2013-08-31

A jó cselekvésében pedig ne fáradjunk el... (Galata 6:9)

James Watt húsz év alatt fejlesztette ki a gőzgépet. William Harvey nyolc évig dolgozott azon, hogy bebizonyítsa a vérkeringést, és még huszonöt évébe telt, míg meg tudta erről győzni az akkori orvostársadalmat. Sokan alábecsüljük azt, mennyi időráfordítás kell ahhoz, hogy valamilyen maradandó értéket hozzunk létre. Hajlandónak kell lennünk arra, hogy a dolgok árát ilyen értelemben is megfizessük. A rövidebb utak keresése a türelmetlenség és a gyenge önfegyelem jele. Minden nagy áttörés titka az, hogy végigcsináljuk a dolgokat. Albert Gray mondta: „Minden siker közös nevezője az, hogy szokásunkká tesszük, hogy elvégzünk olyan dolgokat, amiket a kudarcot vallók nem szeretnek csinálni.” Ha azt veszed észre magadon, hogy folyton megadod magad az éppen aktuális hangulatodnak, meg kell változtatnod a hozzáállásodat! Fel kell állítanod mércéket, amelyek alapján elszámoltatható vagy. Semmi más nem tanít meg úgy a helyes pályán maradni, mint ha el kell szenvedned annak következményeit, hogy valamilyen kitűzött célhoz nem tartottad magad. Amint az új mércéket felállítottad, kezdj el azok szerint cselekedni, nem a hangulataid szerint; ez segít jó irányba haladni. Az önfegyelem olyan tulajdonság, amit csak gyakorlással lehet elsajátítani. A sikeres emberek megtanulták, hogy azt is meg kell tenni, amihez nincs kedvünk csak úgy magától. Hajlandók elviselni a kényelmetlenséget, nem hagyják, hogy figyelmük elterelődjön, szembenéznek a kétségekkel, és mindennek ellenére megteszik, amit kell. R. H. Macy, a Macy’s áruházlánc alapítója, kudarcot vallott öt különböző foglalkozásban – először bálnavadász volt, majd kiskereskedő, aztán aranybányász, tőzsdeügynök, később ingatlanügynök – mielőtt rátalált arra, amiben sikert ért el. Amikor megkérdezték tőle, mi tartotta meg a sorozatos kudarcokban és a kudarcok után is, így válaszolt: „céltudatosság és kitartás.” Ez különbözteti meg azokat, akik elérnek valamit azoktól, akik csupán álmodoznak. Ezért írta Pál: „A jó cselekvésében pedig ne fáradjunk el, mert a maga idejében aratunk majd, ha meg nem lankadunk.” (Forrás: www.maiige.hu)

A nap gondolata:

 Azt mondják, hogy fényt hintek szerteszét

-Én olyan sötétnek tudom magam.-

Azt mondják, köszöntésem: békesség.

-S be nyugtalan vagyok, be nyugtalan!-

Azt mondják, dalom ír és enyhülés,

És több mint szépség: jó cselekedet.

-Bennem dúl a magamra-ismerés,

s meakulpázva verem a mellemet.-

Azt mondja, aki találkozik velem,

Hogy tőlem kapott ajándékot.

-S én tehetetlen, sajgó kínnal érzem,

Hogy mindenkinek adósa vagyok.-

Ó Barátaim, ha egy FÉNYSUGÁR

Lelketekig hullt, át lelkemen:

Nem az enyém az a fény, csak bennem jár,

Istennek köszönjétek, - ne nekem.

(Reményik Sándor)

2013-08-30

A maradék, megtér. (Ézs 10:21)

Ésaiás próféta számára annyira fontos volt a maradék képe, hogy saját fiát is így nevezte el, Seár-Jásúb, a maradék megtér. Tehát nem mindenki fog hinni, nem a tömegek viszik tovább Isten üzenetét, nem a sokaságban van az erő, hanem a megtérő maradékban.

Ha megnézzük az egyháztörténetet, ott is mintha egymásba csúsztatott tölcséreket látnánk. egyszer kitágul, aztán összeszűkül Isten üzenetének a folyama. A sok ember elhagyja az igaz utat és kevesen viszik tovább, majd ezek a kevesek megint sokan lesznek. Mindegy. A lényeg az, hogy továbbmegy az üzenet, mert a maradék mindig megmarad.

Ma, amikor a mennyiség bűvöletében élünk, én is, mindannyian millió lényegtelen dologgal foglalkozunk. Elintéznivalóink vannak, tárgyaink vannak, ügyeink ezrei vesznek körül, érdemesebb elgondolkodnunk a maradék képén. Ahogyan régen a kovászból mindig lecsíptek és abból sütötték a következő kenyeret, úgy viszi tovább Isten az Ő akaratát. A mi dolgunk csak annyi, hogy hűségesek maradjunk. Ezt a hűséget adja meg nekünk a Szentlélek! (Fekete Ágnes)

A nap gondolata:

 Az igazi megtérést éppúgy nem lehet eltitkolni, mint ahogy a fényt a sötét szobában nem lehet elrejteni. (Spurgeon)

2013-08-29

A maradék, megtér. (Ézs 10:21)

A Bibliában egészen másként olvashatunk a számokról, mint ahogyan ma beszélünk a számosságról. Ma szinte magától értetődő, hogy megszámolunk valamit. Statisztikákat gyártunk, és ezek alapján értelmezzük a világot. Népet számlálunk, taglétszámot jelentünk, pénzt számolunk, és ez így rendben is van. Dávid király még súlyos büntetést kapott azért, mert saját seregét megszámolta. A bibliai értékítélet szerint ezzel azt fejezte ki, hogy a saját erejében bízik és nem Istenben. Ma nem is értjük, mi a gond azzal, hogy valaki számol. Még a szó is kifejezi, ha számolok, felelős vagyok, számolok a jövővel is. De valóban veszedelmes a mennyiség bűvölete. Úgy járhatunk, mint a gazdag ifjú, akinek mindene megvolt, és azért ment el Jézushoz, mert mégis valami hiányt érzett. Kiderült, hogy a sok nem elég. Jézus nem is tett mást, mint visszatükrözte érzéseit. Igen, tele van az életed. Csurig vagy jó dolgokkal, de emiatt nem fér bele az életedbe semmi más, mint mennyiség.

