2014-03-31

4. A házasság kihívás (1Kor 7:25-40)  Aki nőtlen, az az Úr dolgaival törődik: hogyan legyen tetszésére az Úrnak. Aki viszont megházasodott, az a világi dolgokkal törődik: hogyan legyen tetszésére a feleségének… (1Kor 7:32-33)  Kihívás — és bár az apostol nem tagadja, hogy számos áldás származik belőle, mégis felhívja a figyelmet a terhekre és korlátokra, melyekkel a házasság szembe állít minket: "Aki nőtlen, az az Úr dolgaival törődik: hogyan legyen tetszésére az Úrnak. Aki viszont megházasodott, az a világi dolgokkal törődik: hogyan legyen tetszésére a feleségének; ezért élete megosztott. A nem férjes asszony és a hajadon az Úr dolgaival törődik, hogy szent legyen testében is, lelkében is, aki pedig férjhez ment, a világi dolgokkal törődik: hogyan legyen tetszésére a férjének" (1Kor 7:32-34). A nem házasoknak lehetősége van arra, hogy kötelékek nélkül szolgálják Istent. Akkor tudják igazán megélni egyedülállóságukat, ha azt Istenbe — a szolgálatába és a vele való kapcsolatba fektetik bele. Amint elfoglalják magukat Istennel, és felhagynak a saját helyzetük miatti kesergésen, lehetőséget adnak Istennek, hogy a tervét megvalósítsa velük. A házasok kihívása pedig az, hogy hűségesen, szeretettel és áldozatkészen éljék meg házasságukat, és közben Isten dolgaival is foglalkozzanak.  Ez a világ a párkapcsolatoknak egy lealacsonyított formáját ismeri, mely sok esetben érzelmek nélküli szex csupán. Amit viszont Isten kitalált, az egyszerre ajándék és szolgálati lehetőség, valamint elhívás egy életre és kihívás, mely formálja a személyiségünket. A házasság szerzője Isten, ezért balgaság párkapcsolatban nélküle gondolkodni. (Tóth-Simon Károly) A nap gondolata:  A házasság állandó kommunikációt jelent. Tudnom kell, hogy a társam a másik felem, mindenben elfogadom őt, és megosztom vele az örömöt és bánatot egyaránt.

2014-03-30

3. A házasság elhívás (1Kor 7:17-24)  Mindenki abban maradjon meg Isten előtt, testvéreim, amiben elhívatott. (1Kor 7:24)  Legyen szó a nemzeti hovatartozásunkról, a családi állapotunkról, vagy bármi egyébről, Isten elhívása nem törli azt el, hanem kiteljesíti. Az apostol ezt kéri: Mindenki abban maradjon meg Isten előtt, testvéreim, amiben elhívatott. (1Kor 7:24) Isten céllal hív el minket a vele való közösségre és az ő szolgálatára. Minden egyéb körülményünket — így a házasságunkat is — felhasználhatjuk arra, hogy őt szolgáljuk és dicsőítsük vele. Nem kell küzdenünk azért, hogy ezek a tényezők megváltozzanak (pl. ha házasok voltunk, elváljunk; ha egyedülállók, társat találjunk), mert ha Isten elhívásával összhangban vannak, akkor ő maga fog változást hozni az életünkben. (Tóth-Simon Károly)  A nap gondolata: Elmélyültek bennem az evangéliumokban megőrzött szavai. Élete példaképpé vált számomra. Reményt kelt bennem elköteleződése azok mellett, akik kicsik, bűnösök, akik betegnek és életképtelennek érzik magukat. Akik küszködnek a hitükkel. Visszahozza az élet vérkeringésébe, az emberi közösségbe azt, aki elveszett. A názáreti Jézus észreveszi azokat, akikkel igazságtalanul bánnak, akiket Isten és a vallás nevében kirekesztenek, megaláznak, elítélnek. Ez vonzóvá teszi számomra a vallásosságát, istenképét, emberszeretetét, személyiségét. Világnézetem és személyes életem részévé vált tanítása, bánásmódja az emberekkel, ahogyan szenvedett és halála után megmutatkozott. (Mustó Péter)

2014-03-29

2. A házasság szolgálat (1Kor 7:10-16)  Mert a hitetlen férj meg van szentelve hívő felesége által, a hitetlen feleség pedig hívő férje által; különben gyermekeitek is tisztátalanok volnának, így azonban szentek. (1Kor 7:14)  A szolgálat lényege az, hogy a saját érdekeinket alárendeljük a másiknak. Fontosabb a másik fél, mint mi magunk — és inkább azt nézzük, ami neki jó, nem pedig a saját boldogulásunkat. Ez a házasságra többszörösen is igaz. A férj és feleség egymáshoz tartoznak, és nem rendelkeznek magukkal. Még a felemás igában élő hívő fél sem szabad arra, hogy kihátráljon a házasságából. Jelenlétével és kitartásával ugyanis megtérésre ösztönözheti a társát. Ha mindkét fél a másik érdekeit keresi, és nem a magáét, akkor mindenki igényei ki lesznek elégítve — harc, szenvedés és viszálykodás nélkül. (Tóth-Simon Károly)  A nap gondolata:  A házasság Istentől szerzett út arra, hogy az emberi szívből kitermelődjék az a jóság, szépség és erő, amire képessé tette Isten, mikor saját képére teremtette. (Ravasz László)

2014-03-28

1. A házasság ajándék (1Kor 7:1-9)  …mindenkinek saját kegyelmi ajándéka van Istentől: kinek így, kinek amúgy. (1Kor 7:7)  Páltól származik mai Igénk. Ő fogalmaz így a házassággal és egyedülállósággal kapcsolatban. Ebben a versben az apostol a görög (khariszma) kifejezést használja, mely Isten kegyelmi ajándékait jelöli (pl. a prófétálást, tanítást stb.). A házasság és egyedülállóság tehát ugyanolyan ajándék Istentől, mint bármely másik, melyet azért ad, hogy a résztvevők és az egész gyülekezet áldást nyerjen általa. És mint kegyelmi ajándéknak, a célja az, hogy kiábrázolja Isten és az ember, Krisztus és az egyház kapcsolatát (vö. Ef 5:21-33). Különféle okokból maradnak egyedülállók az emberek (Mt 19:11-12), és ott lehet közöttük Isten elhívása is, hogy hatékonyabban szolgálhassák őt. Akár házasok vagyunk, akár egyedülállók, kezelhetjük helyzetünket ajándékként, mint amit megélhetünk és felhasználhatunk Isten dicsőségére. (Tóth-Simon Károly)  A nap gondolata:  Az igaz házasélet alapérzése: "nem énértem", hanem "őérte".

