Ó év - új év

Kedves Olvasóim!

Ezzel a dallal szeretnék mindenkinek jó emlékezést kívánni a 2013-as esztendő végén, s tartalmas, Istentől megáldott új esztendőt.

2013-12-31 ünnepi szám

Mindenért hálát adjatok, mert ez az Isten akarata Jézus Krisztus által a ti javatokra. (1Thess 5:18)

Szánj egy kis időt arra, hogy visszanézel az idei évre! Milyen éved volt? Milyen évet zársz személyes életedben? Milyen volt ez az év a családod, a munkád, a hited szempontjából? Nekem könnyebb ezeket a kérdéseket feltennem, mint neked elgondolkodnod ezeken. Pedig mindenképpen érdemes. Neked is, nekem is. Mai Igénk a hálaadás irányából közelíti meg a lassan magunk mögött hagyott évet. Adj hálát! Vedd észre, hogy mennyi áldásban volt részed. Mind az Úrtól jött. Neki köszönd meg. Voltak nehézségeid? Bizonyára! Ezekben sem hagyott magadra az Úr. Megköszönted már Neki? Minden rossz, ami az idén ért, a javadra szolgált (Róma 8:28) és ez ezután is így lesz. Az, hogy még élsz, szintén ok a hálaadásra. Szóljon ez a napod amennyire csak lehet, a hálaadásról, melyet Isten színe előtt gyakorolsz! Szükséges ezt naponta megtennünk, de az év utolsó napja lehet ennek a csúcsa. Ne feledd el, mennyi jót tett veled az Úr idén is…

A nap gondolata:

 A legcsekélyebb adományért is légy háládatos, s méltó leszel nagyobbak vételére. (Kempis Tamás)

2013-12-31

„Efraim a népek közé keveredett. Olyan lett Efraim, mint a meg nem fordított lángos. Idegenek emésztik erejét, de ő nem veszi észre.” (Hóseás 7,8)

Mit jelent egy ilyen helyzetben az a figyelmeztetés, amit a próféta intéz felénk? Mit jelent az összekeveredés? Ugyanazt, amit Hóseás korában. Ő sem az ember-ember közötti viszonyról, kapcsolatról beszél, nem attól óv elsősorban. Hanem a szellemiség, a lelkiség, a lelki alapok, a belső identitás megőrzésére figyelmeztet! Ne engedjük, hogy más alapot kínáljanak hitünkhöz, mint ami az egyetlen alap lehet: Isten Igéje! Luther Márton, Kálvin János és nagy református elődeink tisztán látták a veszélyt, amikor kimondták a reformátori alapelvek között: Sola Scriptura! Egyedül a Szentírás! Egyedül Isten Igéje lehet az alap, emellett minden más csak bálvány, és idegen befolyás! Ennek az alapnak olyan szilárdnak kell lennie, mint a kősziklának, különben mi is játékszerei leszünk mindenféle idegen szellemiségnek, lelkiségnek!

Nem véletlen, hogy az oly’ divatos kis szekták főleg a mi egyházunkból, a református egyházból tudnak tagokat elcsábítani maguknak! Miért? Mert az alap nincs rendben! Az istenismeretünk, az igeismeretünk nincs rendben! Gyökértelenek a református egyház tagjai! Keresztelés, konfirmáció után tagjaink többsége ügyet sem vet az alapra, esélyt sem ad Istennek, hogy Igéje által vezesse, segítse. Gyökértelenné, alaptalanná, idegen eszmék és vallások, tévtanítások táptalajává válunk, ha nem térünk vissza Isten Igéjéhez!

Izrael életében is az egész, esztelen, szomorú, elkeserítő állapotnak egyetlen oka volt: nem akartak Jahvéhoz megtérni, hozzá visszatérni. Pedig ha a visszatérés révén Isten az őt megillető helyre – a megrendíthetetlen alap helyére – kerül, akkor a dolgok is a maguk helyére kerülnek. Nincs más út, hogy nemzetben, hitben megmaradjunk, mint az alaphoz való hűség.  (Gyallai Henrietta)

A nap gondolata:

Igehirdetők! Ne csak az utcalányoknak mondjátok, hogy újjá kell születniük, hanem a vallásos embereknek is. Jézus Nikodémusnak mondta ezt. (Stewart)

2013-12-30

„Ezért mondom nektek: higgyétek, hogy mindazt, amiért imádkoztok, és amit kértek, megkapjátok, és meg is adatik nektek.” /Márk 11,24/

Hogyan imádkozunk? Megszokásból, felsorolva előre megszerkesztett mondatainkat? Hittel, alázattal visszük-e oda kéréseinket Mennyei Atyánkhoz? Jézus itt az igénkben a hitet hangsúlyozza. Igen, a feltétel nélküli hit és a velejáró alázat az, ami meghallgatásra talál. A hitnek óriási következményei vannak: odavonz az Atyához, keresem Isten akaratát és életemet leteszem Jézus Krisztus kezébe. Ha hitre jutottam, akkor már csak az lesz a fontos az egész valómban, ami az én Istenemnek tetszik. Akkor már nem is akarok más lenni, csak Jézus Krisztus engedelmes tanítványa és követője. Ennek eredménye az lesz, hogy  imaéletemet is ő irányítja, kéréseim szerinte valóak lesznek, amelyek mind javamra válnak. Ezért kell jól ismernünk a Szentírást, hogy az abból kapott üzenetek határozzák meg cselekedeteinket, imakéréseinket. Nem olyan kegyetlen Isten, hogy olyat adjon, ami nem válik a javunkra. Nagyon kell azonban arra vigyáznunk, hogy a kéréseink ne a mi gerjedelmeinkre irányuljanak, jól kell kérni, ahogy ezt Jakab apostol is hangsúlyozza: „...nem kapjátok meg, mert rosszul kéritek: csupán élvezeteitekre akarjátok azt eltékozolni.” /Jakab 4,3/

Jézus hatalmas dolgokat ígér azoknak, akik hittel kérnek. „Nagy az ereje az igaz ember buzgó könyörgésének.” /Jakab 5,16/ Vigyázzunk, a hit ellentéte a hitetlenség! Ami Jézus szerint a legnagyobb bűn. Egyszerűen így mondja: „....hogy aki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.” /János 3,16/ (Horváth Csaba)

A nap gondolata:

Nem a szükségtől kényszerítve, hanem Istentől indíttatva kell imádkozni. (Steinberger)

2013-12-29

„Leesett fejünkről a koszorú, jaj nekünk, mert vétkeztünk!” /Jerémiás Siralmai 5,16/

Jeremiás visszaemlékezik fogságba esésének történetére, hogyan élt a népe a tragédia előtt, mi a jelenlegi helyzet és mi a remény arra, hogy olyanok legyenek napjaik, mint régen voltak. Az ősük bűneinek következményeit kell hordozniuk, akik már nem élnek. Minden tönkre ment, éheznek, meggyalázzák a nőket, szolgák uralkodnak rajtuk, a vezéreket felakasztották, az ifjakat rabszolgáknak tekintik, odavan minden örömük. Szomorúan mondja, hogy vétkeik miatt kerültek ilyen helyzetbe. Ebben a kilátástalanságban tart bűnbánatot és kéri az Urat, hogy ne vesse el örökre őket, térítse meg a népet, állítsa vissza a régi életmódjukat. Minden elkövetett bűn büntetést von maga után, de a megbánása reményt kelt. Nekünk van kihez könyörögni, Jézus Krisztushoz, aki lehajol a bűnösökért, hiszen ezért jött a világra. Nem vetett el bennünket végképp Isten, van szabadulás. Ennek az útját nekünk kell megtalálni, hittel kell odamennünk a mi Megváltónkhoz. Ha ezzel az indulattal fordulunk hozzá, akkor ő örül a megtérő bűnösnek. Ezt üzeni nekünk Jeremiás próféta is, nem haragszik ránk annyira Isten, hogy elvessen magától. (Horváth Csaba)

A nap gondolata:

A hit bizalom és engedelmesség.