Sajnos az egyházat is sokszor így láthatjuk. Jól mennének a dolgok, csak még egy kis festés kell, egy hitoktató, egy szép kert, egy új intézmény és akkor előrébb megy az egyház szekere. Pedig valójában az egyházban sokszor épp a fogyatkozás az előrevivő erő. Nem az a dolgunk, mint egy pékségnél, hogy egyre jobban növeljük a kínálatot. A maradék tud megtérni csupán. (Fekete Ágnes)

A nap gondolata:

Sokan úgy gondolják, hogy a megtérés arra való, hogy megtisztítsa őket, mint ahogy megtisztítanak egy ruhát, és ha megtértek, nincs más hátra, minthogy ott lógjanak az Úr ruhatárában, amelynek ajtaja szorosan be van zárva, hogy többé por ne érje őket. Azt a ruhát, amely nincs többé használatban, megrágja a moly. (Becker)

2013-08-28

Most azért ha engedelmesen hallgattok szavamra, és megtartjátok szövetségemet, akkor ti lesztek az én tulajdonom valamennyi nép közül, bár enyém az egész föld. (2 Mózes 19:5)

Isten kiválaszt a népek, az emberek közül. A feltétel az engedelmesség törvényének betartása. Ma is képes Isten betölteni ezt az ígéretét akár egy nemzet életében, akár az egyes ember jövőjét tekintve. Ez a mi vigasztalásunk, ha az országunk jelenlegi helyzetét nézzük. Isten hívja, figyelmezteti a magyar népet: járj az én utamon és akkor kisegítelek a válságodból. Örvendetes, hogy már az ország első vezető embere szájából hallunk ilyen törekvéseket: nyíltan megvallja, hogy a keresztyénség eszméjének követésével érhetünk csak el eredményeket, ha van hitünk, hegyeket mozdíthatunk el, amelyek utunkba állnak. Kérdés: szeretnénk-e Isten tulajdon népe lenni? Nem kell mást tenni, csak követni Jézus Krisztus útmutatásait: előttünk áll gyermekeink hitbeli nevelésének lehetősége az iskolákban kormányrendelettel, szabadon gyakorolhatjuk hitünket, az új alkotmányunk is támaszkodik Isten áldására. (Horváth Csaba)

A nap gondolata:

Az engedelmesség Isten gyermekeinek életfeladata. (Zeller)

2013-08-27

Krisztusban élek

... az ember nem a törvény cselekedetei alapján igazul meg, hanem a Krisztus Jézusba vetett hit által. (Gal 2:16).... többé tehát nem én élek, hanem Krisztus él bennem. (Gal 2:20)

A törvény Isten parancsolatainak dokumentum gyűjteménye. Ennek ismerete igen fontos, mert ez tartja mederben az élet folyását. Nem véletlenül adta Ő a különböző törvényeket: természeti, társadalmi, hit és erkölcsi, amelyek mind javunkra vannak, ha helyesen élünk vele. Viszont ezeknek maradéktalan megvalósulása az életünkben nem ad megigazulást, nem jogosít fel az örök életre. Tulajdonképpen nem is tudjuk betartani, egyedül Jézus Krisztus volt az, aki eleget tett a törvény előírásainak, mert bűntelen volt. Aki hisz benne, azt rajta keresztül nézi Isten és csak így válhatok igazzá Ő előtte, vagyis az Ő tanításai lesznek meghatározók az életemben, azaz én benne élek Ő pedig énbennem. Ez a Krisztustól függő élet tesz alkalmassá arra, hogy magamat háttérbe szorítva, de a szükséges pillanatban előtérbe helyezve eszköz lehessek Isten kezében. Tudjuk, hogy Isten nagyon sokszor erőtlen embereket használ fel céljai elérése érdekében. Kérdés, akarok-e ilyen lenni, hogy engem akkor vessen be a harcba, amikor Ő jónak látja. Ehhez kell az alázat, a folyamatos igei táplálkozás, a Krisztusban való életvitel. A hűséges hívő embereket így áldja meg Urunk, akik szüntelen dicsérik Őt és hálákat adnak mindenekért. (Horváth Csaba)

A nap gondolata:

Jézus csak teljesen megüresített szívekben tud uralkodni. (Tersteegen)

2013-08-26

Szent élet

Törekedjetek mindenki iránt a békességre és a szent életre, amely nélkül senki sem látja meg az Urat. (Zsid 12:14)

Földi életünk célja, hogy az Urat meglássuk saját szemünkkel és az örök életet elnyerjük. Mindezeknek feltételei is vannak, még pedig a békességes szent élet. Pál apostol biztat erre, maga is azt mondja, hogy még nem érte el ezt a célt, de törekszik rá. Nekünk is így kell cselekedni, nem szabad feladni, nekifeszülve törekedni kell a békesség keresésére. Amennyire rajtunk múlik, legyünk minden emberrel békességben. Ez nem azt jelenti, hogy elnyerjük ezt az idilli állapotot, de megpróbáljuk elérni. Ezért nem szabad restnek, lemondónak lenni. Reménykednünk kell, ez éltessen bennünket. Vigyázzunk, nehogy úgy járjunk, mint Ézsau, aki nem is kereste a megszentelt élet útját, megvetette az áldást a pillanatnyi élvezetért – egy tál lencséért – adta oda az elsőszülöttségi jogát, ami testi-lelki gazdagságot hozott volna neki. Későn kapott észbe, hiábavaló volt a keserves sírás. Meg ne vessük a felkínált kegyelmet, hanem törekedjünk annak elérésére. Az igyekvő, szorgalmas embert szereti Isten, a jutalma bőséges lesz. Nyitott szemmel kell járnunk, akik már elnyertük a szent életet, a gyengéket segítenünk kell, fel kell emelnünk a lankadt kezeket. Csak úgy lehetünk mi is boldogok igazán, ha másokat is hozzásegítünk ehhez. Isten áldja meg a közösségi életünket, amikor Ő hozzá irányítjuk testvéreinket. (Horváth Csaba)

A nap gondolata:

Ha szeretetednek tüze kialvóban van, emeld fel tekintetedet a legszeretettebbre, legméltóbbra és legtökéletesebbre, Akire nem nézhetsz anélkül, hogy Őt mindenekfelett ne szeresd. (Tersteegen)

2013-08-25

Az együtt érző Jézus

Amikor az Úr meglátta az asszonyt, megszánta és így szólt hozzá: Ne sírj! (Lk 7:13)

Isten azért küldte el Fiát közénk, hogy vigasztalást hozzon, emberré lett, hogy együtt érezzen velünk, kísértéseinkben segítségünkre legyen. Mindenkin könyörült, akit hozzá vittek, testi – lelki gyógyításban részesítette. Sőt meglátta azokat is, akik mellette mentek el, de segítségre szorultak. Még az előle elbúvó, fára mászó Zákeust is lehívja rejtekhelyéről és üdvösségben részesíti. Így látja meg a halottas menetet is, a sírástól elgyötört édesanyát, aki fiát készül eltemetni. Látja Jézus a bajban levőt és megszánja. A legnagyobb csodát teszi vele a körülötte levő sokaság ámulatára: feltámasztja az ifjút és ő felül, beszél, átadja az anyjának. Jézus ma is köztünk él, észrevesz bennünket, ismeri gondjainkat-bajainkat és kész segíteni. Mert Ő irgalmas és könyörületes.  Megszólít és nyugalmat ad a mi lelkünknek, felemel elhagyatottságunkból, kiemel az anyagi vergődésünkből.  Hogyan?  Hit által. Ha naponta elébe visszük semmit sem kételkedve problémáinkat, akkor Ő megoldást ad, ahogy mi elképzelni sem tudjuk. Hiszen Övé minden a világon, az arany és az ezüst, az Ő kezében van mindenki, nála nélkül semmit sem tudunk cselekedni. De Ő nem erőszakos, azt akarja, hogy önként adjuk oda az életünket és akkor csodákat tapasztalhatunk meg. Semmit nem kell nekünk adni, csak a hitünket, ahogy egyik ének vers mondja: „jövök semmit sem hozva, keresztedbe fogózva...”  és akkor mindent megkapunk tőle, amire szükségünk van, mert Ő együtt érző és a legjobbat akarja nekünk. (Horváth Csaba)

A nap gondolata:

 Jézus nemcsak azért született, hogy láthassuk: milyeneknek kellene lennünk, hanem, hogy segítsen rajtunk, tehetetleneken. (Victor János)

2013-08-24

Nem éri meg?!

