2014-02-28

Mert a bűn zsoldja a halál, az Isten kegyelmi ajándéka pedig az örök élet Krisztus Jézusban, a mi Urunkban. (Róma 6,23)

Amikor erőből, görcsösen, élet-halál fontossággal akarunk valamit, az rendszerint nem jön össze. Azt a megvalósulást érezzük kegyelmi állapotnak, mikor elengedtük a görcsös akarást, feladtuk saját küzdelmünket, bűntudatunkat, félelmünket, kétségbeesésünket, és elfogadtuk azt, ami nem sikerült. A kegyelem azért kegyelem, mert tőlünk függetlenül jön, semmivel sem befolyásolható, nem mi kontrolláljuk. Mi csak megkapjuk. Mindenki világosan megérzi, amikor a kegyelem megérinti, mert az annyira nagyszerű érzés. Egy bársonyos érintés, mint amikor a langyos szél megérinti az arcodat és a csend körülölel. Valamiféle megváltás, amely könnyűvé tesz, amitől a dolgok hirtelen olyan egyszerűvé válnak. Akkor jön, amikor nem is számítasz rá. Megvigasztal, megsimogat. Egy mély megnyugvás, amely abban az érzésben teljesedik ki, hogy „minden rendben van”.

A kegyelem állapota nem csak azokra a kivételes pillanatokra korlátozódik, amikor „kézzelfoghatóan” megtapasztaljuk Isten jelenlétét. A kegyelem állapota magában foglalja azt az érzést is, hogy szükségünk van Isten szeretetére. Legyünk alázatosak a kegyelemmel szemben, minden idegszálunkkal kívánjuk az Istent! (Prókai Árpád)

A nap gondolata:

 Az élet mindig kegyelem. Amíg élünk, a kegyelem birodalmában vagyunk, a halál az ítélet birodalma.

2014-02-27

Az lesz az én Atyám dicsősége, hogy sok gyümölcsöt teremtek. (János 15:8)

Ezzel a mondatával Jézus arra hívja fel a tanítványok figyelmét, hogy a gyümölcstermés Isten dicsőségét szolgálja. Ez pedig az egyik legfontosabb feladata a mindenkori tanítványoknak, hogy ne a saját, hanem Isten dicsőségét keressük és munkáljuk. Ennek módja a gyümölcstermés. De mi ez pontosabban? Lehetne konkrétabban? Igen, lehetne. Hallgassátok! A Lélek gyümölcse pedig: szeretet, öröm, békesség, türelem, szívesség, jóság, hűség, szelídség, önmegtartóztatás. (Gal 5:22-23) Ezekből szeretne minél többet ott látni életünk fáján az Úr. De ezek nem jelennek meg maguktól az életünkben. Ha nincs közünk Krisztushoz, akkor ezekből lehet ugyan jelen az életünkben, de nem annyi, amennyi felkeltené mások érdeklődését és az Istent dicsőítené.  

Jézus a Hegyi Beszédben mond egy ilyet: Gyümölcseikről ismeritek meg őket! A hamis prófétákról mondja ezt Jézus, de igaz ez mindenkire. Miképpen szavainak folytatása is. Minden jó fa jó gyümölcsöt terem, a rossz fa pedig rossz gyümölcsöt terem. Nem hozhat a jó fa rossz gyümölcsöt, rossz fa sem hozhat jó gyümölcsöt. Kivel vagyunk szoros kapcsolatban? Kibe, mibe gyökerezik bele az életünk? Ha az Úrba gyökerezünk, akkor a jó gyümölcsök garantáltak…

A nap gondolata:

Az evangélium nem törvény, nem kötelességek tára, hanem felszabadító örömhír.

2014-02-26

Ti már tiszták vagytok az ige által, amelyet szóltam nektek. (János 15:3)

Ne becsüljük le Isten Igéjének olvasását, hallgatását! Az az idő, amit ezzel töltünk, nem hiábavaló. Lehet, hogy tartósan nem marad meg bennünk, de folyamatosan tisztít. Az is igaz azonban, hogy vannak Igék, melyek viszont tartósan megmaradnak bennünk. Különleges munkája az az Istennek, ha ilyenről tudunk beszámolni. Amikor emlékszünk még a dátumra is, hogy mikor, milyen Ige, vagy annak milyen üzenete hangzott és maradt bennünk azóta is. Hallottam már embereket így nyilatkozni, de én is be tudnék számolni ilyenről saját életemben… 

Ha tovább olvassuk Jézus szavait, akkor azzal szembesülünk, hogy azt mondja Jézus a tanítványoknak: Maradjatok énbennem, és én tibennetek. Ahogyan a szőlővessző nem teremhet gyümölcsöt magától, ha nem marad a szőlőtőn, úgy ti sem, ha nem maradtok énbennem. Én vagyok a szőlőtő, ti a szőlővesszők: aki énbennem marad, és én őbenne, az terem sok gyümölcsöt, mert nélkülem semmit sem tudtok cselekedni. Mi szőlővesszők vagyunk. Nem a Gazda, nem a szőlőtő. Tegyük helyre önmagunkat. Engedjük, hogy Isten a helyünkre tegyen bennünket. Se többet, se kevesebbet nem érdemes gondolni önmagunkról. Elégedj meg azzal, hogy szőlővessző vagy és teremj!

A nap gondolata:

 Az evangéliumnak azért van sokak előtt a legcsekélyebb tekintélye, mert azt munkálja, hogy az elsők utolsók legyenek, és az utolsók elsők. (Luther)

2014-02-25

Ti már tiszták vagytok az ige által, amelyet szóltam nektek. (János 15:3)

Az Ige tisztító erejéről hadd mondjak el egy történetet. Egyszer egy fiatalember egy őt gyötrő kérdéssel felkeresett egy bölcs embert, aki egy patak mellett élt. Bölcsességét sokszor bizonyította már ez az idős ember, ezért a fiatal bátran fordult hozzá gondjával. Így szólt: Nézze, én templomba járó ember vagyok. Örömmel hallgatom az elhangzó igehirdetéseket hétről hétre, de annyira restellem, hogy nem sokkal az istentisztelet után már csak keveset tudok felidézni abból, ami elhangzott. Sőt, pár nap múlva általában már semmit. Szeretnék ezen változtatni. Tud nekem ebben segíteni? Persze! – szólt az öreg bölcs. Menj fiam, hozz nekem vizet ebben a vesszőkosárban. A fiú elindult merített a patakból, de mire az öreghez ért, a kosárban nem volt víz. Többször is leküldte az öreg a fiút a patakhoz, de az egy idő után azt mondta, hogy ennek így semmi értelme. Vesszőkosárral nem lehet vizet hozni. Mire az öreg így szólt: Ez igaz, de nézd meg a kosarat, mi lett vele. A fiú a kosárra pillantott s így szólt: Ez megtisztult. Látod – szólalt meg végül az öreg – az igehirdetésekkel ugyanez a helyzet. Átmegy rajtad, nem sok minden marad benned, de közben megtisztít. Te is így éled meg? 