2014-03-27

Ez a kincsünk pedig cserépedényekben van… (2Kor 4:7) Cserépedény életünkről egy történet: Kínában egy vízhordónak volt két nagy cserépedénye. Annak a botnak egy-egy végén lógtak, amit a nyakában hordott. Az egyik edényen volt egy repedés, míg a másik tökéletes volt és mindig egy teljes adag vizet szállított. A pataktól a házig tartó hosszú séta végén a megrepedt edény már csak félig volt vízzel. Két teljes évig ez így ment, mindennap – a vízhordó már csak másfél edény vizet szállított a házba. Természetesen a tökéletes edény büszke volt a teljesítményére, hisz tökéletesen csinálta. De a szegény törött cserép szégyellte a tökéletlenségét, és nyomorultnak érezte magát, hogy csak félannyit tudott teljesíteni. Két év keserűség után, egyik nap megszólította a vízhordót a pataknál. - Szégyellem magam, mert egész úton hazafelé szivárog belőlem a víz. A vízhordó így válaszolt a cserépnek: – Észrevetted, hogy virágok csak az ösvényen csak a te oldaladon teremnek, s nem a másik cserép oldalán? Ez azért van így, mert én mindig tudtam a hibádról, és virágmagot szórtam az ösvénynek erre az oldalára. Mindennap te locsoltad őket, amíg visszasétáltunk. Két éve leszedem ezeket a gyönyörű virágokat, hogy az asztalt díszítsem velük. Ha nem lennél olyan, amilyen vagy, akkor ez a gyönyörűség nem ragyogná be a házamat. Isten az ember összetörtségét is fel tudja használni. Nézz így önmagadra és sérüléseidre! A nap gondolata: Jézusnak a mennyei királyságát sokan szeretik, azonban kevesen vannak, akik vállalják keresztjének hordozását.

2014-03-26

Mert nem az a fontos, amit lát az ember. Az ember azt nézi, ami a szeme előtt van, de az ÚR azt nézi, ami a szívben van. (1Sám 16:7)  Mi, emberek szűk látókörűek vagyunk. Igénk is ezt mondja, de a következő gondolatok is: Az élet többről szól, mint amit a szemünk lát. Ez a hit. A hit bízik abban, amit a szem nem lát. A szem a prédáját kereső oroszlánt látja. A hit Dániel angyalát. A szem a vihart látja. A hit Noé szivárványát. A szem az óriásokat látja. A hit Kánaánt látja. A szemed a hibáidat látja. A hited a Megváltódat látja. A szemed a bűntudatot, a  kárhoztatást látja. A hited az Ő vérét látja. A szemed a sírodat látja. A hited egy olyan várost lát, melynek építésze és készítője Isten. A szemed a tükörbe nézve egy bűnöst lát, egy csődtömeget, egy ígéretszegőt. A hited viszont, a tükörbe nézve egy királyi ruhába öltöztetett tékozló fiút lát, a kegyelem gyűrűjével az ujján és az Atya csókjával az arcán. Járj hitben és mindent másképpen fogsz látni! A nap gondolata:  A hit nem erőlködés, hogy egy tételt elhiggyünk, hanem magunk odaengedése Annak, aki szeret minket, s egyszülöttét értünk a halálba adta.

2014-03-25

Az Úristenhez fordultam, hozzá folyamodtam imádsággal… (Dániel 9:3) Neked milyen az imaéleted? Milyen gyakran és mennyi időt imádkozol? Tudom, valószínűleg már sok igehirdetést, tanítást olvastál, vagy hallgattál az imádságról, de érdemes újra és újra átgondolnunk az Úrhoz fűződő kapcsolatunkat. Íme valakinek a véleménye ezzel kapcsolatban:  „Húsz éve kezdtem el időt szakítani az imádságra. Az életem átalakult. A legnagyobb beteljesedést nem a csodálatos imameghallgatások listája adta, bár ez is rendkívüli volt; az igazi örömet azonban az Istennel való kapcsolatom minőségi változása adta. Amikor elkezdtem imádkozni, nem tudtam, hogy mi fog történni. Isten és köztem szinte csak futó kapcsolat volt. Nem sokszor jöttünk össze hosszabb beszélgetésre. Most azonban sokat vagyunk együtt, nem csak futtában intézzük el a beszélgetést, hanem tartalmas, lélek-vizsgáló párbeszédet folytatunk minden reggel jó hosszú ideig. Úgy érzem, sokkal jobban megismertem Istent, mióta elkezdtem imádkozni." Szánj időt te is az imádkozásra! Tégy így akkor is, ha elfoglalt ember vagy. Hidd el, az áldások nem maradnak el, hanem csodálatos megtapasztalásaid lesznek és az Úrral való kapcsolatod kiteljesedése életed egészére kihatással lesz… A nap gondolata: Gyakran sokkal többet tanultam egyetlen ima közben, mint amennyit össze tudtam volna gyűjteni sok olvasásból és elmélkedésből. (Luther Márton)

2014-03-24

URam, miért állsz oly távol, miért rejtőzöl el a szükség idején?  (Zsoltárok 10:1) Amikor szükséget szenvedünk, vagy valakit látunk szívszorító helyzetben, akkor könnyen Istent „vesszük elő", Őt okoljuk, Őt vádoljuk. Ebben benne van a saját tehetetlenségünk is, de időnként sokkal egyszerűbb a megoldás, mint gondolnánk. Erre mutat rá a következő történet: Egy szentéletű ember a városban sétálgatva találkozott egy rosszul öltözött, ápolatlan lánnyal, aki alamizsnát kért. - Uram - fordult Istenhez -, hogyan engedheted meg ezt? Tegyél már valamit! Az esti hírekben a tv éhező és megcsonkított gyermekek szomorú sorsáról számolt be. - Uram, hogyan engedheted meg mindezt? - kérdezte ismét. - Tegyél már valamit! Az éjszaka folyamán álmában szólt hozzá az Úr. - Már tettem valamit. Megteremtettelek téged. Nézz körül testvér, nincs valaki a közeledben, akihez éppen téged akar elküldeni az Úr?! Ne vádold az Urat, csak menj és tedd azt, amit rád bízott! A nap gondolata:  Milyen könnyű másokat kárhoztatni, s milyen hamar abba a kísértésbe juthat az ember, hogy még az igazságos felháborodás is tévútra sodorja.