(Olvasandó igeszakasz: ApCsel 16:16-40)

Amikor látták urai, hogy odalett az, amiből hasznot reméltek, megragadva Pált és Szilászt, a hatóság elé, a főtérre hurcolták őket.  Azután az elöljárók elé vezették őket, és ezt mondták: „Ezek az emberek felforgatták városunkat. (ApCsel 16:19-20)

Nem mindenkinek éri meg Krisztus követőjévé, Isten gyermekévé válni. Vannak, akik jobban szeretik a sötétséget, mert ott tudnak igazán munkálkodni. Ahogyan ebben a történetben olvassuk, a jövendő mondó lélektől megszállott leány gazdái nem örültek annak, hogy megszabadult e leány az ördögi megszállottságból Jézus Krisztus által. Nekik abból volt hasznuk, hogy megszállottként jósolt az embereknek, akik ezért busás összegeket fizettek. Amikor azonban „elszállt” ez a képessége le kellett mondaniuk a bevételről. Ezért nem örültek a Szentlélek jelenlétének és munkájának. Sokan vannak ezzel így ma is. Ők nem akarnak szabadulni bűneikből, mert jól megélnek belőle. Nem érdekli őket más emberek élete, helyzete, csupán az, hogy megéljenek a gyengébbekből. Számukra nem örömüzenet a bűnből való megváltás. Ezek az emberek üdvözülni sem akarnak, hisz nem törődnek azzal, ha az éjjel elkérik a lelküket (lsd. Lk 12:13-21)

Azonban a történet folytatásában van valaki más, aki az öngyilkosságból menekül meg az Örömhírt meghallva. A börtönőr meghallva a hívást nem csak erre az életre, hanem a mennyei életre is igent mondott. Üdvössége lett. Neki megérte!

Neked mi éri meg? Tudsz mondani egy NEM-et a bűneidre és egy IGEN-t Istennek? (Veres Péter)

A nap gondolata:

 Utolsó szavát intézi Isten mindnyájunkhoz a Fiú által. Több mondanivalója nincs. És ahogy mi a Fiút fogadjuk, attól függ az egész jövőnk. (Victor János)

2013-08-23

Lábam előtt mécses a te igéd… (Zsolt 119:105)

A Bibliáról egy ismeretlen szerző ezt írta:

„Benne van Isten értelme, az ember állapota, az üdvösség útja, a bűnösök sorsa, a hívők boldogsága. Irányt mutató fény, tápláló étel és igazi vigasztalás. Utazóknak térkép, pilótáknak iránytű, katonáknak fegyver, sportolóknak versenystratégia. Hihetetlen gazdagság bányája és valódi öröm forrása. Tanításai szentek, szabályai érvényesek, történetei igazak, döntései megingathatatlanok. Fő témája Krisztus, fő célja a te javad, vége pedig Isten dicsősége. Olvasd, hogy bölcs légy, hidd, hogy biztonságban légy, gyakorold, hogy lelkileg egészséges légy! Olvasd lassan, olvasd gyakran, olvasd imádsággal! Engedd, hogy megtöltse emlékezetedet, uralja szívedet, irányítsa lépteidet! Egész életedre kaptad, nyitva fog állni a végső ítéletkor, és örökre emlékezetben marad. Olvasása a legnagyobb felelősség, jutalmazza a kemény munkát, megítéli azokat, akik szent tartalmát lekicsinylik vagy gúnyolják.”

Szerinted ezek igaz gondolatok? S ha igen, akkor így is kezeled a Bibliát? Kérlek, vizsgáld át bibliaolvasási gyakorlatodat, és ha szükséges, változtass!

A nap gondolata:

Sok ember az Isten adta lelki eledelnek – az Igének csak az illatával él, és éhen hal mellette. (Victor János)

2013-08-22

…hogy irgalmat nyerjünk, és kegyelmet találjunk, amikor segítségre van szükségünk. (Zsidók 4:16)

Nem számít, hogy mennyire vagy érett lelkileg, a kísértést sosem fogod kinőni. Ha egyik fronton legyőzöd, egy másikon fog támadni. Sőt, minél közelebb kerülsz Istenhez, a sátán annál erősebben fog próbálkozni. Pál ezt így magyarázza: „Mert a test kívánsága a Lélek ellen tör, a Léleké pedig a test ellen, ezek viaskodnak egymással…” (Galata 5:17). Mi hát a megoldás? Íme, két mód arra, hogyan győzheted le a kísértést. Először: Légy őszinte ezzel kapcsolatban! Kérdezd meg magadtól: „Mikor ér a legtöbb kísértés?” Általában akkor vagyunk a legsebezhetőbbek, amikor nagy a nyomás rajtunk, amikor fájdalom ért, haragszunk, aggódunk, magányosak vagyunk, unatkozunk, fáradtak vagyunk, vagy valami nagy siker vagy lelki magasság után. Tanuld meg felismerni a mintát! „A becsületes emberek útja kikerüli a veszélyt, életét tartja meg, aki útjára vigyáz.” (Példabeszédek 16:17). Másodszor: Kérd Isten segítségét! „Hívj segítségül engem a nyomorúság idején! Én megszabadítlak…” (Zsoltárok 50:15). Miért nem hívjuk hát Istent gyakrabban? Mert időnként egyszerűen csak meg akarjuk tenni, amit meg akarunk tenni – igaz? Vagy azért nem, mert szégyelljük magunkat amiatt, hogy újra meg újra megadjuk magunkat ugyanannak a kísértésnek. Ne csüggedj – Isten nem mond le rólad! Igéje azt mondja: „Járuljunk tehát bizalommal a kegyelem trónusához, hogy irgalmat nyerjünk, és kegyelmet találjunk, amikor segítségre van szükségünk” (Zsidók 4:16). Ha a nap minden órájában Istenhez kell kiáltanod segítségért, Ő ott lesz számodra! Ahogy a fa gyökerei minden viharral erősebbek lesznek, te is erősebb leszel, minden alkalommal, amikor ellenállsz a kísértésnek. (Forrás: www.maiige.hu)

A nap gondolata:

A kísértések, amikor találkozunk velük olyanok, mint az oroszlán, mely ordított Sámsonra, de ha legyőzzük őket, a legközelebbi találkozáson mézet találunk bennük. (John Bunyan)

2013-08-21

Boldog az az ember, akinek az ÚR nem rója fel bűnét, és nincs lelkében álnokság. (Zsoltárok 32:2)

            A boldog élet titka, ha Isten velünk való terveit valósítjuk meg. Ha tudjuk, hogy mire rendelte az életünket és annak megfelelően is éljük azt. Egyik énekünkben szoktuk énekelni: Csak Tőle várom igaz boldogságom, s meg is találom…(275.dics.) Ezt kívánom mindnyájunknak: ezt az Úrral való szoros kapcsolatban megtalált tartós boldogságot, mely nem csupán földi életünkre van kihatással, hanem az örökkévalóságra is, melyre Urunk mindenkit hív és vár, de amelyben csak a Jézus által kínált bűnbocsánatot és örök életet elfogadóknak lesz része. Higgy az Úr Jézusban és légy a tartós boldogságot ismerők között! Akik pedig még nem ismerik, azoknak mondd el a titkot…

A nap gondolata:

Ha az Isten igazságos volna, akkor mindnyájan elvesznénk, de Isten kegyelmes is.