A nap gondolata:

 A Szentírás a kisded Jézus pólyája, bontsd ki, és megtalálod benne a Megváltódat. (Spurgeon)

2014-02-24

Azt a szőlővesszőt, amely nem terem gyümölcsöt énbennem, lemetszi; és amely gyümölcsöt terem, azt megtisztítja, hogy még több gyümölcsöt teremjen. (János 15:2)

            A Jézussal való szoros kapcsolat gyümölcsterméshez vezet. Ahogyan a szőlővessző, mely rajta van a szőlőtövön gyümölcsöt terem, ugyanúgy az ember Jézussal való kapcsolatából látható következmények fakadnak. Ezeket nevezi Jézus gyümölcsöknek. Az Úrral kapcsolatban lévő embereket Jézus megtisztítja, hogy még több gyümölcsöt teremjenek. Hogyan teszi ezt?  Azt a szőlővesszőt, amely nem terem gyümölcsöt énbennem, lemetszi; és amely gyümölcsöt terem, azt megtisztítja, hogy még több gyümölcsöt teremjen. Ti már tiszták vagytok az ige által, amelyet szóltam nektek. Isten Igéjének tisztító ereje, hatása van ránk nézve. Ha eljut a szívünkig, akkor meg tud tisztítani bennünket. Engedd, hogy az Úr szava, Igéje tisztítson, formáljon! Ne keményítsd meg szívedet, inkább nyisd meg Őelőtte napról napra!

A nap gondolata:

 Krisztus olyan, mint a virág, de nem hervad el, olyan mint a folyó, de ne apad ki soha, olyan, mint a nap, de nem mutat fogyatkozást. Ő minden mindenekben, - sőt a mindennél is valamivel több. (Spurgeon)

2014-02-23

Én vagyok a szőlőtő, ti a szőlővesszők: aki énbennem marad, és én őbenne, az terem sok gyümölcsöt. (János 15:5)

            Mit akar Jézus, hogy milyen közöm legyen hozzá? Igénkben ott van a válasz erre a kérdésre. Jézus szándéka, célja velünk az, hogy úgy összetartozzunk, mint a szőlőtő és a szőlővesszők. Én vagyok a szőlőtő, ti a szőlővesszők: aki énbennem marad, és én őbenne, az terem sok gyümölcsöt, mert nélkülem semmit sem tudtok cselekedni. – mondja Jézus. Meglehetősen világos beszéd ez. Értjük jól. Jézus azt szeretné, ha olyan kapcsolatban lennénk vele, mint a szőlővessző a szőlőtővel. A szőlővessző mit sem ér, ha már nincs a szőlőtövön. Nem tudja ellátni rendeltetését, nem fog teremni. Nem jó már semmire, csak arra, hogy tűzre vessék. Jézus célja tehát az, hogy szoros kapcsolatban legyen velünk, hogy áramolni tudjon bennünk mindaz, ami az élethez, az örök élethez szükséges. Neked ilyen kapcsolatod van Vele?

A nap gondolata:

 Krisztus nélkül élni a legboldogtalanabb állapot. (Spurgeon)

2014-02-22

Mi közöm hozzád, Jézus, a magasságos Isten Fia? (Márk 5:7)       

            Mi közöm Jézushoz? Ma ez a bennünket személyesen megszólító kérdés. Erre mindenki maga tud válaszolni. Alapjában véve háromféle válasz adható. Az első így szól: semmi. Ez azt jelenti, hogy nem hiszek benne, nem tudom, hogy ki ő, vagy nem tartom többnek egy nagy tanítónál, vagy éppen nem foglalkozom vele. A második válasz az, amikor emberek azt mondhatják, hogy van vele egy felszínes kapcsolatom. Ez a semmitől több, de attól nem, hogy időnként – főleg nagy ritkán – olvasom, vagy hallgatom szavait, ritkán hozzá kiáltok, azaz főképpen bajaim idején elmondok egy-egy imát, de nem meghatározó a mindennapjaimra nézve. S a harmadik válasz az, hogy napi kapcsolatban vagyok vele. Érdekel szava, akarata, velem kapcsolatos terve. Szeretném, ha Ő vezetne, mert tudom, hogy életem Megváltója, aki megszabadított a bűneimtől és kínálja rendszeresen a bűnbocsánatot valamint megnyitotta az utat az örök életre, melyben mindenki részesül, aki Jézusban hisz. Te melyik csoportba tartozol?

A nap gondolata:

Krisztust jobban lehet megismerni azáltal, amit Ő maga mond, mint azáltal, amit barátai mondanak Róla. (Spurgeon)

2014-02-21

Micsoda a halandó - mondom -, hogy törődsz vele, és az emberfia, hogy gondod van rá? Kevéssel tetted őt kisebbé Istennél, dicsőséggel és méltósággal koronáztad meg. Úrrá tetted kezed alkotásain, mindent a lába alá vetettél (Zsoltárok 8:5-7)

Ki vagyok én? Érdemes tisztáznunk ezt a kérdést. Ki vagyok én és mire hivatott az életem? Nem tudom, hogy hány ember teszi fel ezt a kérdést saját magának, pedig érdemes rajta elgondolkodni. Csak a véletlennek köszönhető, hogy itt vagyok e Földön? Csak pár év, vagy évtized az élet, és ha meghalok, akkor mindennek vége? Vagy Valaki megteremtett, létre szólított és célja van velem? Netán olyan hosszú távú a velem való célja, hogy az még a halálnál is tovább mutat? Igen, a Biblia azt mondja, hogy az ember Isten teremtménye, akivel konkrét, személyes céljai vannak az Úrnak. Sőt, akinek örök életet szán, de csakis a beleegyezésével, azaz döntésünket tiszteletben tartja az Úr, akár mellette, akár ellene döntünk. Persze belülről fakadó döntéseink mindegyikének következménye van. Akár Isten mellett, akár ellene döntünk, a következményekkel számolnunk kell. Az ember Isten teremtménye, aki rendeltetését csak az Úrral való személyes kapcsolat által találhatja meg. Boldog vagy, ha ismered életed felülről rendelt célját…

A nap gondolata:

 Az az ember, akinek szívében Krisztus lakozik a hit által, Istentől mindent ajándékképpen fogad el, mindent áldozatképpen visszaad Neki. (Ravasz László)

2014-02-20

Erre megkérdezte tőlük: „Hát ti kinek mondotok engem?” (Máté 16:15)

• Kicsoda Jézus?

Egykor a tanítványait kérdezte szemtől szemben, most bennünket egyen-egyenként. Nos, Jézus sok mindent mondott magáról. Figyelemfelkeltő dolgokat. Olyanokat, amiket más nem igazán.