2013-12-28

„Az időpontokról és alkalmakról pedig nem szükséges írnom nektek, testvéreim, mert ti magatok is jól tudjátok, hogy az Úr úgy jön el, mint éjjel a tolvaj.” (1Thessz 5,1)

Bizonyára volt már olyan találkozás az életedben, amire hónapokat, sőt talán éveket is vártál. Hosszú-hosszú időn keresztül készítetted a szívedet, forgattad magadban az elképzelt szavakat, komplett forgatókönyv-verziókat gyártottál magadban, milyen is lesz a valóságban. Mindent ennek a jövőbeli találkozásnak a reménye írt felül, e körül forogtak a gondolataid talán éjjel és nappal, mindent ennek rendeltél alá. Türelmetlen és feszült, mégis boldog vágyakozással teltek napjaid. Mint Márai Sándor gyönyörű művében, A gyertyák csonkig égnek című regényében, ahol a két öreg barát 42 éven át készült az egymással való találkozásra – és természetesen lehetne még sorolni a világirodalom nagy találkozásait.  

Amikor a Szentírás a jövendőről, az Úrral való találkozás tényéről beszél, akkor valami hasonló, csak sokkal erősebb, sokkal intenzívebb érzésnek kellene szívünkben formálódni. Érzel-e hasonlót? „Várj, ember szíve, készen, mert jő a hős, az Úr…!” Hiszen nem egy régen látott családtagod, vagy egy régi barátod elé készülsz, hanem Teremtőd, Alkotód elé! Hogyne kellene még feszültebb, még boldogabb várakozással tekintenünk a találkozás felé?

Valljuk meg őszintén: nagyon kimarad ez a téma gondolatainkból és imádságainkból egyaránt. Ha a holnapért imádkozunk, akkor is megállunk a földi élet keretein belül, látásunk tovább nem hatol, mint amit testi szemeinkkel felfogni tudunk. Te kérted-e már valaha is, hogy az Úrral való találkozás számodra ne a harag napja legyen, hanem az üdvösség dicsőséges alkalma? Vagy csak szunnyad lelked, csipkerózsika-álomba merülve? Nehogy készületlenül, váratlanul érjen az a nap, légy éber és józan, örök életed nagy találkozására! (Gyallai Henrietta)

A nap gondolata:

Mindennap újra kell hinnünk, a tegnapi hit mára mit sem használ.

2013-12-27

„Az időpontokról és alkalmakról pedig nem szükséges írnom nektek, testvéreim, mert ti magatok is jól tudjátok, hogy az Úr úgy jön el, mint éjjel a tolvaj.” (1Thessz 5,1)

Az Úr eljövetelének napjáról szóló tanításról azt gondolod talán, hogy ez nem olyan fontos üzenete a Bibliának. De inkább fogalmazzunk úgy, hogy kellemetlen, kényelmetlen, feszengető érzés ezzel a gondolattal szembesülni. Hogy az Úr nagy napján nekem is szembesülnöm kell azzal, aki eljön ítélni eleveneket és holtakat? Igen, határozottan igen!  Merthogy a Bibliának éppen ez a legnagyobb üzenete: az Úr eljövetele!

Gondold csak át a Szentírás egészét: Az Ószövetség egészét átszövi a Messiásra való várakozás, az Úr Felkentjének reménysége. És ebből a szempontból mi keresztyének, ma élő Krisztus-hitű emberek ugyanilyen feszült várakozásban élünk – legalábbis az ige tanítása szerint. Hiszen nem ragadhatunk le a „Jézuska-hitnél”, hogy az első karácsonykor megszületett kisded Jézusnak örvendjünk. Ebből a hitből fel kell nőni, tovább kell lépni! Az a kisgyermek Jézus Isten Fiaként bűneid adóslevelét szögezte a keresztfára! Az a kisgyermek Jézus Isten Fiaként legyőzte a legnagyobb ellenségedet, a halált! Az kisgyermek Jézus Isten Fiaként egy üres sírkamrát mutatott a hitetlen és kétkedő világnak! Ez az üres sír fennen hirdeti a te örök életedet is! És ez a Jézus igen, megígérte, hogy visszajön, és számadásra hív minden lelket. Várod-e eljövetelét, mint mindenható Urat, kinek kezébe adatott minden hatalom mennyen és földön?

Érted már, miért legfontosabb tanítása a Bibliának, hogy Krisztus visszajön…? (Gyallai Henrietta)

A nap gondolata:

A hit nem érdem, hanem a lelkem kinyújtott karja, amelyikkel elfogadhatom Istennek minden ajándékát.

2013-12-26

„Az időpontokról és alkalmakról pedig nem szükséges írnom nektek, testvéreim, mert ti magatok is jól tudjátok, hogy az Úr úgy jön el, mint éjjel a tolvaj.” (1Thessz 5,1)

Szoktuk mondani, hogy az okos ember számol a holnappal, tervez a jövendővel, nem csak a mának él. És valóban, gyermekeinket szinte már az óvodába is úgy íratjuk be, hogy leendő szakmájukat tervezzük, mi az a piacképes tudás, aminek majdan, sok év múlva hasznát vehetik. Pályakezdő fiatalként már a biztonságos nyugdíjas évekre figyelmeztetnek bennünket, takarékossági szempontok alapján. Aztán persze sok fiatal józan válasza, hogy a semmiből nehéz takarékot képezni, meg amúgy is, mire a mai fiatal generáció odakerül, ki tudja, létezik-e még bármiféle nyugdíj, és a pénznek is lesz-e még bármiféle értéke.

Mindenesetre a holnappal való törődés a bölcs gondolkodás meghatározó része. Igénk is a jövendő felé irányítja figyelmünket, azonban nem a földi élet szűk és konkrét keretein belül, hanem az örökkévalóság számunkra ismeretlen és kiszámíthatatlan medrébe helyezi tekintetünket. Az Úr eljöveteléről beszél, mely történhet a következő percben, de történhet a következő évezredben is. Úgy jön el, mint a tolvaj: váratlanul. Biztosan, de előre ki nem számítható időben.

Számos özvegyen maradt idős embertől hallom, hogy a legnehezebbek a kényszerűen egyedül töltött éjszakák. A biztonságérzet az éjszakai csendben roppan össze a legjobban, minden nesz, zörej félelmet kelt, hiszen egyetlen betörő sem jelenti be előre, hogy mikor kíván kirabolni egy otthont, de logikusan éjszaka van a legnagyobb realitása, amikor a háznép alszik. Ha erre a közös, alapvető félelmünkre gondolunk, talán jobban érthetjük az ige által használt képet is: az Úr eljövetele éppen ilyen váratlan lesz, mint egy éjszakai betörés, ezért kell készenlétben várni! Ezért kell bölcs ember módjára a holnap felé fordulnunk, és készülnünk az egyetlen biztosan bekövetkező találkozásra: a Krisztussal való találkozásra! (Gyallai Henrietta)   

A nap gondolata:

 A hit átveti magát az idő korlátján és diadalénekbe kezd, amikor a csata még javában zajlik. (Spurgeon)

2013-12-25 ünnepi szám

Isten szeretet. (1János 4:8)

Karácsony van. Jézus Krisztus születésére emlékezünk és adunk hálát érte ilyenkor. Valójában nagyon helyes ezt az ünnepet a szeretet irányából megközelíteni, de ha pontosak akarunk lenni, akkor azt mondhatjuk, hogy A KARÁCSONY ISTEN IRÁNTUNK VALÓ MEG NEM ÉRDEMELT SZERETETÉNEK AZ ÜNNEPE!