2013-08-20

Boldog az az ember, akinek az ÚR nem rója fel bűnét, és nincs lelkében álnokság. (Zsoltárok 32:2)

Mi a tartós boldogság titka? Az Istennel való szoros kapcsolat. Ha pedig ez megvan, akkor fokozottan érzékenyek leszünk a bűnre és meg tudjuk látni, meg tudjuk bánni és bocsánatot kérhetünk és kaphatunk az Úrtól. Ennek boldogságát tapasztalta meg Dávid király, e zsoltárnak szerzője. Isten kedve szerint való férfi volt ő, ahogyan a Biblia írja róla. De ez nem jelent bűntelenséget. Sőt, megdöbbentő bűneiről is beszámol a Biblia, ám ezeket nemcsak elkövette, hanem meg is bánta, Isten elé vitte őszinte könyörgésben. S megtapasztalta mekkora áldás Isten bűnbocsánatát elfogadva, lelkileg megtisztulva élni. Szánj rá egy kis időt: olvasd el ezt a zsoltárt teljes egészében. Nagyon tanulságos. Szól a bűn okozta gyötrelemről is. Ezt olvassuk a zsoltárban: Míg hallgattam, kiszáradtak csontjaim, egész nap jajgatnom kellett. Mert éjjel-nappal rám nehezedett kezed, erőm ellankadt. Megvallottam neked vétkemet, bűnömet nem takargattam. Elhatároztam, hogy bevallom hűtlenségemet az ÚRnak, és te megbocsátottad bűnömet, amit vétettem. Vagyis keresztülment azon a folyamaton, ami a bűn elkövetésétől annak takargatásán át gyötörte, ahogyan rátelepedett és lelkét nehézzé tette, majd eljutott az őszinte bűnvallásig és a bűnbocsánat elfogadásáig is… A mi utunk is ez…

A nap gondolata:

Istennek terminusai vannak, ha azokat nem is jelenti ki mindig. Kegyelem, amikor megmondja, hogy még negyven nap és eljön a pusztulás, de kegyelem az is, amikor csak annyit mond: Ma, ha az Ő szavát halljátok, meg ne keményítsétek a ti szíveteket.

2013-08-19

Boldog az az ember, akinek az ÚR nem rója fel bűnét, és nincs lelkében álnokság. (Zsoltárok 32:2)

Amikor azt mondja Jézus, hogy boldogok, akiknek szívük tiszta, mert ők az Istent meglátják, akkor ebben a mondatában vegyük észre, hogy a szívünk, melyet beszennyez a bűn, nem önmagától fog megtisztulni, hanem külső segítségre van szükség. Mindnyájunk bűntől szennyezett szíve Jézus Krisztus vére által tisztul meg.

Persze, ha egymást bántjuk meg bármivel, akkor nemcsak Istentől, hanem egymástól is bocsánatot kell kérnünk. Hamis gondolat ugyanis az, amit egyik ismerősömtől hallottam többször is: Majd leimádkozzuk! – mondta olyankor, amikor tudatosan megbántott valakit. Ez azért téves hozzáállás, mert nem leimádkozni kell bűneinket lélektelenül, hanem őszintén megbánni és bocsánatot kérni.

A nap gondolata:

 A legnagyobb vereség a világon, megszokni a rosszat. (Ravasz László)

2013-08-18

Boldog az az ember, akinek az ÚR nem rója fel bűnét, és nincs lelkében álnokság. (Zsoltárok 32:2)

Jöjjön végre Igénk igazi örömüzenete: Isten rendezte a bűn problematikáját, megoldotta a bűn kérdését. Még pedig megnyugtatóan, és mindenkire érvényes módon, Fiának, Jézus Krisztusnak szenvedése és kereszthalála által. Ezt vagy elfogadjuk, vagy elutasítjuk. Az előbbi hit által történik, az utóbbi téves emberi gondolkodás következménye.

            Az egyik ismert és népszerű előadó azt énekli egyik dalában: minden bűnöd úgyis elfedi a feledés. Ezt hiszik sokan és így élnek. De nem így van. Emberileg lehet, hogy a feledés homályába vész sok minden, de Isten előtt ez nem így működik. Mert Ő velünk ellentétben egyáltalán nem feledékeny. Ha így van, akkor mi a megoldás? Meglátni, megbánni, megvallani bűneinket és elfogadni Isten bocsánatát.

A nap gondolata:

Nem akarok rágondolni – ez a halála minden bűnnek. (Fosdick)

2013-08-17

Boldog az az ember, akinek az ÚR nem rója fel bűnét, és nincs lelkében álnokság. (Zsoltárok 32:2)

            Tavaly a Gyülekezeti Olvasókör egyik alkalmán Sükös Pál: A keskeny úton című könyvét elemeztük. A könyv egy lelkész megtérését, egy gyülekezet lelki ébredését tárja elénk. Ebben a könyvben van egy érdekes, izgalmas rész, amikor is az adott gyülekezet egyik presbiteréről, aki malmot üzemeltetett kiderül, hogy kettős könyvelést folytatott. Felírta egy noteszbe, hogy kit, mennyivel csapott be… Egy vita során a gyülekezet hívő gondnoka beledobta az égő kályhába ezt az általa megtalált bizonyítékot, majd azt mondta: ezek a bűnök attól, hogy most a notesz elég a kályhában még Isten előtt nincsenek kiegyenlítve. S tényleg így van: attól, hogy valamire nincs emberi bizonyíték, attól még Isten tud róla. Nemcsak nagyobb, hanem kisebb, vagy kisebbnek tűnő bűnökről egyaránt. Az Úr mindenről tud és számon is fogja kérni tőlünk. Elszámolással tartozunk neki egész életünket illetően. Elrendeltetett, hogy az emberek egyszer meghaljanak, azután pedig ítélet következik – mondja a Biblia. S ha így nézzük az életünket, már pedig így kellene nézni, akkor mindnyájan bűnösök, vagyis kegyelemre szorultak vagyunk…

A nap gondolata:

A tőr először egy kicsinyke rést üt át a testen, hogy azután halálos szúrással járja át. (Servier)

2013-08-16

Boldog az az ember, akinek az ÚR nem rója fel bűnét, és nincs lelkében álnokság. (Zsoltárok 32:2)