• Én vagyok a jó Pásztor, aki életét adja a juhokért.
• Én vagyok a feltámadás és az élet, aki hisz énbennem, ha meghal is él.
• Én vagyok az út, az igazság és az élet, senki sem mehet az Atyához, csakis énáltalam.
• Én vagyok az igazi szőlőtő.

Az előbb elhangzottakon kívül is sok mindent állított magáról Jézus, de a leglényegesebb az, hogy számunkra kicsoda ő. Ha ugyanis Jézus ezek közül számunkra egyiket sem jelenti, akkor nincs vele szoros kapcsolatunk, és nincs is ennek semmilyen következménye ránk nézve. Helyesebben van, mert a Biblia azt mondja, hogy akinek nincs hite Jézusban, annak örök élete sincs, az nem fog üdvözülni sem. Tehát akár kapcsolatban vagyunk Jézussal, akár nem, mindkettőnek van következménye ránk nézve.

• Számodra kicsoda Jézus?

Életbevágóan fontos ez a kérdés. Pontosabban az örök életbe vágóan…

A nap gondolata:

Jézus szolga. Engedd, hogy szolgáljon neked és általad.

2014-02-19

Az ember azt nézi, ami a szeme előtt van, de az ÚR azt nézi, ami a szívben van. (1Sámuel 16:7)

Isten mindig látja az emberi szív valódi állapotát. Nem baj, ha mi is tanulgatjuk, hogy hogyan lehet mélyebbre látni. Erről is szól a következő történet:

A gyermek nézte a nagyapját, amint levelet ír. Egy adott pillanatban megkérdezte tőle:

- Olyan mesét írsz, ami velünk megtörtént? Vagy talán egy rólam szóló történetet írsz?

Nagyapja félbe hagyta az írást és mosolyogva ezt mondta unokájának:

- Igaz, rólad írok. Azonban a szavaknál fontosabb a ceruza, amivel írok. Szeretném, ha ilyen lennél te is, amikor megnősz.

A gyermek értetlenkedve nézte a ceruzát, mivel semmi különöset nem látott rajta.

- De ez olyan, mint az összes többi ceruza, amit életemben láttam!

- Minden attól függ, hogyan nézed a dolgokat. A ceruzának öt értéke van, amit ha sikerül megtartanunk, olyan emberré válunk, aki egész életében békében fog élni a világgal.

Első érték: Tehetsz nagy dolgokat, de soha ne feledd, hogy létezik egy lépteinket vezető Kéz. Ezt a kezet Istennek nevezzük és Ő vezet mindig kívánsága szerint minket.

A második érték: Időnként abba kell hagynom az írást, hogy meghegyezzem a ceruzát. Ez kevés fájdalmat okoz a ceruzának, azonban végül élesebb lesz. Tehát el kell tudnod viselni a fájdalmakat, mivel ezek tesznek jobbá téged.

A harmadik érték: A ceruza megengedi nekünk a radír használatát, hogy kitörüljük azt, ami téves. Meg kell értened azt, hogy kijavítani egy dolgot nem jelent feltétlenül rosszat, a legfontosabb az, hogy megmaradjunk az igaz, egyenes úton.

A negyedik érték: A ceruzának nem a fája vagy külső formája a fontos, hanem a benne lévő grafit. Ugyanígy gondozd azt, ami benned történik.

És végül az ötödik érték: Mindig nyomot hagy. Neked is tudnod kell, hogy bármit teszel is életedben, nyomokat fog hagyni, ezért meg kell próbálnod minden tettedet tudatosítani.

Remélem, tanulságos volt számodra!

A nap gondolata:

 A keresztények testben élnek, de nem test szerint.

2014-02-18

Isten szeretet. (1János 4:8)

Pár nappal ezelőtt este Sára lányom kb. két órán keresztül sírt, mert az első fogai elkezdték az ínyét bántani. Ez egy nehéz időszak lesz, már látjuk — és tudjuk, hogy sokan átmentek már rajta, de ettől függetlenül nekünk új a helyzet. Közben rádöbbentünk arra is az elmúlt négy hónapban, hogy ez a kislány mennyire átrendezte az életünket. A fontossági sorrendünket azonnal keresztbe húzta, és feltornázta magát a tetejére (persze ez érthető és normális is). Ugyanakkor látjuk a nehézségeket is, melyet az jelent, hogy nem csupán mi vagyunk a saját időnk és erőnk urai; nem csak azzal kell foglalkoznunk, amivel szeretnénk, hanem le kell mondanunk számos dologról, amihez talán több kedvünk lenne.

Aznap este, amikor már Sára elaludt, megkérdeztem a feleségemtől, hogy miért szereti a kislányunkat. Ezt válaszolta: „Nem tudom nem szeretni őt!” Megint tanultam valami nagyon fontosat. Egy ilyen nehéz nap után (és voltak már nehezebbek, és lesznek is), nem tudjuk nem szeretni őt. Más szavakkal: az, ahogyan viselkedik, ahogyan él, a szükségletei, az akarata stb. nincs hatással arra, hogy szeretjük-e őt vagy sem.

Kinyitottam a Bibliám, és elolvastam Lukács evangéliumának 15. fejezetében a tékozló fiú történetét. Ismét lenyűgözött az a szeretet, mellyel az apa a fiú felé fordult. Nem törődött vele, hogy a vagyonát, melyért ő keményen megdolgozott, az engedetlen, léha gyermeke elherdálta. Napról napra kint állt a kapuban, és figyelte, mikor tér vissza a fia hozzá. Amikor pedig ez megtörtént, nem kezdett magyarázkodni, nem mosta meg a fejét, hanem felöltöztette, ékszereket adott rá, és ünnepelni kezdett a tiszteletére.

Isten éppen ilyen. Örül nekünk, és nem tud nem szeretni minket. Ő maga a szeretet (1Jn 4:8, 16). Amikor szeret minket, önmagát adja nekünk. Az én életemet ez az atyai szeretet változtatta és változtatja meg. Egy négy hónapos kisgyermek pedig napról napra arra hívja fel a figyelmem, hogy legyek hálás azért az áldozatért, amit Isten meghoz, csak hogy szerethessen engem. ( Tóth-Simon Károly)

A nap gondolata:

 Ne mérgelődj azon, hogy nem tudod az embereket megváltoztatni és olyanná tenni, amilyennek szeretnéd, ha lennének, mivel még magadat sem tudod olyanná tenni, amilyen lenni szeretnél. (Kempis Tamás)

2014-02-17

Íme, én veletek vagyok minden napon a világ végezetéig. (Mt 28:20)

Miért jó nekünk, ha Isten jelenlétében, közelségében, orcája előtt élünk? Ma is erre keressük a választ:

5. Szabadulás — „Minden szenvedésöket Ő is szenvedte, és orczájának angyala megszabadítá őket” (Ézs 63:9, Károli). Istentől jön a szabadulás, csak ő az, aki megmenthet (Ézs 45:21), ezért felesleges emberekben bízni (Zsolt 146:3). Akkor vagyunk igazán szabadok, amikor megismerjük Jézust (Jn 8:32), és elkezdünk az ő jelenlétében élni. Isten — a neki tetsző módon és időben — mindentől meg tud szabadítani minket: saját magunktól, jellembeli hibákból, bűnökből és függőségekből, betegségből, nehézségekből és problémákból. Amíg azonban benne tart minket, biztosak lehetünk abban, hogy a helyzet jobban a javunkat szolgálja, mint ha azonnal kimentene belőle (Róm 8:28).