2013-03-23

Megítéltetünk  „...és a halottak a könyvbe írottak alapján ítéltettek meg cselekedeteik szerint" /Jelenések 20,12/.  Minden mindennel összefügg. Így az utolsó ítélet kimenetele is attól függ, hogyan élte az ember az egész földi életét. Nem mindegy. Örök halál vagy örök élet. Isten szemében milyenek voltak cselekedeteink, ez határozza meg hova-kerülésünket halálunk után. Ezért kell komolyan venni ezt a kegyelmi időt, amelyben most élünk. Szól az Ige, van lehetőségünk annak meghallására, megértésére és megcselekvésére. Hogyan állunk hozzá? Mi a fontos számunkra? Vigyázzunk, bűnös életünk elvakít és elvadít Krisztustól. Ne halogassuk a döntést, éljünk Krisztus parancsa és törvénye szerint.                                                (Horváth Csaba)  A nap gondolata: Az ember a külsőt, Isten a belsőt látja. Az ember a cselekedetekre néz, Isten pedig a szándékra. (Kempis Tamás)

2013-03-22

Felülről való hatalom

„Semmi hatalmad nem volna rajtam, ha felülről nem adatott volna neked...” /János 19,11/.

Isten szuverén. Ő alkotott mindent ebben a világban, az ő tudta és akarata nélkül semmi nem történik, még a Sátán is neki van alá rendelve. Ugyanakkor szerette annyira az ő teremtményét, az embert, hogy adott neki szabad akaratot a döntéshez. Elébe adta mindig a választás lehetőségét, de kihangsúlyozta, hogy válaszd azért a jót. Már az édenkertben figyelmeztette, hogy mit szabad neki tenni és mi a tiltott. Volt egy pillanata, amikor nem jól döntött, hallgatott a csábító szavára. A rossz döntése ellenére sem vetette el Isten végképp az embert, hanem a lehetőséget mindig felkínálta számára, hogy visszatérjen őhozzá. Ez végig vonul az emberiség történetében, Izráel népének hányatott élete példa előttünk. Hogy a végső pusztulástól megmentse az embert, saját fiát, Jézus Krisztust áldozta fel a kereszten. Erről szól az idézett fenti Ige, igenis Isten tudatosan adta Pilátus kezébe Jézust, hogy halálra ítélje, ez Isten akarata volt.  Ez egy nagyobb cél érdekében történt, csak így tudta az emberiséget megmenteni az örök haláltól, akik hisznek benne. Itt ismét az emberre van bízva a döntés: lehet igent mondani a Jézus váltság halálára és lehet nemet mondani is. A János 3,16 és János 3,36 világosan beszél erről: a Jézusba vetett hit örök életet eredményez. Ezt a felülről jövő hatalmat kell nekünk komolyan venni, amely a mi megtartatásunkért van. (Horváth Csaba)

A nap gondolata:

 Az Isten iránti szeretet akkor tiszta, ha az öröm és a szenvedés egyenlő hálára indít. (Simone Weil)

2014-03-21

Az Úr megőriz

„Segítségem az Úrtól jön, aki az eget és a földet alkotta” /Zsoltárok 121,2/.

A zsoltáros a hegyekre, az Úrra veti tekintetét, onnan várja a segítséget. Sok megpróbáltatásban volt része, de a kiutat ezekből mindig Istentől kapta. Csodálatos az a bizalom, ahogy nyilatkozik: nem szunnyad, nem alszik, minden bajtól megőriz. Ez az eddigi tapasztalata és ezt adja tovább. Igen megnyugtató, amikor azt mondja, hogy: „Megőriz az Úr jártodban – keltedben most és mindenkor”.

Igazak ezek az igék, ránk is vonatkoznak. A jelen helyzetünkre is érvényesek és az eljövendőkre is. Ha a körülöttünk lejátszódó eseményekre nézünk, akkor könnyen elbizonytalanodunk, kétségbe esünk. Egyre jobban tombol mellettünk a gonosz, mindig más módszereket vet be. Nem a fizikai megsemmisítés fenyeget bennünket Európában, hanem a reklámok kínálta lehetőségek tartanak fogva. A testiséget hangsúlyozzák mindenütt, melyek a lélektől eltávolítanak. Aki nincs kellőképen felfegyverkezve ezekkel a hamis dolgokkal szemben, az könnyen elbukik. Ezek az értéktelen kínálatok nem maradandóak, félre viszik az ember életét. A pillanatnyi élvezeteknek kedveznek, magányossá teszik az embert abban a közösségben, amelyhez tartozik, az önmegvalósítás hirdetése távolságtartóvá tesz, következménye az elhidegülés, csalódottság és végül depresszióba torkollik. Éppen ezért kell felnézni Jézus Krisztus keresztjére, mert a segítségünk ebben a torz és elvetemült világban csak egyedül Istentől jöhet. (Horváth Csaba)

A nap gondolata:

 Sosem találkoztam olyan emberrel, aki azt tűzte ki célul, hogy Isten megelégedésére szolgáljon, és közben ne lett volna maga is elégedett. (Watchman Nee)

2014-03-20

Békességben élni

„Régóta lakom már együtt a békesség gyűlölőivel. Én békét akarok, de amint megszólalok, ők mindjárt harcra készek” /Zsolt 120,6-7/.

Kik a békesség gyűlölői? Azok, akik mindig a maguk igazát helyezik előtérbe. Ezzel tudatosan vagy tudattalanul a békétlenséget idézik elő. Ezek az emberek mérhetetlenül egoisták, csak az a jó, amit ők elképzelnek. Milyen borzasztó is lehet ilyen emberekkel együtt élni. Szinte hallgatásra van ítélve a társa. Ráadásul a békét akaró meg van félemlítve, mert bármit mond a másik, egyből letorkolja, vele szemben harcra készen áll. Ez a keserűség jön ki Dávid szájából, amikor idegenbe kényszerül, és nem marad más számára csak az imádság. Nyomorúságából az Úrhoz kiállt meghallgatásért... Nekünk is vannak nehéz embereink Sokszor a legközelebbi hozzánk tartozónktól kell elviselnünk ilyen megaláztatást. Ok nélkül, a semmiségért támadnak. Ha jól megfigyeljük az ilyen embereket, akkor azt látjuk, hogy örökké békétlenek, saját magukkal sincsenek megelégedve, ezért a környezetüket teszik felelőssé minden sérelemért. Mindig összehasonlítanak. Állandó dicséretet várnak, ha nem kapnak, akkor összetörnek. Mindenkit megszólnak, mindenkinél különbnek tartják magukat. Emberileg lehetetlen az ilyen kötekedővel békességben élni. Pedig kell, mert össze vagyunk zárva. Mi a megoldás? Az imádság. Imádkozzunk azért, hogy el tudjuk viselni. Nem könnyű, de a kitartó könyörgésnek nagy ereje van. Nem vagyunk képesek, hogy megváltoztassuk a természetét, de Isten könyörületes lesz hozzánk és ad erőt az elhordozásához, és ez akkor győzelem. Ezzel a viselkedésünkkel eleven parazsat gyűjthetünk a fejére... Rosszal a rosszért ne fizessünk. A kitartó imádkozás és az alázatos magatartásunk meghozza a várt eredményt: békességben és nagy szeretetben élhetünk egymás mellett Isten dicsőségére. Ez a mi reménységünk. (Horváth Csaba)