            Isten mindent tud rólunk. Hogyan is szoktuk énekelni? Ha a világ nem tudná is számos bűnömet, Teelőled elrejtenem semmit sem lehet… (345.dics. 2. verse) Isten elől egyetlen bűnünket sem lehet elrejteni. Pedig olykor megpróbáljuk. Nem látta azt senki – nyugtatja magát, a lelkiismeretét sok ember akár még egy égbekiáltó bűnt elkövetve is. S milyen találó ez a szó: égbekiáltó. A bűneink az égig jutnak, egészen pontosan Istenig. Emlékezzünk arra, hogy Jónás könyve hogyan kezdődik: Isten szól Jónáshoz és azt mondja neki: Indulj, menj Ninivébe, a nagy városba, és prédikálj ott, mert feljutott hozzám gonoszságának híre! Feljutott hozzám gonoszságának híre, mondja Isten Ninive városának lakóiról. S bizony ugyanígy feljut Hozzá valamennyiünk valamennyi bűne. Akkor is, ha ez nem tetszik nekünk. Ezért kell komolyan venni az életünket, és felelősségteljesen élni napról napra. Persze nem tudunk tökéletesek lenni, de az Úrra való ráhangolódás segít a Neki tetsző engedelmes életfolytatásra…

A nap gondolata:

Felejtsd el bűneidet, de csak azokat, melyeket Isten is elfelejtett.

2013-08-15

Boldog az az ember, akinek az ÚR nem rója fel bűnét, és nincs lelkében álnokság. (Zsoltárok 32:2)

A bűn céltévesztés. De mi a cél? – adódik a jogos kérdés. Az emberi élet célja nem más, mint az, hogy Istennel szoros kapcsolatban, közösségben éljünk, Rá figyelve, az Ő vezetésének engedve éljük meg mindennapjainkat. Benne higgyünk, szeretetét tapasztalva azt másoknak is átadjuk, és embertársainknak bizonyságot tegyünk az Úrral való kapcsolatunkról. Cél az örök élet. Csakhogy a bennünk munkálkodó bűn az Úrtól való elszakadásra ösztönöz bennünket. Sőt, igazából nem is kell ösztönözzön, mert úgy születünk e világra, hogy Istenről semmit sem tudunk, vagyis lélekben nagyon távol vagyunk Tőle. Isten nélkül a szabadság, az önállóság, az önmegvalósítás vágya él bennünk. Sőt, olykor már az Urat ismerve is átjár bennünket az előbbi vágyak közül az egyik, vagy akár mindegyik. Nyilván más-más intenzitással. Éppen úgy, mint a bibliai leírás szerint a tékozló fiút…

Isten pedig megengedi, hogy nélküle éljünk, hogy Neki hátat fordítsunk, de ez valójában nem jó nekünk. Nem okoz tartós boldogságot az Úr nélküli élet. Akkor sem, ha a tékozló fiúhoz hasonlóan sok pénze van valakinek. Hiszen mit ér az embernek, ha az egész világot megnyeri, lelkében pedig kárt vall? – teszi fel a kérdést Jézus. Ugyanis nem visszük magunkkal a halálba a pénzünket. Még azok sem, akik mellé odateszik a koporsóba… 

A nap gondolata:

 A bűnnek csak addig van életereje, míg titkoljuk, de elveszti erejét, mihelyst a napvilágra hozzuk.

2013-08-14

Boldog az az ember, akinek az ÚR nem rója fel bűnét, és nincs lelkében álnokság. (Zsoltárok 32:2)

Nézzük meg, hogy Isten milyen konkrét üzenettel keres bennünket a boldogság kapcsán. Igénk azt mondja: Boldog az az ember, akinek az ÚR nem rója fel bűnét, és nincs lelkében álnokság. Mit állít ezzel a zsoltáros? Azt, hogy boldog a bűnbocsánatot nyert ember. De miért lenne boldog? – kérdezhetjük. Nos, azért, mert akinek a bűnei nincsenek megbocsátva Isten által, az még hordozza, cipeli a lelkében, míg, aki már elmondhatja magáról, hogy Neki Isten minden bűnét megbocsátotta, az lelkileg megtisztulva, bűnterheket nem cipelve, azok alatt nem roskadozva élheti az életét.

            Hogy ezt egy kicsit jobban értsük, fontos tudnunk, hogy mi a bűn. Igaz, sokan hiszik, hogy ők nem bűnösök. Pedig minden ember az. Isten előtt. A bűn tehát engedetlenség Isten iránt, céltévesztés az Úr velünk való terveihez képest. Honnan tudhatjuk, hogy mi a bűn, hogy mi számít Isten előtt vétkezésnek? Isten kijelentése, a Biblia alapján. Többek között ezért is szükséges ismerni a Bibliát, olvasni azt napi rendszerességgel, mert abban Isten kijelentett mindent, ami ránk nézve fontos, amit tudnunk kell Róla, velünk kapcsolatos terveiről, földi és örökkévaló létünkről… Ugye nem azok közé tartozol, akik letagadják bűnös voltukat? Akkor ugyanis nem engeded, hogy Isten segítsen rajtad…

A nap gondolata:

Aki a kis bűnöket nem kerüli el, nagyobbakba esik.

2013-08-13

Boldog az az ember, akinek az ÚR nem rója fel bűnét, és nincs lelkében álnokság. (Zsoltárok 32:2)

Jó néhány olyan mondat van a Szentírásban, mely így kezdődik: Boldog… A leghíresebbek ezek közül a Jézus által megfogalmazott boldogmondások. Tagadhatatlanul érdekelte a boldogság az embereket Jézus korában is. Ő pedig elmondta, hogy kik a boldogok. Ha figyelmesen olvassuk Jézus mondatait (Tedd meg: Mt 5:3-12), akkor észrevesszük, hogy amikről Ő beszél, azoknak egyike sem megvásárolható, nem emberi teljesítmény által lehet eljutni ezekhez. A tartós boldogság ugyanis Jézus szerint több attól, mint amit az ember birtokolhat, vagy teljesíthet.

Gyökössy Endrének van egy gondolatsora, mely a Boldogmondások margójára címet viseli. Biztosan ismered, de olvasd el újra:

Boldogok, akik tudják, miért élnek, mert akkor azt is megtudják majd, hogyan éljenek.

Boldogok, akik összhangban vannak önmagukkal, mert nem kell szüntelen azt tenniük, amit mindenki tesz.

Boldogok, akik csodálkoznak ott is, ahol mások közömbösek, mert örömes lesz az életük.

Boldogok, akik tudják, hogy másoknak is lehet igaza, mert békesség lesz körülöttük.

Boldogok, akik nevetni tudnak önmagukon, mert nem lesz vége szórakozásuknak.

Boldogok, akik meg tudják különböztetni a hegyet a vakondtúrástól, mert sok zavartól kímélik meg magukat.

Boldogok, akik észreveszik egy diófában a bölcsőt, az asztalt és a koporsót, és mindháromban a diófát, mert nemcsak néznek, hanem látnak is.

Boldogok, akik lenni is tudnak, nemcsak tenni, mert megcsendül a csöndjük és titkok tudóivá válnak. Leborulók és nem kiborulók többé.