Mai Igénk is azt mondja: Isten szeretet. De hogyan szeret Isten és milyen az Isten szeretete?

Először is feltétel nélküli! Nem azt mondja, hogy szeretlek, ha ilyen és ilyen leszel, ha ezt és ezt megteszed! Nem! Isten azt mondja: szeretlek Téged, úgy ahogy vagy! Nincsenek feltételeim veled kapcsolatban!

Isten szeretete nem személyválogató! Isten nemcsak bizonyos bőrszínű, gondolkodású, típusú, társadalmi helyzetű embereket szeret, hanem mindenkit! Előtte nincs két kategória, mely szerint valaki szeretetre méltó és szeretem is, míg mások nem méltóak a szeretetre, ezért nem is szeretem őket! Isten előtt nincs különbség a szeretet kapcsán!

Harmadszor elmondhatom, hogy Isten szeretete érdek nélküli! Isten nem ismeri azt a gondolatot, hogy szeretek valakit, mert abból nekem vagy szeretteimnek még haszna lehet! Ő senkit nem érdekből szeret!

Isten szeretetének ünnepén adj hálát azért, hogy Jézust érted is küldte, hogy Benne kifejezte: Téged is nagyon szeret az Úr!    

A nap gondolata:

 Az Isten szeretetéhez nincsen más járható út, mint amely az emberek iránti szereteten vezet át.

2013-12-25

Ha megvalljuk bűneinket hű és igaz ő, megbocsátja bűneinket és megtisztít minket minden gonoszságtól. 1.Ján. 1,9.

A 8 éves Andriska egy csendes délután szökött meg otthonról. Ahogy szülei kétségbeesve keresték, édesanyja meglátta az úttest másik oldalán. Semmivel nem törődve rohant, hogy magához ölelhesse kisfiát, de a gyermek szeme láttára elütötte egy nagy sebességgel száguldó autó. Vérbe fagyva vitték be a házba.

Andriska csak sírt és könyörgött:

Menni akarok édesanyámhoz és bocsánatot akarok kérni tőle. –de az orvos nem engedhette be a súlyos sérülthez.

 A leleményes kisfiú fogott egy palatáblát és krétával felírta rá:

Anya bocsáss meg. - Ezt vigyék be legalább  Édesanyámnak. – kérte.  A haldokló édesanya a véres kezével letörölte a táblát és meghalt.

Jézus Krisztus meghalt értünk a Kereszten és véres áldozatával eltörölte bűneinket.

Ha hiszel BENNE neked is megbocsát. Oda áll Isten elé, hogy az ítéletkor ne lássa bűneidet.

Hiszel Benne? Ma még lehet, ma még szabad, borulj le a KERESZT alatt. Ha elkésel mi lesz veled, hogy mented meg az ÉLETED?

Döntésed ne halaszd holnapra! (Horváth Árpád)

A nap gondolata:

 A látható dolgok hitvallása így hangzik: Hiszek magamban! A hitbenjárás bizonyossága így szól: Hiszek Istenben! (Spurgeon)

2013-12-24

Ti adjatok nekik enni! (Mk 6:37)

Ahhoz, hogy meglássuk saját szerepünket Istennek a világra vonatkozó terveiben, hitre van szükségünk. Hogy milyenre? Legyen segítségünkre egy írás, melyet egy internetes áhítatban olvastam: Az élet többről szól, mint amit a szemünk lát. Ez a hit. A hit bízik abban, amit a szem nem lát. A szem a prédáját kereső oroszlánt látja. A hit Dániel angyalát. A szem a vihart látja. A hit Noé szivárványát. A szem az óriásokat látja. A hit Kánaánt látja. A szemed a hibáidat látja. A hited a Megváltódat látja. A szemed a bűntudatot, kárhoztatást látja. A hited az Ő vérét látja. A szemed a sírodat látja. A hited egy olyan várost lát, melynek építésze és készítője Isten. A szemed a tükörbe nézve egy bűnöst lát, egy csődtömeget, egy ígéret-szegőt. A hited viszont, a tükörbe nézve egy királyi ruhába öltöztetett tékozló fiút lát, a kegyelem gyűrűjével az ujján és az Atya csókjával az arcán.

Bizony a hit szemével kell látnunk magunkat és a világot is. Testi látásunk ugyanis megkopik, elveszíthetjük. Sőt, lehet, hogy valakinek nem is volt soha. De hite mindenkinek lehet. Jézusra nézz vele. Ahogyan egyik énekünkben szoktuk énekelni: „Rád tekint már hitem, Megváltóm, Istenem…” Tekints az Úrra hit által és vedd komolyan a Tőle kapott megbízatásaidat!

Légy Jézusnak hűséges, engedelmes, aktív tanítványa! Napjaid Jézustól induljanak és Hozzá érkezzenek! Amit Jézustól kapsz, azt fogadd el és add tovább, oszd szét másoknak! Engedd, hogy használjon! Találd meg a helyed Jézus szolgálatában! 

A nap gondolata:

 Ha hitben nincs hiány, nem hiányzik semmi. (Spurgeon)

2013-12-23

Ti adjatok nekik enni! (Mk 6:37)

Vegyük észre, hogy Jézus használni akarja a tanítványokat. Jelen esetben is. Utána nézet, hogy hány kenyér van. Kiderül, hogy öt és még két hal. Ez nem sok. De Jézussal elég lehet, sőt még marad is. A tanítványok feladata lesz a sokaság csoportba rendezése, majd a megsokasodott kenyér és hal kiosztása, végül a maradékok összeszedése.           

Jézus felelősséggel ruházza fel tanítványait ma is. Fel akar használni bennünket, hogy másokhoz is eljusson a megváltás örömüzenete. Erre azért is van szükségünk többek között, hogy ne csupán „fogyasztó” keresztyének legyünk. Legyünk Jézusban bízó, Rá hangolódó, felelősen gondolkodó és cselekvő tanítványok!

            Egyházunk számára fontossá lett kinyilvánítani, hogy „Krisztus a jövő, együtt követjük őt.” Vagyis a jövő és abban az egyházunk is, Krisztus kezében van. Ott van jó helyen. Ez megnyugtató, de Jézus nekünk is feladatot szán. Nem nélkülünk, hanem velünk együtt akar munkálkodni. Tehát ráhangolódva meg kell találnunk a saját feladatainkat, mellyel másokhoz elvihetjük a bűnbocsánat és az örök élet örömhírét… 

A nap gondolata:

Akkor vagy igazán erős, ha egy lépést sem tudsz lépni anélkül, hogy Istenre ne támaszkodnál.

2013-12-22

Ti adjatok nekik enni! (Mk 6:37)

Ez Jézus terve. Ételhez juttatni a sokaságot, a tanítványokat is használva. A könnyebb megoldás kétségkívül az lett volna, ha hazaküldi Jézus a sokaságot, de Ő nem ezt választotta. Nemcsak lelki, hanem testi eledelhez is akarta juttatni őket. A tanítványok először is azzal szembesülnek, hogy más is lehet, mint ahogyan ők elgondolták. Aztán rádöbbennek, hogy mekkora felelősség jut nekik a Jézus által kitűzött cél kapcsán. Nem nélkülük, hanem velük együtt képzeli el Jézus a több ezer ember jóllakását. Sok pénz kell ehhez! – gondolkodnak hangosan a tanítványok, mert ők csak az emberi lehetőségeket veszik számításba. S bizony sokszor így vagyunk ezzel mi is: ha csak az emberi oldalát nézzük valaminek, akkor azt mondjuk, hogy sok pénz kell ahhoz. Pedig időnként érdemes ettől messzebbre látni. Egészen Jézusig. A lehetetlen nem ismerő Jézusig. Nekünk mennyire sikerül messzebb látni az emberi lehetőségeknél? Hitünk milyenségét is mutatja az előbbi kérdésre adott válaszunk…

A nap gondolata:

 Sokkal könnyebb a helyes keresztény életről beszélni, mint az életünkkel megmutatni. (Szikszai György)

2013-12-21

Amikor Jézus kiszállt, és meglátta a nagy sokaságot, megszánta őket, mert olyanok voltak, mint a pásztor nélkül való juhok, és kezdte őket sok mindenre tanítani.  De amikor az idő már későre járt, odamentek hozzá a tanítványai, és ezt mondták neki: „Lakatlan hely ez, és az idő már későre jár. Bocsásd el őket, hogy a környező településekre és falvakba menve ennivalót vegyenek maguknak.” (Mk 6:34-36)

Jézus meglátja, megszánja, majd tanítja a sokaságot. Az idő későre jár, a tanítványok pedig intézkedni kezdenek. Jézushoz mennek, és arra kérik, hogy bocsássa el a sokaságot, hogy ennivalót vegyenek maguknak. Ez az a pont, amikor a tanítvány akarja megmondani Jézusnak, hogy mit tegyen. Hányszor vagyunk mi is így?! Okoskodunk, van véleményünk, mert szerintünk így és így jó és ezt nemcsak egymásnak, hanem Jézusnak is megmondjuk minden további nélkül. Csakhogy az sem ritka eset, ami az Igében olvasható, hogy Jézusnak más terve, elgondolása van. A hívő ember egyik legnagyobb feladata azt megtanulni, hogy hogyan hangolódhat rá Jézus tervére. Nekünk ugyanis nem a saját terveinket kell megvalósítani, hanem Jézus tervébe kell belesimulnunk és a Tőle kapott feladatot komolyan venni és kivitelezni. Neked mennyire szokott ez sikerülni? Vagy a saját fejed után mész?

A nap gondolata:

Ne olyan gyermekek legyetek csupán, akik az Úrral beszéltek, hanem olyanok is, akikkel az Úr beszél. (Trudel)

2013-12-21 ünnepi szám

Mert megjelent az Isten üdvözítő kegyelme minden embernek! (Tit 2: 11)

Csak attól lesz minősített idő számomra az advent és nem csak tovatűnő idő, ha legalább egy embernek el tudom mondani az örömhírt, az evangéliumot: Nem kell aggódnod, nem kell rettegned, nem kell félned: mert Isten szeret.

S ha mi hívő keresztyének tudjuk, hogy a múltunk rendben van, mert megjelent nekünk az Isten üdvözítő kegyelme, akkor azt is tudjuk, hogy a jövőnk is rendben van, hiszen nemcsak vegetálunk ezen a földön, s túlélünk időszakokat, hanem Hozzá készülünk, az Ő színe elé, aki helyet készít nekünk.

Így ráérünk a jelennel foglalkozni: amit ránk bízott, elvégezzük-e? Hirdetjük-e a Megváltót? „Mert megjelent az Isten üdvözítő kegyelme minden embernek” s ezt nem hallgathatjuk el!

Különösen így adventben nem.

Mert az advent minősített idő! Kívánom mindenkinek, hogy élni tudjunk vele! (P.Tóthné Szakács Zita)

A nap gondolata:

 A Földön megélhető tragédiák vízszintes irányban hatnak, az Ég felé, az Isten felé való utunkat nem akadályozhatják meg. (Böjte Csaba)

2013-12-20 ünnepi

Mert megjelent az Isten üdvözítő kegyelme minden embernek! (Tit 2: 11)

Megjelent. Múlt időben. Már akkor, amikor mi még bűnösök voltunk. Isten elküldte az Ő egyszülöttjét erre a földre. Ezt nem nekünk kell megoldanunk. Megoldotta Isten. Nem a mi gondunk. Ő gondoskodott rólunk. Hogy ne maradjunk bűneinkben, eljött hozzánk az Üdvözítő Jézus Krisztus testben.

Ez a tény teszi minősítetté az adventi időt.

Ez a kegyelmi állapot kötelez is bennünket: másként kell az adventet megélnünk, mint a hitetleneknek. Krisztus nem azt hagyta ránk, hogy a születésnapjára eszeveszett vásárlással készüljünk, hanem azt, hogy bizonyságot tegyünk Róla az emberek előtt.

Minősített idő az advent, a bizonyságtétel alkalmas ideje. Hiszen nemcsak nekünk, hívőknek jelent meg az Isten üdvözítő kegyelme, hanem minden embernek.

Kiktől fogják megtudni azok, akik még nem hallották ezt? Tőlünk, akik kegyelmi állapotban élő keresztyének vagyunk.

Attól lesz igazán minősített idő az életünkben a mostani advent, hogy ha el tudjuk mondani legalább egy embernek, hogy Krisztus várásban élünk. Másképp ünnepelünk, másképp készülünk, de nem különülünk el, hanem elmondjuk mindenkinek: részük lehet benne! A szomszédasszonynak a lépcsőházban, a barátnőnknek sütemény receptek cseréje közben, a családunknak a csillogó-villogó számtalan áruházi kínálat közben, az ismerősöknek ajtódíszítés közben: e kegyelemben mindenkinek része lehet, aki elfogadja Urának Jézus Krisztust, akinek a születésnapjára készülünk. (P.Tóthné Szakács Zita)

A nap gondolata:

 Jó az, ha a gyermeknek minden gondolatát lesik, és még ki sem mondta, máris minden óhaja teljesül? Véleményem szerint nem. A gyermek, akinek nincs módja szívből vágyakozni valami után, mert mindent megkap, mielőtt a kívánság határozott formát öltene benne, nem ismeri meg azt a tiszta örömet, amit az ajándék jelent, és igazán értékelni sem lesz képes a tárgyakat, amelyek körülveszik őt. (Ranschburg Jenő)

2013-12-20

Ő pedig így szólt hozzájuk: „Jöjjetek velem csak ti magatok egy lakatlan helyre, és pihenjetek meg egy kissé.” Mert olyan sokan voltak, akik odaérkeztek, és akik elindultak, hogy még enni sem volt idejük. Elhajóztak tehát egy lakatlan helyre magukban. De sokan meglátták és felismerték őt, amikor elindultak, ezért minden városból összefutottak oda, és megelőzték őket. Amikor Jézus kiszállt, és meglátta a nagy sokaságot, megszánta őket, mert olyanok voltak, mint a pásztor nélkül való juhok, és kezdte őket sok mindenre tanítani. (Mk 6:31-34)

Mai Igénk beszámol arról, hogy Jézus tanítványai éppen visszatértek küldetésükből és elbeszélték élményeiket, mindazt, amit átéltek. Örömöket és kudarcokat egyaránt megosztottak Jézussal és egymással is. Jézus ezután egy kis pihenésre hívja az övéit, mert tudja, hogy pihenni, feltöltődni mindenkinek szükséges időnként. Ám másképpen alakul a helyzet. Nagy sokaság érkezik, mert Jézust látni és hallani akarja. Jézus pedig a rendelkezésükre áll. Meglátásom szerint ez a mindenkori tanítványoknak is feladata: rendelkezésére állni másoknak, akikhez közel vihetjük Jézust, akiknek elmondhatjuk, hogy kicsoda Ő és miért jó Vele járni életutunkat.

Ma csak ezen az egy dolgon elmélkedjünk el egy kicsit: mennyire tudunk embertársaink rendelkezésére állni? Bármikor készek vagyunk Jézusról bizonyságot tenni? Szavaink, tetteink, életvitelünk közelebb segít másokat Jézushoz? Az őszinte válaszok a szívedben vannak…

A nap gondolata:

 Ha nem élünk a Biblia szerint, akkor igazuk van a hitetleneknek, amikor azt mondják, hogy a Bibliában mesék vannak. - Hogy az Írás minden szava igaz, azt főleg rajtunk kellene látniuk. (Trudel D.)