A nap gondolata:

 Beleesünk abba a hibába, hogy azt képzeljük: a hívő embernek mindig tökéletesnek kell lennie. Nem! A hívő embernek mindig tökéletesednie kell! Menet közben bukdácsol, elesik, de minden eleséssel egy emberhosszal közelebb esik Jézushoz.(Gyökössy Endre)

2014-03-19

Jézus ekkor így szólt: „Vajon nem tízen tisztultak-e meg? Hol van a többi kilenc? Nem akadt más, aki visszatért volna, hogy dicsőítse Istent, csak ez az idegen? (Lk 17:17-18)

Jézus elküldi a papokhoz a Hozzá forduló leprásokat. Tulajdonképpen, amíg odafelé tartottak meggyógyultak Jézus által mind a tízen, de közülük csak egy tért vissza köszönetet mondani.

A hálátlanságra álljon itt egy másik példa. Szolgáljon tanulságunkra!

Évekkel ezelőtt elsüllyedt egy hajó a Michigan-tavon keletkezett viharban. A közeli egyetem diákjai azonnal mentőcsapatokat formáltak. Az egyik diák, Edward Spencer tizenhét embert mentett meg a süllyedő hajóról. Amikor kimerülten a szobájába vitték, ezt kérdezte: „Megtettem-e minden tőlem telhetőt? Úgy gondoljátok, hogy tényleg megtettem?” Évekkel később R. A. Torrey erről az esetről is beszélt egy Los Angeles-i összejövetelen, és a hallgatóságból egy férfi közölte vele, hogy Edward Spencer is jelen van az összejövetelen. Dr. Torrey az emelvényre hívta Spencert, aki már nagyon idős volt, és lassan fölment a lépcsőkön, miközben nagy tapssal köszöntötték. Dr. Torrey megkérdezte tőle, hogy ma­radt-e valami különös emléke arról az esetről. Ezt válaszolta: „Csak az, hogy az általam megmentett tizenhét ember közül egyetlenegy sem mondott köszönetet.”

Tényleg ennyire hálátlan az ember? Én is?

A nap gondolata:

 Az Isten iránti hála nem egyéb, mint elismerése annak, hogy Ő az, aki ad, és mi csak elfogadjuk Tőle.

2014-03-18

Quo vadis, domine?

Jézus így szólt tanítványaihoz: „Én az Atyától jöttem, és eljöttem a világba; de most elhagyom a világot, és az Atyához megyek.” (Jn 16,28).  

De hová mész uram?   A vég mindig izgatta az emberek fantáziáját.  A szurkolókat a meccs vége, a diákokat a vizsgaeredmény, a pályázókat a nyertes, hétköznapi életünkben ezer dolog, de legfőképpen életünk eredménye a végelszámoláskor.

Madách így kiált az Ember tragédiájában: „Csak az a vég, azt tudnám feledni!”

Hogy végződött Jézus földi pályája? A kereszt tövében azt gondolták: kész, vége, nincs tovább, meghalt Ő és vele az új eszme, a szeretet eszméje. Hiszen megölték! Azután húsvét hajnalán minden a feje tetejére állt. Rájöttek az apostolok, hogy mindennek így kellett történnie, hisz Jézus többször mondta, de ők ez ideig nem voltak képesek felfogni. Nem hibáztathatjuk őket, nekünk sem ment volna könnyebben. Örömteli csalódás volt ez számukra. Jézusnál a földi halál egy állomás volt csupán, nem fejezte be „életét”.

Negyven nap után magasba emelkedett, felhő takarta el.  A felhő az Ószövetségben az Isten jelenlétének jelzője volt. A színhely ismét az oly jól ismert Olajfák hegye volt. Ez a hely összeköti a szenvedést, a megdicsőülést, a második eljövetelt, a világ végét és a végítélet napját. Többször olvashatjuk a Szentírásban: „Jézus ül az Atya jobbján.” Ez a tökéletes Isten-jelenlét, együttlét kifejezése, vagyis hogy Jézus hatalma egy az Istenével. Jézus ittlétekor két világban élt. Amikor emberként járt, beszélt, tanított, pihent akkor is az isteni „én” cselekedett, akinek a hazája az ég. Ezért volt érthetetlen és titokzatos az egész egyénisége. A feltámadás után már megjelent benne az igaz mivolta. A föld nem volt képes többé befogadni, testével, lelkével kívül esett ennek a világnak a törvényein, így a mennybemenetel szükségszerű követelménye volt a megdicsőülésnek. Jézus mennybemenetelekor eszünkbe jut a mi mennybemenetelünk. Vajon lesz ilyen? S ha igen, hogyan? Jézus azt mondta: „Ne nyugtalankodjék a ti szívetek: higgyetek Istenben, és higgyetek énbennem. Az én Atyám házában sok hajlék van; ha nem így volna, vajon mondtam volna-e nektek, hogy elmegyek helyet készíteni a számotokra? És ha majd elmentem, és helyet készítettem nektek, ismét eljövök, és magam mellé veszlek titeket, hogy ahol én vagyok, ott legyetek ti is.” (Jn 14, 1-3) (Prókai Árpád)

A nap gondolata:

  Ha valakinek törékeny, csetlő-botló, gyenge hite van, az térdeljen, imádkozzék, menjen hívő közösségbe, mert ott hitek, imádságok összegeződnek. Láthatatlan fénysugár veszi azt körül, és egymás hite által épülünk. (Gyökössy Endre)

2014-03-17

Isten a végtelen szeretet

Abban nyilvánul meg Isten hozzánk való szeretete, hogy egyszülött Fiát küldte el Isten a világba, hogy éljünk őáltala. (1János 4:9)

Olyan Ő, mint az égbolt, amely mindent átfog, mint a kéz, amely mindent tart, mint az élet, amelyben minden lélegzik. Ő a lét forrása. Nem egy valami a sok létező közül, hanem minden létezőnek ősoka. Nem állíthatod félre, ha egyszer már valóban találkoztál vele.

Így szól hozzád: „örökre”. Keresed az utad? Menekülni próbálsz? Bajban vagy?

Isten nem haragszik rád, ha vészfékként használod. Tudja, hogy gyenge vagy, aki sokszor csak vészhelyzet esetén kiált hozzá. Egész szeretetével szereti a gyengéket.