Boldogok, akik mentség keresése nélkül tudnak pihenni és aludni, mert mosolyogva ébrednek fel és örömmel indulnak útjukra.

Boldogok, akik tudnak elhallgatni és meghallgatni, mert sok barátot kapnak ajándékba és nem lesznek magányosak.

Boldogok, akik figyelnek mások hívására anélkül, hogy nélkülözhetetlennek hinnék magukat, mert ők az öröm magvetői.

Boldogok, akik komolyan tudják venni a kis dolgokat és békésen a nagy eseményeket, mert messzire jutnak az életben.

Boldogok, akik megbecsülik a mosolyt és elfelejtik a fintort, mert útjuk napfényes lesz.

Boldogok, akik jóindulattal értelmezik mások botlásait, akkor is, ha naivnak tartják őket, mert ez a szeretet ára.

Boldogok, akik el tudnak hallgatni, ha szavukba vágnak, ha megbántják őket, és szelíden szólnak, mert Jézus nyomában járnak.

Boldogok, akik mindebből meg is tudnak valósítani valamit, mert életesebb lesz az életük.

A nap gondolata:

Isten az egész világot a belső élet érdekében teremtette: lelkéből, lelkével a lelkek számára. (Ravasz László)

2013-08-12

Boldog az az ember, akinek az ÚR nem rója fel bűnét, és nincs lelkében álnokság. (Zsoltárok 32:2)

            Egy találós kérdéssel kezdem a mai igemagyarázatot: Van, aki keresi, van, aki hajszolja, van, aki sehol sem találja, de kimondva-kimondatlanul mindenki vágyakozik rá. Mi az? Egy szó csupán, mely talán mindenkinek mást jelent. Így hangzik: boldogság. Erről lesz szó pár napon keresztül.

            Mi teszi boldoggá az embert? Rövid időre sok minden. Ha valaki ránk mosolyog, egy jó jegy az iskolában, kedvenc csapatunk győzelme, házastársunk megölelése, gyermekünk sikeres vizsgája, kikapcsolódás a haverokkal, egy munkahelyi dicséret a főnöktől, egy új ruha, laptop, kocsi, vagy egy cserép virág mind-mind boldoggá tehetik az embert. De ezek csak ideig-óráig tesznek boldoggá. Miközben tartós boldogság után vágyakozunk. Sőt, az előbb elsoroltak közül nem mindegyik okoz boldogságot mindenkinek. De van-e olyan, ami kivétel nélkül boldoggá tesz minden embert? Van és ezt Isten jól tudja, sőt, kínálja minden embernek személyválogatás nélkül. Te rátaláltál már? Akár igen, akár nem, figyeld a következő napok magyarázatait, remélem, lelki épülésedre lesznek!

A nap gondolata:

Senki sem örül annyira Isten kegyelmének, mint az a szegény bűnös, akinek egy ideig várakoznia kellett. (Spurgeon)

2013-08-11

Az ég és a föld elmúlik, de az én beszédeim nem múlnak el. (Máté 24:35)

Nézzük, mit mondtak a Bibliáról a világtörténelem jeles egyéniségei. Napóleon: „Micsoda örömet okoz a Biblia azoknak, akik hisznek benne! Milyen csodában részesíti azokat, akik megfontolják szavait!” Daniel Webster: „Az emberi civilizációnak nincs más szilárd alapja, mint Isten Igéje. Ha megmaradunk azoknál az alapelveknél, amiket a Biblia tanít, országunk továbbra is fejlődni és virágozni fog. Én szokásommá tettem, hogy minden évben végigolvasom a Bibliát.” William Lyon Phelps (a Yale Egyetem professzora, akit úgy is emlegettek, mint „Amerika legszeretettebb tanára”): „Hiszem, hogy a felsőoktatásnak hozzáférhetőnek kell lennie mind férfiak, mind nők számára, de azt is hiszem, hogy a Biblia ismerete egyetemi végzettség nélkül értékesebb, mint egyetemi diploma a Biblia ismerete nélkül.” Sir William Jones: „A Biblia több tiszta érzelmet, csodálatos szépséget, tiszta erkölcsöt, fontos történelmet, kifinomult költészetet és ékesszólást tartalmaz, mint amennyit össze lehetne gyűjteni más könyvekből, bármely korban és bármely nyelven írták is őket.” Robert E. Lee: „A Biblia olyan könyv, mellyel összehasonlítva minden más könyv jelentéktelen. Ha bármikor tanácstalan voltam vagy aggódtam valamiért, a Biblia adott világosságot és erőt nekem.” Jean-Jacques Rousseau: „A Szentírás magasztossága csodálatra késztet, épp úgy, ahogy az evangélium tiszta egyszerűsége hatással van szívemre. Milyen szegényesek és megvetendőek filozófusaink minden ékesszólásukkal együtt, ha a Bibliához hasonlítjuk őket.” Olvasd hát a Bibliádat minden nap! (Forrás: www.maiige.hu)

A nap gondolata:

 A te hatásod erre a világra attól függ, hogy milyen hatással volt reád a Biblia. (Kilburn)

2013-08-10

Neveld a gyermeket a neki megfelelő módon, még ha megöregszik, akkor sem tér el attól. (Péld 22:6)

Eszembe jutott egy beiktatás ünnepi alkalmán elhangzó esperesi igehirdetés, mely kitért arra, hogy a gyülekezet tagjai azon örvendeztek, hogy lesz már papunk, aki megtanítja imádkozni gyermekeinket. Mire az esperes azt mondta: az nem a pap feladata, hanem a szülőké és a nagyszülőké! Ez a másra hárítjuk a felelősséget sok embert jellemző magatartás az élet számos területén. Nem kellene pedig így gondolkodni. Isten nem véletlenül tett bennünket szülővé, vagy nagyszülővé. Ismernünk kell mindazt, amit ránk bízott, amit személyesen tőlünk vár el. Azt ne hárítsuk senkire sem anyagi, sem lelki, sem egyéb vonatkozásokban. Ezzel természetesen nem a lelkészi felelősséget szeretném csökkenteni, csak jó lenne komolyan vennünk mindnyájunknak az Úr által ránk bízottak iránti személyes felelősségünket. Ehhez olykor szükség van egy kis Isten előtti elcsendesedésre és önvizsgálatra. Keríts rá sort mostanság!

A nap gondolata:

Az imádságnak a súlya számít, nem a hossza. (Spurgeon)

2013-08-09

Neveld a gyermeket a neki megfelelő módon, még ha megöregszik, akkor sem tér el attól. (Péld 22:6)

Néhány hónapja beszélgettem egy templomba járó idős házaspárral, akik elmondták, hogy ha ők meghalnak, akik nem lesz a családban olyan ember, akinek köze lenne az Istenhez. Ez egy fájdalmasan őszinte gondolat, de én tovább viszem ezt a szálat: mit teszünk mi, személy szerint azért, hogy ez ne legyen ránk, a mi családunkra érvényes? Imádkozunk mi, templomba járó emberek a gyermekeinkért, az unokáinkért? Megtanítjuk őket imádkozni? Szoktunk velük együtt imádkozni? Beszélünk nekik a Krisztusba vetett hitünkről? Elhozzuk őket a gyülekezetbe? Ha mi nem tesszük meg, akkor kitől várjuk? Ha ezeket nem tesszük meg, nem kell csodálkoznunk, hogy egyre néptelenebb a templom!