2013-12-19-ünnepi

Mert megjelent az Isten üdvözítő kegyelme minden embernek! (Tit 2: 11)

Advent. Minősített idő. Hívőnek és hitetlennek egyaránt. Életünk minden évében meghatározó az év utolsó hónapja. Ki kell használni minden óráját, készülni kell a karácsonyra. S mindenki készül: hívő és hitetlen egyaránt.

Hogyan is lett minősített idővé az advent? Nem ember határozta meg, hanem Isten. S akár hiszünk, akár nem, csak azért lehet adventünk, mert megjelent az Isten üdvözítő kegyelme minden embernek. Ha Krisztus meg nem születik, ma nem készülhetnénk a karácsonyra… (P.Tóthné Szakács Zita)

A nap gondolata:

Aki azt óhajtja, hogy Isten meghallgassa őt, kell, hogy ő hallgasson először Istenre. (Gyökössy Endre)

2013-12-19

Az apostolok visszatértek Jézushoz, és elbeszélték neki mindazt, amit tettek és tanítottak. (Mk 6:30)

Mi mutatja azt, hogy valaki Krisztushoz tartozik, az Ő tanítványa? Aki Jézus tanítványa, az Vele indul és Hozzá érkezik. Jézussal indul a tanítvány napja, majd Jézustól az emberekhez vezet az út, onnan újra Jézus mellé. Nézzük meg, hogy pontosan ezt az útvonalat járta be a tizenkettő. Jézus mellett feltöltekezett, majd Jézus kiküldte őket az emberek közé és végül Jézushoz mentek vissza. Hogy így néz-e ki az életünk, azt megállapíthatjuk könnyen. Ilyen kérdéseket tegyünk fel magunknak: Mit veszek kezembe először: Az újságot vagy a Bibliát? Mivel zárul a napom? A tévére alszom el, vagy imádkozom lefekvés előtt? A válaszaink nagyon beszédesek lesznek, ha őszintén válaszolunk. Hiszen Jézus tanítványának lenni egy folyamatos dolog. Az nem úgy van, hogy vasárnap tanítvány vagyok, de hétfőtől szombatig nincs közöm hozzá…

A nap gondolata:

Nem lehetünk keresztények, ha nem törekszünk másokat is azzá tenni.

2013-12-18

Ezek után magához hívta a tizenkettőt, és kiküldte őket kettesével. (Mk 6:7)

Mai Igénk arról szól, hogy Jézus kiküldte övéit kettesével a környező településekre, hogy hirdessék az örömüzenetet, gyógyítsanak, embereket nyerjenek meg az Úr számára. Ebből először is meg kell értenünk azt, hogy Jézus nem azonnal küldte ki a tanítványokat, hanem bizony jó ideig mellette, vele voltak. Figyelték, hallgatták Őt, itták szavait, tanításait. Magukba fogadták mindazt, ami Jézus mellett érte őket. De eljött az az idő is, amikor szembesültek vele, hogy Jézus tanítványának lenni azon túl, hogy a Vele való közösséget megéljük, jelenti azt is, hogy küldetésünk van. Tehát Krisztus tanítványai nem maradhatnak meg azon a szinten, hogy Jézussal vagyok, előtte elcsendesedem, de ebből nem következik semmi más az életemre nézve. Aki itt megáll, az megreked hitében. Te küldetésben vagy már?

A nap gondolata:

 A mennyei úton csak egy parancs van: “Előre!”

2013-12-17

Tizenkettőt választott ki arra, hogy vele legyenek, és azután elküldje őket, hogy hirdessék az igét…(Mk 3:14)

            Gondolkodtál már azon, hogy mitől lesz valaki Jézus tanítványának nevezhető? Akár igen, akár nem, nézzük meg, hogy mitől is tanítvány a tanítvány és milyen feladatai vannak Jézus követőinek.

            Meggyőződésem, hogy a mindenkori tanítványokra igaz az a két megállapítás, melyet ebben az Igében olvasunk, tehát Jézussal lenni és az Ő küldetésében járva hirdetni az örömüzenetet. A veszély abban van, ha valaki megelégszik az előbbivel. Olyan jó Jézussal lenni, Hozzá imádkozni, szavát olvasni. Nekem. Hogy mással mi van, az nem érdekel! Aki ebből a két dologból csak az egyiket akarja, csak a Jézussal való közösség megélésére törekszik, az másoknak nem akar jót, az beszűkíti Isten vele kapcsolatos terveit, az rosszul értelmezi Istennek a személyére szabott feladatait. Hiszen, ha az Úr csupán azt szeretné, hogy vele legyünk, akkor ahhoz nem kellene egyház, nem kellene gyülekezet. Akkor elég lenne otthon megélnem a hitemet, az Úrral való közösségemet anélkül, hogy erről és ennek áldásairól bárki is tudna. De Istennek sokkal több a célja ettől és ezt általunk is munkálni akarja. És még attól is több a célja, hogy felvállalva a Hozzá tartozásunkat és egymást is, eljárjunk templomba. Jézusnak ettől is nagyobb célja van tanítványaival. 

A nap gondolata:

 Ne sokat törődj azzal, ki van veled, vagy ellened, hanem arra legyen gondod, hogy minden dolgodban veled legyen az Isten.

2013-12-16

Legyetek…együttérzők… (1Pt 3:8)

Mai Igénket világosítsa meg szívünkben a következő történet:

Volt egyszer egy kicsi kéz. Egyik reggel úgy döntött, hogy valami hasznos dolgot fog tenni. Segíteni fog másoknak, másokon. Már épp indulni készült, amikor a kicsi láb így szólt hozzá:

• Ne menj egyedül, várj, én majd elviszlek!

• Rám is szükségetek lesz, ha beszélni kell – mondta a száj, és ő is menni akart.

• De hogy fogjátok meglátni a szenvedőket, ha én itthon maradok? – kérdezte a szem és ő is csatlakozott a többiekhez. A kicsi szív nagyot dobbant. Mivel ő volt a legérzékenyebb mind közül, el is szomorodott, hogy őt nem is hívják. Meghallotta a fül a kicsi szív sóhaját, s ezt mondta:

• Én hallom a sóhajokat, és azt is, ha valaki sír. Én is veletek megyek. De a kicsi szív nélkül nem mehetünk sehova. Ő az, aki együtt tud érezni a szenvedővel.

• Menjünk együtt! – jelentette ki örömmel a kicsi kéz. Milyen jó, hogy nem kell egyedül menjek, gondolta magában, és boldogan útnak indultak. A szem már az első utcasarkon észrevett egy koldust. Szólt a lábnak, hogy álljon meg. A szív megremegett, mikor látta a didergő koldust.

• Nincs pénzünk! – ijedt meg a kéz. Nincs mit adjunk neki. Bújjunk oda hozzá jó szorosan és melegítsük meg! – javasolta a szív nagy örömmel. Így is tettek.

Megmelegítették a koldusnak nem csak a testét, hanem a lelkét is a szeretetükkel. A koldus hálálkodott. A fül elmondta a többieknek, a koldus szavait. Nemsokára továbbmentek. Az utca túloldalán a szem megpillantott egy öreg nénit, aki meggörnyedt a sok csomag alatt. A láb odafutott, a kéz pedig átvette a teher felét. A nénike mosolygott, a kicsi szív erre nagyot dobbant. Hazakísérték. A nénike nagyon hálás volt. Épp haza indultak, amikor a kihalt utcán, a járda szélén ülve, a szem egy gyermeket pillantott meg.

• Odamegyek. – mondta a láb.

• Sír! – mondta a fül.

• Miért sírsz? – kérdezte a száj.

• Már nincs senkim! – zokogta a gyermek. A szív nagyon szenvedett.