Azt is megérti, ha csak azért fordulsz hozzá, mert magányos vagy és társat keresel, akinek mindent elmondhatsz. Még azért sem haragszik, ha csak a biztonság kedvéért kiáltasz hozzá, ha azt gondolod: „Az nem lehet, hogy senki se segítsen!” Ő ugyanis ismeri pislákoló mécsesedet és örül, hogyha fellobban. De ha egyszer már teljes nagyságában a mindenség Uraként, életed céljaként találkoztál vele, akkor már nem tudsz többé megfeledkezni róla. Ő utánad jár. Örömödben, bánatodban ott áll melletted. Isten hűséges hozzád. Te hűséges vagy Istenhez? (Prókai Árpád)

A nap gondolata:

 Kutyából nem lesz szalonna?! A mennyországban csak kutyából lett szalonnák lesznek! (Cseri Kálmán)

2014-03-16

Visszajelzés

„Amikor megérkeztek, összehívták a gyülekezetet, és elbeszélték, milyen nagy dolgokat tett velük az Isten, és hogy kaput nyitott a pogányoknak a hitre” /Ap. Csel. 14,27/.

Pálékat a gyülekezet bocsátotta ki a missziói útra. Munkájukat a gyülekezet imádsága kísérte, azért tudtak nagy dolgokat cselekedni. Visszatérésükkor mindenről részletesen beszámoltak. Megtörtént a visszajelzés. Sokat tanulhatunk mi is ebből az útból, különösen hangsúlyos az, hogy részletesen elmondtak mindent az őket imádságos szeretettel körülvevő embereknek. Sokszor hiányzik a mi kommunikációnkból a visszajelzés, nem reagálunk kellőképpen a velünk történt dolgokra, holott a bennünket számon tartókat minden érdekli, ami meghatározó az életünkben. Ne legyünk szűkszavúak, ha kell, dicsérjünk is. Sokat építünk a társunkon, ha helyesen nyilatkozunk. A visszatartott vélemény bizonytalanságban tartja a másik embert. Nem szabad langyosnak maradnunk, mert ezzel sokat rontunk. Az igenünk legyen igen, a nemünk pedig nem. (Horváth Csaba)

A nap gondolata:

 Hidd el, amit Isten mond, és nemcsak abban fogod örömödet lelni, amit Isten tesz, hanem boldog örvendezéssel tölt meg, ami Isten maga.

2014-03-15

Kiút a reménytelenségből

„A reménység hitvallásához szilárdan ragaszkodjunk, mert hű az, aki ígéretet tett” /Zsid 10,23/.

„Isten meg tudja mutatni a kiutat a reménytelenségből” /M.L. King/.

Tegnap felhívott valaki telefonon és azt kérdezte, van-e keringési zavar a szervezetemben. Válaszomra elmondta, hogy tud egy módszert, amely a boka, a térd és derék megtámasztásával jár és akkor megszűnnek ezek a rendellenességek... Ez a diagnózis a hívő életünket juttatta eszembe. Sokszor panaszkodunk hétköznapi problémákra, bajokra, megoldatlan helyzet előtt állunk az egyéni és gyülekezeti életünkben, keressük a kiutat. Próbálkozunk mindennel: ésszel-értelemmel, emberi segítségekkel, az internet adta lehetőségekkel, de nem boldogulunk. Csak utólag jut eszünkbe, amikor már mindent megpróbáltunk, hogy tulajdonképpen Istent kihagytuk a számításainkból. Pedig tudjuk az igéből, hogy az ő ígéretei igazak. Isten a látszólag lehetetlen dolgokat is valósággá tudja tenni. Jézus az ötezer embert vendégelte meg egy gyermek uzsonnájával. Éppen ezért kell nekünk hűségesen ragaszkodnunk az ő ígéreteihez. Egyedül ő tudja megmutatni a kiutat a reménytelennek látszó dolgainkból. Mint ahogy a szervezetünkben a diagnózis megállapításánál  minden mindennel összefügg, úgy lelki életünkben a hétköznapi problémáink rendezésekor sem hagyhatjuk ki Isten áldó hatalmát. Merjük hát rábízni magunkat teljes hittel, reménységgel, hogy

általa nyerjünk kiutat a reménytelenségből. (Horváth Csaba)

A nap gondolata:

Ha az Isten igazságos volna, akkor mindnyájan elvesznénk, de Isten kegyelmes is.

2014-03-14

Reményteljes jövő

„Mert csak én tudom, mi a tervem veletek – így szól az Úr  -  : békességet és nem romlást tervezek, és reményteljes jövőt adok nektek” /Jerémiás 29,11/.

A hosszú babilóniai fogság, megpróbáltatás  után mondta az Úr prófétáján keresztül ezt népének. Nem feledkezett el róluk a gyötrődés idején sem, már ott tervezte a felemelkedés útját. Igen biztató ez a terv: békesség és reményteljes jövő következik. De ennek feltétele van: az Úr segítségül hívása, az állhatatos imádkozás, a keresés és a teljes szívvel való odaadás. Nem fél szívvel, számításból, hanem teljesen. Hiszen a nagy parancsolatban is hangsúlyossá válik ez a szó: teljes /szívből, erőből, elméből/.  Isten nem osztozik senkivel, korábban is csak akkor fordult jóra a nép sorsa, ha teljesen megszabadultak a hamis bálványoktól és úgy követték Urukat, Istenüket. Nekünk is van reményteljes jövőnk, gyülekezeteink megújulhatnak, pezsgő lehet a hitéletünk a református egyházunkban, ha igazán rá tudunk állni erre az ígéretre. Semmi mást nem kell tennünk, csak komolyan venni Isten tervét. Naponta szólít bennünket igéjén keresztül: építsünk a kősziklára, Jézus Krisztusra, vegyük komolyan az egységre való felszólítást őbenne, ugyanakkor az igéje legyen világító lábunk előtt, mint a mécses: lássuk meg a soron következő feladatunkat. Vegyük figyelembe, minden gyülekezeti tagra szükség van az egészséges gyülekezeti élethez.  Ha így tudjuk elfogadni Isten üzenetét a naponta olvasott igénk alapján, akkor boldog és reményteljes lesz az életünk mind a családban, mind a gyülekezetben. (Horváth Csaba)

A nap gondolata:

Örvendezz Isten jelenlétének még akkor is, ha a lelkedben levő homály miatt nem láthatod Őt.

2014-03-13

Isten kérésre segít

„Isten segítségével hatalmas dolgokat viszünk véghez...”  /Zsoltárok 108,14/.