6. Jövő — „Atyám, azt akarom, hogy akiket nekem adtál, azok is ott legyenek velem, ahol én vagyok” (Jn 17:24). Jézus vágya az, hogy az egész örökkévalóságban az ő jelenlétében éljünk. Bármi, amit ma elérünk, holnapra a múlté lehet. Hírnevet szerezhetünk magunknak — mégis a legtöbb ember nevét csak az a sírkő vagy fejfa őrzi, mely a sírján áll. Ha viszont már most Isten közelségében élünk, azzal olyan kincset gyűjtünk magunknak, melyet az örökkévalóságban Isten mellett élvezhetünk majd.

Élj tudatosan Isten jelenlétében! ( Tóth-Simon Károly)

A nap gondolata:

 Nyomorúságos állapotunknak nem a bűneink tömege és nagysága az oka, hanem az, hogy a bűn legyőzőjét nem akarjuk bűneink eltörlésére befogadni, hogy lakozást vegyen szívünkben. (Trudel)

2014-02-16

Íme, én veletek vagyok minden napon a világ végezetéig. (Mt 28:20)

Miért jó nekünk, ha Isten jelenlétében, közelségében, orcája előtt élünk? Továbbra is erre keressük a választ:

3. Bűnbocsánat — „Amikor azonban meghallották az ÚRisten hangját, amint szellős alkonyatkor járt-kelt a kertben, elrejtőzött az ember és a felesége az ÚRisten elől a kert fái között” (1Móz 3:8). Isten jelenléte rávilágít arra, hogy kik vagyunk mi. A Jézussal való közösségben Péter felismerte, hogy bűnös ember (Lk 5:8). Nem az a jó megoldás, ha elmenekülünk Istentől a bűneinkkel, hanem ha őszintén letesszük őket elé, és megkérjük, hogy hozza rendbe összetört életünket.

4. Győzelem — „Mert meghátráltak ellenségeim, elbuktak, és semmivé lettek előtted” (Zsolt 9:4). Isten jelenlétében győzelem vár ránk. Ez nem minden esetben a hétköznapi életünkben való sikereket jelenti. Sokkal inkább azt, hogy tudjuk: a győztes oldalon állunk. Nem az ellenség fog diadalmaskodni, hanem Isten. Miután a nehézségeket megemlíti Pál apostol, felkiált: „Mindezek ellenére, minden nehéz helyzetben mi vagyunk a győztesek! Sőt, még annál is többek — ő általa, aki szeretett bennünket” (Róm 8:37, EFO). ( Tóth-Simon Károly)

A nap gondolata:

 A bűnt felismerni, bevallani és elhagyni, ez az igazi bűnbánat, és a megtérés valódi útja. (Trudel)

2014-02-15

Íme, én veletek vagyok minden napon a világ végezetéig. (Mt 28:20)

Ez Jézus ígérete a tanítványainak utolsó beszélgetésük alkalmával. Amikor ennek fontosságát megértjük, ugyanarra a következtetésre juthatunk, mint a 17. században élt szerzetes, Lőrinc barát. Ő az Isten jelenlétének gyakorlása című munkájában így fogalmazott: „A lelki életben a legszentebb, legáltalánosabb és legszükségesebb gyakorlat: Isten jelenléte.” Miért jó nekünk, ha Isten jelenlétében, közelségében, orcája előtt élünk?

1. Öröm — „Megismerteted velem az élet útját, teljes öröm van tenálad, örökké tart a gyönyörűség a jobbodon” (Zsolt 16:11). Annyi szörnyűséget látni a világban; elég csak megnézni a híreket, és máris elmegy a kedvünk attól, hogy mosolyogjunk. Isten közelségében viszont megőrizhetjük az örömünket, sőt benne mindig örülhetünk (Fil 4:4). Ha földi dolgokra alapozzuk az örömünket (emberek, tárgyak), azokat elveszíthetjük. Az Istenbe vetett reményünket viszont senki nem veheti el tőlünk. Ugyancsak Isten öröme az, mely a jelen nehézségeit is képes — ha nem is elfeledtetni, de — helyes megvilágításban látni: „Közben le ne vegyük a szemünket Jézusról, aki hitünk elkezdője és befejezője! Ő azért az örömért, amely várt rá, elszenvedte még a kereszten való kivégzést is, és nem törődött a szégyennel, amelyet ez jelentett. Most pedig elfoglalta a helyét Isten trónjának jobb oldalán” (Zsid 12:2, EFO).

2. Békesség — „Az ÚR így felelt: Megnyugtat téged, ha az orcám megy veletek?” (2Móz 33:14). Amikor a körülményeink megfosztanak minket a nyugalmunktól, amikor folyamatosan nehézségeket tapasztalunk meg, akkor Isten jelenléte még mindig meg tud nyugtatni minket, és békességgel tölti meg a szívünket. Képes megőrizni az elménket, hogy nyugodtak tudjunk maradni (Fil 4:7). Az életünk Isten jelenlétében olyan, mint a tenger. A felszínen viharok tombolnak, és tajtékzanak a hullámok, de a mélyben béke honol.

Neked ez személyes tapasztalatod? ( Tóth-Simon Károly)

A nap gondolata:

 Minden csoda gyökerében egy boldog hitvallás rejlik: én megtapasztaltam Istent, és nagyobb volt mindennél a világon. (Ravasz László)

2014-02-14

Minden féltve őrzött dolognál jobban óvd szívedet, mert onnan indul ki az élet! (Péld 4:23)

Vannak dolgok életedben, amelyeket minden áron meg kell óvnod és védened! Különben örökre elvesznek, és Te szegényebb leszel nélkülük.

Felelős vagy a hitedért.

Felelős vagy a lelkiismeretedért.

Felelős a szívedért.

És felelős vagy azokért az emberekért, akik rád bízták magukat, vagy akiket Isten bízott rád, és akikről gondoskodnod kell.

Felelős vagy hited lángjáért. Ápold hát!

Felelős vagy lelkiismereted hangjának csengéséért. Képezd hát!