• Elkéstünk! – kiáltott a kéz. Odakuporodtak a gyermek mellé. Nem tudtak adni semmit neki. De a kicsi szív nagyon szeretett. A kicsi szem könnyezett. A kicsi fül és láb csendben ültek. A kicsi száj hallgatott. A kicsi kéz megölelte a gyermeket. És együtt ültek az utca kövén!

A nap gondolata:

A legérettebb gyümölcsöt is felkeresi a féreg. (Spurgeon)

2013-12-15

"A kígyó pedig ravaszabb volt minden mezei vadnál, melyet az Úr Isten teremtett, és ezt mondta az asszonynak: Csakugyan azt mondta az Isten, hogy a kertnek egy fájáról se egyetek?" (1Móz 3,1)

Mindannyiunkat édesget egy hang, és ma mintha hangszóróval erősítve is hallanánk a kígyó sziszegését. És ez a szó, minden kísértés alapja így hangzik: "Megérdemled! Csak nem fogsz itt posványosodni ebben a pocsolyában? Ebben a porfészekben akarsz megpusztulni? Hát ezt érdemled te?" Az Ördög mindig az egónkat, az önértékelésünk magját veszi célba, és abban tesz bizonytalanná. Nem véletlenül van egy angol kifejezés erre, amit magyarul nem is nagyon tudunk elmondani: "looser vagyok" - vesztes vagyok. Engem mindig kihasználnak, balek vagyok. Ezt az érzést erősíti bennünk valami végtelenül sötét erő, és a bizonytalanságba betörve mindent szeretne felborítani.

Pontosan ez történt az ősi bűnesetben is. Szinte szó szerint mai nyelvre fordítható a kígyó kérdése: "Szóval Isten szerint ennyit érdemeltek? Hát félti a kert fáit, nem ad nektek enni? Elvesz tőletek mindent, ami jó, itt tart titeket rövid pórázon? Hát ezt érdemlitek? Nem jobb lenne egy teljes, szép és gazdag életet élnetek, ahol minden szabad, ahol kiteljesedtek, ahol megtudjátok a titkokat, ahol tietek az élet, amit tőletek most elzár az Isten által fabrikált rendben? Ne legyetek már balekok!" - Ezeket a mondatokat csepegteti belénk ma is ugyanaz az erő, és észre sem vesszük, hogy szívünkben ezek a szavak kikelnek, felnőnek, és tönkreteszik először a kedvünket, aztán a közérzetünket, és végül mindent. Érdemes alaposan elolvasni ezt a bibliai legelső bűnesetét, és elgondolkodni rajta, hol van bennünk akadálytalan útja a kísértőnek? Miként tartja az önérzetünket a kezében, és láthatatlan sziszegéssel irányít, és löki ezt a világot a vesztébe.

Nekem nagyon sokat jelent az az érzés, hogy Krisztus elfogadott úgy, ahogy vagyok. Hogy van egy fórum, ahol nem kell alakoskodnom, ahol nem kell semmiképpen másnak mutatnom magam, mint aki vagyok, mert tényleg úgy szeret, ahogy vagyok. Azt hiszem ez az érzés képes arra, hogy kiszabadítson a kísértésből. Nem itt a földi viszonyok között vagyok igazán értékes, hanem Isten kezében. Nehéz a dolgokat nevükön nevezni: Isten adja meg az értékességemet. Viszont valami sötét erő elbizonytalanít ebben, ezért újra és újra meg kell találnom azt a biztos talajt, a szeretet erejét. Adja Isten, hogy nevén tudjuk nevezni a dolgokat! (Fekete Ágnes)

A nap gondolata:

 A bűnnek olyan kicsi a feje, hogy mindenüvé bejut, mint a víz.

2013-12-14

"A kígyó pedig ravaszabb volt minden mezei vadnál, melyet az Úr Isten teremtett, és ezt mondta az asszonynak: Csakugyan azt mondta az Isten, hogy a kertnek egy fájáról se egyetek?" (1Móz 3,1)

Nemrég egy házaspárral beszélgettem. Ahogy mesélték életük nehéz korszakát, újból és újból a következő kifejezést használták: "Üdvözöljük Ördög uraságot a fedélzeten!" Nagyon megdöbbentett ez a mondat, de azt kellett mondanom, hallva a történetet, hogy igazuk van.

A lényeg az volt, hogy egy régi szerelme kezdett udvarolni a feleségnek. Természetesen megtalálta a facebook-on. Egy több gyerek által "lelakott" anya számára mi sem kell több mint azt hallani, hogy érdekes vagy, különleges vagy, emlékszem, amikor fiatal voltál, és így tovább. Elindult a belső harc, a titkolózás, és hosszú időre volt szükség, amire összeállt a kép: az ördögnek mi tetszene jobban, minthogy egy olyan családot romboljon szét, amelyik számos más család számára példa. Először persze az embernek nem esik le a tantusz. Nem látjuk mindjárt, hogy Ördög uraság betette a lábát. Először szép, délibábos minden. De lassan, ha egy pici érzékenység van az emberben, észreveszi az iszonyatos lejtőt, ami fölött áll. József Attila is kései versében ír:

"Én úgy hallgattam mindig, mint mesét

a bűnről szóló tanítást. Utána

nevettem is - mily ostoba beszéd!

Bűnről fecseg, ki cselekedni gyáva!

Én nem tudtam, hogy annyi szörnyűség

barlangja szívem." /József Attila: Én nem tudtam/

Én magam is mindig idegenkedtem, amikor az ördöggel hozakodtak elő egyházi körökben. Amikor az ember nem tud mondani semmit, odamondja, hogy az Ördög. Mostanában viszont, mintha kitapintható volna, valami rettenetes gonosz erő vonzza az emberiséget a mélybe. Ezért volt megindító számomra ennek a házaspárnak a története. Megjárták a poklokat, a férjnek is megvolt a maga története. Odament ahhoz a volt szerelmeshez, és azt mondta, beledöngöli a földbe, az sem érdekli, ha börtönbe kerül. Aztán mégis képes volt ezért a szóért bocsánatot kérni. Képesek voltak arra, hogy együtt letessékeljék az Ördög uraságot a fedélzetről. Hogy a szívükből tényleg kisöpörjék azt az erőt, ami szeretetüket szétzilálta. (Fekete Ágnes)

A nap gondolata:

 A bűnnek két helye van: vagy a nyakadon csüng, mint iszonyú kolonc, vagy Krisztus keresztjén, mint megbocsátott és elintézett dolog. (Luther Márton)

2013-12-13

Úgy sejtem, hogy te éretted áldott meg engem az Úr. /1Móz. 30,27 – Károli /

A mindenható  Isten, Jézus Krisztusért könyörült rajtunk. „Ő bűnhődött, hogy nekünk békességünk legyen, az ő sebei árán gyógyultunk meg.” /Ézs 53,5/ Ezt a bocsánatot és üdvösséget azonban mindenkinek magának kell hittel elfogadnia Istentől. Mások hitéért nem kapunk üdvösséget, csak valamilyen más ajándékot.
Vajon kik azok, akikre nézett az Úr, és engem áldott meg? Köszönjem meg őket neki! És lesznek-e, akik azért kapnak valami jót, mert Isten engem néz? (Horváth Árpád)

A nap gondolata:

Amilyen haszontalan a gőg, olyan ostoba is. (Spurgeon)

2013-12-12

„Ekkor Nabukadneccart úgy elöntötte a harag Sadrak, Mésak és Abédnégó miatt, hogy még az arca is eltorzult. Meghagyta, hogy hétszerte jobban fűtsék be a kemencét, mint ahogyan be szokták fűteni. Azután megparancsolta hadserege legerősebb vitézeinek, hogy kötözzék meg Sadrakot, Mésakot és Abédnégót, és dobják be őket az izzó tüzes kemencébe.” (Dániel 3,19-20)

Ezek szerint mit sem ért a bátor hitvallás, a három istenhívő barát mégiscsak áldozatául esik a babiloni király bálványimádó szeszélyének, mégiscsak jogtalan halált kell halniuk. Ennyit ért a hűséges bizonyságtétel, szenvedhetnek a hitük miatt.