Az ember sok mindenre képes, hiszen Isten adta neki a tudást, értelmet, amellyel alkothat, megváltoztathatja környezetét. Isten bizonyára gyönyörködik is ebben, hiszen az ő teremtménye végzi mindezeket. A határt azonban Isten szabja meg, meddig haladhat előre az ember a tudományban. A Biblia utalást is tesz erre vonatkozóan. A fizikai törvényszerűségeket azért adta, hogy azok szerint menjen mindenféle mozgás, változás. Viszont Isten maga felül írhatja ezeket, mert ő szuverén, az ő alkotásába nem szólhat bele az ember. De itt jön be az Istennel való személyes kapcsolat, amikor a hittel való kérésre ez a hatalmas úr cselekszik. Igen,  Isten segítségével valóban hatalmas dolgokat viszünk végbe, hiszen le van írva a Bibliában. Próbáljuk ki. 

Személyes életemben is többször tapasztaltam, hogy a hittel való kérést meghallgatta Isten, kérésre segített..  Kis és nagy dolgokban egyaránt igaz. Nem kételkedem, még a hajam szálát is számon tartja, azaz, számtalan egyszerű kicsi kérést is teljesített. 

Sokszor megszégyenülve kellett elismernem, mennyire gondja van az apró kérésekre is: nem véletlen, hogy megkapom az útbaigazítást azonnal, ha hittel, semmit nem kételkedve kérem. Merjünk nagy dolgokat is kérni hittel, reménnyel, mert ő nem szégyenít meg, de csak az ő dicsőségére. 

Vigyázzunk, ne legyünk olyanok, mint a meggyógyított kilenc hálátlan leprás /Lk 17,11-18/. Igaz az is, hogy hitünkkel hegyeket mozdíthatunk el. Mindenek felett nagyon fontos a hálaadás, mert bennünket egyedül a hitünk tarthat meg. (Horváth Csaba)

A nap gondolata:

 Isten teljességével csak úgy tudsz megtelni, ha szívedet minden teremtett dologtól megüresíted.

2014-03-12

Az ÚR veled van, erős vitéz! (Bírák 6:12)

Ez a mondat a félénk, kétségekkel, kérdésekkel, miértekkel küzdő Gedeonnak szól. Isten üzeni ezt neki egy angyal által. A közelmúltban, amikor életem az átlagostól jobban tele volt feladatokkal, gyengének, erőtlennek éreztem magam mind fizikálisan, mind lelkileg, Isten nekem is üzent ezzel a mondattal.

Erős vitéz. Ki? Én? – gondolhatta Gedeon. S én személy szerint ugyanezt gondoltam magamról. Bennem is ezek a kérdések fogalmazódtak meg. Mitől lennék én erős vitéz? De rossz irányú a gondolat és helytelen a kérdés. Mert nem mitől, hanem kitől. Istentől, aki megerősít. Igen, általa erős vitézek vagyunk. Olyan katonái Krisztusnak, akik Urukra, vezetőjükre néznek, és Benne bíznak. Akik engedik, hogy Ő vezessen, és mellettünk legyen napi küzdelmeinkben. Erőnk nem önmagunkban van, hanem az Úrban és az Ő jelenlétében, hatalmában.

Testvér! Ha elborít a sok munka, vagy sokallod az élet terheit, engedd, hogy az Úr megerősítsen. Ő veled van, általa van erőd mindenre. Kérd el ezt az erőt naponként Tőle!

A nap gondolata:

Mire van szükséged Istenen kívül? Vagy számodra Ő nem elég? (Kempis Tamás)

2014-03-11

„A jó ember jó kincséből hoz elő jót, a gonosz ember gonosz kincséből hoz elő gonoszt. De mondom nektek, hogy minden haszontalan szóról, amelyet kimondanak az emberek, számot fognak adni az ítélet napján” (Mt 12,35-36)

Régen divat volt, ma már luxus elvégeztetni azt a vizsgálatot, amely a szívünk állapotát méri fel. Mégis: kérjünk időpontot! Kérjünk időpontot Jézustól; állapítsa meg Ő a szívünk állapotát. Különösképpen akkor, ha a szánkon kifolyt szavak rosszullétről, lélek-szív betegségről, vagy már egyenesen: kritikus állapotról tanúskodnak! Mi rejlik, ott bent? Az, amit mi szeretnénk, ha ott lenne? Az, amit tartanak rólunk, mert jó ideje ügyesen eljátszuk a lelki-egészségállapotunkat? Vagy elfogadjuk: az van odabent, amit Jézus, talán ebben a két percben diagnosztizál.

És emlékeztet. Azért szóltál úgy tegnap, ahogy szóltál, mert ez van a szívedben. Ezzel vannak tele a gondolataid. Ezzel ébredsz, ezzel fekszel le. De vigyázz; időben kezd el kúrálni magad, mert azon a napon majd „szavaid alapján mentenek fel, és szavaid alapján marasztalnak el téged.”

Amikor valaki azt az ijesztő diagnózist kapja orvosától, hogy bajok vannak a szívével, azonnal gyógyszert, ellátást, terápiát, tanácsot kér. Mit lehetne tenni a változás, a javulás érdekében?

Van, akit szanatóriumba küldenek. Mert levegőváltozásra van szüksége. Jézus is ezt ajánlja. Az Ő társasága őszinteségre sarkallja a beteget. Neki mindent elmondhat. Felenged a szíve, hirtelen tisztulni kezd és elkezd távozni belőle mindaz, az egyetlen igaz terapeuta, az egyetlen igazi orvos szemétnek nyilvánított. Mert a tökéletes kardiológus megkezdte a gyógyítást. Aki pedig időpont egyeztetés nélkül, napja bármelyik percében bekopog hozzá, az tapasztalni fogja, hogy egy idő után más kívánkozik a szájára, mint addig. Átok helyett: áldás.

(Kereskényi Sándor)

A nap gondolata:

Az orvos nem kerülheti el saját nehézségeit azáltal, hogy mások nehézségeit kezeli úgy, mintha ő magának nem volna semmi problémája. (C. G. Jung)

2014-03-10

„Aznap, amikor beesteledett, a hét első napján, ott ahol összegyűltek a tanítványok, bár a zsidóktól való félelem miatt az ajtók zárva voltak, eljött Jézus, megállt középen, és így szólt hozzájuk: ’Békesség néktek!’ És miután ezt mondta, megmutatta nekik a kezét és az oldalát. A tanítványok megörültek, hogy látják az Urat. Jézus erre ismét ezt mondta nekik: ’Békesség néktek!” /János 20, 19-21a/