Felelős vagy szíved tisztaságáért. Vigyázz rá!

Felelős vagy szeretteid testi-lelki javáért. Gondoskodj róluk!

Hogyan?

Gondold azt, hogy kertész vagy, Isten kertésze, aki sövényt húz minden kicsi, a gyenge és a törékeny palánta köré, hogy azok nőhessenek és teremhessenek.

Veszély ugyanis, amely sérülést okozhat nekik, van elég!

És ami egyszer eltört, az nehezen gyógyul...

Vannak dolgok életedben, amelyeket minden áron meg kell óvnod és védened!

Hisz Te vagy Isten dolgainak kertésze.

Egész életed folyamán felelős vagy azért ami, és aki számodra fontos, illetve amit, és akit Isten rád bízott.

Légy jó kertész!

A nap gondolata:

 A mi kereszténységünknek egy nagy hibája van: az, hogy rajtunk van, ahelyett, hogy bennünk lenne.

2014-02-13

A szeretet türelmes, jóságos; a szeretet nem irigykedik, a szeretet nem kérkedik, nem fuvalkodik fel. (1Kor 13:4)

Mai elmélkedésünk tárgya legyen a szeretet. Mi is a szeretet?

- A szeretet az nem a nagy nyilatkozatok, hanem az egyszerű dolgok ok nélküli cselekedetei.

Vagyis: - Kérsz egy kávét? - Fáradt vagy? - Miben segíthetek?

- Vagy egy telefonhívás, egy váratlan levél, egy szívből szóló meghívás, egy séta kettesben.

- Egymásnak minden ok és számítás nélkül megtenni dolgokat!

- Elfogadni egymást olyannak, amilyen, hallgass a szívedre és ne siess!

- Nézni egymást, a szív és a lélek szemével. A kimondott szó hazug is lehet, de a szemeink soha nem hazudnak!

- Egyszerűen együtt lenni, nem csak testileg, hanem lelkileg is: ez a szeretet! Miért kell várni addig, míg meghal valaki, és akkor kimondani azt, hogy "Szeretlek"?

- A szeretet nem bíráskodás, nem kritizálás, és nem ítélkezés. Képesek legyünk azt kimondani: "A te helyedben én sem tudtam volna jobban csinálni" - vagy irigység nélkül mondani: "Csodálatos, amit tettél"!

- Ez ennyire egyszerű, nem bonyolult. De ha szeretet nem lakozik bennünk, mindent elmulasztunk az életben!

- Akiben szeretet van, és őt is viszont szeretik, az egy kiváltság és annak az élete rendkívüli, annak ragyognak a szemei és a lelke meleget sugároz!

Azt kívánom, hogy gyakoroljuk naponta, pazaroljuk bőségesen egymásra az Úrtól kapott szeretetet…

A nap gondolata:

A szeretetteljes hangnak kimondhatatlan értéke van, mindenki meg tudja érteni. (Kilburn)

2014-02-12

A ti béketűrésetek által nyeritek meg lelketeket. (Lk 21:19)

A mi zsúfolt életünk és állandó rohanásunk szinte minden nap ráterel bennünket arra a keskeny hídra, ahol – bármennyire igyekszünk is elkerülni egymást, – találkoznunk kell közelről embertársainkkal, és csak emberi jóindulattal tudjuk megoldani, hogy súrlódás nélkül kikerüljük egymást. Tömegek gomolyognak a járműveken, a várótermekben, boltokban, éttermekben, gyógyszertárakban, jegypénztáraknál, és nehéz türelemmel kivárni sorunkat; vagy elviselni mások megjegyzéseit, tolakodásait, kivételezéseit. Nyugodtan felírhatnánk közlekedési szabályként orvosi rendelők, boltok, éttermek falára elmélkedéshez, vagy munkahelyi eligazításul ezt a két szót: „légy türelmes!” Lehet ugyan türelmetlenségeinket megmagyarázni; lehet érthetővé tenni akár rossz idegállapotunkkal, akár a körülmények sokszor kínzó gubancaival, amelyekből szinte nem látunk kiutat; lehet jogosnak, sőt szükségesnek is minősíteni egy-egy türelmetlen lépésünket, de egy bizonyos: a türelmetlenség mindig veszteséggel jár. Szép nyugodt krisztusi életet élni csak türelemmel lehet. Ma különösen időszerű az Úr Jézus figyelmeztetése: „A ti béketűrésetek által nyeritek meg lelketeket.” (Prókai Árpád)

A nap gondolata:

 Békességünk alapja az Úrhoz való viszonyunkban rejlik, mert Ő a mi békességünk.

2014-02-11

Jézus mondja: „Azért jöttem, hogy tüzet gyújtsak a földön. Mi mást akarhatnék, mint hogy lángra lobbanjon…” (Lk 12, 49)

Milyen hatással vannak a világra a megszokottaktól eltérő, az adott helyzetekbe bele nem törődő, s ha kell az igazságért életüket is odaadó „nyugtalan emberek”? Első megállapításunk, hogy félünk tőlük. Olyanok ők, mint az atomok világában a központi magtól elszakadt elektronok: ide-oda cikáznak, ütődnek, fájdalmat okozva maguknak és néha másoknak is, meglepetéseket tartogatnak, új helyzeteket állítanak elő, forrongásba hozzák a világot és minket is. Amikor az öregedő Marxot az élet értelméről faggatták, így válaszolt: „Az élet értelme a harc.”

Második megállapításunk, hogy mégis a nyugtalan emberek viszik előre a világot, a történelmet és a tudományt. Gondolkodásra késztetnek, többet kérnek tőlünk, mint amit adni akarunk, s mivel megzavarják az emberek nyárspolgári kényelmét és sokszor bűnös nemtörődöm viselkedését ők azok, „akiknek meg kell halniuk”. A keresztyénnek, a Krisztus követőnek – tehát nekem is – áldozatos lélekkel vállalnom kell a feladatot, hogy jobbá tegyem ezt a világot. Nem ülhetek ölbe tett kézzel, amikor látom mennyi munka vár rám. Nem ülhetek ölbe tett kézzel, amikor sokan várják segítségemet. Elsősorban önmagammal nem lehetek elégedett, mert már a régi latinok is megállapították: „Non progredi, regredi est.” azaz: „Előre nem menni, annyi, mint visszahanyatlani”. (Prókai Árpád)

A nap gondolata:

 Minden imádságnak, minden áhítatnak, minden örömnek jó szóvá, jó tetté kell változnia. (Ravasz László)

2014-02-10

Úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta érte…(Jn 3:16)

A parancsolat így szól: egymást szeressétek!