A nap gondolata:

Szokás mondani: ”A közelről való megismerés megvetést szül”, Istennel azonban imádatot fakaszt. (Spurgeon)

2013-08-08

Neveld a gyermeket a neki megfelelő módon, még ha megöregszik, akkor sem tér el attól. (Péld 22:6)

A közelmúltban megismerkedtem egy értelmiségi fiatalemberrel, aki elmondta, hogy milyen nagy szerepe van a nagyszülőknek a gyermekek hitéletében. Elmondta, hogy az ő szülei a nagyszülőktől kaptak jó példát a hit gyakorlására, ő is nagyszülei által került közelebb Istenhez és az egyházhoz, de, hogy majd az ő gyermekével miképpen lesz, azt nem tudja. Teljesen megdöbbentem. Hiszen bennem az a kérdés ütött szöget, hogy és hol vagyok én, a szülő? Én ennyire nem érzem, hogy az Isten mit bízott rám, hogy nekem mi a feladatom a családomban? Azt várom, hogy majd a nagyszülők által kerül közelebb valamelyest Istenhez, egyházhoz a gyermekem? Természetesen öröm és boldogság, ha vannak a családokban Istent ismerő, Hozzá imádkozó nagyszülők, akik az unokáikat megtanítják imádkozni, elviszik a gyülekezet közösségébe, annak gyermekalkalmaira. És ha valakinek nincs? Hol van a személyes felelősségem az Úr által rám bízott családtagjaim felé?

A nap gondolata:

 Az imádságban használt bő beszéd nem más, mint egy nyomorúságos fügefalevél, mellyel az ember lelkének mezítelenségét igyekszik eltakarni. (Spurgeon)

2013-08-07

Mindenért hálát adjatok, mert ez az Isten akarata Jézus Krisztus által a ti javatokra. (1Thess 5:18)

Valaki azt mondta, hogy a három legnehezebb kifejezés, amit az ember nagyon nehezen tud kimondani így hangzik: kérem, köszönöm, bocsáss meg. Szerintem igaza van az illetőnek, aki ezt megfogalmazta. Nehezen tudjuk e három szót a megfelelő időben egymás számára kimondani, de még olykor Isten előtt is nehezen jön ajkunkra. Hívő emberként azonban nem kellene, hogy nehezünkre essen. Ha mégis, akkor kérjük Urunk segítségét, hogy munkálja ki bennünk azt, hogy a szükséges élethelyzetekben ki tudjuk mondani, akár egymásnak, akár Urunknak.

Legyen ott szívünkben a zsoltáros szava: Áldjad lelkem az Urat és el ne feledd, mennyi jót tett veled! Ne feledékeny, hanem hálás szívű szolgája légy az Úrnak, aki áldásainak sokaságát ontja életedre! Vedd ezeket észre ne csak az öröm, hanem a próbák pillanataiban is!

A nap gondolata:

 Add meg Istennek, ami Istené, s magadnak azt tulajdonítod, ami téged megillet. Vagyis a kegyelemért Istennek adj hálát, a bűnt pedig egyedül magadnak tudd be. (Kempis Tamás)

2013-08-06

Mindenért hálát adjatok, mert ez az Isten akarata Jézus Krisztus által a ti javatokra. (1Thess 5:18)

Pál apostol életét átjárta a hála. Minden levele – egyet leszámítva – hálaadással kezdődik. Így indít tehát az apostol leveleiben, és az indítás meghatározza a folytatást is. Te hogy indítod Isten előtti imáidat? Rögtön a kérésekkel? Ugye nem? Először adj hálát! Vedd észre, hogy ki mindenkit, hogy mi mindent köszönhetsz meg az Úrnak. Pál nem véletlenül írja egy másik levelében: Semmiért se aggódjatok, hanem imádságban és könyörgésben mindenkor hálaadással tárjátok fel kéréseiteket Isten előtt… (Fil 4.6) Vagyis: kérj az Úrtól nyugodtan, de ezt mindig hálaadással tedd. S ne feledd, ha valamit nem ad meg az Úr számodra, az azt jelenti, hogy valami jobbat készített el neked! Az Úr jobban tudja, hogy mire van szükségünk, ez pedig sokszor nem esik egybe azzal, amit mi annak látunk és kérünk is tőle.

A nap gondolata:

 Kegyelmet mindig a hálás szívű kap, a felfuvalkodott ellenben elveszíti azt.

2013-08-05

Jézus ekkor így szólt: Vajon nem tízen tisztultak-e meg? Hol van a többi kilenc? Nem akadt más, aki visszatért volna, hogy dicsőítse Istent, csak ez az idegen? (Lk 17:17-18)

A tíz leprás meggyógyulásának története kapcsán feltehetjük a kérdést önmagunk felé, mert mindnyájunktól kérdezi az Úr: szoktunk hálát adni? Milyen gyakran? Kit, mit köszönsz meg az Istennek? Mindenért hálát adjatok, mert ez az Isten akarata Jézus Krisztus által a ti javatokra – írja Pál apostol a thessalonikai levelében (1Thess 5:18). A mindenért hálás ember tudja, hogy semmi nem természetes, semmi nem magától értetődő az életében. Mindenben meglátja Isten kegyelmét, szeretetét, irgalmát. A rosszban is észreveszi Isten jelenlétét, áldó kezét. Ilyen Igék jussanak eszünkbe: Bizony javamra vált a nagy keserűség. (Ézs 38:17) Ha a jót elfogadtuk Istentől, a rosszat is el kell fogadnunk. (Jób 2:10) Akik Istent szeretik, azoknak minden javukra szolgál. (Róma 8:28) 

A nap gondolata:

A földi javak csak azután képezik valóban tulajdonunkat, miután hálát adtunk érte Istennek. Addig csak jogtalanul birtokoljuk.

2013-08-04

Jézus ekkor így szólt: Vajon nem tízen tisztultak-e meg? Hol van a többi kilenc? (Lk 17:17)

Történetünk megdöbbentő valósága, hogy a tíz meggyógyult ember közül csak egy ment vissza hálát adni, köszönetét kifejezni. Ez annyira nem tűnik természetesnek, hogy hittanórán, amikor megkérdeztem a gyerekeket, hogy szerintük hány ment vissza Jézushoz, legtöbben azt mondták, hogy mind a tíz. Mikor látták rajtam, mert ingattam a fejem, hogy nem ez a jó válasz, akkor kilencet, nyolcat, hetet, hatot emlegettek. Majd valaki bekiáltotta, hogy csak egy, mire őt lehurrogták, hogy azért olyan kevés nem lehet. Pedig de: csak egy. Egyetlenegy ment vissza köszönetet mondani a gyógyulásért. Elképesztő csoda történt, hiszen a gyógyíthatatlan betegségben szenvedő emberek meggyógyultak, újra egészségesek lettek, újra találkozhattak szeretteikkel, régi és mégis új életüket kapták vissza Jézustól. De megköszönni, hálát adni, csak egy jött vissza.