Létezik vajon hívő ember, aki ezt a fajta gúnyos véleménynyilvánítást nem kapta meg valaha is a környezetétől? „Hol van ilyenkor az Istene? Na, most miért nem segít rajta?”

Az engedelmesség akkor is tud így könyörögni, a legmegalázóbb, a legsötétebb próbákban és órákban is: „Van nekünk Istenünk, akit mi tisztelünk: ő ki tud minket szabadítani az izzó tüzes kemencéből, és ki tud szabadítani a te kezedből is, ó király! De ha nem tenné is…” Vagy jusson csak eszünkbe Jézus imádsága a Gecsemáné-kertben: „Mindazáltal ne úgy legyen, ahogy én akarom, hanem amint te” (Márk 14,36)

Hitetlen emberi szemmel nézve kudarcok és bukások egész sorozata a Szentírás. Megannyi hit és engedelmesség feleslegesen, hiszen hányan halnak mártírhalált hitükért; hány próféta hangjára csak megalázó gúny a válasz, Isten pedig mintha csak hallgatna…

És így tekintve Krisztus halála az istenhit legnagyobb bukása! A ’feszítsd meg’-et kiáltozó csőcselék, de még a kereszt alatt síró asszonyok szemszögéből tekintve is valóban a hit kudarca, az isteni szeretet csődje! Látszólag! Mert minden attól függ, honnan nézzük! 

Hiszen húsvét felől tekintve Krisztus halála azonnal a legnagyobb győzelem! Nem az isteni szeretet halt meg a keresztfán, hanem a bűnnek és halálnak hatalma semmisült meg! Nem az isteni tehetetlenség nyilvánult meg a passió-történetben, hanem a teremtő Isten végsőkig, a poklokig aláhajló szerelme!

            Dániel könyvében a három barátot nem a tüzes kemencétől mentette meg, hanem a lángok között volt velük, és onnan hozta ki őket! Krisztustól nem elvette a keserű poharat, hanem Lelkével erősítette, hogy főpapi, engesztelő áldozatát bemutathassa – érted és értem, a világ bűnéért!

Mi sem lehetünk biztosak benne, hogy megőriz bennünket a szenvedésektől, ha az engedelmesség ösvényén járunk. Abban lehetünk biztosak, hogy nagyobb próbát nem mér ránk, mint amihez Lelkét, a Pártfogót ne adná! (Gyallai Henrietta)

A nap gondolata:

 Mikor valaki a jóságával dicsekszik, mindnyájan tudjuk, hogy kevés dicsekednivalója van.

2013-12-11

„Van nekünk Istenünk, akit mi tisztelünk: ő ki tud minket szabadítani az izzó tüzes kemencéből, és ki tud szabadítani a te kezedből is, ó király! De ha nem tenné is, tudd meg, ó király, hogy mi a te isteneidet nem tiszteljük, és nem hódolunk az aranyszobor előtt, amelyeket felállíttattál!” (Dániel 3,17)

Ez a három barát nem azért tudott ilyen vakmerő hangon válaszolni az életüket halállal fenyegető Nebukadneccar királynak, mert olyan különlegesen erős szolgái lettek volna az Úrnak. Nem voltak ők semmiféle emberfeletti tulajdonsággal megáldva, egyszerűen csak tudták, hogy kiben hisznek! Tudják, hogy olyan valaki kezében van az életük, aki általviszi népét a Vörös-tengeren; aki megígéri, hogy ha tűzben jársz, nem perzselődsz meg, a láng nem éget meg; ha folyókon kelsz át, azok nem sodornak el! Aki a száraz csontokkal teli völgyben is képes Lelke által biztatni prófétáját, hogy inakat adok rátok, húst rakok rátok, lelket adok belétek, akkor megtudjátok, hogy én vagyok az Úr!

Ilyen Istenben van ennek a három barátnak bizodalma, ezért mernek vakmerő hangon válaszolni. Hitük nem valami élettelen, száraz, elméleti tudás Istenről; nem is szentimentális érzelgősség, hanem bizalom!

Te mit tudnál így elmondani Istenedről? Tapasztalatként megélve saját múltadban: ezt tette velem, értem – hiszem hát, hogy meg tud szabadítani! Vagy odaállva Isten népének évezredes folyamába: ezt tette értünk, elhívottaiért, gyermekeiért – hiszem hát, hogy meg tud szabadítani!

Ha nem tudsz ilyen tapasztalatot megnevezni, ha nincs ilyen emléked, ha nem érzed sajátodnak az üdvtörténet eseményeit, akkor a próbákban mi fog megtartani? Akkor a nyilvánvalóan fel-felbukkanó félelmekkel szemben mi fog erőt adni?

Te tudod, kinek a kezében nyugszik életed? Aki sasszárnyon hordozott, bajodban védett…   (Gyallai Henrietta)

A nap gondolata:

A hitet több tőrdöfés éri az ingatok, mint a hitetlenek részéről. (Spurgeon)

2013-12-10

„Van nekünk Istenünk, akit mi tisztelünk: ő ki tud minket szabadítani az izzó tüzes kemencéből, és ki tud szabadítani a te kezedből is, ó király! De ha nem tenné is, tudd meg, ó király, hogy mi a te isteneidet nem tiszteljük, és nem hódolunk az aranyszobor előtt, amelyeket felállíttattál!” (Dániel 3,17)

Gyökössy Endre neve, remélem, hogy sokak számára ismerős, mint lelkipásztor, pszichológus, „Isten öreg bojtárja”. Az ő szemlélete tökéletesen összefoglalja a Dániel próféta könyvében szereplő három barát hithű kiállását, a tüzes kemencével szembenézve is bátor bizonyságtételüket.

Gyökössy Endre használja ezeket a fogalmakat: „mégis öröm”, „mégis hit”, „mégis engedelmesség”. Mit is takarnak ezek a különös szópárok? A mindenek ellenére való hitet, hűséget, kitartást. Hogy amikor a körülmények mást diktálnak, amikor az emberek mást várnak, amikor a hatalmak mást parancsolnak, amikor a kilátások mást sugallnak, én akkor is, mégis vallom hittel-szívvel-örömmel: van nekünk Istenünk, akit mi tisztelünk, ő ki tud minket szabadítani… De ha nem tenné is…

Ez a „mégis hit”! Bárhogy dönt és cselekszik az én Istenem, nevét meg nem tagadom. Néki fogadott engedelmességem el nem hagyom!

Olyan ez, mint a naponta elmondott imádságban rejlő könyörgés: legyen meg a te akaratod, mint a mennyben, úgy a földön is. Ugyanezért az engedelmességért könyörgünk, hogy ami természetes a mennyben, váljon valóra a földön, az emberek között, és az én lelkemben is. Tudjak így hinni és bízni Istenben, mindenek ellenére, mégis…(Gyallai Henrietta)

A nap gondolata:

Az szabad, aki mindenét Istennek adta, aki a bűn rabláncát hordozta. Ő méltányolni tudja azt a szabadságot, melyet Krisztus szerzett neki.

2013-12-09

Életemnek ereje az Úr, kitől rettegnék? (Zsoltárok 27:1).