A szeretet nem önző, hanem adakozó. Sok hibát elfedez, megbocsát. Hosszútűrő, nem irigykedik, nem kérkedik, nem örül a hamisságnak, nem keresi a maga hasznát…(1Kor. 13)

Oly sokszor élvezzük azt a tudatot, hogy Isten szeret. Sütkérezünk ebben a szeretetben. A baj csak az, hogy feléljük ezt a szeretetet és nem megéljük mások felé.

Az egymás szeretésében benne van az is, hogy tudom, Isten engem nagyon szeretett, s ezért küldte el Egyszülöttjét értem. Nem azt nézte megérdemlem-e, hanem, hogy szükségem van rá. Megváltott, megszabadított minden bűnömtől, megkötözöttségeimtől, így energiáim, életerőm felszabadult arra, hogy hálából, teljes erőmből és tudásommal szolgálhatok Neki: szerethetem embertársaimat a Tőle kapott szeretettel.

Ha ez a felismerés megszületik bennünk, ebben az adventben, akkor már nem a vásárlási láz köt le. Akkor nem kell Krisztus feddését hallgatnom: „mondtam volna, hogy a születésnapomra szüntelen vásárlással emlékezzetek?” – hanem a szeretet parancsát megélve reménységünk lehet arra, hogy a világ felismeri bennünk Krisztus követőit.

Készüljünk így a karácsonyra! (P.Tóthné Szakács Zita)

A nap gondolata:

Ahol meghidegült a szeretet az emberekkel szemben, ott a világosság elé is árnyék borult.

2014-02-09

Köszöntsétek egymást… (Róma 16.16)

Egymást köszönteni – milyen apróság. Ennyi minimum ki kell teljen belőlünk. Vagy mégsem? Pedig előfordulhat, hogy életet mentünk vele. No, nem sűrűn, de van rá példa. Íme, a következő történet:

Egy napon, amikor vége volt a halhús csomagoló szakmunkás munkaidejének, benézett az egyik hűtőkamrába, hogy valamit leellenőrizzen, magára zárta az ajtót véletlenül és ott ragadt fogságban, a hűtőtérben.

Erőteljesen verte az ajtót és elkezdett kiabálni, de senki sem hallotta. A munkások java már hazament és gyakorlatilag nem lehetett hallani az ajtó vastagsága miatt a segélykiáltásokat.

Öt órát töltött el a hűtőtérben, már a halál küszöbére került.

Egyszerre csak kinyílt az ajtó. A biztonsági őr bejött és kimentette őt.

Ennek az esetnek a kapcsán megkérdezték az őrt, hogy jutott az eszébe, hogy kinyissa ezt az ajtót, amikor az nem tartozik a munkakörébe?

Ő elmagyarázta ezt:

Ebben a gyárban dolgozom már 35 éve. Alkalmazottak százai jönnek a gyárba minden nap, de ő volt az egyetlen, aki köszönt nekem reggelenként és elköszönt tőlem esténként. a többi dolgozó úgy kezelt engem, mintha láthatatlan lennék.

Ma, mint rendesen, mondta nekem, hogy "Jó reggelt!" de nem hallottam elköszönni, hogy "Viszontlátásra holnap!"

Én mindig, minden nap türelmetlenül várom ezeket a szavakat, "Helló, Jó napot" és azt, hogy "Szia, viszontlátásra holnap"

Mivel tudtam, hogy még nem köszönt el tőlem, gondoltam, hogy valahol az épületben kell lennie, és elkezdtem keresni.... és addig kerestem, amíg meg nem találtam!

És mindez csak a köszönés miatt!

A nap gondolata:

 Az igazi barátság feltételezi a szeretetet, mely a gyengédséghez vezet el; a bizalmat, mely nem aggodalmaskodik barátunk hűtlenségének lehetőségén; a szabadságot, mely nem fél kimondani a maga ellenvéleményét; az egybetartozás érzését, mely nagylelkűen tud adni és örömmel elfogadni; végül az érdekek kizárását, mely nem kíván mást a barátnak, mint annak előbbre jutását a bölcsességben. (Augustinus)

2014-02-08

„Bizony nem szunnyad, nem alszik Izráel őrizője! Az Úr a te őriződ, az Úr a te oltalmad jobb kezed felől.” (Zsolt 121,4-5)

Ennek a szép Zarándokzsoltárnak, melyet grádicsok énekének is szoktak nevezni a Jeruzsálembe évenként felmenő zarándokok énekeltek útközben, mások szerint a templom lépcsőin is megállva is megszólalt, maga a szerkezete is lépcsős. Vonatkozik egy konkrét útra is, de az egész életutunkra is. Szerepel benne egy meghökkentő kép, melyet magunktól nem kapcsolnánk Istenhez:

„Nem szunnyad, nem alszik Izráel őrizője”, - azaz Isten sohasem alszik.

A Biblia sok helyen beszél úgy az alvásról, ami romlásba, lustaságba, restségbe taszít.

„Ne szeresd az alvást, mert elszegényedsz.” (Péld 20,13);

„A restség mély álomba merít.” (Péld 19,25)

Az őrségben a legnagyobb vétség, ha az őr elalszik és ezáltal védtelenné lesz a vár, a város. „Őrzők, vigyázzatok a strázsán” figyelmeztet Ady. Az Újszövetségben is jelképes az alvás pl. a Tíz szűz példázatában az ünnepen való kívül maradás lesz belőle.

Pál pedig azt írja: „Ne is aludjunk, hanem legyünk éberek és józanok.” (1Tim 5.6)

Jelképesen az alvás a halál szimbóluma. Ami az embernek a természetes életfolyamatában benne van, sőt igénye is, Istennek nem, neki nincs rá szüksége. Ami emberi alapszükséglet, Isten számára nem az, mert ő gondoskodóként, segítőként, támogatóként van jelen az életünkben még éjjel is. Hitünk is lépcsőzetesen épül fel: akkor jutunk egyre feljebb, s végül a csúcsra, ha folyamatosan haladunk! Egy idős asszonnyal látogattunk meg valakit a kórházban, s a bejárathoz vezető pár lépcsőn fokonként meg kellett állni, hogy bejuthassunk. Milyen lépcsőfokon állsz most hitedben? Hova szeretnél eljutni? Milyen segítséget vársz ehhez Istentől? Honnan jön segítséged? (Bölcsföldi András)

A nap gondolata:

 A napszúrás hazájában aligha lehet szebbet, gyöngédebbet mondani a hathatós védelmezőről: olyan mintha árnyékkal takarna be. Az Úr jobb kezed felől van, mint a mester, a védő, ezért, hogy az Ő jobb keze szabad maradjon a védelemre. (Ravasz László)

2014-02-07

„A kettő közül, akik ezt hallották Jánostól és követték őt, András, Simon Péter testvére volt az egyik. Ő mihelyt találkozott testvérével, Simonnal, ezt mondta neki: „Megtaláltuk a Messiást” – (ami azt jelenti: Felkent). Odavitte Jézushoz.” (Jn 1,41-42a)

Heüréka! Kiáltott fel (mások szerint ki is ugrott a fürdőkádból) Archimédesz, amikor a legenda szerint felfedezte a felhajtóerő törvényét. (Minden vízbe mártott test a súlyából annyit veszít, amennyi az általa kiszorított víz súlya.) Vajon kereste? Közel járt-e már korábban is a megoldáshoz? Vagy egészen véletlenül talált rá?