Mennyire igaz az, amit egy áhítatban olvastam, mely szerint, amikor valami nem úgy alakul, ahogyan szeretnénk, könnyen „elővesszük” Istent, Őt hibáztatjuk, azt kérdezzük, hogy ezt hogyan engedheti meg? Amikor pedig jó dolgok történnek életünkben, akkor azt nem Neki tulajdonítjuk. Úgy gondoljuk életünk jó dolgairól, örömeiről, boldogságáról, hogy az jár nekünk, ahhoz nincs köze Istennek. De mit is mond a Biblia? Minden jó adomány és tökéletes ajándék onnan felülről, a világosság Atyjától száll alá… (Jakab 1:17) Ezt nem észrevenni tehát hálátlanság. Szoktunk ebbe a bűnbe beleesni?

A nap gondolata:

A kegyelem adományai azért nem áradhatnak reánk, mert háládatlanok vagyunk alkotójuk iránt, s nem viszünk mindent eredeti kútforrásukra vissza. (Kempis Tamás)

2013-08-03

Jézus ekkor így szólt: Vajon nem tízen tisztultak-e meg? Hol van a többi kilenc? (Lk 17:17)

A tíz leprás történetében hangzik el ez a mondat. Ez a történet azonban nem csupán a gyógyulás csodája miatt került be a Bibliába. Sokkal inkább egyéb tanulság miatt. Ez pedig az, hogy a tíz meggyógyult beteg közül csupán egy megy vissza hálát adni. Néhány hete két hittanórámon erről a bibliai történetről beszélgettem a gyerekekkel és érdekes tanulságokkal lettem gazdagabb. Először is megkérdeztem a gyerekeket, hogy mit jelent hálát adni? Hogyan lehetne más szóval, kifejezéssel megfogalmazni azt, hogy valaki hálát ad? Közel húsz gyerekből egyetlenegy tudta. Hiszen hálát adni azt jelenti, hogy megköszönök valakinek valamit. Megkérdeztem a gyerekeket, hogy kinek szoktak bármit is megköszönni? Elég nehezen jutottak el a megfelelő irányba, hogy például anyának megköszönjük, hogy finom süteményt szokott készíteni. Én azon döbbentem meg, hogy a mai gyerekek nincsenek megtanítva, nincsenek arra nevelve, hogy bármit megköszönjenek akár szüleiknek, akár pedagógusaiknak, akár társaiknak. Ez óriási hiányosságára mutat rá a felnőtt társadalomnak. Nagyfokú értékválság van itt, mely megmutatja, hogy nincsenek a helyén még az emberi szerepek sem. Ha egy gyermek nem tud megköszönni semmit, az kinek a hibája? A gyermeké? Elsősorban nem, hanem a szülőé. A szülőé, aki nem érzi át felelősségét gyermeke nevelésével kapcsolatban. Sok szülő lemond manapság gyermeke neveléséről. Ez pedig hiba, sőt több annál: bűn. Mert ha a szülő nem neveli, akkor neveli majd a televízió, az internet, mely megdöbbentően rossz irányba tudja vinni a felnövekvő generációt. Vagy éppen eltanulják egymástól a rosszat. A te családodban mi a helyzet ezzel kapcsolatban?

A nap gondolata:

 Az Isten iránti hála nem egyéb, mint elismerése annak, hogy Ő az, aki ad, és mi csak elfogadjuk Tőle.

2013-08-02

Uram, te voltál hajlékunk nemzedékről nemzedékre. (Zsoltárok 90:1)

Egy nehéz nap után jólesik hazamenni, egy olyan helyre, amit ismersz – egy olyan helyre, ahol lerúghatod a cipődet, ahol fürdőköpenyben szaladgálhatsz, és nem kell aggódnod amiatt, hogy ki mit gondol. Tiszteletteljes értelemben szólva: Isten jelenléte ugyanilyen kényelmes otthon lehet számodra. Idővel megtanulod, hogy menj oda erőért, védelemért, útmutatásért. Isten azt akarja, hogy otthon érezd magad jelenlétében, és mindig vedd észre közelségét. Úgy szoktunk gondolni Istenre, mint egy istenségre, akiről beszélhetünk, nem pedig úgy, mint egy helyre, ahol lakhatunk, de Isten azt akarja, hogy úgy lássuk őt, hogy ő az, akiben „…élünk, mozgunk és vagyunk” (ApCsel 17:28). Amikor Isten a pusztán át vezette Izráel népét, nem csak naponta egyszer mutatkozott meg, hogy aztán csak úgy eltűnjön. Nem, a tűzoszlop egész éjjel velük volt, a felhő pedig egész nap. Isten soha nem hagy el minket. Jézus megígérte: „…én veletek vagyok minden napon…” (Máté 28:20). A zsoltáros ezt mondta: „Egy dolgot kérek az Úrtól, azért esedezem: hogy az Úr házában lakhassam egész életemben…” (Zsoltárok 27:4). „Ez szép – mondod – én is szeretnék az Úr házában lakni, de itt ragadtam a való életben.” Nem, sőt épp ellenkezőleg! Csupán egyetlen döntésnyire vagy Atyád jelenlététől. Nem kell megváltoztatnod a lakcímedet – csak a felfogásodat. Bárhová is mégy ma, bármivel is kell szembenézned, emlékeztesd magad: „Ő velem van!”

(Forrás: www.maiige.hu)

A nap gondolata:

 Megpróbáltatások, akadályok, nehézségek és nem egyszer a csüggedésre késztető körülmények azok, amelyek a hit táplálékát képezik.

2013-08-01

Jobban boldogul kettő, mint egy: fáradozásuknak szép eredménye van.  Mert ha elesnek, az egyik ember fölemeli a társát. (Préd 4:9-10)

A házasságra készülő fiatalok azt hiszik, hogy csak remélni kell és lehet a tartós kapcsolatot, boldogságot egymás oldalán. Hogy mennyire nem így van, azt a következő történet támasztja alá:

A pályaudvaron egy idős bácsi a feleségét várja.

Mikor a nénike megérkezik, megölelik egymást:

- De jó, hogy végre megjöttél, úgy hiányoztál! - szól a bácsi.

- De jó, hogy végre látlak, olyan hosszú volt ez a két nap. - válaszol a néni.

A közelben álldogáló fiú, aki a barátnőjét várja, meghatódik a jelenet láttán és odalép hozzájuk: Ne tessék haragudni, önök mióta házasok?

- Éppen 50 éve. - hangzik a válasz.

- Remélem mi is ilyenek leszünk ötven év múlva a kedvesemmel - mosolyog a fiú.

A bácsi odalép hozzá, megfogja a vállát és azt mondja: - Fiatalember, maga ezt ne remélje. Maga ezt döntse el.

A nap gondolata:

A kicsiny hit is képes üdvözíteni, de nem képes Isten dicsőségére nagy dolgokat véghez vinni. (Spurgeon)