A békesség Istentől kapott szövetség, s ily módon ajándék, de nem csupán egy passzív ajándék, melyet semmittevő módon élvezhetünk. Isten ezen a munkaterületen is szolgálatunkat, aktivitásunkat, kapcsolatainkat akarja bevonni a cél érdekében, ahogyan a boldogmondások sorában oly szép megfogalmazásban van előttünk: „Boldogok, akik békét teremtenek” - Újfordítás; „Boldogok a békességre igyekvők” - Károli (Mt 5,9). Vagyis a békesség nem egy késztermék, amit leemelünk az üzlet polcáról, és steril csomagolásban hazaviszünk! Nekünk kell békét teremtenünk! Nekünk kell békésségre igyekeznünk! Nem fog bekopogtatni az ajtón, s nem fogja azt mondani: megérkeztem… Az idősek otthonában, ahol mindennapjaimat töltöm, időről időre életre kelnek morgolódó hangok, hogy egy ilyen, egy egyházi intézményben miért nem tudnak egymással békében élni az emberek, hogy mindig megsértődgetnek egymásra, mégiscsak tenni kellene valamit… Mondják a lakók, sértett szemmel tekintve a másikra… Ilyenkor mindig azt szoktam mondani, hogy ez egyedül rajtunk múlik. Kívülről ezt megparancsolni senkinek nem lehet; kívülről valakinek a szívébe békét plántálni nem lehet: azt nekünk kell megteremtenünk otthonainkban, nekünk kell naponként igyekeznünk rá. Ahogyan az év eleji köszöntéseinknek is van egy kicsi hamis felütése, amikor azt mondjuk: az óesztendő vigyen el mindent, ami rossz, a haragot, a bánatot, az újesztendő pedig hozzon el mindent, ami jó: szeretetet, békességet… Nem a naptárnak napjai fognak nagytakarítást végezni otthonainkban, vagy a lelkünkben. Nem a naptárnak napjai fognak ajtódon bekopogni, elkérve szívedből a szomszédod vagy éppen a testvéred ellen érzett haragodat, és nem a naptárnak napjai fogják szívedbe helyezni a békesség csíráját, a megbocsátást és a szeretetet. Neked kell békét teremtened, neked kell békességre igyekezned.

Ne csak kívánd lélektelen, üres szavakkal a békességet, teremtsd meg magad körül! /Gyallai Henrietta/

A nap gondolata:

Miként lehetne annak tartós békessége, aki másnak dolgaiba belekeveredik, ki idegen ügyek után szalad, s aki ritkán és keveset száll magába. (Kempis Tamás)

2014-03-09

„Aznap, amikor beesteledett, a hét első napján, ott ahol összegyűltek a tanítványok, bár a zsidóktól való félelem miatt az ajtók zárva voltak, eljött Jézus, megállt középen, és így szólt hozzájuk: ’Békesség néktek!’ És miután ezt mondta, megmutatta nekik a kezét és az oldalát. A tanítványok megörültek, hogy látják az Urat. Jézus erre ismét ezt mondta nekik: ’Békesség néktek!” /János 20, 19-21a/

Sokunk lakásában talán még ma is fő helyen van kirakva, a belépő idegen szemét talán elsőként köszönti a házi áldás, rajta az előttünk álló esztendő és egész földi életünk, sőt örök életünk legfontosabb értékeivel: Hol hit, ott szeretet, Hol szeretet, ott béke, Hol béke, ott áldás, Hol áldás, ott Isten, Hol Isten, ott szükség nincsen. Hit, szeretet, béke, áldás: ezeknél fontosabbakat ma sem kívánhatunk szeretteink, otthonaink, családjaink életére. Ha ezek jelen vannak, ha ezek jelen lennének, akkor valóban szükséget sem szenvednénk. S az értékek sorában, mint drága igazgyöngy, ott ragyog mostani igemagyarázatunk egyetlen szava is: béke.

Hogy érzed: otthonodat beragyogja ennek az igazgyöngynek fénye? Nem azt kérdezem, hogy ugye nincs az otthonodban, a gondolataidban semmilyen nyugtalanító tényező, hogy ugye könnyedén veszed a betegség vagy az anyagi nehézségeknek terhét? Balgaság lenne azt feltételezni, hogy létezik mindezektől mentes otthon, élet. Ilyen nincs. Mégis azt kérdezem: Isten békességgének illata lengi-e be gondolataidat, szavakban megformálódó indulataidat? Békességről árulkodnak kapcsolataid, családi életed? Hol béke, ott áldás, hol áldás, ott Isten, hol Isten, ott szükség nincsen… /Gyallai Henrietta/

A nap gondolata:

Ha szerinted mindig más a hibás, akkor sohasem lesz békességed.

2014-03-08

„Aznap, amikor beesteledett, a hét első napján, ott ahol összegyűltek a tanítványok, bár a zsidóktól való félelem miatt az ajtók zárva voltak, eljött Jézus, megállt középen, és így szólt hozzájuk: ’Békesség néktek!’ És miután ezt mondta, megmutatta nekik a kezét és az oldalát. A tanítványok megörültek, hogy látják az Urat. Jézus erre ismét ezt mondta nekik: ’Békesség néktek!” /János 20, 19-21a/

Amikor azonban Istenben bízó lélekkel kívánunk békességet egymásnak, talán nem is vagyunk tudatában kívánságunk biblikus tartalmának. Megelégszünk valami sokkal kevesebbel, beérjük valami nagyon lecsupaszított gondolati tartalommal, s hajlamosak vagyunk azt gondolni, ahol két ember nem esik egymás torkának, az már béke, ahol nem szitokszavaktól hangos a közeg, ott békességről beszélhetünk. Pedig ez még messze nem jelenti azt, hogy szívünk birtokolná a békesség Istenének ajándékát. Mert a Szentírás többek között így mutatja be az Urat, mint békesség Istenét, aki a békesség szövetségével ajándékozza meg népét!

Az Ószövetségben a fogalom eredetéül szolgáló salom kifejezés olyan gazdag jelentéstartalommal bír, hogy más nyelven szinte nem is lehet visszaadni. Tökéletes, sértetlen, érintetlen, teljes, ép – ezt mind magában rejti! Befejezni egy házat; helyre állítani a dolgok eredeti állapotát, épségét; megbékíteni egy hitelezőt; teljesíteni egy fogadalmat – ez mind visszaadható ezzel az egyetlen fogalommal: salom, azaz békesség. Nem egyszerűen tehát a háború ellentéteként áll előttünk, hanem a mindennapi élet jólétét jelöli, annak az embernek állapotát, aki összhangban él önmagával, a természettel és Istennel! Amikor tehát ezzel a szóval köszöntjük egymást, akkor olyan életet kívánunk, amelyben minden a helyén van, amely ép, zavartalan, sértetlen, egész! Mindezzel a mögöttes tartalommal mondd legközelebb: békesség! /Gyallai Henrietta/

A nap gondolata:

Van békesség, mely nem függ külső körülményektől, hanem a belül lakozó Krisztustól. Ezt semmiféle vihar nem zavarhatja meg.