Heürékámen! Megtaláltuk a Messiást – kiáltottak fel a tanítványok, amikor rátaláltak Jézusra és felismerték őt. Vajon keresték-e? Közel jártak már korábban is a felismeréshez? Vagy egészen véletlenül találtak rá? Ekkor kezdődik az ún. András-misszió. Hiszen Andrásnak itt annyi a szerepe, hogy testvérét odavezeti Jézushoz, a Messiáshoz. Egy földi viszonyokat taglaló kérdésből „Mester, hol van lakásod?” a menny felé indító válasz lesz: „Jöjjetek, és meglátjátok.” Magyarul: a személyes hívogatást semmi nem pótolja. Minden eszköz, beleértve a legmodernebb és leghasználatosabb technikai újdonságokat is, nem helyettesítik a személyes megszólítást. Mondhatjuk, hogy a keresztyénség sorsa ezen is múlik: Nem pályázatokon, nem szervezkedésen, nem projekteken és nem vállalkozásokon, hanem azon, hogy vannak-e elkötelezett emberek, akik másokat odavezetnek Jézushoz. Hogy ott mi történik, az már nem a mi kezünkben van, de az addig tartó útban van felelősségünk. Andrások vagyunk-e másoknak? Vannak-e most is a környezetünkben, akiket odavezethetünk Jézushoz? (Bölcsföldi András)

A nap gondolata:

 Az életnek, az üdvnek szent ragálya: a hit személyes bizonyságtételek által terjed, úgy, hogy egyik lélek megragadja, megvilágosítja, felgyújtja a másikat egyszerűen azzal, hogy bizonyságot tesz előtte. (Ravasz László)

2014-02-06

„Ne szégyelld hát a mi Urunkról szóló bizonyságtételt, se engem az ő foglyát, hanem szenvedj velem együtt az evangéliumért, Isten ereje által.” (2Tim 1,8)

A szégyen a hiány következtében lép fel, többnyire mulasztás, valami elmaradt dolog, halasztgatás miatt lép fel. Hazugság és bűn miatt is érezheti magát úgy az ember. Fizikai hiány miatt is lehet szégyenérzetünk, például a meztelenség is ilyen. Kisgyermeknél biológiai jelei is vannak a szégyennek, mint a lehajtott fej, az elpirulás és szemlesütés. Ma a felszínen talán sokkal kevésbé szemérmesek az emberek, még komolyabb bűnök miatt sem szégyellik magukat (legalábbis láthatólag). Amikor régen valakire rá akartak pirítani azt mondták: szégyelld magad!, ma már nem hangzik el ilyen az iskolákban.

Régen inkább a rosszat, a bűnt, a mulasztást szégyellték, mára talán inkább a jót, az erkölcsileg fontosat is. A Timóteusnak írt levélben arról van szó, hogy az evangéliumot is lehet szégyellni. Lehet? Hiszen abban mi a rossz? Mi a szégyellnivaló? Jó hír, jó üzenet, örömhír. Mit lehet ezen szégyellni? Mégis azt látjuk, hogy lehet. Pál egy személyes vonatkozást is ír Timóteusnak: ne szégyellje őt, aki börtönben van. A Jézus melletti kiállás gyakran szül ilyen nehézséget. Mások pedig azért mondják, mert el akarják kerülni a gyengeség látszatát. Aki hívő az gyenge, hiszen nem tud magában megállni. A hit megvallása is néha nehézséget okoz még akkor is, ha nem származik hátrányom belőle. Egy alkalommal egy főiskolai bibliakört hirdető plakátunk „túl jól” sikerült, pedig csak annyi volt a rikító piros plakáton: Jézus Krisztus Isten Fia Megváltó, s kicsiben a bibliakör időpontja és helyszíne. Az egyik tanár dühödten tépkedte le a plakátokat és kezében az összegyűrt papírokkal üvöltözve kérdezte az egyik előadáson, hogy ki tud erről a szektáról? És a bibliakörösök nem merték jelezni: mi vagyunk, annyira megijedtek a felmérgesedett tanártól. Aztán tisztázódott, hogy csak szerény reformátusok jól sikerült figyelemhívó plakátjáról van szó. De a megtorlástól való félelem erősebb volt a hitvallás erejénél. Vajon te nem találkozol ma is hasonló helyzettel? (Bölcsföldi András)

A nap gondolata:

 Én, a mindenható Isten, a te segítőtársad akarok lenni. Igazodj énhozzám, és akkor szabad leszel. (Ernst Lange)

2014-02-05

Azért jelent meg az Isten Fia, hogy az ördög munkáit lerontsa. (1János 3:8)

A következő történet kicsit közelebb hozza szívünkhöz mai Igénket:

Egy teológiai hallgató az egyik vizsgadolgozatnál a következő témát kapta: „A mindenható Isten és az ördög!” Ezt négy óra alatt kellett három részben kidolgoznia, mégpedig a következő altémák szerint:

1. A mindenható Isten,

2. Az ördög léte és lénye,

3. A mindenható Isten és az ördög közötti viszony.

Ez a fiatal hallgató Jézus lelkes tanítványa volt, és a világon mindennél jobban szerette Üdvözítőjét.

Amikor elkezdett írni, annyira tele volt a szíve, hogy csak írt és írt anélkül, hogy figyelt volna az időre. Írt Isten mindenhatóságáról és nagyságáról, Isten szeretetéről és bölcsességéről, Isten igaz voltáról, jóságáról és könyörületességéről. Csak írt és írt vég nélkül. Egyre jobban magával ragadta Isten dicsősége, és ragyogó szavakkal írta le azt. Az írásban mélyen elmerülve hirtelen felriadt, amikor felhangzott a szünetet jelző csengő, amely azt jelezte, hogy letelt a négy óra. Letelt az idő, és egyetlen szót sem írt az ördögről, annak birodalmáról, és arról a sok gondról és bajról, amelynek a gonosz és démoni erők létével, munkálkodásával és fennállásával függnek össze.

Befejezte dolgozatát, és hosszú fejtegetése alá csak az alábbi öt szót írta:  - Nincs idő az Ördögre!

Gondoljunk csak bele, mennyi időt töltünk azzal, hogy az ördög munkáiról beszélünk. Beszéljünk helyette az Úr munkáiról!

A nap gondolata:

 Uram, segíts, hogy életem egyetlen pillanatában se éljek többé magamnak!

