttetek, mint ahogyan az anya dajkálja gyermekeit” (2Thesszalonika 2:7). A szelíd ember óvatosan lép, figyelmesen hallgat, gondosan megfigyel, tisztelettel és érzéssel kezel. A szelíd ember tudja, hogy az igazi növekedéshez táplálásra és nem erőltetésre van szükség. Tehát öltsük fel magunkra a szelídséget, mert a mi kemény, hajlíthatatlan világunkban a szelídség élő emlékeztetője Isten jelenlétének.

(Forrás: www.maiige.hu)

A nap gondolata:

Napi négy ölelés kell a túléléshez, nyolc a szinten maradáshoz és tizenkettő a gyarapodáshoz. (Virginia Satir)

2011-07-05

Boldogok, akiket az igazságért üldöznek, mert övék a mennyek országa. (Máté 5:10)

          A hetedik boldogmondáshoz szervesen kapcsolódik a mai, a nyolcadik. Ugyanis bármilyen elszántan állunk a magunk helyén, a béketeremtés mellett, mindig vannak olyanok, akik nem akarnak békében élni velünk. Csúfolódások, lenézések, gyalázások, és üldöztetések megannyi jele naponta fertőzi ezt a világot, és környezetünket is. Fel kell ismerni, hogy ezek az életidegen jelenségek nem új keletűek, nem magyar specialitások, hanem már több ezer év óta, világszinten szedik az áldozataikat.

         Hány lelki testvérünk, honfitársunk, ezáltal hány család ment már eddig is tönkre abba, hogy nem akartak békében élni velük? És hányan tartanak ebbe az irányba most? Mert az üldözés ma is folyik…

         Évről-évre, február 25-én tartjuk mi, magyarok a kommunista áldozatok emléknapját. Emlékezünk a nyomtalanul eltűntekre, a „malenkij robotra” szállítottakra, emlékezünk az itthon – finoman szólva - hátrányosan megkülönböztetettekre, a földönfutóvá váltakra, a pusztába kitelepítettekre, hitüket vállalókra, akik senkit se bántottak, csak békében akartak élni. Emlékezünk, és közben bennünk ég a kérdés, vajon mi, mit tettünk volna az ő helyükben? Mert bizony nem mindenki állta ki a kérdezz-felelek, életre-halálra menő, kegyetlen játékát, és nem azért, mert meghalt… (Lovász Krisztián)

A nap gondolata:

Lehet, hogy csak egy ember vagy ezen a világon, de valakinek te jelented magát a világot. (Gabriel García Márquez)

2011-07-04

Boldogok, akik békét teremtenek, mert ők Isten fiainak neveztetnek. (Máté 5:9)

 Honnan indultunk el? Csak még azt tessék megmondani, hogy is kell azt a „békésdit” játszani?! Jézus válaszol nekünk. Békésdit művelni csak Istennel lehet! Zárszóként pedig álljon itt, XVI. Benedek pápa egyik könyvében olvasható gondolat: „Manapság nagyon is világosan látjuk, hogy ahol Isten az ember látókörén kívül kerül, ott a béke is összeomlik, és az erőszak eddig nem sejtett kegyetlenkedéssel kerekedik felül.”/Názáreti 84./

Tudjátok miért idéztem ezt? Azért, hogy Istenünk adja nekünk, hogy a világban, hazánkban, és különösen is városunkban minél többen jussanak el RAJTUNK keresztül eme Ige felszabadító igazságára! (Lovász Krisztián)

A nap gondolata:

A barátság megsokszorozza az örömet, és felezi a bánatot. (Thomas Fuller)

2011-07-03

Boldogok, akik békét teremtenek, mert ők Isten fiainak neveztetnek. (Máté 5:9)

         Ismerjük Jézus ezen szavait is: Békességet hagyok nektek: az én békességemet adom nektek; de nem úgy adom nektek, ahogy a világ adja. /János 14,27/

         Tehát a békességteremtés, a békésdi, isteni mű, kiengesztelődést jelent, aminek a forrása Isten. Pál, Krisztus váltságművéről ezért írja: …békességet szerzett a keresztfán kiontott vére által. /Kolossé 1,20/ Ez azt jelenti, hogy nem fegyver, nem papír, nem tárgyalás nyújt alapot a békességhez, hanem Krisztus keresztje. És itt is fájdalmas út vezetett a békességhez. De Jézus ezért jött! Ézsaiás évszázadokkal korábban azt írja Róla, hogy …így fogják nevezni…Békesség Fejedelme /9,5/ Ő hozza el a világba és Ő hozza el az emberi szívekbe a békességet, amit addig nem, vagy alig, mára pedig Nélküle egyáltalán nem ismer világ. De mit is tett Jézus azzal, hogy eljött közénk? Mit jelent Nála az, hogy békesség? Az ószövetségi kifejezésre találunk a „salom”-ra. Ami azt az állapotot jelenti, amikor minden a maga helyén van. Ez a békesség! Ezt hozta el Jézus! Mindent és mindenkit a maga helyére tesz. Ez persze nem mindig, sőt gyakran fájdalmas…. (Lovász Krisztián)

A nap gondolata:

´Tudtad, hogy léteznek lelki fertőzések? A legsúlyosabbak közül az egyik a ´Mi lesz, ha´, a másik pedig a ´Bárcsak´ gondolatokkal függ össze. Ezek a gondolatok ikertestvérek, hasonlítanak egymásra, de nem ugyanazok. A ´Mi lesz, ha´ a jövőbe néz, és aggódik. A ´Bárcsak´ a múltba tekint vissza, és panaszkodik a miatt, amit Isten adott. Az első következménye az aggodalom, a másodiké pedig a harag.´ (Linda Dillow)