2014-03-07

„Aznap, amikor beesteledett, a hét első napján, ott ahol összegyűltek a tanítványok, bár a zsidóktól való félelem miatt az ajtók zárva voltak, eljött Jézus, megállt középen, és így szólt hozzájuk: ’Békesség néktek!’ És miután ezt mondta, megmutatta nekik a kezét és az oldalát. A tanítványok megörültek, hogy látják az Urat. Jézus erre ismét ezt mondta nekik: ’Békesség néktek!” /János 20, 19-21a/

Az elmúlt napokban, hetekben rendre békés, boldog újesztendőt kívántunk egymásnak, békét, békességet kívánva, miként református köszöntésünkben is naponként ezzel a szóval fordulunk hittestvéreinkhez. (Az áhítat eredetileg év elején íródott ~~szerkesztő~~)

A feltámadott Krisztus is ezzel a szóval köszöntötte tanítványait, amikor első ízben jelent meg nekik halálát, sírból való életre ébredését követően: Békesség néktek! Kétszer egymás után hangzik köszöntése: békesség néktek! Az új élet hajnalán, a történelem egészen új korszakának kezdetén ez a szó volt a nyitány, mely utat mutatott, mely nemcsak a megrémült, holnaptól rettegő tanítványok lelkét rendezte, de utat mutatott az egész világnak is. Hát hogy is ne lenne illő és méltó, Istennek tetsző, ha egy újesztendőnek hajnalán mi magunk is ezzel a szóval köszöntenénk egymást, mutatnánk utat egész elkövetkező esztendőnk számára, Isten felé és egymáshoz való viszonyunkat megalapozva: békesség! Hogy is ne lenne méltó beszélgetéseinket, találkozásainkat ezzel az üdvözléssel kezdeni, erre az alapra építeni. A Feltámadott első, szép szavát használd fundámentumként, „és szóval, kézfogással másnak add. Az Isten békessége is ragad.” S ha a szó mögött a krisztusi lelkület is munkálkodik szavaidban, meglásd: nyert ügyed van! /Gyallai Henrietta/

A nap gondolata:

Békesség nélkül nincs megszentelődés, megszentelődés nélkül nincs békesség.

2014-03-06

A Krisztus lakjék szívetekben a hit által, a szeretetben meggyökerezve és megalapozva képesek legyetek felfogni minden szenttel együtt: mi a szélesség és hosszúság, magasság és mélység; és így megismerjétek Krisztusnak minden ismeretet meghaladó szeretetét, hogy teljességre jussatok, az Isten mindent átfogó teljességéig. (Efezus 3:17-19)

Hogy mennyire mély Isten szeretete az emberiség irányába? A következő történet jól szemlélteti: 

 Egy sziget halászfalujának lakói között íratlan törvény, hogy a házasságtörők büntetése: a falu fölé magasodó fekete sziklák egyikéről a mélybe taszítják a bűnöst. Egyik nap újra összeül a falu ítélőszéke, hogy az egyik halász felesége felett ítélkezzenek. A döntés nem kétséges, az ítélet hamar megszületik. Az asszony kap néhány órányi haladékot, hogy távollévő férjét megvárhassa, s tőle búcsút vehessen. A férj azonban nem érkezik meg a kiszabott idő lejártáig, így az ítéletet könyörtelenül végrehajtják. Másnap reggel a járókelők megdöbbenve látják, hogy az asszony sértetlenül jön a falu utcáján a férje mellett. A rejtélyt a férj magyarázata oldja meg. Elmondja, hogy ő tudott a felesége hűtlenségéről, s afelől sem volt kétsége, hogy az ítélet lesújt rá. Ezért elment és a szikla alatt tátongó mélységben kifeszítette halászhálóját, s az felfogta az alázuhanó asszonyt. 

A hatalmas Isten ugyanilyen mentő szeretettel hajolt le a világhoz fiának, Krisztusnak közénk jövetelében. A betlehemi jászolbölcsőtől a golgotai kereszten át a feltámadás csodájáig mind-mind Isten véghetetlen szeretetének lehetünk tanúi.  

A nap gondolata:

Aki szeret, az kedveséért viseljen el minden bajt és keservet, és a kellemetlenségek miatt ne szakadjon el tőle. (Kempis Tamás)

2014-03-05

4. Az élet iskola

Nem azért írom ezeket, hogy megszégyenítselek titeket, hanem azért, hogy intselek, mint szeretett gyermekeimet. Ha tanítómesteretek sok ezer volna is a Krisztusban, atyátok azonban nincs sok: mert az evangélium által én vagyok a ti atyátok a Krisztus Jézusban. Kérlek tehát titeket: legyetek az én követőim. Ezért küldtem el hozzátok Timóteust, aki szeretett és hű gyermekem az Úrban, aki emlékeztetni fog titeket arra: hogyan élek Krisztus Jézusban, és hogyan tanítok minden gyülekezetben. Egyesek azonban úgy felfuvalkodtak, mintha nem készülnénk hozzátok. Pedig ha az Úr akarja, hamarosan elmegyek, és meg fogom ismerni a felfuvalkodottaknak nem a beszédét, hanem az erejét. Mert nem beszédben áll az Isten országa, hanem erőben. Mit akartok? Bottal menjek hozzátok, vagy szeretettel és szelíd lélekkel? (1Kor 4:14-21)

“Jó pap holtig tanul” — tartja a közmondás. Az élet valóban iskola, a tanító mesterünk, ezért legyünk taníthatók. Édesanyám imádsága példaértékű előttem. Minden reggel, amikor felkel, azért imádkozik, hogy meglássa a napja során, hogy kiken és milyen helyzeteken keresztül akarja Isten tanítani őt. Pál célja levele megírásával ez volt: “Nem azért írom ezeket, hogy megszégyenítselek titeket, hanem azért, hogy intselek, mint szeretett gyermekeimet.” Isten is hasonló okból munkálkodik az életünkben és tanít minket. Ő a nagy Tanító (Ézs 30:20), aki olyan dolgokra tanít, mely a javunkra válik (Ézs 48:17).

Ne sajátítsuk el a világ felfogását, mely leértékeli az életet. Tekintsünk rá inkább Isten szemével — szolgálva őt, értékelve az ajándékát, megharcolva a küzdelmeit, tanulva Istentől. Így meg tudjuk valósítani az apostol felhívását: “Akár esztek tehát, akár isztok, bármi mást cselekesztek, mindent Isten dicsőségére tegyetek” (1Kor 10:31)!

(Tóth-Simon Károly)

A nap gondolata:

Az élet ünnepi istentisztelet, az áhítatnak és hálaadásnak a műve.