2014-02-04

Seregek URa, boldog az az ember, aki benned bízik! (Zsoltárok 84:13)

Mit jelent ez az Ige? Annak tudását és tántoríthatatlan meggyőződését, hogy Isten kezében van az életünk. Ő jót akar nekünk nemcsak áldásai idején, de akkor is, ha a siralom völgyén megyünk keresztül. Hányszor mutatta már meg hatalmát és tette a források völgyévé a Siralom völgyét! Merítsünk ezekből az élményeinkből is és bízzunk abban az Úrban, aki sokszor megmutatta már életünkben erejét, s akinek karja nem rövidült meg, Ő ugyanaz az erős Isten, aki régen volt!

         Legyen életünk Istent dicsőítő, Őt kereső, Benne bízó, belőle erőt merítő! S tegyük ezt meg otthon, egyéni csendességeink idején, de a gyülekezet közösségében is! A közösségben hatalmas erő van. A templom ékessége pedig nem a kinézete, hanem a benne időről időre megjelenő gyülekezet, mely Istent dicséri, erejére épít, és Benne bízik. Amikor csak teheted légy részese az így elkészített áldásoknak! 

A nap gondolata:

 Minél önzetlenebbek vagyunk a szolgálatban, annál ragyogóbb és érzékelhetőbb lesz abban Krisztus.

2014-02-03

Boldog az az ember, akinek te vagy ereje. (Zsoltárok 84:6)

De jó lenne komolyan venni ezt az Igét. Az Úr az én erőm. Mondd el ezt néhányszor magadban! Emlékeztesd önmagad erre a fantasztikus dologra: életed ereje az élő Isten. Gondolkodtasson el bennünket e mondat a másik irányból. Vagyis boldogtalanságunk oka nem az, hogy Isten helyett magunkra tekintünk? Isten helyett saját erőnkben bízunk? Szerintem sokszor ez a gond velünk. Ám változtatni csak mi tudunk, ha akarunk. Akarunk? Családunkat, munkánkat, anyagi dolgainkat és minden mást is tegyünk Isten kezébe. Ne saját erőből próbáljuk ezeket igazgatni, rendezgetni, hanem kérjük az Urat, hogy az Ő ereje vezessen, mutasson utat számunkra.

A nap gondolata:

A haszontalan szolga ahelyett, hogy magát okolná, a munkahelyét ócsárolja.

2014-02-02

Boldog az az ember, akinek te vagy ereje, aki a te utaidra gondol. Ha a Siralom völgyén mennek is át, források völgyévé teszik azt, az őszi eső is elárasztja áldásával. Újult erővel haladnak, és megjelennek Istennél a Sionon. URam, Seregek Istene, hallgasd meg imádságomat!(Zsoltárok 84:6-9)

Milyen jól fogalmaz a zsoltáros: az élet olykor a siralom völgye. Egy másik zsoltárban a halál árnyékának völgyéről olvasunk. Bizony sírás, gyötrelem, nyomorúság időnként az életünk. Ezekben akkor tudunk megállni, ha Istenre tekintünk. Erőnk fogytán és gyengülőben a nehézségek idején, de meríthetünk az Úrból, aki adja nekünk erejét, hogy elhordozhassuk nyomorúságainkat és lelkileg megerősödve jöhessünk ki ezekből az élethelyzetekből.

            A hogyanja is ott van Igénkben annak, hogy meríthet erőt az ember az Úrral való kapcsolatából: imádság által. Hallgasd meg imádságomat – kéri a zsoltáros. Újult erővel haladnak útjukon az imádkozó emberek. S ez bizony azt is jelenti, hogy a hívő ember életében is vannak siralom völgyek, nehézségek, de ismerik azt, aki ezeken is átsegít, mert mindenre van hatalma. Ézsaiás próféta ezt így fogalmazta meg: Erőt ad a megfáradtnak, és az erőtlent nagyon erőssé teszi. Elfáradnak és ellankadnak az ifjak, még a legkiválóbbak is megbotlanak. De akik az ÚRban bíznak, erejük megújul, szárnyra kelnek, mint a sasok, futnak, és nem lankadnak meg, járnak, és nem fáradnak el. (Ézs 40:29-31) Az Úrral való kapcsolat ad erőt, ez újít meg bennünket. Hányszor fáradunk el, lankadunk meg, botlunk meg, de ismerjük a felállás, a megerősödés titkát, mely az Istennel való szoros kapcsolat megélése.

A nap gondolata:

 Aki az embereket Istenhez akarja vezetni, annak Istentől kell az emberekhez megérkezni. (Koecker)

2014-02-01

Boldogok, akik házadban laknak, szüntelenül dicsérhetnek téged! (Zsoltárok 84:5)

Boldog ember, aki Istent dicsérheti – olvastam az Igében. Tényleg az és miért? – törhet elő bárkiből a kérdés. Nos, aki Istent dicséri, az azért lehet boldog, mert tudja az egyik legnagyobb dolgot e világon: azt, hogy van Isten. Sőt, ezzel az Istennel kapcsolatba lehet kerülni. Mi több, ez az Isten keresi az embert, és arra méltat, hogy kapcsolatban legyünk vele. Ha pedig valaki megismeri Istent, akkor rájön, hogy az Urat érdemes, szükséges dicsérni pusztán önmagáért is, de velünk való terveiért, hozzánk lehajló szeretetéért, kegyelméért is. Isten dicséretét zengheti ajkunk.

A közelmúltban Egyházmegyei Énekkari Találkozónak lehettünk házigazdái. Én utólag leginkább arra csodálkoztam rá, hogy mennyi Istent dicsérő ember volt jelen a templomban. Hány ember ajkáról szólt a dicséretmondás Isten irányába! Énekelni szerető és/vagy tudó emberek százai dicsérték az Istent. S ez így van nemcsak ilyen nagyszabású Énekkari Találkozókon, hanem hétről hétre az istentiszteleteken és nemcsak az énekkarok, hanem a gyülekezetek egésze által. Sőt, nemcsak akkor, amikor éneklünk, hanem az imádságainkban is dicsérhetjük az Urat és ez Hozzá visz közel bennünket. Boldoggá teszi ez az embert? Szerintem igen. Átélhető az Istent dicsérő ember számára a boldogság az imádság, az éneklés alatt. Keressük ezt a boldogságot! Akarjuk megélni újra és újra! Dicsérjétek az Urat! – olvassuk több helyen a Bibliában, főleg a Zsoltárok könyvében. Én is erre bíztatlak most titeket: dicsérjétek az Urat otthonotokban, munkáitok idején, de a gyülekezet közösségében is. Méltó rá, megérdemli és még bennünket is boldoggá tesz.

A nap gondolata:

Isten többet akar cselekedni bennünk, mint általunk. (Steinberger)