„Semmi sem akkora kudarc, mint a siker Isten nélkül.” – mondta valaki. Igaza van. Ugyanis minden siker kétféle veszélyt hordoz magában. Az egyik, hogy túl sok időt fordítunk arra, hogy mások dicsérő szavait hallgassuk, a másik, hogy azt hisszük, saját erőnkből értük el a sikert. Az eredmény mindkét esetben az, hogy távol kerülünk Istentől, aki az erőnk forrása. Dávid azt mondta: „Életemnek ereje az Úr, kitől rettegnék?” (Zsoltárok 27:1). Ostobaság az, ha valaki semmitől sem fél – kivéve, ha bátorsága Istenbe vetett hitre alapul. Gondolkodj el ma azon, hogy te kiben bízol? Saját fiatalságodban, tehetségedben, erődben, melyek mind mulandóak, vagy a múlhatatlan, örökkévaló és erős Istenben? Bízz az Úrban, Rá tekints napról napra és erőd megsokszorozódik – általa…

A nap gondolata:

 Az imádság olyan valóságos erő, mint a földi gravitáció….Az egyetlen erő a világon, amely úgy tűnik, hogy legyőzi az úgynevezett természeti törvényeket is. (Alexis Korel)

2013-12-08

„Efraim a népek közé keveredett. Olyan lett Efraim, mint a meg nem fordított lángos. Idegenek emésztik erejét, de ő nem veszi észre.” (Hóseás 7,8)

Az egyház, mint Isten népe – Ábrahámtól kezdve a népek közül kihívottak közössége. Amikor ez az elhívottság, ez az elkülönített szent volt, ez az Isten számára elhívottság nem érvényesül következetesen, a cselekedetekben is, felemás, semmire se jó áru „sül ki”. Mint a meg nem fordított lángos: egyik fele már megégett, míg a másik fele nyers maradt. Lehet kidobni.

Izrael számára mindig ez a volt a legnagyobb veszélyforrás, az idegenekkel való keveredés, az Istentől kapott tisztaság eljátszása, hűségük elárulása. A szomszédos népekkel újra meg újra kötött szövetségek mind hozták magukkal az idegen istenek imádatát, beszennyezve ezzel őseik hitét.

Számunkra sem veszélytelen állapot ez az összekeveredés. Óhatatlan, elkerülhetetlen, hogy úgymond idegenekkel éljünk együtt. Elkerülhetetlen, hogy más nemzetiségű, más vallású, más kultúrájú, vagy éppen hitetlen emberekkel éljünk együtt. Már egyikünk számára sem ismeretlen fogalom a globalizáció fogalma: eltűnnek a határok az országok, népek, földrészek között; egy nagy faluként szokták emlegetni a világot, ahol mindenki ismer mindenkit. Kultúrák találkoznak, vegyülnek, összevegyülnek, összemosódnak. És ez a folyamat nem tőlünk távol játszódik a világ valamely távoli pontján, hanem itt, közöttünk, mi is részesei, érintettjei vagyunk a folyamatnak. Debrecen utcáin például szinte nem lehet úgy végig menni, hogy ne szólítson meg egy Krisna-tudatú hívő; egy Mormon vallású, egy Jehova tanúja; ne ajánlják figyelmünkbe a Feng Shui kínálta lehetőségeket… A televíziót sem kapcsolhatjuk be úgy, hogy ne külföldi minta alapján készült műsorokat lássunk; vagy elkerülhetetlen, hogy ne ’Szulejmánról’ beszélgessenek mellettünk a boltban, miközben „kínait” vásárolunk vacsorára…(Gyallai Henrietta)

A nap gondolata:

Az a baj, hogy sokszor a világ szabja meg az egyház divatját, holott az egyháznak kellene megszabni a világ divatját. (Stewart)

2013-12-07

„Szívük olyan, mint a kemence: egész éjszaka aludt haragjuk, de reggelre kigyullad, mint a lángoló tűz…” (Hóseás 7,6)

Szemléletes képet használ a próféta az emberi szív lobbanékonyságára. A kemence képét, amely már izzásig hevült, s ekkor – a befűtés után szünet következett. Nem gerjesztette tovább a sütőmester, inkább lefojtotta, amíg megkelt a bedagasztott tészta. Ez alatt a forróság egyenletesen átmelegítette a kemencét, majd ha kellett, utána fűtöttek. Kívülről, hirtelen ránézésre meg sem lehetett látni, hogy mi van belül, de belül a kemence szárazon, forrón izzott, s amint elérkezett a sütés ideje, a kemencében kigyulladt a tűz.

Ilyen volt Izrael, aki ahelyett, hogy az Úr Igéit forgatta volna szívében, pusztító terveket, királygyilkosságokat, gyilkos indulatokat forralt magában.

Vajon a te nyugalmad valóságos vagy csak látszólagos? A te szíved mitől izzik? Mit forralsz éppen magadban? Nem az a baj, ha „valamiért” lángol a belsőd, csak az Ige tükrében vizsgáld meg, mennyire állnak meg indulataid az Úr előtt; vagy mennyire gyilkos – önmagad és mások számára ártó indulatok izzanak benned?

Nem marad jel és nyom nélkül az, hogy mi van a szívünkben. Elárulja azt az életünk, a mindennapi viselkedésünk, hogy szívünk kemencéjét milyen forróság, milyen tűz izzasztja? Az Úr iránti szeretet, vagy Istennek nem tetsző szándékok?

Istenen kívül senki nem láthat szívünk kemencéjébe, de a jelek kifelé is látszódnak, ahogyan Izrael életén is meglátszottak. (Gyallai Henrietta)

A nap gondolata:

 A pénz és a siker nem változtatja meg az embert, csupán fölerősíti meglévő tulajdonságait. (Will Smith)

2013-12-06

„Kiveszem szájából a Baalok nevét, nem emlegetik többé nevüket.” (Hóseás 2,19)

Azonban nem csupán az emberi hatalom, dicsőség és név múlandó és tünékeny, de a bálványként felemelt, idegen istenek is csak ideig-óráig valók. Ilyen isten volt egykoron Izrael életében Baal, akinek áldozatokat mutattak be, így váltak hűtlenné az Úrhoz.

Talán azt gondolod, ma nincsenek Baalok, nem hódolunk idegen istenek előtt. Pedig ma talán jobban istenítünk embereket, tárgyakat, elveket, mint a történelem során bármikor. Semmiből jött, semmi értékeset fel nem mutató embereket emelünk érdemtelenül az égig, faragunk belőlük sztárokat és celebeket, hogy ugyanolyan gyors bukásukat is tapsolva nézhessük végig. Rájuk is igaz: Nem emelgetik többé nevüket… Istenként tiszteljük, őrizzük a Mammont, a pénz hatalma ma szinte mindenek felett áll. De istenítjük a fiatalságot, az örök egészséget – persze csak testileg. Pedig ez mind-mind múlandó, tünékeny. S ha ezt emberi értelmünkkel belátni nem tudjuk, az ige segít megszabadulni a felesleges szereplőktől: „kiveszem szájából a Baalok nevét”. Mennyi hiábavaló és felesleges névvel van tele a mi szánk is: a pletykától elkezdve, a szomszéd szidalmán át, a szappanoperák szereplőgárdájának kívülről való emlegetéséig! Lenne mitől megtisztítani, megüresíteni a mi szánkat is.

Mert csak ezután következhet a legfontosabb felismerés: hogy egyetlen örök és változhatatlan név és dicsőség lehet csak életünk felett: a Seregek Urának neve. Egyetlen olyan név lehet az ajkunkon, melytől nem hiábavalóan várjuk az áldást. Az Ő nevében valóban nincs változás, sem változásnak árnyéka, hiszen nevében ott rejlik mindenhatósága. Egyedül neki van hatalma így szólni önmagáról: „Én, az Úr, vagyok az első, és én mindvégig ugyanaz maradok.” (Ézsaiás 41,4) (Gyallai Henrietta)

A nap gondolata:

 Nincs egyetlen pillanat sem az életedben, amikor ne lenne meg mindened, ami a boldogsághoz szükséges. Gondolkodj el ezen egy pillanatra! Boldogtalanságodnak az az oka, hogy arra figyelsz, amid nincs, ahelyett, hogy arra összpontosítanál, amid éppen most van. (Anthony de Mello)